The Prohibited Fruit - 5. fejezet

Hola chicas:)

Na, ahogy ígértem ma kaptok frisst. Előre leszögezném, hogy nagyon rossz lett, de nézzétek el mert beteg voltam, mikor írtam:)

A komikat azért szívesen fogadom, és nyugodtan írjátok le a negatív dolgokat is, most tudom, hogy lesz dögivel!

Nem is szaporítanám tovább a szót, jó olvasást:D

Puszi, Lilluci

5.

/Kristen/

- Na jó, nyögd ki mit akarsz Toby?! – untam meg a monoton sétát. A nyakamat tettem volna rá, hogy forgat valamit abba a helyes kis fejecskéjében.
- Jaj, de sürgős lett valakinek – nevetett fel.
Megálltam és karba tett kézzel vártam, hogy végre kitálaljon.
- Rendben – sóhajtott. – Valóban akarok tőled valami.
Elég félreérhetően nézett rám. Na azt már nem!

- Toby, mit nem értettél azon, hogy egyszeri alkalom? – jézus, totál hülyékkel vagyok körülvéve.
- Nem erről van szó! – vágta rá szinte rögtön.
Bamba tekintetemből kiolvashatta, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi a francot akar velem megbeszélni.
- Egy szívességet szeretnék tőled kérni – na, csak megszültük azt az átkozott gyereket.
- Miféle szívességet? – kérdeztem gyanakvóan, közben méregettem őt.
Sóhajtott aztán belekezdett.

- Azt akarom, hogy járj velem – mondta ki egy szuszra.
- Tessék? – kérdeztem csaknem rikácsoló hangon. – Te bolond vagy, vagy mi a szar?! - Ekkora szívességet senkinek nem teszek, felejtsd el! – akadtam ki teljesen.
Hol él ez? Ha nem dugok vele, akkor miből gondolta, hogy belegyezzem abba, hogy járjunk? Elmeroggyant az ipse.
- Teljesen félreértesz Kristen – mentegetőzött rögtön.
- Akkor beszélj világosan, bassza meg!
A mai nap után már csak ő hiányzott, hogy teszetoszáskodjon nekem.

- Nos, azt szeretném ha „járnánk,” – rajzolt idézőjeleket a levegőbe. – Mert valakit féltékennyé akarok tenni – rám pillantott, ahogy befejezte.
Teljesen elképedtem.
- Oké, és kit? – ez érdekelt a legjobban. Sorra felidéztem magamba az összes lányt, akit láttam a buszon ide fele jövet, de egyiket se mondanám kimondott szépségnek. Egyikkőjüket se tudtam elképzelni Toby mellet, hisz itt nem rohangálnak pláza cica típusú lányok.
- Kate-et – mondta ki félszegen a nevet.

Az állam is leesett a név hallatán. Pápaszem Kate?! A legvadabb álmaimba se gondoltam volna rá. Ő és Toby, ez egy röhej, hol van az emberek szeme?
A nevetés csak úgy előbukott belőlem, nem tehetek róla, de a helyzet komikuma megdöbbentő.

- Ne csináld már – kérlelt. – Tudom, hogy furcsa, de van benne valami, ami megfogott.
- Bocs, de ez nagyon brutális. Biztosan a kötött kis pulcsiijaival fogott meg – kuncogtam tovább. Bunkó vagyok, de Istenem, ha egyszer szánalomra méltó a csaj.
- Viccelődj csak, de neked is jól jönne a mi kis megállapodásunk – tette keresztbe a kezeit. Ennél a résznél abbahagytam az idétlen vihogást.
- Ezt, hogy érted?
- Látom, hogy mi a célod, és azt is, hogy nem jutottál valami sokra eddig.
- Nem tudom, miről beszélsz szóv…. – akartam lezárni a dolgot, de ő közbevágott.
- Robról, természetesen és a kis trükködről, hogy elcsábítsd – somolygott.
- Jó megfigyelő vagy – ismertem el. Ő az első ember, aki ilyen rövid idő alatt képes volt átlátni rajtam. Megdöbbentő!
- Akkor mit mondasz? – türelmetlenkedett.

El se hiszem, hogy egy pasi miatt belemegyek egy ilyen képtelen ötletbe, de igazat kellet adnom neki, hogy nem sokra jutottam ez idáig. A cél szentesíti az eszközt, és így nagyobb esélyem van, hogy sikert érjek el Robnál, és ha ez bekövetkezik, csak egy jót fogok röhögni az egész dolgon.

- Benne vagyok! – nyújtottam a kezem. – Mikor valamelyikük közelében vagyunk, engedélyezett a csók és a tipi-tapi, de máskor nem, stimmt? – bólintott. Okos kutya!
- Most viszont húzz el, mert mindenem lefagyott – küldtem el magamhoz képest kedves módon.
Nem kellett kétszer mondanom neki, hogy elhordja magát, én pedig futva tettem meg azt a pár lépést, ami még elválasztott a melegséget árasztó kunyhótól.

Benyitva az egy szobából álló helységbe, már meg se lepődtem azon, hogy ki áll velem szembe.
- Kristen, én tényleg nagyon sajnálom azt, ami a buszon történt – kért ismét bocsánatot, gonosz játékom legújabb áldozata. Mit lát benne Toby? És Rob?

Még egy érv, amiért érdemes volt belemennem ebbe a játékba, kiütöm a nyeregből Kate-et. Nem fog többé Rob körül legyeskedni, erről én kezeskedem.
- Se gáz – legyintettem, holott szívem szerint kitéptem volna a haját.
- Hogy kerül ide a bőröndöm? – érdeklődtem, és egyből túrni kezdtem valami ruhaféle után.
- Toby volt olyan kedves és idehozta – mondta, miközben a szemüvegét tisztította. Ahogy megfigyeltem elpirult, miközben kiejtette Toby nevét. Behalok, ha ezek ketten összejönnek.
- A „balesetben” megsérült ruháidat kimostam és kiteregettem a ház előtt.
- Te hoztad el a fürdőből őket? – kérdeztem vérbe forgó szemekkel.
- Nem! Toby hozta el azokat is. Azt mondta, ott hagytad a fürdőben, szerintem rendes tőle, hogy visszahozta. Kristen, minden rendben? – érdeklődött.

Fújtam egyet és lerogytam az ágyam szélére. Megölöm! Nem is, előtte jól megkínzom, és csak aztán nyírom ki a kis szemetet!

/Robert/

A világ legszerencsétlenebb férfijának éreztem magam jelen pillanatban. Nem sok kellett ahhoz, hogy elveszítsem a fejem.
Kristen gyönyörű és kétségem se volt afelől, ha újra próbálkozna, egyből elgyengülnék. De miért? Mi van benne, ami ennyire vonz?
Hisz kevesebb, mint egy hete ismerem, mégis olyan, mintha világ életemben csak rá vártam volna. Ki kell vernem ezeket a képtelen ötleteket a fejemből! Ha anyám most látna, nagyot csalódna bennem, és számomra ő az első. Le kell állítanom magam, még ha ez nehéz is lesz!

- Robert, itt vagy? – kérdezte az ajtó túloldaláról Morgan atya.
- Igen Atyám, kérem, fáradjon be – invitáltam a kicsiny helységbe. Fellélegeztem, mert így egy kis időre elterelődtek a gondolataim Kristenről.
- Köszönöm fiam. Elnézést a zavarásért, tudom, hogy alig volt időd kicsomagolni, de csak közölni akartam, hogy nemsokára kezdődik a közös szertartás – mondta örömteli hangon. – Arra gondoltam, hogy te tarthatnád meg – veregetett vállon.
- Köszönöm Atyám, ez igazán megtisztelő – hálálkodtam.

A tisztelendő elhagyta a szobámat, én pedig nekiálltam megkeresni a szertartáshoz szükséges egyenruhámat.

A szívem a torkomban dobogott, mivel most először tartok nyilvános misét.
Megszaporáztam a lépteimet, mert kettőkor pontban el kell kezdenem a szertartást.
A helyszínen már mindenki ott volt. Szép nagy létszámban vettek részt az emberek ezen az összejövetelen, holott nem kötelező. Kate az első sorban foglalt helyet és vadul integetni kezdett, mikor meglátott.

Morgan atya kedvesen felinvitált, én pedig zavaromat leplezve, mosolyt erőltettem az arcomra, így léptem föl a nekem felállított pódiumra.
Az emberek tapssal bíztattak, és ennek köszönhetően a bennem tomboló félelem, szinte teljesen eltűnt.

Jó kedvem azonban addig tartott, míg meg nem láttam a hátsó sorban Őt. Elképesztően szép volt és úgy mosolygott, mint egy angyal. Teljesen megbabonázott.
Aztán olyan dolog történt, amire a legvadabb álmaimban se gondoltam volna. Toby foglalt helyet Kristen mellett, aki, miután ismét zavarba ejtően végigmért, megcsókolta – nem kis szenvedéllyel – Toby-t. Azt hittem rosszul látok.
Ezek ketten mióta vannak ennyire jóban?
Hogy mindezt láttam, beigazolódni látszott a gyanúm, miszerint már ismerték egymást a Tábor előtt is. Vajon történt valami kettejük között? Rob, ez nem tartozik rád!

Épp kezdeni akartam volna a szertartást, mikor Kristen egy olyan dolgot tett, amivel sikerült teljesen kizökkentenie a „nyugalmamból”.
Ráült Toby csípőjére, ezzel hátat fordított nekem, de nagyon jól láttam, hogy mit csinál. Csókolgatni kezdte a fiú nyakát, közben a mellkasát simogatta, és gombolni kezdte az ingjét és túrta a haját. Toby mindeközben markolgatta a fenekét és a melleit.

Elszakadt nálam a cérna, éreztem, hogy ez a mai mise nem lesz általam megtartva.
Lángvörös arccal léptem oda az idős paphoz, akinek beadtam azt, hogy annyira izgulok, hogy képtelen vagyok megtartani a misét. Megértette, hogy még nem állok készen ekkora feladatra, majd elküldött, hogy nyugodjak meg, ő pedig átvette tőlem a szót.

Én, mint egy dühödt bika vágtattam vissza a kunyhóm felé. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.
Elegem van ebből a nőszemélyből! De miért őt hibáztatom? Én vagyok az, aki megállás nélkül csak rá gondol és vágyódik utána. Lehetetlen, hogy így érezzek, de nem tagadhatom magam előtt többé, hogy érzek valamit Kristen iránt. Valami igen erőset.
Most viszont, hogy láttam őket Toby-val, összetört bennem valami. Pedig számíthattam volna
rá, hogy egyszer lesz valakije, hiszen csodaszép.

Letérdeltem az ágyam mellé és elkezdtem a fakereszthez imádkozni, ami a falra volt rögzítve.
- Uram, bocsáss meg, mert tisztátalan gondolataim támadtak – kezdtem fohászkodni. – Miért állítasz ilyen nehéz próbatétel elé? Mi lesz Uram, ha elbukom?

/Kristen/

- A főpróba remekül sikerült – vigyorgott, mint a tejbe tök mellettem Toby. Én is büszke voltam magunkra, most már egyértelmű volt, hogy nem vagyok közömbös Rob számára.
- Nem hittem, hogy ezt fogom mondani, de valóban beválni látszik a terved, és ezzel elnézem a fürdőszobai akciódat – löktem oldalba.

A fószer közben befejezte a dög unalmas mesedélutánt. Őszintén szólva nem tudom, hogy miről rizsázott másfél órán keresztül, mondjuk annyi rémlik, hogy hazudni és másokat átverni bűn. Lehetséges, hogy telepatikus képességei vannak az öregnek?

- Most mit csináljunk? – kérdeztem az ál pasimtól.
- Öltözz át. Arra gondoltam, hogy besétálhatnánk a közeli városba és megihatnánk valamit, hogy megünnepeljük a sikerünket – vetette fel az igen csak kedvemre való ötletet.

Belegyeztem és sietősen a házam felé indultam, ahol szerencsére Kate hűlt helyét találtam. A táskámból előkotortam egy miniszoknyát és egy mélyen dekoltált felsőt, a hajamat lófarokba fogtam, egy kis sminket is magamra dobtam és már indultam is, hogy három nap után először végre megint piát fogjak a kezembe.

/Robert/

Nem emlékszem, hogy meddig ülhettem az ágyam szélén magamba roskadva, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Toby igen csak felspannolva lépett be a közös szobánkba. Áthúzta a pólóját és vagy egy doboz spray-t fújt magára, amitől majdnem megfulladtam.

- Hová készülsz? – érdeklődtem.
- Ja csak átugrunk Kristennel a közeli városba, hogy iszogassunk egy kicsit – mondta szinte váll rándítva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Mióta vagytok ilyen jóban Kristennel? – próbáltam feltűnésmentesen érdeklődni, de a nevét alig bírtam érzelemmentesen kiejteni.
- Hát pár napja ismertem meg közelebbről – kacsintott. Sajnos értettem, mire gondol. – És úgy gondoltuk, miért ne vállaljuk fel nyíltan a dolgot. Miért kérded? Csak nem érdekel a csaj? – kérdezte idióta hangon.
- Ne butáskodj! – vágtam rá túl hirtelen.
- Akkor én most lelépek haver! – mondta, majd az ajtóból még hozzátette. – Nem ám megiszod az ágy alá rejtett dugi piámat! – emelte fel a mutatóujját.
- Emiatt ne aggódj – nyugtattam meg. – Érezzétek jól magatokat – mosolyogtam, de ez nem volt az a szívből jövő, őszinte mosoly.

Legbelül ordítottam, és legszívesebben eltörtem volna Toby lábát, hogy ne tudjon elmenni Kristennel.
Az agyam elmondott minden hülyének és újra meg újra a szemem elé vetítette a múltamat és a jövőmet. A szívem viszont mindezeknek ellent mondva, csak egyetlen szóval érvelt, Kristen.

Hiába tudtam, hogy helytelen mindez, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, mikor rá gondoltam. Teljesen eluralkodott rajtam a pánik, aminek az lett a következménye, hogy már a harmadik üveget pusztítottam el Toby ágya alól. Ezer, hogy ki fog nyírni emiatt, de ez egy cseppet se hatott meg. El akartam felejteni mindent és ez az italok hatására sikerült is.
Kezdtem felszabadulni, és a nyomás a szívemben, mintha nem is lett volna.

A negyedik üveg felénél járva a szomszéd ház felől hangos beszélgetés és nevetés hallatszott. Összeszedtem minden erőm és ügyességem, és a harmadszori próbálkozásra sikerült felkelnem az ágyamból és kikecmeregni a tornácra.
Persze, hogy ők nevetgéltek felszabadultan. Toby hátrafordult és integetni kezdett nekem. Én majdnem a középső ujjamat mutattam neki, de az utolsó pillanatban sikerült moderálnom magam. Forgott velem az egész világ és előre hátra dülöngéltem.

Ennyire még soha nem sikerült berúgnom. Sőt, ami azt illeti, még soha nem sikerült berúgnom! Valahol el kell kezdeni, nem igaz?
Bár fel lehettem volna készülve, mégis váratlanul ért, mikor Toby megragadva Kristen csípőjét, és magához húzta egy forró csókra. Kristen nem volt rest viszonozni ezt, és kezei összekulcsolta Toby nyaka körül.
Nem bírtam tovább és, mint egy területét védő oroszlán, amennyire a berúgott fejem engedte, „száguldottam” a gerlepár irányába.

- Bocs a zavarásért, de a már jócskán lámpaoltás van – közöltem velük a tényeket. Ők még mindig úgy csimpaszkodtak egymásba, mint a majmok.
- A fenébe Rob, megittad a piámat, pedig direkt megkértelek, hogy ne tedd! Az enyém volt és nem volt jogod elvenni – játszotta a sértődöttet a kis rohadék.
- Te is elvetted azt, ami az enyém – vágtam vissza, és jelentőségteljesen Kristenre néztem, akinek úgy láttam, mintha felcsillant volna a szeme. Biztosan csak a pia teszi.
- Na jó ember, sokat ittál. Menj vissza a házba és feküdj le – parancsolta, mintha legalább is az anyám lenne.
- Kussolj! – förmedtem rá.
- Rendben fiúk, én elbúcsúznék tőletek – szólalt meg Kristen kissé félszegen. – Jó éjt, mi pedig holnap találkozunk baby – azzal rácsapott Toby fenekére, aki visszarántotta egy vad csókra.

Betelte a képzeletbeli poharam és totál elborult az agyam. Leszállt rá a fekete köd és mintha nem is én, hanem a vágyaim irányítottak volna.
Kitéptem Kristent Toby karjaiból, majd egy határozott mozdulattal behúztam neki egyet. Az ütésem következtében elesett és vérző szája elé kapta a kezét.

- Elment az eszed, vagy mi? – kérdezte Toby.
- Na gyerünk most légy férfi – utasítottam és felvettem a boksz pózt.
Neki se kellett több, felkelt és ő is megajándékozott engem egy-két erős ütéssel. Kristen próbált közén állni, de mindig valamelyikünk félreállította őt az útból.

Mindkettőnk szeme és szája felrepedt, de én úgy éreztem ez semmiség ahhoz képet, amit legbelül éreztem. Mikor már mindketten zihálva vettük a levegőt, Kristen közénk ugrott és mellkasunkra téve a kezét eltolt minket egymástól.

- Két ekkora barom, mint ti nincs még egy – jelentette ki, kissé ijedten. – Kösz, hogy bemutattátok milyen fasza csávók is vagytok, de ebből többet nem kérek!
Lehajtottam a fejem és csak most tudatosult bennem, hogy mit is tettem. Ez nem én vagyok!
- Toby, kérlek most menj el, majd holnap látjuk egymást – fordult felé, így levette rólam a kezét. Toby beleegyezően bólintott, majd továbbállt.

- Te, pedig most szépen elmondod, hogy mi a bánatos isten ütött beléd – bökött felém az ujjával.
Idegesen dobolt a lábával, várta, hogy megszólaljak végre. De mit is mondhatnék? Magam se tudom, hogy mi jött rám az imént.
- Nos? – türelmetlenkedett.
- Nem tudom – válaszoltam őszintén. Ő persze nem hitt nekem. – Részeg vagyok és úgy látszik ez erőszakossá tesz – magyaráztam.
- Na persze! – hitetlenkedett. – Ne gyere ezzel a hülyésséggel.
- Akkor szerinted, miért keltem ki magamból? – szegeztem neki a kérdést.
- Mert féltékeny voltál.

Felnevettem ezen a képtelenségen. De ha jobban belegondolok, tényleg az voltam, sőt vagyok.
- Ez hülyeség! Én nem lehetek féltékeny – mondtam kimérten. Közelebb lépett hozzám és újra a mellkasomon éreztem meleg tenyerét. Bizsergett a bőröm, ahol hozzám ért.
- Tévedsz – lehelte. – Lehetni lehetsz, mivel te is csak emberből vagy – fejezte be, és csak pár centi választotta el ajkainkat.
- Kristen… - súgtam a nevét. – Én össze vagyok zavarodva – vallottam szint.
Egy baj van a piával, részeggé tesz, és ha részeg vagy, akkor igazat mondasz. Ördögi kör ez!

- Majd én segítek, hogy tisztán láss – mosolyodott el.
Annyira szép volt, így a hold fényében, hogy olyan dolgot tettem, amit világ életemben még soha.
Lehajoltam hozzá, hogy arcunk egy vonalba kerüljön, majd megszüntettem az ajkaink közti távolságot és megcsókoltam őt.
Ahogy szánk összeért éreztem, hogy az első pillanattól fogva ezt kellett volna tennem. Kezeimet lágyan a csípője köré fontam, ő pedig szorosan hozzám simult. Nyelveink lassú, de annál szenvedélyesebb táncot jártak a szánkban. Kristen elkezdte a hajamat túrni, én pedig csak csókoltam őt szüntelenül. Annyira édesek voltak az ajkai, hogy életem végéig csókolni akarom!
Az illata is mámorító volt és még többet akartam volna belőle, ha az átkozott éjszakai őrjárat két tagjának hangjára nem leszek figyelmes.
Szánk elszakadt egymástól, de nem akaródzott őt elengednem.

- Ha lebuksz neked annyi – világosított fel.
Szerencsére észhez tértem és kezemet levettem Kristen csípőjéről és zsebre vágtam.
A két srác ügyet se vetett ránk, szó nélkül elsétáltak mellettünk.
A csöndet, ami idő közben beállt köztünk, én törtem meg.

- Nem mondom, hogy megbántam, mert az hazugság lenne, de jelen pillanatban nem tudom, hogy mit is akarok – vázoltam neki a jelenlegi helyzetet.
- Ezt megértem. Arra kérlek csupán, ha már minden tiszta lesz a fejedben, szólj nekem.
- Mindenképp – biztosítottam. – Ideje lenne lefeküdnöd, holnap kirándulni megyünk.
- Uh – grimaszolt. – Jó éjt, Rob – köszönt el, de az estét még megpecsételte egy gyöngéd puszival, amit egyenesen a számra adott. A testemet meleg bizsergés járta át. Legszívesebben itt tartottam volna magam mellet, de ezt a vágyat csak a pia okozza. Jelenleg!
- Szép álmokat – súgtam.

Megvártam, míg bement az ajtaján, csak akkor sétáltam én is vissza a számomra kijelölt helyre.
Toby szerencsére igen hangosan húzta már a lóbőrt, így nem keveredünk ismét összetűzésbe. Ledobtam magamról a véres gönceimet, csak az alsógatyámat hagytam magamon, bebújtam az ágyamba és átadtam magam a teljes öntudatlanságnak.
A kérdés csak az, hogy mennyire fogok emlékezni holnap a mai estéből?

A megvert Rob

The Prohibited Fruit - 4. fejezet

Sziasztok:)

Mivel ennyire szeretlek titeket, egy nappal előbb kaptok friss ismételten:)

Ebben a részben mindenkit megnyugtatok, hogy már történik is valami.

Szeretném megköszönni az eddigi kommenteket, mind nagyon megható!

Remélem ezt a jó szokásotokat továbbra is megtartjátok, és írtok véleményt a fejezetek alá.

Nos mást nem tudok hozzátenni, szóval csak jó olvasást kívánok hozzá!

Puszi, Lilluci

u.i: Tekerjetek lejjebb, mert Nikky is frisselt tegnap, nehogy az ő története kimaradjon:)

4.

/Robert/

Miért pont velem történik mindez? A napom csodásan indult, a barátaim vettek körül, önfeledt és boldog voltam, addig a pillanatig, míg meg nem láttam Kristent a parkolóban. Hangjától egy egészen más dimenzióba kerülök, mintha elszakadnék a földtől, és nem kötne ide semmi csak Ő.
Nem tudom mi a frász történik velem, de kezdek megijedni. Amióta először megláttam, sikerült beférkőznie a tudatomba.
Most pedig itt ül mellettem, és alig fedi valami csodás kebleit. Rob, elég! Nem fog ki rajtad a kísértés, te erősebb vagy!

Ráfoghatnám a bennem tomboló hormonokra ezt az egészet, de én nem egy átlagos huszonéves vagyok. Én két hónapon belül pap leszek, és ha már most kifog rajtam ez a lány, mi lesz később?
Semmi se lesz, Kristennel ugyanúgy fogok viselkedni, mint bárki mással. Hisz ma is sikerült normálisan beszélnem vele, igaz mikor hozzáértem kellemes érzés árasztotta el egész lényemet. Rob!

Teljesen biztos vagyok benne, hogy csak azért viselkedem így vele, mert még új, amint megismerem, az újdonság varázsa is elszáll és olyan lesz, mint az összes többi ember a gyülekezetben.

Szapora légzésem enyhül látszott, de ez addig a pillanatig tartott, míg combja hozzá nem ért az enyémhez. Vállunk is egymáshoz simult és fejét majdnem a vállamra hajtotta. Elszenderedett, és olyan tüneményes volt jelen helyzetében, hogy legszívesebben megcsókoltam volna.

Tüstént felugrottam a helyemről.
- Mi történt? – kérdezte álmos hangon.
- Aggódom Kate-ért. Oda kéne mennem hozzá – hazudtam szemrebbenés nélkül, hangom azonban remegett az idegességtől.
- Szerintem már semmi baja. Maradj itt – kezét végigsimította a karomon. Kirázott tőle a hideg.
- Kérlek, engedj oda – szólítottam fel kissé ingerülten.
Nagyot sóhajtva, megtörölte a szemeit, majd felállt ezzel kiengedve engem. Szinte repültem a busz hátulja felé.

Tudom nem szép dolog, hogy Kate-et használtam fel arra, hogy leplezzem a Kristen iránt érzett érdeklődésemet, de ha mellette maradok, olyat gondolok, vagy teszek, ami számomra egy részről erkölcstelen, más részről, pedig hatalmas bűn.

Letérdeltem Kate elé, aki kicsivel jobban nézett ki, mint 15 perce.
- Hogy vagy? – érdeklődtem hogyléte felől.
- Már jobban, köszönöm – halványan elmosolyodott.
- Nővér, én szívesen itt maradok vele, ha gondolja – ajánlottam fel a szolgálataimat.
- Ez igazán kedves tőled Robert, köszönöm.
Egy fél tonnás kő esett le a szívemről. Ezt megúsztam, egyelőre!

/Kristen/

Csak úgy itt hagyott. Szép, mondhatom! Most, vagy ennyire tévedtem és hidegen hagyom, és nem kicsit taszítom őt, - amit személy szerint kétlek, - vagy épp ellenkezőleg, nem vagyok számára közömbös, és fél, hogy esetleg közelebbi kapcsolatba kerülhet velem.
Ez sokkal kézenfekvőbbnek tűnt.

Hátrapillantottam. Ő is rámnézett és vagy 10 másodpercig farkasszemet néztünk egymással, majd hirtelen levette rólam melegséget árasztó tekintetét. Miért lenne zavarban, ha nem érdekelném?

- Kristen, remélem kényelmesen utazol a történtek után is? – állt mellém Rose nővér.
- Igen, persze – válaszoltam kedvesen.
- Robert ott marad az út végéig Kate mellett, ezért remélem nem bánod, ha leülök melléd?
Ami azt illeti, de igen is bánom! Mit törődik Rob Kate-el? Végtére is, én voltam az, akit lehánytak, engem kéne pátyolgatnia!
Kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Dehogy baj – mondtam nyugalmat erőltetve magamra és becsúsztam az ablak mellé.

A következő másfél órát zenehallgatással, illetve, Rose nővérrel való beszélgetéssel ütöttem el. Mesélt egy-két dolgot Robról, ami igen csak fel kelltette az érdeklődésemet.

Megtudtam, hogy az anyja egyedül neveli, mert az apja börtönben ül, azt persze nem mondta el, hogy mit követett el. Egy közös pontunk máris van, mindkettőnket az anyja nevel, - bár én ennek egy cseppet se örülök, - és az apánk mindkettőnket „elhagyott”. Elmesélte, hogy az apja miatt kezdett templomba járni, és Morgan atya, amolyan apapótló a számára.
Nagyon fúrta az oldalamat, hogy mi történhette vele a múltban. Második közös pont, mindketten titkoljuk a múltunkat.

Meglepő, hogy én, aki soha semmit nem akar tudni az adott partneréről, most majd’ meghalok, hogy megtudjam Rob titkát. Hamar meg kell őt szereznem, mielőtt még nagyon belegabalyodnék ebbe az egész ügybe.

- Megérkeztünk a szálláshelyre, de egy kis türelmet kérek, míg sikerül megjavítanom a csomagtartót – mondta a hangosba az őszülő sofőr.
- Addig mindenkinek adok egy cetlit, amin a saját házának a számát találja, amit 5 percen belül elfoglalhattok – vette át a szót az út közben, számomra igen csak szimpatikussá vált apáca.

Mindenki szépen lassan leszállt, és felfedező útra indult.
Én Rob után kezdtem kutatni, aki még mindig Kate körül legyeskedett. A lány belekarolt és világfájdalmas arcot vágott.
Milyen átlátszó trükk attól a kis szentfazéktól! Miért nem nekem jutott előbb eszembe? Hülye Stew!
Mikor az ideg majd’ szétfeszített a látványtól, egyenesen a számomra kijelölt, az-az a 6 számú ház felé ügettem.
Csakhogy a béna énem persze, hogy most kerekedett felül. Szépen megcsúsztam a szandálomban (ami nem mellesleg egy vagyonba került, de apám fizette, szóval nem kár érte) és egyenesen egy oltári nagy pocsolyába estem.
Az egész testemet sár lepte el, mintha most kaptam volna egy iszappakolást. Ekkora szerencsétlen is csak én lehetek basszus!

Hangos nevetés tört ki a hátam mögött. Hátrapillantottam és megláttam szívem csücskét, Tobyt. A mai nap folyamán már többször is kihúzta nálam a gyufát, és ha Kristen egyszer bepipul valakire az inkább meneküljön.

Bosszúsan bevágódtam a lakásba, ami összesen egy szobából állt, és felvettem az ágyra készített törölközőt, majd elindultam megkeresni a fürdőszobákat.
Vagy hatszor jártam körbe a tábor minden egyes szegletét, de csak nem találtam azt a rohadt fürdőt.
Kezdtem kiakadni és nem sok kellett hozzá, hogy leálljak hisztizni. Abban nem lenne köszönet!

A hetedik körutam végén végre megtaláltam az átkozott mosdót. Kábé akkora betűkkel volt kiírva, hogy Fürdőszobák, mint nem kis túlzással, a Hollywood felirat. Ebből is látszik, hogy egy idegbeteg vagyok ma. Nem csoda, először lehánynak, aztán eltaknyolok a sárban és a csúcspontja az egésznek, hogy pont a Hittan Táborba futok össze az egyik szexpartneremmel. Hát nem csodás?

Szerencsére a kézmosásnál találtam szappant, így nem csak vízzel kellett lemosnom magam.
A következő sokk a zuhany alatt ért. Ugyanis nem volt melegvíz! Rendben Kristen nagylány vagy már, meg tudsz fürdeni jéghideg vízben is.
Összeszorítottam a fogam és lecsuktam a szemeimet, aztán bemutattam életem leggyorsabb zuhanyzását.

Még a szappant se tudtam lemosni magamról normálisan, de ez jelen helyzetben egy cseppet sem izgatott.
Vacogva másztam ki a zuhany alól, a szám lila volt, olyan szinten fáztam. Villámgyorsan magam köré csavartam a törölközőt, ezt követően, pedig odasétáltam a levetett ruháimhoz, hogy legalább a bugyimat felvegyem, de azoknak csak a hűlt helyét találtam.

Itt telt be az a bizonyos képzeletbeli pohár nálam. Minden létező embert elküldtem az anyjába!
Ez rosszabb, mint a szecskaavató (avatás – csak miattad OrsixD) a gimiben.
Ha a kezem ügyébe kerül az a girnyó, aki ezt csinálta, esküszöm, hogy azt fogja kívánni, bár ne jött volna el ebbe az istenverte táborba!

Mint egy félőrült rohantam vissza a fakunyhóhoz. Úgy becsaptam magam mögött az ajtót, hogy egy pillanatig azt hittem az egész ház összedől.

Dühöm enyhülni látszott és nem is kellet sok idő, mire kezdett melegem lenni. Egy határozott mozdulattal ledobtam magamról, a testemet takaró törölközőt. Jobb szeretek természetesen lenni.

/Robert/

- Rob tényleg jól vagyok már, köszönöm – nyugtatott meg Kate.
- Egész biztos? – kérdeztem, bár nagyon jól tudtam, hogy semmi baja, de nem akartam senki – az-az egy ember – közelében lenni.
- Biztos, úgyhogy fogd szépen a csomagjaidat és foglald el a szállásod – mondta mosolyogva.

Jól körül néztem, hogy még véletlenül se fussak össze Kristennel. Szerencsére neki se, híre se hamva nem volt. Röhej, amit művelek!

- Elnézést ezért a kis technikai hibáért, de ez a busz öregebb, mint én magam – kért bocsánatot az idős sofőr.
- Semmi gond, van időnk kivárni – nyugtattam meg.

Elbúcsúztam Kate-től és a szobám felé vettem az irányt. Hamar megtaláltam a 6 számú házat és benyitottam, de ami ott fogadott arra nincsenek szavak.
A lélegzetem és a szívem is leállt. Azt hittem csak a szemem káprázik, de csak nem akart eltűnni a szobámból ez a látomás.

Kristen állt előttem anyaszült meztelenül. Bármennyire is akartam – és tudtam, hogy iszonyatosan nagy bűnt követek el, - nem bírtam levenni a szememet tökéletes testéről. Elpirultam, legszívesebben elsüllyedtem volna szánalmas emberi viselkedésem miatt.
Kristen elmosolyodott a reakcióm láttán és megnyalta a szája szélét. Nagyot nyeltem, rettenetesen zavarba voltam.

Közeledni kezdett felém, nekem meg mintha földbe gyökerezett volna a lábam, nem bírtam megmozdulni csak álltam egy helyben. A szívemet a torkomban éreztem.
Pár centire előttem megállt, szájával súrolta a nyakamat. Bal kezével a hátam mögé nyúlt és bezárta az ajtót. Elképzelni se tudtam, mit akarhat most velem csinálni. Jó, azért voltak elképzeléseim!

Becsuktam a szemem, de így is csak Őt láttam, pucéran. Soha életemben nem láttam még meztelen nőt, csak újságokban, de az is tinédzser koromban volt, de így élőben teljesen más.

A testem akaratom ellenére is éledezni kezdett. Nem árulhatom el neki, hogy mennyire megőrjít a közelsége, de ha van egy csepp kis esze, és tapasztalata rájön, hogy ez így van. És miért ne lenne tapasztalata? Egy rendkívül kívánatos és dekoratív nőről van szó, kettőnk közül én vagyok a tudatlanabb. Rob, ezzel most állj le!

Megéreztem Kristen kezeit a mellkasomon, amint egyre lejjebb haladt. A piros lámpa villogott a fejemben, hogy ezt még se kéne engednem, de egyszerűen nem volt erőm megállítani. Be kell vallanom magamnak, hogy vágyom az érintésére.
A csípőmnél megállt egy kis időre és ez nekem épp elég volt ahhoz, hogy észhez térjek.
Mi a jó fenét csinálok én itt? Nekem ez szigorúan tilos! Egész életemben ellen tudtam állni az ilyesfajta kísértéseknek, miért pont Ő fogna ki rajtam?

Szemeim felpattantak és kezeimmel bilincsbe zártam az övéit.
Felnézett rám és az a kacér mosoly még mindig ott ült az arcán.
- Szóval, így szeretnéd csinálni? – kérdezte, de nem értettem, hogy ezt mire érti. Megköszörültem a torkom.
- Mit művelsz? – kérdeztem elfúló hangon.
- Minek látszik? – kacérkodott tovább és simogatni kezdte ismételten a mellkasomat.
- Fejezd be! Én ezt nem akarom! – mondtam nem túl meggyőzően, mert egy-két kisebb nyögés hagyta el a számat közben.
- Nem úgy látszik, mintha nem akarnád – nézett le legbecsesebb testrészemhez. – a kis fickó elég nyilvánvalóan a tudtomra adta, mit is akar.
- Kristen, én pap leszek, én ezt nem engedhetem meg magamnak – magyarázkodtam.
- Szóval, ha nem készülnél papnak, megtennéd velem?
Beleestem a saját csapdámba. Gratulálok Rob, ebből most, hogy mászol ki? Legyek őszinte vagy hazudjak?
- Nem tudom, hogy mit tennék, de azzal tisztában vagyok, hogy amit most művelünk az vétek.
- De még nem vagy pap, és egy kis ismeretszerzés a felszentelésed előtt, nem olyan nagy bűn.
Ismét közelebb lépett hozzám, és ezzel megint feszengve éreztem magam.
- Csakhogy én nem akarok ismeretet szerezni Kristen – hátat fordítottam neki. Hátamon éreztem a kezeit.
- Hát jó – sóhajtott lemondóan – Úgy se bírod már sokáig – hangja magabiztosságtól csengett. Igaza van, nem hiszem, hogy sokáig bírom nélküle!

Visszafordultam felé, épp beleharapott az ajkába, ezzel egy időben kopogtattak az ajtón.
- Rob, itt vagy? – kérdezte Toby. – Engedj be ember! – szólított fel erélyesen.

Kristennel még mindig egymást néztük, de éreztem, ha ez így folytatódik még a végén nekiugrom. Lehajoltam a törölközőjéért és átnyújtottam neki. Megvártam, míg maga köré csavarja, csak ezután nyitottam ajtót. Eddigre már rajtam se volt semmi jele az előbbi Kristen akciónak, a testem ismét normális állapotba került.

- Végre, hogy kinyitottad, rohadt neh… - harapta félbe a mondatot, mikor meglátta a szoba közepén ácsorgó, majdnem pucér lányt.
- Megzavartam esetleg valamit? – kérdezte miközben méregetett minket, főleg engem.
- Dehogy! – vágtam rá azonnal, Kristen persze csak kuncogott a hátam mögött.
- Visszajöhetek később, ha gondoljátok? – húzta tovább az agyam Toby.
- Toby, nem történt semmi se köztünk! Kristen csak eltévesztette a házszámot – próbáltam menteni a helyzetet.
- Ja, és ezért zártátok be az ajtót, és ezért áll Kris egy szál törcsibe a szoba kellős közepén – sorolta a tényeket gúnyosan. Igaza van, én is félreérteném, ha bezárná az ajtót és így találnék rá!

- Tényleg eltévedtem – sóhajtott fel végre valahára Kristen.
- Elhiszem, na! Kris folyton eltéved, de nagyon hasznosan tudja eltölteni az idejét, nem igaz? – kacsintott a szóban forgó személyre, akinek a feje kezdett izzani a dühtől. Bár nekem fogalmam se volt, Toby miről beszélt, mégis volt egy olyan érzésem, hogy ezek ketten már ismerték egymást a Tábor előtt is.

- Na ebből elegem van srácok, én most lelépek – lépett az ajtóhoz, minden vágyam megtestesítője. Állj le, Rob, de most! – Rob, mi pedig, még biztos vagyok benne, hogy találkozni fogunk – fordult vissza felém.
- Elkísérlek, úgyis beszélni szeretnék veled valamiről – ragadta meg a karját Toby.
Miért fogdossa? A beszédhez a száját használja, ne a kezeit! Különben is, mi beszélni valójuk van egymással? És miért zavar ez engem ennyire?
Őrület mennyi kérdés kavarog most bennem, meg fogok hibbanni, ha ezt így folytatom.

Toby a csípőjénél fogta meg Kristent, aki egy kicsit se tiltakozott a – szerintem – igen bensőséges érintés miatt.
Legszívesebben letörtem volna Toby kezét, de nagyon jól tudtam, hogy ahhoz semmi jogom. Végtére is, ki nekem Kristen?

Kristen még egyszer utoljára hátrapillantott és rám kacsintott. A szívem, majd’ kiesett a helyéről, olyan sebesen vert.
Mikor már látótávolon kívül kerültek, lerogytam az ágyra, és kezeim közé temettem az arcomat.

Hogy fogok én ebből kimászni? És egyáltalán ki akarok mászni?
Életemben először, elbizonytalanodtam.

Ez lenne a Hittan Tábor;)

Dancing with tears in my eyes - 4. fejezet

(megzabálom őket XD)

Íme itt a következő rész. Igazából ebben nincs semmi extra, de muszáj volt egy ilyet írnom, mivel utána jönnek majd az izgi részek :P vagyis megpróbálom úgy írni hogy...khm..tetszen nektek :D :P...

Kérlek, könyörgök komizzatok! Ha jó, ha nem jó, csak írjatok egy két sort PLS!!! (L)

Na de befogtam :D

Jó olvasást! :)

Pussz♥

Nikky

UI: tettem be egy vidit a fejezet közepe felé :) Szerintem érdemes megnézni :) nekem nagyon bejött :D... (tudjátok a chatet lehet használni nyugodtan :D XD azért van :D)

A színpad mögé lépve vártam, hogy elinduljon a zene. Alex, a zenei rendező elindította a számot, amit kértem tőle.  A korábban jól begyakorolt táncot adtam elő az ünnepeltnek.

Mikor a zene elindult, - a magassarkumba - szexi léptekkel elindultam a színpad közepére, s a mikrofon előtt megálltam.

A tekintetem az ünnepeltre tévedt, aki csillogó szemekkel nézett végig rajtam, majd szólt a haverjának - aki a pultnál állt háttal nekem - hogy igyekezzen, nehogy lemaradjon a jó részről.

Mit sem törődve velük, tettem a dolgom, amit a legjobban szeretek és elkezdtem táncolni.

A zenét kívülről fújtam.

Kezemmel végig simítottam a mikrofonon, majd az ajkaimhoz emeltem, és elkezdtem énekelni.

Fenekemet kitoltam, majd oldalra léptem, miközben a mikrofonnal a kezemben énekeltem tovább a számot.

Ujjaimat végig futattam a mikrofon rúdján, miközben a lábaimat szétnyitva közéhelyeztem, s térdemet behajlítva amilyen szexisen csak tudtam,,lejjebb csúsztam'' a rúdon.

Aztán megfordultam, hogy háttal legyek az ünnepeltnek, és - Ash trükkös rucijának köszönhetően- lecsatoltam oldalt a ruhát, s elhajítottam jó messzire.

A hátam mögött hallottam, hogy felszisszennek a látvány miatt.  A szoknyám kb. a combom közepéig ért. Tettem egy apró kört a mikrofon körül, majd csípőmmel hullámoztam, ez alatt az ünnepelt szemébe nézve vigyorogtam, s közben énekeltem a szöveget.

A pasi csak úgy vigyorgott, és magyarázott valamit a mellette ülőnek, akit nem láttam a sötétben, mivel minden lámpát leoltottak, és csak engem világítottak meg a különböző színű fényekkel. Bár volt mellette még egy pasi, akinek a fél arcát láttam, és mintha valahonnan ismerős is lett volna, ahogy egy pillanatra tekintetünk összekapcsolódott.

Mit sem törődve velük, tovább táncoltam énekeltem, mígnem elértem a tánc végéhez.

Lassan, szexi léptekkel lesétáltam a színpadról, és ezzel vége is volt a táncomnak.

Miközben a köntösömet gyorsan magamra kaptam, hallottam, hogy megtapsolnak odakint, és persze a fütyülés sem maradhatott el.

(ez a vidi a táncos részhez kapcsolódik :) )

Nem sokkal később John lépett be az öltözőbe, és úgy vigyorgott, mint még soha ezelőtt.

- Mi ez a jó kedv John? - kérdeztem kíváncsian. Megállt a hátam mögött és a tükörben nézett rám vigyorgó fejjel.

- Az előbb beszéltem Tommal, az ünnepelttel, hogy szeretné, ha még egyszer fellépnél, és a dupláját fizeti, ha előadod neki a következő táncod.

Végül is nem volt olyan vészes az ünnepelt, vagyis Tom, mint amire számítottam. Ha már valaki a VIP termet ''bérli ki" az tuti hogy többet is akar az éppen színpadon táncoló lánytól. Volt már rá példa nem is egyszer, ahogy Johntól tudom. Amit láttam Tomból egész,,jófiúnak” tűnik. :D

- Rendben benne vagyok. De most szólok, hogy a nagyszínpadon nem tudok több táncot előadni. - húztam el a számat. - mivel csak mára ezt a kettőt gyakoroltam, és ugye ruhát is csak kettőt hoztam – álltam fel székemből és John felé fordultam, aki csak úgy vigyorgott rám.

- Oh, köszönöm Stewie! - kapott derekam után, és jól megszorongatott.

- Nem is kell előadnod ma már többet. - motyogta a fülembe vidáman, majd két keze közé fogta arcom, a szemébe nézve láttam, hogy ajkaimat bámulja.

Értetlen fejjel bámultam vissza rá, majd hátrébb léptem egy kicsit, így kezei lehullottak arcomról. Zavarodottan simított végig fején, majd közölte, hogy felvet egy csajt, egy bizonyos Jessica akit már régóta be akart mutatni nekem, hogy mit szólok hozzá.

Örültem is meg nem is. Egyrészről kíváncsi vagyok a csajra, hogy egyáltalán hogy táncol, a másik meg hogy rendes-e, vagy egy beképzelt ribanc, mint az előző csaj, akit majd nem megtéptem annyira kijöttünk egymással. Míg végül John is észrevette, hogy milyen is valójában, és kirúgta.

- Azt mondta, hogy ma idejön. Szeretne megismerni téged. - felelte John mosolyogva, és mintha egy kis aggodalmat láttam volna a szemébe.

- Rendben, kíváncsian várom. De most megyek. A másik öltözőben van a ruhám. - kikerültem Johnt, majd szinte futva mentem fel az öltözőbe hogy magamra kapjam a másik ruhám amit Ashleyvel vettünk ma.

Azt a bizonyos öltönyt.

Felcibáltam magamra a ruhát, majd megigazítottam a hajam meg a sminkemet.

Kifelé szaladva a VIP terem felé megláttam egy kalapot, ami tökre passzolt az öltönyömhöz. A kalapot nevetve a fejemre tettem, és leszaladtam a másik terembe, ahol megláttam Johnt és mellette egy kigyúrt csávót. :D

Egész helyes volt. Ha jól rémlik őt láttam ma beszélgetni Johnnal.

- Kristen szeretném bemutatni neked Kellan Lutzt. Ő lesz az új zenei rendező. - mutatott be minket egymásnak.

- Örülök, hogy megismerhetlek Kristen - nyújtotta felém kezét. - John sokat mesélt már rólad.

Szóval sokat mesélt rólam...ajaj!

- Oh, hát én is örülök. - ráztam vele kezet.

- Ma este már be is állhatsz Kellan, ha gondolod, mivel Alex már úgysem dolgozik itt. – fordult John Kellan felé.

Sajnos Alex felmondott, ugyanis elköltözik az államokból. Hiányozni fog, igaz nem olyan rég ismertem meg, de megkedveltem nagyon. De Kellannel biztos ki fogunk jönni egymással, semmi kétségem e felöl.

- Hát persze hogy beállok! – vigyorgott Kell. :D

- Akkor megyek is, ha nem haragszotok. - azzal elsuhantam mellettük, de hirtelen megtorpantam.

Ash jött be a másik ajtón, kisírt szemekkel.

Francba, úgy látszik a randia nem sikerült valami túl jól.

- Mi történt Ash? - mentem oda hozzá, de csak zokogott.

- Jaj Kristen. - borult a nyakamba, és újra eleredtek könnyei.

- Kristen minden rendben? - hallottam meg John hangját a hátam mögött. Kibújtam Ash karjai alól, majd kezemmel letöröltem könnyeit.

- Semmi vész John. - mondtam neki, majd láttam, hogy Kellan Asht bámulja.

- Öhm, Kellan ő itt Ashley Greene a barátnőm. - mutattam be őket egymásnak, mint egy rendes kislány.

- Örülök, hogy megismerhetlek Ashley. - mosolyodott el Kellan, s kezet nyújtott Ash felé.

- Én is nagyon örülök. - szipogta Ash, majd kezét nyújtotta, mire Kellan elkapta Ash kis kacsóját, és puha csókot adott rá. :P

Ashre tévedt pillantásom, féltem, hogy mindjárt kiborul, de ahogy rákaptam tekintetem teljesen elcsodálkoztam.

Mosolygott.

Ami nagy csoda volt, hiszen legtöbbször befuccsolt randik után mindig napokig zokog, és csak tömi magába az édességet. Úgy látszik, bejön neki Kellan. Igazából nekem is szimpatikus volt már az első pillanattól kezdve. Olyan, mint egy aranyos kis maci. :D

Elnevettem magam, mire minden szem rám szegeződött.

- Na, jól van, azt hiszem én megyek. Ash mi lenne, ha megvárnál lent Xaviernél. Addig igyál valamit, de mértékkel. - mondtam neki nevetve.

- Rendben Kristen. Aztán tedd oda magad. Tudod. - mondta mosolyogva. Nagyon örültem, hogy Kellan ilyen hatással van Ashre. Szerintem már el is felejtette a pasit, akivel randizott.

Mosolyogva mentem fel a színpadra és adtam elő táncomat, de amit - illetve akit- akkor észrevettem, azt elképzelni sem tudtam volna soha.

The Prohibited Fruit - 3. fejezet

Sziasztok lánykák!

Nos meghoztam az új részt, egy nappal korábban, mint, ahogy ígértem:)

Annyit mondanék, hogy ebben a részben nem történik konkrétan semmi, mégis ez lett az eddig valaha írt leghosszabb fejezetemxD

Ne kérdezzétek ezt, hogy sikerült összehoznom, mert magam se tudom:D

Annyit szeretnék kérni, hogy legyetek olyan kedvesek és komizzatok!!!!

Jó olvasást, és ígérem a köviben már lesz egy kis "akció":P

Puszi, Lilluci

3.

/Kristen/

Amint az öreg fószer végre valahára befejezte a rizsáját, én, mint egy dúvad kivágódtam a padból, és rohamléptekkel közeledtem a kijárat felé.
Ott pár századmásodpercig elidőztem, majd miután sikeresen, és persze olvashatatlanul felfirkantottam a nevemet a jelentkezési lapra, kislisszoltam a templomból. Azért egy utolsó pillantást még vetettem Szexisten Robertre. Örömmel konstatáltam, hogy épp engem fixíroz. Te is csakférfiból vagy, gondoltam, aztán tényleg továbbálltam, mivel kevesebb, mint két napon volt rá, hogy mindent összecsomagoljak a nagy út előtt. És nem utolsó szempont, hogy mindezt illene megemlítenem a legjobb barátnőmnek. Kíváncsi vagyok, mit szól majd ahhoz, hogy a rosszhírű barátnője, Hittan Táborra adja a fejét. Előre láttam magam előtt a kibukott fejét, amint elmond engem minden hülye kis ribinek. Mókás lesz, annyi szent.

Meg is próbáltam, vagy egy tucatszor felhívni, de egyszer se jártam sikerrel. Mi az istennek van telefonja, ha baszik felvenni?!
Miközben ezen idegesítettem magam, sikerült jól eltévednem. Persze, nem is én lennék, ha ez nem jött volna össze.

Kétségbeesetten és persze idegesen kerestem valami utcatábla féleséget, de nem találtam.
Meguntam, hogy majd’ fél órája a betont kompatom, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, leintettem egy taxit. Bediktáltam neki a címet és ezer, hogy sík hülyének nézett, mert nem telet bele egy percbe sem, és már az ajtó előtt álltunk. Fizettem neki, utána beloholtam a lakásba.
Az emberből elég sokat kivesz ez a majdnem fél óra séta.

- Kicsim, milyen volt a templomban? – kérdezte őnagysága. Miért nem tudja magát néma üzemmódba állítani, mikor én itthon vagyok?
- Jó – zártam igen csak rövidre.
- Tetszett a szertartás? – faggatózott tovább. Közben egyre közelebb lépdelt hozzám, én viszont elkezdtem a szobám felé hátrálni.
- Ja – válaszoltam és ingerülten a kilincset kezdtem keresni. Végre megtaláltam, benyitottam és ezzel együtt kizártam őt.
Mi a faszt érdekli, hogy milyen volt?! Menjen el, aztán majd megtudja milyen jó is a templomba járás.

Még egyszer megpróbáltam felhívni Ann-t, de csak a rögzítőjével folytattam egy igen lényegre törő beszélgetést.
„Hol a picsába vagy, te nőszemély?! Amint megkapod ezt az üzit, told át magad hozzám, mert vészhelyzet van!!”

Lecsaptam a telefont és a szekrényemhez ugrottam. El kell kezdenem összecsomagolni. De mit visz az ember egy Hittan Táborba? Hát az iPodom tutira jön vele, nincs az a pénz, amiért őt itthon hagyjam, meg a telefontöltő, parfüm, miniszoknyák, szandál és a legfontosabb pár szexi fehérnemű.
Csak az a gond, hogy számomra mindegyik ósdi. Vásárolnom kéne pár új darabot, de ahhoz, megint a „kitudjaholarákbakóvájgó” Ann-re lenne szükségem.

Hogy a dühömet csillapítsam maximumra tekertem a hifimet, és bömböltetni kezdtem a rock ’n’ roll-t.
Egyszer csak hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Ha az anyám az, akkor olyat kap, hogy nyulat fog!

- Baszd meg Kris, vagy 10 perce megállás nélkül verem a kibaszott ajtódat! – mondta Ann, miközben durcásan befáradt a szentélyembe.
- Még te vagy felháborodva, cseszd meg?! 2 órája hívogatlak, de neked luxus felvenni a telefont – üvöltöttem le, Kristen módra a fejét.
- Tudom, bocs, de Alfred, tudod az uncsi tesóm volt nálunk látogatóba, és mivel nem töltöttem otthon az éjszakát az volt a büntetésem, hogy nekem kellet őt pesztrálnom – fintorgott.
- Ó, ragyás képű Alf! – mondtam ki az általunk kreált gúnynevet undorodva. – Akkor mindent elnézek – nekidobtam az egyik párnámat.
- Azt mondtad, vészhelyzet van. Mi történt, csak nem kidobott a hárpia anyád? – kérdezte és a bőröndjeimre mutatott.
- Szó sincs ilyesmiről! Még csak az kéne – vágtam rá egyből.
- Akkor? – kíváncsiskodott tovább.

Nagy levegőt vettem, majd szépen lassan mindent érthetően elmagyaráztam neki. Vagyis próbáltam volna magyarázni, de ő az egész történetből - ahol nem mellesleg említést tettem az orgazmus gondjaimról is – ő csak a templom, pap, apáca és Hittan Tábor szavakat fogta fel.
A mondandóm végén, ő szó szerint felnyerített, ezért egy jól irányzott mozdulattal, minden erőmet beleadva, jól fejbe dobtam egy másik párnával.

- Kris, kérlek, mond, hogy ez az egész egy gyér poén tőled – kérlelt könnyeit törölgetve, majd’ megfulladt a röhögéstől a hülyéje.
- Nem ez nem poén, tényleg elmegyek – jelentettem ki, de gyorsan hozzátettem, hogy csakis Rob miatt, hogy végre megadja nekem azt, amire 19 éve várok. Jó gyakorlatban csak 5 éve!
- Annyi pasi van a világon, és te mégis egy pappal akarsz összeállni? – hüledezett. Meg se várta a válaszom, egyből folytatta. – Eddig is tudtam, hogy kattant vagy Stew, de ez azért még tőled is durva, és nem kicsit perverz – csak mondta és mondta az okosságait.
- Befejezted? – kérdeztem kissé ingerülten, mire bólintott. – Remek! Nos csak, hogy tudd Rob nem pap…
- MÉG! – tette hozzá kedvesen a világ „legbájosabb” barátnője.
- Igen. De ha látnád, te se mondanád azt, hogy meghibbantam. Soha senkit nem akartam még ennyire, mint ezt az embert. Kell nekem, és mindent bevetek annak érdekében, hogy megszerezzem magamnak! – tettem pontot végre ennek az ügynek a végére.

Egy kis filmszakadás után, Ann képes volt megszólalni.
- Váó Kriten, ez brutál volt, soha nem hallottalak még így beszélni egyetlen férfiról sem. Talán megtörik a jég, és a „sohatöbbénemleszekszerelmes” Kristen megváltozik? – kérdezte, teljesen hülyére véve a figurát.
- Hülye vagy! – csak ennyit tettem hozzá az ő fantasztikus kis elméletéhez.

Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem vagyok szerelmes Robba. Még a feltételezés is sértő, és ezt pont Ann-nek kéne a legjobban tudnia. Az a lényeg, hogy életemben másodszorra fog meg egy férfi testileg, és ez mellet nem mehetek el, csak úgy, szó nélkül. Meg kell őt szereznem magamnak, 1x, 2x vagy akár 3x is, de aztán Hasta la vista, baby!
Csak ezt a csökkent értelmi képességű állítólagos barátnőm, nem képes felfogni.

- Na jó, szóval, most elmész két hónapra, hogy lefeküdj egy leendő pappal, csak azért, hogy orgazmusod legyen? – összegezte mindazt, ami miatt én órák óta téptem neki a számat. Bólintottam. Lehet, hogy rossz ötlet volt őt ide hívnom, totál gyépés ma a lelkem!
- Oké. Akkor én mihez is kellek egészen pontosan? Tartsam a gyertyát, vagy mi?
Úgy tettem, mint aki nem hallja a gúnyolódását, és veszekedés helyett inkább vázoltam neki a tervemet. Megkértem, hogy vigyen el a Plázába és segítsen nekem venni pár igazán dögös fehérneműt.
Szerencsére itt nem ejtett el semmi hülye beszólást, szó nélkül teljesítette a kérésemet.

- Ehhez mit szólsz? – kérdezte, miközben felmutatott egy vörös csodát.
- Na, ezért kellettél te – nevettem. A hazaszállításomon kívül, van még egy haszna is!
Kitéptem a kezéből a fehérneműt, és a próbafülkék felé siettem.

Bevágódtam az egyikbe, és vetkőzni kezdtem. Milyen jó lesz, ha már Rob fogja mindezt elvégezni! Ördögi mosoly terült szét az arcomon.

Már nagyba húztam az alsó részét a szettnek, mikor észrevettem, hogy valaki egy férfiingszerűséget hagyott a fogason. Miféle nő az, aki férfiinget próbál egy szinte fehér neműket árusító boltban? Biztos valami transzvesztita. Elmosolyodtam ezen a következtetésen. Ezzel egy időben valaki kinyitotta a fülke ajtaját, én pedig egy szál csöcsben, úgy álltam ott, mint a bálám szamara. Frankó!

- Ó, bocsánat! – kérte elnézést a baromi helyes fiú.
- Semmi gáz – legyintettem, miközben végigmértem őt.
Szőke, kékszemű és izmos, ami egyenlő egy ultrasexi pasival. Na azért annyira nem volt helyes, mint a papocskám, őt senki nem múlhatja felül!

A fiú hátrálni kezdett, de a kezemmel megakadályoztam, hogy becsukja az ajtót.
- Nem segítenél? – kérdeztem ártatlanul, és a kezébe nyomtam a melltartóm.
A fiú száj tátva bámult és látványosan végigmért. Eljött az én időm! Behúztam a kicsiny fülkébe és egyenesen rávetettem magam. Vadul csókolózni kezdtünk és mindketten hangosan ziháltunk. Kicsatoltam az övét és az alsójával együtt letoltam róla a nadrágot.
Zihálása hangosodni kezdett, amit elnyomtam egy még forróbb csókkal. Eközben a kezei a mellemre tévedtek és lágyan masszírozni kezdte őket. Egy picit, eme tevékenysége következtében, belenyögtem a csókba. Nagyon izgató volt az egész szituáció, hogy egy próbafülkében egy vadidegennel csinálom, de mégsem éreztem azt, amit akkor, mikor először megláttam Robot. Első tervem az volt, hogy szexelek egy jót ezzel a „gyerekkel”, de nem tudott ő sem normálisan felizgatni, ezért maradtam annál, hogy neki nyújtsak felejthetetlen élvezetet.

Elszakadtam hát ennivaló ajkaitól, hogy a következőket a fülébe súgjam:
- Próbálj meg csendben maradni.

Letérdeltem elé és vágytól lüktető férfiasságát a számba vettem. Felszisszent az érzésre a drága és óvatosan a hajamba kapott, de én folytattam a „kínzását”. Kezeim és nyelvem szinkronban dolgoztak és hamar, (talán túlságosan is) elérték a céljukat. A fiú egyszer csak megfeszült, és elárasztotta a számat, férfiasságának nedveivel.

Felálltam, majd megtöröltem a számat, és kissé rendbe hoztam magam, aztán újból megcsókoltam, a most sokk alatt álló fiút.
Villámgyorsan felöltöztem és visszaindultam volna Ann-hez, de a fiú megragadta a karom. Épp mondani akart nekem valamit, de én a szájára helyeztem a mutatóujjamat és egész közel léptem hozzá, olyannyira, hogy ajkammal súroltam a fülcimpáját.
- Ez az én ajándékom volt neked. Egyszeri alkalom volt, szóval ne parázz miatta – azzal továbbálltam.

Hosszas keresgélés után megtaláltam egyetlen barátnémat a harisnyák között.
- Csakhogy előkerültél! Mégis mi tartott eddig? – fortyogott.
- Belém bújt a kisördög, de már jól vagyok – jelentőségteljesen megtöröltem a számat.
- Kris, te javíthatatlan vagy – veregetett vállon.

Miután gazdagabb lettem 5 új fehérnemű szettel, nyugodt szívvel indultam haza. Ann felajánlotta, hogy holnapután szívesen kivisz a buszhoz, – mert ugye egy csotrogány buszon fogunk zötykölődni, kábé 3 órát – hogy láthassa Robot. És mivel én egy kényelmes pina vagyok, belementem.

Hazaérve az anyámnak nevezett lény, épp egy agyromboló kibeszélő show-t nézett. Komolyan, nem folyik ki az agya az ilyenektől?
- Kristen várj egy pillanatot! – szólított fele a vasorrú bába.
Durcásan és persze semmi kedvvel odabattyogtam hozzá és lábdobolás közben vártam, hogy végre kinyögje az aznapi marhaságát.
- Nem érek rá egész nap, mond már, mi van? – sürgettem.
- Csak érdekelne, hogy hová utazol? Felvittem neked a kivasalt ruháidat, és észrevettem a bőröndöket az ágyadon.
- Nos, nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de azért elmondom neked – mondtam gunyorosan. – Hittan Táborba leszek az elkövetkezendő 2 hónapban – fejeztem be.
- Micsoda? – hüledezett.
- Örülnöd kéne, hogy a rosszhírű lányod végre jó útra tér.
- Örülök, csak meglepett.
- Ja, gondoltam.
Részemről lezártnak tekintettem a témát ezért faképnél hagytam.

*

Két nappal később 7:30-kor eszméletlen csörgésbe kezdett az ébresztőm. Hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Legszívesebben lerúgtam volna azt a sípoló szart az éjjeliszekrényemről, de valami csoda folytán kikecmeregtem az ágyból. Talán megszállt a Szentlélek?

Egy lajhár gyorsaságával érkeztem meg a fürdőszobáig, ahol egy múmia fogadott. Komolyan úgy néztem ki, mint aki nem aludt az elmúlt 19 évben. Félelmetes mennyire igénytelenül is kinézhet néha az ember.

8-ra sikerült valamelyest emberi külsőt kölcsönözni magamnak, ha egy zombit embernek nevezünk persze. Összeszedtem a maradék cuccomat és mire meghallottam Ann autójának a dudáját, már mindennel készen voltam. Baromira dagadt a mellem a büszkeségtől, én 8-ra felöltözve és összecsomagolva, útra készen állok, egy új világsikerrel ért fel.

Az első bőröndöt felkapva leindultam, majd szépen lassan bepakoltam a cuccaimat a csomagtartóba. 3-szor kellett fordulnom, mert az a „drága és édes” Ann csak a körmeit volt hajlandó reszelgetni, ahelyett, hogy nekem segített volna a rakodásban. Sikerült azért egy-két spárgát bemutatnom, persze ő majd’ bepisilt, annyira viccesnek találta a reggeli bénázásomat.
Reggel van, vizes a fű és csúszik, én meg nem látok ki a fejemből, bassza meg!

- Csomagoltam neked pár szendvicset az útra – közölte anyám szeretetteljes hangon.
- Kösz, de még úgyis meg kell állnunk egy boltnál, hogy feltankoljam magam pár karton cigivel.
Inkább eszem mérget, mint az ő szendvicsét, az tutifix!
- Rendben. Hívj, amint odaértél – kérte.
A faszt! Mi vagyok én, óvodást?
- Szia, majd látjuk – köszöntem el.
- Vigyázz magadra és szeretlek! – érzékenyült el.
Gyorsan még mielőtt kidobtam volna a taccsot ettől a színjátéktól, kihátráltam a lakásból. Annyira undorító, mikor így előadja magát, egyszerűen szánalmas. Ha azt hiszi, hogy ezekkel a dolgokkal elfeledtetheti velem a múltat, hát nagyon téved! Soha nem fogok neki megbocsátani!

Behuppantam a kocsiba és meg se álltunk az első nagyobb bevásárlóközpontig. Ott feltankoltam magam 3 karton cigivel, pár szenyával ne meg 2 doboz óvszerrel is gazdagabbá tettem magam.

Ezután nem álltunk meg sehol, mert, ugyan korán keltem, mégis késésben voltunk.
- Remélem tényleg olyan szívdöglesztő az a pasi, ahogy mondtad, mert isten az atyám – itt egy szívből jövő kacajt hallatott – kinyuvasztalak! Ha egy senki miatt kellett felkelnem hajnalok hajnalán, te a halál fia vagy Stewart! – minden szót teljesen komolyan vettem. Ann-el csak egy módon lehet kihúzni a gyufát, és az a koránkelés.

Szerencsésen és persze utolsóként érkeztünk meg a gyülekezőhelyre. Jellemző!
Egyből kiszúrtam Rose nővért, aki éppen a névsort olvashatta fel, ugyanis minden másodpercben valaki más emelte a magasba a kezét.
Kiszálltam a kocsiból és nagy nehezen kiszedtem az egyik bőröndöt a csomagtartóból.

- Na, és melyik az a te, híres neves Roberted? – kérdezte Ann végigvizslatva az összes hímnemű illetőt.
Körbenéztem, de még nem láttam sehol. Felkészültem a temetésemre.
- Nincs még itt – válaszoltam.
Ann-nek kezdett lilulni a feje. Nem sok kellett hozzá, hogy robbanjon. El is kezdtem a visszaszámlálást. 3, 2, 1 és…

- Segíthetek a csomagokkal? – tette fel a kérdést egy kellemes lágy hang a hátam mögül.
Ann-nel egyszerre fordultunk meg és mindkettőnket letaglózott a látvány, még a szánk is tátva maradt. Én, ugyan nem most láttam először, de így utcai ruhákban még inkább lehengerlő és szexi volt. A lábaim remegni kezdtek, még jó, hogy közel álltam a kocsihoz, így bele tudtam kapaszkodni a tetejébe. Jesszus, most mit gondolhat rólam?

Álljunk csak meg, mi a francnak érdekel, hogy mit gondol?! Szarok rá, úgy is csak ARRA kell nekem!
Mindketten bámultunk, mint borjú az újkapura.
- Nos, segítsek? – kérdezte a félisten másodjára.
- Őőő, igen, kérlek – szólalt meg helyettem is Ann. Én még mindig nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Rendben. Kristen add csak ide, majd én odaviszem a buszhoz – ahogy kiejtette a nevem, azt hittem menten elfolyok az utca közepén.
Először kivette a csomagtartóból a maradék két bőröndöt, aztán azért nyúlt, amit én fogtam. Ahogy ujjai hozzám értek, mintha áramütés ért volna. Félelmetes volt, bele is borzongtam.
- Kösz - ennyit bírtam keményen kinyögni 20 perc néma csönd után. Gratula Kristen, ismét bemutatkoztál! De bassza meg, mi van velem? Nem kéne ezen felhúznom magam, én mégis totál ideg vagyok, ha Ő a közelemben van.
- Nincs mit – mosolyodott el. Áááá, de rohadt szexi!

Ezt követően elindult a 3 – szerintem bazi nehéz - bőrönddel a busz felé.
- Azt a rohadt! – Ann ennyit bírt csak kinyögni.
- Én megmondtam – vigyorodtam el diadalom ittasan.

Lassan búcsúzkodni kezdtem a barátnőmtől.
- Kösz, hogy kihoztál. Majd, hívlak, hogy mi a pálya – búcsúzkodtam.
- Ajánlom is. Törd be a vadlovat, aztán lovagold meg! – kacsintott.
Majd’ bepisiltem a nevetéstől, ha most ittam volna, az tuti, hogy az orromon jön ki. Ekkora hülyét, mint ez, nem hord a hátán a Föld!

A busznál Rob épp másoknak segített beemelni pár táskát, én totálisan elbambultam, ahogy néztem őt a művelet közben.
- Kristen Stewart? – hallottam meg a nevem.
Rob ebben a pillanatban rám emelte kékeszöld szemeit. Ma már sokadjára zavarba hozott.
- Jelen – tettem fel a kezem.

- Akkor mindenki megvan – mondta a nővér az idős papnak. – Mindenki szálljon fel és foglalja el a neki kijelölt ülőhelyét – szólított fel minket.
Mire kettőt pislogtam már mindenki fent ült a buszon, én is felszálltam és reménykedtem benne, hogy valahol Rob környékén, ne adj isten, mellette ülök.
A sors nem így rendeltetett.

- Kristen, annyira örülök, hogy itt is egymás mellé kerültünk – áradozott Kate. Ja még én mennyire örülök!
Kedvesen rámosolyogtam, hisz fent kell tartanom a látszatot, hogy kedvelem.
A busz legvégében ültem, oldalamon „Betty a csúnya lánnyal”, Rob pedig nem is lehetett volna távolobb tőlem, legelöl foglalt helyet.

1 óra zötykölődés után, a hangos bemondó szakította meg a csendet.
- 10 perc múlva megállunk, felvesszük az egyik hívünket, aki nem tudott eljönni a gyülekezőhelyre. Ott lesz alkalmatok kimenni a mosdóba és ételt venni – fejezte be az atya.

A busz végre megállt, így megmozgathattam elgémberedett végtagjaimat. Sétáltam pár kört a benzinkút körül és közben elszívtam 1 doboz cigit is. Meguntam a körbe-körbe járkálás, ezért visszabattyogtam a buszhoz.

Egyből kiszúrtam szexi Robot, ahogy önfeledten beszélget Kate-el és egy másik, számomra idegen emberrel. Közelebb masíroztam hozzájuk, mire Kate kapálózni kezdett. Mindenki felém fordult, még az ismeretlen is.
Bassza meg! A csudát ismeretlen ez a fiú, én ismerem őt. A próbafülkés srác!
Leizzadtam, még a nevemre is csak halványan emlékeztem. A legrosszabb rémálmaimban se fordul elő velem, hogy a Hittan Tábor felé tartó buszon összefutok azzal, akivel 2 napja kufircoltam egy próbafülkében. Mennyi ennek az esélye?!

- Kristen, ő itt Toby – mutatta be az „idegent” megigézve Kate.
Kezet fogtam vele, és ha lehetséges még fehérebb lettem, mint eddig voltam. Zavarban voltam, soha nem történt velem még ilyen. Nem szoktam találkozni a partnereimmel, nem akarok róluk semmit se tudni, ő pedig itt utazik velem.

Felszálltam a buszra, persze elbotlottam a lépcsőben, de Rob gyors reflexének köszönhetően nem estem olyan nagyot.
- Vigyázz magadra Kristen – mondta selymes hangon. A szívem gyors ütemre váltott. Mi a picsa?!
- Megpróbálok, és kösz – kiszabadultam a karjaiból és leültem a helyemre. Benyomtam az iPodomat és maximumra állítottam a hangerőt.
Mi történik velem? Nekem Rob csak ARRA kell, figyelmeztettem magam. De az már régen rossz, ha nem tudom ezt alapból. Mi lesz, ha kiderül, hogy én és Toby? Mi lenne, végül is, én egy független nő vagyok, aki azzal van és akkor, amikor akar.

Fogalmam sincs meddig ülhettem elgondolkodva, de arra lettem figyelmes, hogy Kate kocogtatja meg a vállamat.
- Ó bocs, kicsit elkalandoztam – vallottam be.
- Semmi gond, ez velem is sokszor megesik – átmászott rajtam és elkezdte a szendvicsét csócsálni.

Becsuktam a szemem és éreztem, hogy a busz ismét elindul a lábaim alatt. Totál lekötötte a figyelmemet a zene, így nem vette észre, mikor váltott át Kate feje a normál rózsaszínes színből zöldre. Szemeim felpattantak, de túl későn ugrottam félre, így telibe talált a reggelijével, vagyis a pólómat. Fülsüketítő sikításba kezdtem és toporzékoltam.
- Kristen annyira sajnálom. Rosszul bírom a hosszú utakat – kért elnézést szűz Madonna pofával. Megfojtom ezt a csajt!

Jelen pillanatban azonban egészen más problémám volt. Én is majdnem kidobtam a taccsot, ugyanis a szag rohadtul orrfacsaró volt.
A busz fékezett, én pedig előre estem, pont valakinek a lába elé.
- Te mindig a lábaim között végzed? – kérdezte baromi poénosra véve a figurát Toby.
Legszívesebben kikapartam volna az ő szemét is, ehelyett csak a középső ujjamat mutattam fel neki. Ezen persze csak vigyorgott a hülye gyerek.
- Azt te szoktad – mondta kaján vigyorral az arcán.

- Kristen szállj le, a sofőr kinyitja neked a csomagtartót, így áthúzhatod a felsődet – mondta kedvesen a nővér, miközben segített felállnom.
Repültem az ajtó felé.

- Sajnálom kisasszony, de beragadt az ajtó – közölte a sofőr.
- Mi van? Azt akarja mondani, hogy a hátralévő utat egy hányással tarkított, bűzös pólóban tegyem meg?! - kérdeztem ordítva. Természetesen mindenki az ablakra tapadva röhögött rajtam.
- Attól tartok.
- Ugye most csak ugart? – meg se vártam a választ, túl dühös voltam.
- Kristen, nyugodj meg – csitított a nővér. – Van esetleg valami a pólód alatt?
Fújtam egyet. Egy pufogó vipera hozzám képest ebben a pillanatban kis miksa!
Ami azt illeti volt valami a pólóm alatt. Bólintottam.
- Rendben, akkor vedd le a pólód, utána, pedig szállj szépen vissza a buszra, és ülj le Rob mellé – itt felkaptam a fejem – Kate-et majd én ellátom – a vállamra tette a kezét, aztán magamra hagyott.

Már nem is voltam olyan mérges, mint két perccel ezelőtt. Úgy tettem, ahogy a nővér kért. Megszabadultam a dzsuvás felsőmtől és visszaszálltam.

- Indulhatunk! – szóltam a sofőrnek, akinek kocsányon lógtak a szemei. Nem tudom, hogy miért?
Egy csipkés, majdnem átlátszó top volt rajtam.
- Kristen kedves, ez meg mi? – kérdezte tágra nyílt szemmel a nővér a felsőmre mutatva.
- Az, ami a pólóm alatt volt – válaszoltam szendén.
Beletörődően sóhajtott, majd hátra indult, oda, ahol az imént még én trónoltam. Én jó kislány módjára elfoglaltam a nekem kijelölt helyet.
Rob, rám se mert nézni, csak mereven bámult kifelé az ablakon. Szapora légzése azonban elárulta. Kezdtem nagyon megörülni magamnak, hisz egyértelmű, hogy miattam van zavarban, és ez még kívánatosabbá tette Őt.
Talán mégis sikerül fogást találnom rajta?
Vicces két hónap lesz, annyi szent!

Rob így ment a Hittan TáborbaXD

Dancing with tears in my eyes - 3 fejezet

(szöszi Stewie :D)

Itt is a kövi rész. :D Nem mondok semmit. XD ...ja, de még is :D sztem ebből a fejiből rá lehet jönni arra a nagy titokra :D :D Oh és szeressük ám a komikat! :D :)

Na huzás olvasni! XD

És kérlek, írjatok pár sort hogy milyen lett, ha már ennyit írtam :D :)

Pussz♥

Nikky

UI: a kövit nem tudom mikor hozom :/ igyekszem tényleg!

Végre valahára elmosogattam, és még rendet is raktam a nappaliba, ami csoda. Én meg a rendrakás, hmm... két külön dolog.

Ash nemsokára itt lesz értem, ugyanis az előbb írt smst hogy készüljek el, mert ha nem nagyon csúnyán megjárom.

Ash nem viccel a vásárlással. Már nyitás előtt ott vár kedvenc boltja előtt, hogy ő legyen, aki először átlépi a küszöböt. Nem vicceli el a dolgot az biztos, de persze én jót nevetek rajta. :D

A telefonom elkezdett ciripelni, vagyis Ash már lett vár rám.

Gyorsan felkaptam a táskámat-amit természetesen tőle kaptam még karira- majd bezártam az ajtót, és lefelé menet beleütköztem Larrybe, abba a baromba. De persze oda se figyeltem mit magyaráz össze-vissza.

Lent drága barátném várt rám, és természetesen vigyorgott teli szájjal.

- Gyerünk Kristen igyekezz, ha elkésünk, én...többet nem kísérlek el vásárolni. - mondta mosolyogva, miközben behuppantam mellé a kocsiba.

- Jaj Ash, kérlek. - nyögtem kínomba. Mintha engem annyira érdekelne ez az egész vásárlásosdi. De nem fogom a képébe mondani.

- Amúgy meg azért késtem egy kicsit, mert az a fasz Larry, tudod, elkezdett nekem ott magyarázni. Na, nem mintha figyeltem volna arra, amit mond. – horkantottam fel, miközben Ash elindította végre cuki kis bogarát. Nagyon bírtam a kocsiját. Olyan kényelmes volt, meg olyan kis mini. :D

Útközben egy csomó mindenről beszélgettünk, és természetesen rákérdezett a tegnapi állítólagos pasimra. Persze elmeséltem neki mindent, hogy a híres Robert Pattinson az én lakásomban kötött ki, sőt az én kanapémon aludt.

Na azért ami köztünk történt reggel azt nem mondtam el.

Ash tátott szájjal hallgatta végig mondandómat, mire csak annyit tudott kinyögni:

- Robert Pattinson?? Az cuki sztárocska? És te képes voltál kidobni a lakásodból?? Komolyan nem értelek néha Stewi. Ideje lenne szerezned végre egy pasit - rázta meg a fejét, miközben az útra figyelt.

- Igen a cuki sztárocskát kidobtam a lakásomból. Juj, most mi lesz? - kaptam szám elé a kezem, de persze elröhögtem magam.  Ash felvont szemöldökkel nézett rám, de nem bírta ki röhögés nélkül.

Nem sokkal később megérkeztünk, végre. Ash kapkodva kikapta a hátsó ülésről a piros kis táskáját, és már rohant is a bolt elé.

- Gyerünk Stewie, igyekezz!!!

- Jaj Ash még ki se nyitottak.  - ráztam a fejem nevetve.

Még vagy 10 percig ott álltunk kint mire végre kinyitottak, majd természetesen Ash lépett be az üzletbe először. :D

Ide-oda rohangált és csak úgy kapkodta le a ruhákat, én meg követtem, mint egy hülye, bár a napszemüvegeknél megálltam egy pillanatra. :D

Majd a próbafülkéhez érve, belökött rajta, és a kezembe nyomott egy...öltönyt, majd el is tűnt újabb ruhákat keresni.

- Öhm, Ash, öltöny minek kellene? Ráadásul férfi??? - kiabáltam ki.

- Igen, az, és amúgy meg nem emlékszel, hogy te mondtad még múltkor, hogy kell egy ruci a fellépésedhez. – szólalt meg az ajtó túloldaláról.

- Jó de... férfi? – ráncoltam össze a homlokom.

- Jaj! Jó hozok egy másikat, addig ezt vedd fel. – jött be mellém, majd kikapta kezemből az öltönyt, míg helyére egy pirosat nyomott. Amíg Ash kiment addig megpróbáltam felvenni a piros ruhát, de sehogy se tudtam, hogy kell, de tényleg. Össze vissza volt az egész, bár arra rájöttem, hogy egy szoknya akar lenni.

Nagy nehezen magamra  ,,tekertem'' a mini szoknya szerűségű ruhát, majd Ash rontott be mellém a fülkébe, egy másik öltönnyel és valami csilivili szerűségű cuccal.

- Kristen hogy te milyen béna vagy. - kezdett el hangosan nevetni, miközben újra és újra végig nézett rajtam.

- Ezt nem így kell felvenni. - nevetett fel, majd odajött és eligazította rajtam a piros rucit. A hajamat is összerázta kezével.

-  Hey!! Mit művelsz Ash? - fogtam le kezeit.

- Nyugi. Nézd meg magad a tükörbe te buta csaj! - mosolyodott el, míg a tükör felé fordított.

- Váó! – csodálkozva néztem végig magamon a tükörbe. Az a piros egybe részes ruci nagyon szexis volt. És még a hófehér lábaim is jól néztek ki. :D

- Kössz Ash. - fordultam felé, majd megöleltem.

- Oh, nincs mit Stewie. Nagyon jól áll neked ez a piros ruci. - mondta mosolyogva.

- Meg mondom őszintén még nekem is tetszik. - vigyorogtam el.

- Ezt még próbáld fel - nyomott a kezembe egy másik öltönyt. - Ezt pedig vedd alá. - adott a kezembe még egy csilivili rucit.

Felvettem mindkét ruhát, majd a tükör felé fordulva megnéztem magam.

Tök jól állt rajtam. Mondjuk most, hogy így elképzelem, tánc közben úgyis letépem magamról. :D

- Csini vagy Stewie. - jött be mellém Ashley.

Miután Ash is vett magának pár göncöt - bár fogalmam sincs minek, hisz annyi ruhája van-, majd kifizettük a ruhákat, és Ashley elvitt cuki kis miniével haza.

- Köszi mindent, és beszámolót kérek, majd a randidról. - mondtam mosolyogva, majd adtam neki két puszit.

- Nyugi Stewie, nem úszod meg a beszámolóm. - mondta vigyorogva. Elköszöntem tőle, majd a sok zacsival a kezembe, felrohantam a lakásomba. És már megint kibe botlottam bele? Hát természetesen Larrybe.

- Na mizújs Kristen, csak nem vásárolni voltunk? - kérdezte az ajtómnak támaszkodva.

- Mint láthatod - mutattam a sok zacskóra a kezemben, és a kulcsomat kotortam elő táskámból- bocs, de most megyek, még sok dolgom van. - azzal fogtam magam és beiszkoltam a lakásomba, majd rácsaptam arra az idiótára az ajtót.

Lepakoltam a cuccaimat, majd valami kaja után néztem a hűtőbe.

Kongott az ürességtől. Asszem maradok a pizzánál. :D

Így hát rendeltem magamnak egyet, majd nemsokára ki is hozta a pasi, aki ugyanaz volt, mint a tegnap. El is nevette magát, amikor látta, hogy én nekem kellett kihoznia a pizzát.

Odaadtam neki a pénzt, meg egy kis borravalót, amit meg is köszönt.

A konyhába indulva fini pizzámmal a kezemben, megszólalt a telefonom a zsebembe, na és vajon kinek a neve virított a kijelzőn?

- Szia, anya, miért keresel, minden rendben van odahaza? - tettem fel szokásos kérdésem, miközben egy szelet pizzát tányérra vágtam.

- Szia kicsim. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem minden rendben van-e veled. Milyen volt a napod? - érdeklődött anyám

- Semmi különös, és odahaza? Hogy van apu, meg az én édi kis öcsikém - akit legszívesebben megfojtanék, tettem hozzá magamba.

Közben a nappaliba mentem a pizzámmal, és az útközben beszervált sörömmel a kezembe. :D

- Oh, igen apád jól van, meg Cam is, tudod, most épp találkozik az új barátnőjével, ha nem csal az emlékezetem, mintha Cam azt mondta volna, hogy színésznő a lány. - felelte anyám boldogan.

Mi a fene, Cam becsajozott, és ráadásul egy színésznő. Asszem tényleg kell szereznem magamnak egy pasit. Ash bepasizik, Cam becsajozik, ez így nagyon nem lesz jó.

- Egyébként most hétvégén, ha minden igaz elhozza bemutatni, remélem, eljössz kicsim. Olyan rég voltál már itthon. - vált szomorúvá drága anyám hangja. Végül is nincs messze a régi otthonom, és legalább anyám is - talán - békén hagy egy darabig, ha látja nincs semmi bajom, meg kíváncsi vagyok arra az alítólagos barátnőre.

- Rendben anya, ha Johnnak nem lesz szüksége rám, akkor... elmegyek. - mondtam ki nagy nehezen.

- Jaj, kicsim de örülök neki. - ujjongott a telefonba az én imádni való anyám.

- És, esetleg hozol magaddal valakit? - kérdezte és szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog. Sajnos el kell, hogy szomorítsam.

- Nem anya, csak én megyek.  - feleltem szomorkásan, bár én egy cseppet sem voltam miatta szomorú.

- Oh, értem, hát akkor csak 5 személyre készítem az ebédet. - na ja, az a kaja mennyiség elég lenne egész Los Angeles lakosságának. XD

- Rendben anya, akkor majd hétvégén találkozunk. Puszi anya. - köszöntem el tőle.

- Rendben kicsim, puszi. - felelte, majd leraktam a telefont.

Nem egyszerű anyám van, nevettem el magam.

Miután megettem a pizzám és megittam vagy hat üveg sört, kimentem a pici kis erkélyemre egy szál cigire.  Persze abból az egy szálból lett vagy a fél doboz.

Az órámra nézve majdnem szívgörcsöt kaptam.

Berohantam a lakásba, az új ruháimat belegyömöszöltem a táskámba, majd rohantam is - hozzáteszem gyalog – a munkahelyemre. Végül is nem volt messze. Kb. 10 perc alatt ott is voltam. Bár mondjuk este nem nagyon szeretek egyedül sétálgatni, de, majd ha megtámadnának, jön a Kristen féle tökön rugós módszer. :D

John már az ajtómban toporzékolt cigiével a kezében, de ahhoz képest amilyen idegbeteg szokott lenni, mikor késem, egész nyugodt volt.

- Szia Kristen. Menj, öltözz át, utána beszélni akarok veled. - mondta komoly hangnemben.

- Szia John, rendben, már itt se vagyok. - azzal felrohantam az emeletre, ahol az öltözők voltak.

Gyorsan átvedlettem először a piros rucit kaptam magamra, amit most sikerült is magamra csavarni. :D  Majd fekete szemceruzával kifestettem szemeimet, meg piros rúzs, és már kész is voltam.

John lépett be az öltözőbe, és mikor meglátott teljesen ledermedt.

- Jesszus Kristen, baromi jól nézel ki! - vizslatott végig szemeivel, mikor elé álltam.

- Oh, kössz John. Ash érdeme, ő választotta a ruhát. - simítottam végig az anyagon. Tekintetével végig mért, és mintha láttam volna szemében megcsillanni valamit.

- Öhm, beszélni akartál velem John? - ültem le a székembe, és mikor elfordultam láttam tekintete lejjebb vándorolt a fenekemre.

Ajaj, a főnököm rám gyógyult. Ennek nagyon nem lesz jó vége. Az előző munkahelyemről is azért léptem ki, mert a főnököm nem hagyott békén. Már nagyon kezd elegem lenni. Esküszöm, ha most is ez lesz, elmegyek sztriptíz táncosnak, ott még többet is keresnék. Bár anyám elvágná a torkom az tuti fix. XD Ezt a munkám is nagy nehezen szokta meg.

- Áh, igen csak mondani akartam, hogy az első fellépésed a szülinapos pasinak kell előadnod a VIP terembe, és majd utána kell a másikat a nagyközönség előtt.

- Ja és még annyi, hogy nem kell kapkodnod, mert a csávó és a haverjai késni fognak. - mondta kicsit morcosan.

- Rendicsek. Akkor addig lemegyek, iszom valamit. - mondtam majd magamra tekertem piros köntösöm, és Johnnal az oldalamon lementünk a bár részhez, ahol ott volt a legjobb haverom Xavier.  :P

Ahogy odaértem már nem is kellett kérnem, nyújtotta is felém a sörösüveget.

- Kössz Xavi. - vigyorogtam rá.

- Na, mi újság Stewie? Mi ez a harci szerkó rajtad? - nevetett fel hangosan, miközben kiszolgálta a pultnál ülő embereket.

- Jaj de vicces ma valaki. Kérlek szépen ezt úgy szokták hívni, hogy köntös. - feleltem majd meghúztam a sörömet.

- Aha, értem. És mégis minek vetted fel? Csak nem rejtegetsz alatta valamit Stewi? - kérdezte és dőlt a nevetéstől.

- Meg ne fulladj Xavi. - mondtam neki morcosan, majd elfordultam tőle, és körbenéztem a bárba, hátha találok valami jó pasit. Be kell szerezzek egyet most már tényleg.

Ahogy tekintetemmel végigmértem a terepet láttam egy cuki kis szőke csávót, meg a bejáratnál is volt egy kigyúrt pasi, aki épp Johnnal beszélgetett.

A söröm kortyolgatása közben észrevettem egy pasit, aki háttal nekem állt ugyan, de nagyon jó segge volt. :P Viszont, aki aránylag még jól is nézett ki, annak mind volt barátnője.

Hát ez az én szerencsém. A jóképű pasiknak mind van csajuk. Nekem úgy látszik soha nem lesz már pasim. :D

 Az utolsó csepp sörömet is megittam, letettem a pultra az üveget, ahogy vissza fordultam a ,,jóseggű pasi'' hirtelen felém fordult.

Tátott szájjal bámultam rá.

Rob volt az.

Hogy kerül ide? Nem elég, amit tett még a munkahelyemen is zaklat.

Ahogy egyre közelebb ért hozzám, én egyre mérgesebb lettem rá. Visszagondolva, amit művelt velem reggel. Tény, hogy a közelsége megőrjít, de miért nem tud végre békén hagyni?!

- 3 sört kérek. - fordult Xavi felé mosolyogva, majd szemeivel rám pillantott.

Ahogy tekintetünk összekapcsolódott, teljesen lefagytam. Megszólalni se bírtam. Majd tekintetével visszafordult Xavi felé, elvette a söröket, és visszament a haverjaihoz.

Azt sem tudtam mit csinálok csak, arra eszméltem, hogy Rob előtt állok.

- Áh, szóval már követsz is. Nem elég, amit reggel műveltél a lakásomba, most már a munkahelyemen se hagysz békén? – csak úgy ömlöttek belőlem a szavak.

- Bocsi, de ismerjük egymást? - nézett rám értetlen fejjel.

- Menj a fenébe Rob! - elléptem előle, majd mérgesen visszamentem a pulthoz.

Még hogy ismerjük-e egymást. Szórakozik velem?!

Morgolódva mentem vissza a pulthoz, és kértem egy whiskyt Xavitől.

- Kössz. - fogtam és meghúztam a poharat.

- Minden rendben Stewi? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Aha, hát hogyne lenne rendben.

- Most megyek, majd még beszélük. - hajoltam hozzá, és adtam neki egy whiskys lehelletű puszit az arcára. :D

- Okés, hajrá csajszi. - kacsintott rám, miközben a poharakat törölgette.

Elmentem még a mosdóba, megmostam a nyakam, hogy egy kicsit lenyugodjak, majd kifelé menet - én szerencsétlen - nekimentem valakinek. A mellkasának támaszkodva álltam, majd tekintetem arcára tévedt.

Hát ezt nem hiszem el!

- Kristen te mit keresel itt? - kérdezte Rob mosolyogva. Ez most szivat?

- Aha, szóval most már felismersz? - kiabáltam a képébe.

Kezd kurvára elegem lenni Robert Pattinsonból.

- Már hogyne ismernélek meg? - mosolygott, a kezeit derekamra tette.

Hirtelen olyan mérges lettem, hogy fogalmam sincs mi ütött belém, lefejtettem magamról kezeit, és megpofoztam.

Rob dühösen nézett szemeimbe.

- Mégis mi a franc ütött beléd? - üvöltötte arcomba, mire kicsit megijedtem, de leszartam, csak nem fog megütni egy nőt.

- És még te vagy felháborodva. - nevettem fel. - Elegem van belőled! Akárhová megyek, te mindig ott vagy. Jó lenne, ha leszállnál rólam. - ordítottam a képébe. A mellettünk elhaladó emberek csak úgy bámultak minket. Tekintetemmel próbáltam tudtukra adni, hogy jobb lenne, ha nem bámulnának. Mintha még soha nem láttak volna két embert veszekedni.

Elindultam a VIP terem felé, de nem jutottam túl messze, Rob a karomnál fogva húzott vissza maga elé.

- Eressz el! Ne akard, hogy megint megüsselek. - mondtam teljesen nyugodt hangnemben.

- Kristen, félreértesz mindent. Nem úgy van, ahogy gondolod. Haz... - felemeltem kezem hogy elhallgatassam.

- Elég. Nem érdekel, mit akarsz mondani. - fogtam magam, kitéptem karom szorításából, és a VIP terem felé vettem az irányt.

Még mielőtt bementem volna az ajtón, visszafordulva láttam, ahogy Rob felkapja a telefonját és valakivel nagyon elkezd veszekedni.

Azt viszont nem értem, hogy hogy talált rám. Mondjuk biztos valahogy kiderítette.

Idióta. Azt hiszi, majd elájulok, ha meglátom, és a karjaiba borulok. Ami be is következett volna reggel a konyhámba, de még szerencse hogy észnél voltam, és ideében leállítottam.

Mérgesen léptem be a VIP terembe, ahol már ott is volt John, és közölte, hogy már itt van a szülinapos, és a haverjai is eljöttek.

Legalább majd a táncba úgymond levezethetem a mérgemet.

Hátramentem a külön a VIP terem számára létrehozott öltözőbe, és a sminkemet megnéztem, hogy nem-e folyt szét arcomon, majd a köntösömet ledobtam a székre, megigazítottam a piros kis szexi rucimat, a hajamat meg jól összeborzoltam, ahogy Ash csinálta, és már indultam is a színpad felé.

Ami ott várt rám kint, arra végképp nem számítottam.