Íme itt a 20. fejezet. :) Sajnálom nagyon hogy ennyit kellett várnotok egy fejezetre :S de olyan állapotban voltam, hogy tényleg nem ment az írás :S..tudom szar kifogás. :/
És még bocsánat azért is hogy ez a fejezet ilyen lett! :/ Sztem lett volna még mit átírni rajta, csak nem akartam hétfőre halasztani, mert akkor meg még amúgy se lett volna, ahogy magam ismerem. :$ :D Úgyhogy bocsánat mindenért, és még azért is, mivel majd meglátjátok, de elég sokat váltogattam a szemszögeket. :S Csak máshogy most nem tudtam megoldani :/ :$ szóóval azért is bocsi. :D
Lehet virtuálisan ütlegelni :D ahogy "mondani" szoktam. :)
Ha nem túl nagy kérés legalább egy mondatban írjátok le nekem PLS hogy tetszett e a fejezet, avagy sem. <3 Vagy esetleg, ha nem is írtok pipálgassatok ott alul!!! <3
Puszii <3 <3
Nikky
Kristen szemszög:
Még szép, hogy voltak terveim az esti órákra tekintve, csupán ezt Robnak állítottam be úgy mintha egyáltalán még hozzám érni sem engedném majd az éjszaka folyamán.
Még mit nem! – nevettem el magam, mire szerelmem Rám kapta tekintetét.
- Mi olyan mulatságos? – kérdezte mosolyogva.
- Semmi különös. Majd… idővel megtudod. – vigyorogtam a képébe, és még a nyelvemet is kiöltöttem rá.
Rob kíváncsian fürkészte az arcomat, hogy hátha valamit is sikerül leolvasnia róla, de lehetetlenség volt. Hát igen, vérbeli színésznőnek születtem! :P…
Miközben drága anyám felé tartottunk a Rob által hívott taxiban ülve hallgattam az Ipodom, amikor éreztem apró kezek simítását a combomon, majd végig egészen a nyakamig, mikor is kipattanva szemeimmel Rob vággyal teli pillantásával találtam szembe magam.
- Mit tehetek érted Rob? – kérdeztem teljesen nyugodtan és rezzenéstelen arccal, holott alig tudtam visszafogni magam, hogy le ne teperjem itt helyben egy taxi hátsó ülésén, miközben a fószer elöl néha-néha vissza pillantgatott a hátsó ülésre, és hát…had ne mondjam milyen képet vágott az arcomba!!...
- Hmm… semmit. Csak gondoltam ide jövök még közelebb hozzád. – suttogta a fülembe alig hallhatóan. Totálisan libabőrös lettem, ahogy ezt a pár szót kiejtette őrülten kívánatos ajkain, s tényleg nagy erőfeszítés kellett, hogy vissza tudjam fogni magam.
- Már csak pár percet kell kibírj! Nem sokára otthon vagyunk! – és megkapod a magadét – gondoltam magamba még pluszba. :P…
Nem sokkal később meg is érkeztünk drága anyámhoz, s miután sikerült kipakolnunk a csomagokat a kocsiból, és Rob ki fizette a taxist, aki még utoljára nem kicsit bámult meg, de szerencsémre Rob ezt nem vette észre, nagy nehezen bevánszorogtunk a házba, ahol egyből anyám után kezdtem el kajtatni, de sehol sem leltem rá, mikor azonban meghallottam a hátsó kerti ajtó felől jövő halk sikkantást azonnal odakaptam a fejem.
Anyám ott állt az ajtóban teljesen megkövülve, de nem rám bámult. Ohh, nem hát! Kiszemeltje nem más volt, mint az én drágaságos Robom!
Robra kapva a pillantásom tudtam, hogy tudja most mi következik.
Drága anyám nem hazudtolta meg magát, s egyenesen nem hogy az én karomba futott volna, nem hát! Egyenesen Rob karjaiba rohant, s szegényemet már majdnem megfojtotta úgy ölelte magához, közben pedig azt hajtogatta egyfolytában, hogy „Mennyire örülök nektek!” és „Ezt nem tudom elhinni! Robert Pattinson!” meg ehhez hasonló mondatokat.
Miután nagy nehezen elengedte Robot, anyám persze engem vett célba, és nem kímélt fojtogatás terén, de persze nem bántam cseppet sem. :)
- Jaj! Kislányom annyira örülök, hogy itt vagytok! Bár igazán mondhattad volna, hogy ilyen hamar itt lesztek, hisz még időm se volt elmenni a boltba, venni egy két apróságot az ebédhez. – fancsalodott el anyum ábrázata, de persze ott bujkált a levakarhatatlan mosoly az arcán.
- Bocsi anya, hogy nem szóltunk ide. Csak tudod meglepetésnek szántuk. – vallottam be, miközben Robra kaptam a pillantásom. – Mellesleg hol van apa? Na, meg az én imádnivaló bátyuskám és az újdonsült barátnője? – kérdeztem anyámat, mire mosolyogva rám kapta tekintetét.
- Nemsokára itt lesznek. Cam kiment érte a reptérre, de hamarosan hazaérnek. Cam nagyon várja már, hogy végre bemutassa a lányt. Ajánlom, hogy rendesen viselkedj vele Kristen!!! – pufogott anyám már megint. Mintha nem lennék kedves a bátyókám barátnőihez. Nevetséges…
- Oh! Egyébként nagyon örülök Jules hogy végre személyesen is találkozhatunk! – szólalt meg hirtelen Rob, amin kicsit meglepődtem. – Kristen már sokat mesélt rólad és a családjáról, főleg a bátyjáról. – nevetett fel Rob. Igaz, ami igaz beszéltem neki párszor a családomról, de azért sok minden van, amit nem tud a múltamról. Na, nem mintha olyan őrjítően fontos dolgok lennének, de…nem árt, ha tudja. :P…
Drága anyám nem kímélete Robot faggatás terén. Olyan dolgokat kérdezett meg szegényemtől, amire be kell valljam, én is felettébb kíváncsi voltam.
Többek között anyám feltett egy bizonyos kérdést, vagyis hogy Rob mit tervez a jövőre nézve, illetve, hogy gyereket szeretne majd az elkövetkezendő években.
Rob persze köpni-nyelni nem tudott, én meg csak álltam a konyhában kipirult arccal, és csak mosolyogni tudtam szegényen.
Most aztán nagy szarba vagy Rpatzz!! :P…
Rob szemszög:
Jules kérdéseire nem nagyon tudtam, hogy válaszolni, pedig már megfogalmazódott bennem párszor mit felelnék egy ehhez hasonló kérésre. Főleg a gyerekkérdésre.
Természetesen nagyon is boldoggá tenne Stew, ha megajándékozna egy kisbabával, még ha ilyen fiatalon is, de persze még csak most ismerkedtünk meg, és neki is biztos vannak tervei a jövőre nézve, nem pedig az anyaságra gondol jelen pillanatban, már ha egyáltalán szeretne kisbabát. – töprengtem el.
Mázlimra Kristen kimentett az anyja faggatásai alól, majd MamaStew végül magunkra akart hagyni, mivel még pár dolgot be kellett szerezni a közelben lévő boltból, mikor is felvetettem, hogy mi lenne, ha inkább mi mennénk ki Stew-val.
- Nem is olyan rossz ötlet Rob! Úgyis addig még van más dolgom, amit legalább meg tudok csinálni, míg ti a boltban vagytok! – felelete eltöprengve Jules.
Stew persze egyáltalán nem repesett az örömtől, hogy beszerveztem neki egy kis bevásárló túrát, mivel ahogy az arckifejezéséből ítéltem talán mintha teljesen más tervei lettek volna…:P
Nem agyaltam tovább a dolgon, Stewval karöltve elindultunk vásárolni, amiket Jules felírt egy cetlire, s mivel csak pár saroknyira volt innen csupán az üzlet, simán elgyalogoltunk odáig…
Kristen szemszög:
Vásárlás közben Rob – ha mondhatom – egyfolytában a fülembe suttogott különféle dolgokat, ami persze nagyon is izgató volt.. –Hohóó de még mennyire! :P – egyetlen apró bibi volt a dologba. Rohadtul nem kellett volna ezt tennie egy bolt kellős közepén! Ha tudná mit indított el ezzel az egésszel… :P
Rob szemszög:
Kristennel épp csak beértünk az üzletbe, amikor is heccelés kedvéért is egyben, próbára tettem kedvesem idegrenszerét, mind…mást is. :P
Folyamatosan suttogtam Kristen fülébe, s tudtam, nem fogja sokáig bírni szegénykém, és végül megadja magát. Otthon tuti megkapom a magamét, de persze egy cseppet sem bántam.
Beérve az italokhoz mentünk először, ahol is egy-két üdítőt kellett vennünk Julesnak, de egy hirtelen mozdulattal Kristen a karjaim után nyúlt, ami már készült volna beljebb férkőzni a pólója alá, s behúzott egy az üzletben lévő kis szertár szerűség felé, majd az ajkaira vetette magát, és már majdhogynem kicsordulni készült vérem úgy harapta, de egyáltalán nem bántam őrjítő tetteit…
A pólóm letépése se telt bele alig pár másodpercbe, aminek következtében egy apró szisszenés azonban elhagyta ajkaim, mivel szerelmem körmei egy kis mintát is varázsolt mellkasomra, de abban a pillanatban rohadtul nem érdekelt. :P
- Ne haragudj! – kért egyből bocsánatot Stew, majd hogy befogjam azt az őrülten édes száját rávetettem magam, mint egy őrült.
Szerencsémre szoknyát vett fel, bár igaz nem volt valami nagy meleg odakint, de így könnyen le tudtam tépni róla azt az apró falatnyi kis anyagot csípőjéről, majd a pólóját ráncigáltam le róla, hogy birtokba vegyem csodás melleit számmal, s egyik kezemmel lábai között lévő kis részhez férkőztem, hogy a mennyekbe repítsem kedvesem.
Hangos nyögések szaladtak ki ajkain, amint valamennyire próbáltam elfojtani csókjaimmal, de még így sem tudtam teljesen „lehalkítani” Stewt, amit nem szívesen tettem meg, hisz imádtam hallgatni, főleg egy ilyen pillanatban…
Ő sem tétlenkedett lecibálni rólam a ruhákat, de mivel bármelyik percben ránk nyithatnak – főleg ha ilyen hangosak vagyunk – a kezeit gyorsan lefogva adtam tudtára, hogy ne vetkőztessen le alul is, mivel egy részről kevés időnk volt az együtt létre főleg egy ilyen helyen. A másik meg, hogy ha egy ujjal is akár hozzám ér ott lent, tuti menten szétrobbanok, és nem éppen a gatyámat választottam erre a célra. :P:P
- Mi a baj? – ijedt meg hirtelen Kristen és azonnal eltávolodott tőlem. – Talán te nem akarod? – kérdezte suttogva, már majdnem azt hihettem volna, hogy könnyesek a szemei.
- Kristen gyere ide! – nyújtottam felé a kezem, de nem mozdult el a sarokból. Kezeimmel kaptam utána, és szorítottam magamhoz, majd fülébe suttogtam, miért is tettem, amit tettem.
Alighogy végre megértette, miért is nem engedtem meg, hogy tegye, amit tenni akart, végül hozzám simult teljesen, majd feneke alá nyúlva emeltem magamhoz, hogy csupán csak egy apró kis mozdulattal ismét beletemetkezhessek csodás testébe.
Kezeivel a jelen esetben nem éppen kisméretű „kisfickóhoz” nyúlt, majd ahogy az ölebe tartottam pihe testét egy mozdulattal egybeolvasztott kettőnket. :P
Leírhatatlan érzés volt ismét érezni körülöttem izmai apró rándulását, s meleg testét, majd apró mozdulatokkal segítettem mostmár mindkettőnket a mennyország felé…
Nem sok idő kellett, hogy elöntsön az a mennyi érzés, de előtte látni akartam szerelmem arcán lévő gyönyört, majd utána elengedve magamat én is követtem őt.
Miután valamelyest sikerült oxigénhez jutnunk, és felvettük a maradék ruhánkat, visszamentünk, hogy mostmár ténylegesen beszerezzük drága MamaStewnak amire szüksége van…
Amikor végül mindennel végeztünk és már csak pár percet kellett gyalogolnunk, hogy hazaérjünk végre, és reményeim szerint Stew ágya kerül felavatásra, megláttam egy személyt a bejárati ajtó előtt egy bőrönddel, akiről azt gondoltam, hogy soha többet nem kerül a szemem elé. Főleg azok után, amit tett.
Mit ad Isten, az illető Stewék házába ment be, és rohadtul nem akartam bemenni abba a házba. Most nagyon nem…
Vajon mi lesz ebből… :P
((Pipákat kéjek szépen PLS! *.* <3 Legalább! <3))
