Rob szemszög:
Teljesen ledöbbentem, mikor megláttam, hogy ki is táncol a színpadon. Kristen észbontóan festett abban a piros ruciban. Nem csak én, még a két Tom is mellettem tátott szájjal bámulták Őt.
A tánc végeztével mind a hárman csak ültünk és bámultuk a kijáratot, ahol az imént Kristen táncolt le, majd oldalra pillantva a két Tomot figyelve láttam, hogy elkezdenek tapsolni, míg drága ikertesóm még füttyentett is egyet.
- Azt hiszem, beszélek a bár tulajdonosával. Addig… igyatok. – vigyorodott el Tom, majd le is lépett.
Volt egy olyan sejtésem, hogy miért is akar annyira beszélni Johnnal.
Újabb táncot akar látni, Kristentől.
Valamit ki kell, találjak, hogy Tommy, öcsém elhúzza a csíkot. Nem szabad, hogy Kristen észrevegyen, ráadásul mindkettőnket. Ő biztos nem fogja elintézni a dolgokat, én viszont nem hagyom ennyiben. Láttam Kristenen, hogy mennyire szenved a történtektől, amit Tommy elmondott, már ha tényleg csak az történt köztünk.
- Tommy mi lenne, ha elmennél inkább? – értetlen fejet vágott. – Beszélni szeretnék Kristennel arról a bizonyos dologról, ami – állításod szerint – történt köztetek. Persze az igazságot nem tudhatja meg. De jobb tisztázni a dolgokat nem igaz?! – erőltettem magamra egy mosolyt.
- De… nem nekem kéne tisztáznom a dolgokat vele? Hisz mégis csak én tudom mi történt köztünk. – mondta, kicsit bizonytalanul.
- Tommy, majd én elintézem, nyugi. Addig te menj és szórakoztasd azt a szőke pincér csajt a pultnál. Láttam hogy néz rád. – vigyorogtam el, bár cseppet sem volt jó kedvem. Reméltem, hogy Tom végül belemegy, és végre elhúzza a csíkot a szöszivel, aki minden bizonnyal az ágyában fog kikötni.
Tommy ide-oda forgatta fejét, hol rám, hol a szöszire bámulva, majd odafordult hozzám, és már láttam szemiben, hogy melyik variációt választja.
- Rendben tesó, akkor majd holnap hívlak, hogy mit sikerült elintézned Krisszel – fogott kezet velem, majd vigyorgó képpel már száguldott is a pult felé.
Hihetetlen, hogy ikrek vagyunk, de egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Jó, a külsőnk tök egyforma, de hogy a személyiségünk egyáltalán nem ugyanaz, az is biztos.
Ő egy igazi nőcsábász, míg én nem tudnék belemenni egy egyéjszakás kalandba. Tommynak ez a legtermészetesebb dolog a világon, hogy szinte minden nap más csajt rángat az ágyába. Hál’ istennek hogy nem hasonlítok rá ebből a szempontból.
Miközben egyedül üldögéltem és iszogattam a sörömet, a VIP terem bejárata felé pillantva láttam, hogy Tom közeledik felém hatalmas vigyorral a képén, majd lehuppant a mellettem ülő székre.
Megkérdeznem sem kellett, tudtam, hogy sikerült rábeszélnie a főnököt, hogy Kristen még egyszer színpadon láthassa.
Hátrafordulva Tommyt kerestem a tekintetemmel, de sehol nem láttam. Ezek szerint – szerencsére – le is lépett a szöszkével együtt.
Mellettem Tom meg is kérdezte, hogy hova tűnt el ikertesóm, még szóvá is tette, hogy miért viselkedünk ennyire furcsán. Mondtam neki, hogy majd később beszámolok neki mindenről, Ő volt az az ember, akinek a legmocskosabb dolgaimat – már ha volt ilyen egyáltalán – is elmondtam.
Ahogy a terem sötétségbe borult Tom már nem is foglalkozott velem, azonnal a színpadra tévedt tekintete, ahol hirtelen felvillantak a fények, de csak a színpad közepén, s ezzel együtt megláttam Kristent, amint egy széken ülve egyik lábát magasba lendíti, majd őrülten szexi léptekkel a színpad elejére sétált.
A kalapját egyenesen Tom képébe dobta, akire egy röpke pillantást véve láttam, hogy szinte már nyálcsorgatva bámulja Kristen minden egyes lépését. Nem tudtam visszatartani vigyorgásomat, ezzel együtt fordultam vissza a színpadra, ahol Kristen Rám kapta tekintetét.
Vigyorgó fejem láttán azonnal összeszaladt a ránc a homlokán, s egyúttal lefagyott a mosoly az ajkaimról, amint a következő mozdulatával művelt. Azt hittem ott helyben megfulladok, s lábaimat megmozdítva éreztem, hogy nadrágom kezd egyre szűkebbé válni, amit ebben az esetben nagyon nem kellett volna, hogy érezzek. :D Próbáltam visszafogni magam, de nehezen ment, mikor Kristen egy röpke mozdulattal kigombolta nadrágja gombját, majd letolta fenekéről, természetesen Tom felé fordult háttal, de így is tökéletes rálátás nyílt formás fenekére. Leráncigálva a nadrágját oldalra hajította, majd pördült egyet, és még pár őrjítően szexi mozgással lesétált a színpadról.
Egy kis idő elteltével Tom felé fordultam, és láttam, hogy rá is igen nagy hatással volt Kristen produkciója. Ami engem illet sikerült lecsillapodnom, bár még nem akartam felállni, nehogy valaki kiszúrja milyen nagy hatással volt rám Kristen előadása. :P
- Hát haver, ez a csaj nem semmi. – fordult felém Tom vigyorogva. – Szerinted van pasija? Beszélnem kell vele! – pattan fel hirtelen helyéről, de megállítottam.
- Tom beszélnünk kell! – azzal a pult felé lökdöstem, majd két sört kértünk és elkezdtem neki ecsetelni azt, amit Tommy is mondott nekem Kristenről, és a köztük történt dolgokról, amit nem tudtam igaznak hinni, hisz jól ismertem az öcsémet tudom mekkora egy nőcsábász.
Tomnak persze nem mondtam, hogy Rám milyen hatással volt Kristen az előbbi előadásakor, de megkértem, hogy hagyja békén Őt, hisz épp elég szenvedés érte.
Legjobb haverom megnyugtatott, hogy nem kajtat Kristen után, bár azt közölte, hogy legközelebb is ide akar jönni, legalább hogy előadását újra láthassa.
Még beszélgettünk egy kis ideig, közbe természetesen öntöttük magukba a piát, ahogy illik, majd kimentünk egy cigire a bár elé, ahol Tom folyamatosan érkező emberek felé pillantva nézegette a kiszemelt áldozatot, aki a mai este folyamán az ágyába akar cipelni. Nevetnem kellett, ahogy minden egyes elhaladt szőke csajra füttyentett egyet, bár nem mintha nagyon figyeltek volna rá. Volt, aki elküldte szegény haveromat a búsba, de én csak nevetni tudtam rajta.
Cseppet sem díjazta, hogy kinevetem, így közölte, hogy szépen bemegy a bárba, és addig nem mozdul onnan, amíg meg nem találja élete nőjét.
Vagyis pontosabban fogalmazva egyéjszakás kalandjának áldozatát. :D Bár ezt nem mondtam ki hangosan, mert akkor tuti, hogy itt helyben lekeverne egyet, de nevetés nélkül nem bírtam ki.
Miközben Tomot figyeltem, ahogy beiszkol a bárba, megpillantottam a bejáratnál Kristent, és Johnt. Sunyiban figyeltem őket, és egyszer csak Kristen John karjaiba vetette magát, majd láttam, amint egy puszit ad az arcára, és már el is tűnt.
Totálisan lefagytam az imént látottaktól, de ez az egy lehetőségem volt, hogy elkapjam Kristent, és megbeszéljem vele a dolgokat. Nem tudhattam, hogy mi volt ez a főnökével, bár mintha Kristenen láttam volna, hogy mennyire felzaklatta valami. Talán kavar a főnökével?
Elhessegettem ezt a gondolatot, s követtem Őt, amint befordul egy utcán, majd vállára csúsztattam kezeim, de amint ezt megtettem a következő pillanatban egyből megbántam.
Lábaival pont a legjobb helyet találta el, és kezeimet legbecsesebb kincsemre szorítva, próbáltam elfojtani, kitörni készülő ordításom, hisz amit tett nem volt éppen kellemes.
- Úristen! Rob! – sikkantott fel Kris, majd odaszaladt hozzám, bár én még arra se figyeltem, hogy kerültem a földre, majd nagy nehezen felsegített, s karomat átvetettem nyakán, mert képtelen voltam megállni egyedül lábaimon.
- Ne haragudj Rob! Nem direkt volt, csak megijedtem. – kért tőlem bocsánatot.
- Ugyan semmi gond, és bocsi, hogy megijesztettelek. – nyöszörögtem, miközben Kristen elindult velem fogalmam sem volt merre.
Pár pillant múlva kapcsoltam, hogy hol is vagyunk éppen, és nem nagyon tartottam jó ötletnek, hogy egy lakásban legyek egy olyan lánnyal, akit ennyire kívántam, bár ha jobban belegondolok, nem valószínű, hogy fogom tudni használni a… kis fickót. XD
Kristen idegesen kotorászott a táskájában, de én nem bírtam talpon maradni, így le kellett üljek, és a falnak támaszkodva még mindig kezeimet lábaim közé szorítva próbáltam enyhíteni a fájdalmat, bár nem sok sikerrel.
Eközben hallottam, amint valakivel nagyon beszélget, bár nagyon nem tudtam arra összpontosítani, csak a lábaim közt lévő fájdalomra figyeltem.
Kristen óvatosan felsegített a földről, és amennyire észleltem a kanapé felé veszi az irányt, majd segített lefektetni, aztán már csak azt láttam, ahogy kirohan a nappaliból.
Próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni, majd pár perc elteltével láttam, hogy visszatért, kezében egy zacskó jéggel. Megpróbáltam ülőhelyzetbe kecmeregni, de Ő nem engedte. A vállaimnál fogva nyomott vissza a kanapéra, majd a kezembe adta a zacskót. – Köszönöm. – nyögtem ki nagy nehezen.
Kicsit zavarban voltam, de amint kezem helyére tettem a jeget, valamennyire enyhült a lüktető fájdalom oda lent. :D
Kristen a fejem mellett foglalt helyet a padlón, s így ültünk hosszú percekig, amikor egyszer csak megszólalt a telefonja. Odaszaladt a táskájához, kikapta a telefonját, és amennyire láttam arcát, eléggé zavarodottnak tűnt.
- Szia John. – felelte, és egyből rákaptam tekintetem. Valahogy nem tetszett nekem ez a John. Bár rendes volt, mikor beszéltem vele telefonon a Tomnak szervezett meglepetés bulit illetően, de most valahogy kezdtem… megutálni. Nem értettem, mi ütött belém, de mintha legbelül féltékenységet éreztem volna, főleg arra a pillanatra visszaemlékezve, mikor Kristen megpuszilta őt. Teljesen összezavarodtam, s feltűnt, hogy Kris az erkélyre ment, de valamennyit – szerencsére – hallottam még így is beszélgetésükből.
Amennyit értettem az egészből Kristennek csütörtökön kell majd mennie, dolgozni, s ezek szerint a holnapi napja szabad lesz. Totálisan feldobódtam, hogy holnap nem kell bemennie, bár nem értettem miért, hisz nem mintha bármit is tervezett volna velem a holnap folyamán.
Teljesen lefáradtam a mai nap történtektől, és arra eszméltem, hogy a zsebemben megszólalt a telefonom. A kijelzőre pillantva kedvenc haverom nevét láttam meg.
- Szia Rob. – köszönt cseppet sem jókedvűen. – Elárulnád, hogy hol a büdös picsába vagy? – kérdezte mérgesen.
- Tom, basszus, ne haragudj, hogy nem hívtalak fel, csak összefutottam Kristennel, és most itt vagyok a lakásán. – nyögtem fel kínomba. Totálisan elfelejtettem, hogy szerencsétlen haverom meg ott van a bárban, ráadásul a szülinapján.
- A LAKÁSÁN???? – kiabálta bele a telefonba, és kénytelen voltam arrébb tenni fülemtől, mert akkor már tuti hallás károsult lennék.
- Jaj, Tom nem kell egyből arra gondolni. Nem történt köztünk semmi. Csak történt egy kis baleset, mikor… letámadtam szegényt, és most itt vagyok nála, de majd mindent elmesélek holnap. – feleltem halkan.
- Aha, jól van Robert! Holnap beszámolót kérek, de mindenről! Tudod te mekkora mákos tészta vagy?! Lefogadom, hogy nincs róla fogalmad. De aztán nem felkelteni a szomszédokat! – rötyögött bele a telóba.
- Szia Tom! – köszöntem el tőle.
Muszáj volt kimennem a mosdóba, de előtte megnéztem, hátha Kristent megtalálom odakint az erkélyen, de mikor kiléptem nem volt ott. Biztos már lefeküdt aludni, így bátorkodtam bemenni a fürdőbe, de mikor beléptem, ott ahogy voltam nem bírtam megmoccanni.
Kristen épp félig háttal állt nekem, de mikor a törölköző után nyúlt, teljes rálátás nyílt tökéletes testére elölről is. Fulladoztam. Nem kaptam levegőt szinte. Aztán Kristen rám pillantott, és gyorsabban kezdett el kapkodni kezeivel törölközője után. Amilyen gyorsan csak tudtam hátat fordítottam neki.
- Ne haragudj Kristen. Azt hittem már rég alszol. Csak a mosdót akartam használni. – hajtottam le fejem szégyenemben.
- Már megfordulhatsz, és semmi gond. Nyugodtan használhatod a fürdőt, addig én magamra kapok valamit. – mondta, majd felé fordultam, de nem néztem rá.
Mikor ki akart menni mellettem, fogalmam sincs mi ütött belém. Karjánál fogva fordítottam vissza magam felé.
- Tényleg bocsáss meg nekem! Nem akartam leskelődni vagy ilyesmi. – engedtem el karját. Eszembe jutott, amit Tommy mondott. Hogy mit tett Kristennel, vagyis majdnem megtörtént köztük a dolog. Sajnáltam Kristent. Ismerem Tommyt, és nem egy olyan embert érdemel, mint amilyen Ő. Jaj, nem majd olyan embert érdemel, mint én. Miket gondolok én!?
- Rob mondom, hogy semmi gond. – zökkentett ki Kristen gondolataim alól. – De most megyek, mert idefagyok. – mosolyodott el. – Ott a csap mellett találsz törölközőt, ha kell. Azt nyugodtan használhatod. – mondta gyorsan, majd vállam fölött hátrapillantva láttam, hogy lábujjhegyen beszalad a hálóba.
Miután Kristen kiment a fürdőszobából gyorsan elvégeztem a dolgaimat, majd mivel nem volt nálam semmilyen ruha, és amúgy is meleg volt, csak egy bokszert húztam magamra, a többi holmimat, pedig a nappaliba vittem a kanapéra.
Kiérve a konyhába láttam, amint épp Kristen telefonnal a kezében áll nekem háttal. Csak egy apró rövidnadrág volt rajta meg egy trikó, de szemeim tökéletes lábaira esett, s alig tudtam levenni róla tekintetem. Kicsit azért zavarban voltam, hogy egy idegen lány lakásában vagyok, aki komolyan az idegeimmel játszik, hisz egy ilyen ruhát nem kéne felvennie jelenlétemben. Mondjuk én meg egy bokszerben állok a lakása közepén.
Lehet mégiscsak fel kellett volna vegyem azt a pólót.
- Öhm… Kristen remélem nem baj, hogy itt maradok nálad, mert ha mégis, akkor nyugodtan mond meg, és már itt se vagyok. – mondtam, s közben hátrakapta tekintetét, de nem szemeimbe nézett először. Szemeivel végig mért, majd nagy nehezen megszólalt:
- Ne… nem ugyan, szeretném, ha itt maradnál. Azok után, amit tettem, még szép, hogy itt maradsz. És amúgy is rendeltem egy jó nagy pizzát, amit egyedül kétlem, hogy el tudok tűntetni. – mosolyodott el.
- Rendben. – feleltem vigyorogva. – Esetleg nem bánnád, ha kimennék cigizni? Ha gondolod, te is velem jöhetnél. – néztem rá zavarodottan, mire rá bólintott.
Az erkélyre érve, Kristen lehuppant az egyik székbe, majd lábait felpakolta a korlátra, míg én is helyet foglaltam a mellette lévő helyen.
A cigink szívása közben, eszembe jutott, amit Tommy mesélt, mikor összefutott Kristennel a bár mosdójánál. Bocsánatot kellett kérjek tőle.
- Egyébként ott a bárban, sajnálom, amit tettem vagy mondtam. Tudod… már régóta el akartam mondani valami fontosat, amit úgy hiszem, jogod van tudni. – feleltem félénken.
Nem tudtam tovább hazudni neki. El kellett mondanom az igazat. Nem hagyhattam, hogy szenvedjen Tommy baromsága miatt.
- Ugyan Rob. Nekem kéne elnézést kérnem, amiért – mutatott alsó testrészemre – ilyet tettem. Tényleg sajnálom, nem direkt volt Rob. – fordult el tőlem, láttam, hogy tényleg bántja a dolog.
Hosszú percekig csak ültünk, és szívtuk a már fogalmam sincs hányadik szál cigit, mikor Kris végül megszólalt:
- Az előbb valami fontosat akartál mondani. – fordult most felém, miközben beleszívott ismét cigijébe. Bárcsak én lehetnék az a cigi – gondoltam. Úristen! Miken jár az eszem.
- Öhm… igen tudod, van egy fontos dolog, amit úgy hiszem, jogod van tudni. – tudtam, hogy súlyos következményei lesznek, de muszáj volt megtudnia az igazságot.
- Kiskoromban az édesanyám meghalt. – kezdtem bele mondandómba. – Az apámmal éltem hosszú ideig, míg végül úgy döntöttem a színészetet választom, és végül ide jutottam. –nevettem fel, bár egyáltalán nem volt jó kedvem. Főleg miután megtudja az igazat, tuti kipaterol a lakásából.
- Továbbra is tartottam a kapcsolatot az apámmal, de az évek során egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Egyszer egyik nap, felhívott telefonon, és nem éppen volt beszámítható állapotban, ami nagyon meglepő volt, hisz nem olyan fajta apa volt, aki hulla részegre issza magát. – muszáj voltam Kristenre pillantanom, s láttam rajta, hogy nem érti, miért mondom el mindezt neki. De, majd ha megtudja… belegondolni se mertem, mi lesz akkor.
- Mikor apám felhívott, elmondta, hogy édesanyám a szülésbe halt bele, nem pedig valami betegségbe, amit kiskoromban kitalált. Végül közölte velem, hogy van egy…- valaki elkezdett eszeveszetten dörömbölni az ajtón, és láttam, amint kicsit idegesen de Kristen is az ajtó felé kapja tekintetét.
- Ne haragudj Rob. Egy pillanat és jövök, lehet, hogy a pizzát hozták. – felelte, s még hallottam, hogy a hasa is megkordult.
- Menj csak. – mondtam egy kis mosollyal az ajkamon.
Miközben Kristent vártam, még elszívtam azt a maradék 2 szál cigit is, majd miután hiába vártam Rá, így inkább bementem a nappaliba, ahonnan fél füllel hallottam, hogy kivel is beszélget ilyen sokáig.
- John… figyelj, nagyon kedvellek meg minden, de csak barátként tekintek rád. Kérlek, ne tedd ezt! Nem szeretnék ismét ahhoz a megoldáshoz folyamodni, mint amit nem is olyan rég meg kellett tennem. Kérlek John, csak… csak maradjunk barátok rendben? – mondta neki Kristen, de már hallottam, amint az ajtót becsukta maga mögött, s így csak kis suttogásokat lehetett hallani, de nem idegesítettem magam vele.
A kanapéra ültem, és vártam mikor óhajt John végre elmenni a jó büdös francba, aztán hallottam az ajtó csapódását, majd újra, és már nem bírtam magammal, így odamentem és láttam, amint Kristen épp a kezében lévő pizzával jön be a lakásba, majd odanyomta a kezembe, míg ő elment piáért.
Leültem a kanapéra, a pizzás dobozt a kisasztalra tettem, végül Kristen is megjelent, és leült mellém, majd az egyik üveg sört a kezembe nyomta.
Csendben eszegettük a finom pizzát, s márcsak egy darab volt a dobozban, amit el akartam lopni onnan, mikor hirtelen Kristen is érte nyúlt.
- Oh bocsi, edd csak meg. – adtam át neki az utolsó szeletet.
- Öhm… köszi. – támadta le a kezemben lévő kaját, mint aki nem evett már egy hete. :D Ezen el is mosolyodtam, de mikor azonban kezünk egy pillanatra összeért, valami teljesen, és totálisan megváltozott.
A levegő azonnal elfogyott tüdőmben, szinte majdhogynem öklendeznem kellett, hogy valami oxigén után jusson szervezetem, s amint Kristenre pillantottam, mintha Ő is ugyanígy érzett volna. Aztán lekapta rólam szemeit, és a pizzáját kezdte el majszolgatni.
A sörömet iszogattam hátradőlve, és oldalra pillantva néztem, ahogy eszik, de persze Ő nem fordult felém teljesen. Talán zavarban lenne? De hát mitől? Nem értettem.
Kristen elpusztította az utolsó szeletet is, majd hátradőlt a kanapén és Ő is követte példámat. Ahogy végig néztem magunkon, feltűnt, hogy mindketten a hasunkat simogatjuk, úgy tele ettük magunkat, és a sörös üveggel a kezünkben ülünk a kanapén. :D Elég vicces látvány lehettünk, egy másik ember szemszögéből. xD
Kristen hangosan kacagott, mire odakaptam a tekintetem.
- Mi olyan vicces? – kérdeztem vigyorogva.
- Semmi, - gondolkozott el egy pillanatig. - Csak úgy tele ettem magam, hogy mozdulni sem bírok. – nevetett fel, és nekem is egyből jobb kedvem lett.
- Azt hiszem ki kéne menni egy cigire. – állt fel hirtelen Kris, de egyből meg is szédült, így dereka után kaptam, hogy megtartsam lábain. Azonnal vállaimba kapaszkodott, én meg nem bírtam levenni róla szemeimet.
- Minden oké? – nyögtem ki nagy nehezen, de Ő egyre csak közeledett ajkaival szám felé, mígnem éreztem, ahogy nyakam köré tekeri karjait, majd rátapad számra.
Ott helyben végem volt.
Nem tudom, mi üthetett belém, de már csak arra eszméltem, hogy kezeim Kris pólója alatt kalandoznak, majd hogy biztosra menjek Kristen tényleg szeretné-e, így a füléhez kezdtem el közelíteni ajkaimmal.
- Gyönyörű vagy Kristen, de… biztos, hogy akarod? – néztem most már szemeibe, majd végül olyat mondott, amiről álmodni sem mertem volna.
- Igen biztos. – lehelte ajkaimba, s nekem nem is kellett többet mondania, a feneke alá nyúlva emeltem meg, és berohantam vele a hálóba.
Óvatosan leraktam testét a párnák közé, majd lábait csípőm köré tekerte, így még közelebb került testem azon része, ami már egész nap rá vágyott.
Kristen a vállaimnál fogva tolt el magától, mire egy kicsit megijedtem, de amint rájöttem mi a terve, hagytam had csinálja, amit szeretne. Így most én kerültem alá, míg Ő lábait átvetette derekamon, s mellkasomat kezdte el apró puszikkal halmozni, majd hogy tovább kínozzon nyelvét is bevetette, mígnem elérte ajkaimat, ahol mohón kaptam utána, s magam alá fordítottam apró testét. A kezeimmel szinte leszaggattam róla a trikót, annyira nem tudtam uralkodni magamon, de Kristen egy cseppet sem bánta tettem. Majd nyelveimmel mellét kezdtem el izgatni, Ő sem tétlenkedett, kezeit megéreztem alsónadrágomban. Muszáj voltam a kezei után kapni, különben tuti elsülök itt és most ebben a szent pillanatban, amit még nagyon nem akartam.
A kezeit feje fölé szorítottam, majd nyelvemmel végig nyaltam nyakát, mígnem elértem füléig, s belesuttogtam:
- Nyugi Kris, nem kell kapkodni. – leheltem fülébe, majd nyelvemmel tovább haladtam egészen állától ajkaiig, ahol mohón kapott utánam.
Kezeimmel befurakodtam rövidnadrágja szélébe, s őrjítő lassúsággal szabadítottam meg tőle. De amint testére pillantottam, megdöbbentem.
Bugyit nem viselt.
Meg kellett ízlelnem ott is.
Nem haboztam túl sokáig. Kezeimmel combja belső felét kezdtem el simogatni, majd ajkaimmal is rátapadtam, mígnem elértem azt a bizonyos pontot, amit oly régóta várok. Nyelvemmel is megízleltem nőiességének középpontját, mire hangos kiáltás szakadt fel torkából, s felnézve láttam, hogy engem néz csillogó szemekkel, és nyöszörögve kérlelt hogy ne merjem abbahagyni.
Azonnal gonosz mosoly ült ki arcomra, s újra lábai közé fészkeltem magam, hogy mielőbb az őrületbe kergessem.
Nem kellett neki sok idő, hogy a csúcsra jusson, majd odahúzott magához egy szenvedélyes csókra.
Míg ajkaira tapadtam próbáltam leráncigálni magamról az utolsó ruhadarabot is, de nem sikerült, így elhúzódtam egy kicsit, mire Kristen ijedten tekintett rám, de csak elmosolyodtam, és miután sikeresen lecibáltam magamról a bokszert, újra lábai közé férkőztem immár meztelenül.
Ő azonnal az ajkaimra vetette magát, amint visszafeküdtem rá, s kezei lábaim közé kúsztak, hogy már merev szervem odaillessze tüzelő nőiességének középpontjához, de nem hagytam, hogy Ő csinálja. A kezeit lefogtam, még mielőtt véghez vitte volna tervét, majd feje fölé szorítottam, s egy kicsit megemelve csípőjét egy lökéssel belétemetkeztem.
Mindketten ziháltunk, de csípőmmel azért sem kezdtem mozogni, mire Kristen mozdult meg alattam, hogy kezdjem már végre el.
Vigyorognom kellett rajta, de aztán megkegyelmeztem mindkettőnknek, s lassan mozogni kezdtem benne.
Vállaimon megéreztem, amint végig karmol, majd fenekem felé haladó kezeivel belém markolt, s így gyorsabb mozgásra ösztönzött, amit örömmel megadtam neki, mind magamnak is.
Nem telt bele egy percbe sem, s éreztem, amint elönti a köd fejemet, majd először megvárva Kristent, aztán én is a csúcsra jutottam.
Oxigén után kapkodtunk mindketten, majd hogy ne nyomjam agyon szegény Krist, legördültem róla, de még mindig egyek voltuk, s magammal vontam Őt is karjaimban. Éreztem, amint egyenletessé válik légzése, s háta cirógatása közben engem is elnyomott az álom.
((Írjatok komit PLS! *.*))
