Dancing with tears in my eyes - 17. fejezet

Nah hát itt is vagyok. :$ tuuudom sokat késtem a fejezettel, amiért bocsika, de suli is meg...lusta is voltam bevallom.... de most itt van a kövi rész, ami....hát nem lett hosszú :/ de most ezt sikerült összehoznom. :/

Legalább, aki nem szeret komizni az pipálgassa a tetszik nem tetszik stb részt :D :D :):)

Puszii<3

Nikky

UI: a kövi fejezetekben már jóó lesz minden...egy darabig :P :D:D:D:D Gonosz Nikky :D

Rob szemszög:

*Mostmár az a rész jön, mikor is Kristen lakásán vannak, és véééégre kiderül az igazság! :P*

Az ide-oda való járkálást nem bírtam abbahagyni, annyira ideges voltam a történtek miatt. Kristen mit sem törődött velem, és a féltékenykedésemmel, amit meg is értettem, de ha az én helyemben lett volna, biztos ugyanígy reagál erre az egészre.

Miután vagy hat doboz cigit is elszívtunk, hallottuk, hogy valaki kopog a bejárati ajtón, míg végül Kristen rám se nézve ment, hogy kinyissa azt.

Tudtuk mindketten, hogy Tommy az, hisz az előbb „szépen” megkértem, hogy tolja ide a képét minél hamarabb.

Az cigim eloltása után bementem hozzájuk, hogy végre tisztázzuk a dolgokat. Kicsit furcsa volt Őket így egymás mellett látni, főleg mivel Kristen arcán nem láttam, semmi arra utaló jelet, hogy érdekelné Őt a testvérem. Lehet mégis csak tévedtem, hogy lefeküdtek egymással?...

- Szóval miért is hívtatok ide, ha szabad tudnom? – ült le a kanapéra Tommy, és felém fordította tekintetét.

- Tegnap láttalak téged és egy lányt a moziban. Áruld el nekem hogy… te lefeküdtél Kristennel igazam van? – néztem rá mérgesen.

- Rob… - horkantott fel. – Nem feküdtem le Kristennel. Akit láttál nem más volt, mint Camilla. Tudod a volt barátnőd. Szerintem rémlik kiről is beszélek. – vigyorodott el.

- Camilla? – nézett rám Kristen dühösen. – Ki az a Camilla?

- Hát Rob volt barátnője. Oh, szóval nem mesélt róla neked. Tudod több mint 3 évig jártak, amikor Rob megcsalta szegény csajt egy másik lotyóval. Hát nem vicces. – nevetett fel hangosan Tommy.

- Fogd be Tommy! Az régen volt, és amúgy is megváltoztam. – néztem bűnbánóan Kristenre.

- Ejnye, ejnye Rob… - vigyorgott tovább Tommy. – Nem kell aggódnotok. Úgy tűnik velem, sokkal jobban kijön Camilla, mint anno veled. És azt hiszem, érdekel a csaj, nagyon is.

Különösebben nem érdekelt Tommy kivel kavar, csak egy dolog volt számomra a legfontosabb, és az Kristen. Az ő közelébe ne lássam meg, ha lehet soha!

Megköszöntem Tommynak, amiért idefáradt és elmondta az igazságot, vagyis hogy egy oltári nagy marha vagyok, és megint mindent félreértettem. Kristen nem szólt hozzám, mióta Tommy elhagyta a lakást, és bevonulva a szobájába magára is csapta az ajtót.

Tudtam, hogy most dühös rám, és jogosan, hisz ha nem értek félre semmit, jobban mondva nem látom rosszul a dolgokat, most rég nem itt tartanánk.

Megbántottam Stewt, és teljes mértékben megértettem, hogy most nem akart látni, így az erkélyre menekültem, hogy az ott talált sör és cigibe fojtsam a bánatom.

Már vagy fél órája kint ülhettem, mikor is kíváncsiságomra hivatkozva, és hogy megnézzem minden rendben van-e Krissel, bementem a lakásba, majd onnan a nappali felé vettem… volna az irányt, de az erkély ajtónál hirtelen megtorpantam…

Kristen állt ott egy szinte semmit nem takaró ruhában, és láttam, szemeiben, hogy még egy kicsit dühös rám, s talán ezzel akarja rajtam „elverni” ezt az egészet, amit okoztam.

Cseppet sem bántam.

Őrjítően festett abban a szerelésben, és – lábaimnak hiába parancsolva – már majdnem elértem hozzá, hogy ismét a karjaimba tarthassam, mikor kezeit felemelve megállított, és megparancsolt, hogy üljek le a kanapéra.

Engedelmeskedtem.

Őrülten szexi táncot lejtett ott előttem, alig pár centire, és egyszer sem engedte meg, hogy akár egy kicsit is, de hozzáérjek. Azt a falatnyi szoknyát, ami a derekán volt egy rántással leszaggatta magáról, majd tovább táncolt előttem, s csak most vettem tudomásul, hogy mindezt arra a számra csinálja, mikor először megpillantottam Őt.

Még jobban az őrületbe kergetett, mikor a melltartóját kapcsolta ki, de úgy hogy hátat fordított nekem, s sajnálatomra semmit nem láthattam belőle. A kezeit a csípője felé vitte, majd a harisnyát is letolta magáról.

Bugyit nem viselt.

 Egyik kezét utána melleire szorította, majd másikkal lábai közé nyúlva simogatni kezdte magát, de mindezt már felém fordulva tette.

Itt szakadt el nálam a cérna, mikor is nyöszörgését cseppet sem halkra véve simogatta, azt a pontot, amit én akartam érezni, s egyben ízlelni nyelvemmel.

Mivel nem volt tőlem olyan távol, utánanyúlva rántottam az ölembe, és tapadtam nem túl gyengéden ajkaira, miközben kezemmel sem tétlenkedtem, s azonnal lábai közé vezettem egyiket, míg a másikkal mellét cirógattam.

Még hangosabb nyöszörgésbe kezdett, főleg miután elérte az első gyönyörét, majd hogy érezzem, azt az összehúzódást, amit benne mozgó ujjaimon éreztem, lerángattam magamról a nadrágot és a bokszert, majd magamra húztam nedvesen csillogó testét.

Csodálatos érzés volt egybe olvadni vele, és érezni azokat az apró „rángásokat” amiket teste művel gerjedelmem körül. A hátamba kapaszkodva és karmolászva jutattam Őt ismét a csúcsra, majd nem kellett nekem se sok - főleg hogy kezeit bevezette kettőnk közé -, hogy átéljem én is azt a csodás érzést, amire már annyira vágytam, és főleg mindezt… Kristennel.

Legalább pipálgassatok PLS! :) *-*

The Prohibited Fruit - 17. fejezet

 

Sziasztok!

Ha péntek, akkor új rész:)

Ugye mondtam, hogy a történet rövidsége miatt nem tudom garantálni a felhőtlen boldogságot mindig, és sajnos most elindul el lavina, mely a történet végéig majdnem ki fog tartani!!

Nem is mondanék erről semmit, már most érzem, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de ez van srácok, haladni kell a sztorival és ez konfliktus nélkül nem megy.

Köszönöm Bellsnek, Beusnak és Zenonak, akik az előző fejezetnél véleményt nyilvánítottak!!!(L) A pipálgatós emberkéknek is hálás vagyok!

Fanni, neked pedig megint egy hatalmas KÖSZÖNÖM jár^^(L)

Jó olvasást!

Puszi, Lilluci

17.

/Derek/

A bál napja vészesen közeledett, én mégse értem el semmit Kristennél. Hiába bókoltam neki, nála süket fülekre találtak becézgető, szép szavaim. Ann emiatt kezdett egyre dühösebb lenni rám, bár én mindennap biztosítottam róla, hogy az adott nap végre végrehajtom a tervünket, de minden alkalommal csúfos kudarcot vallottam. A mai nap az utolsó lehetőségem, hogy behálózzam Kristent.

Most is a szokott ütemben haladtak a dolgok. Délután találkoztunk, majd nekiálltunk próbálni. Nehezemre esett előadni a botlábút, de ez volt az egyetlen dolog, amivel rávehettem, hogy töltsön velem némi időt.
Ma is megdicsértem a kinézetét, a tánctudását is elismerő szavakkal illettem, de mintha egy kősziklához beszéltem volna. Lepergett róla minden. Egy mosolyon kívül soha nem ajándékozott meg többel. De ez rohadt kevés volt! Olyannyira, hogy Ann kezdett begőzölni a kudarcaim láttán, és azon gondolkodott, kihagy engem a buliból. Csakhogy nekem nem állt szándékomban fél munkát végezni. Be akartam bizonyítani Ann-nek, hogy rátermett vagyok egy ilyen dolog kivitelezésében. Az egyetlen akadályt Kristen jelentette.

- Derek, azt hiszem mára ennyi – engedte el a kezemet lihegve Kristen. Nem csoda, hogy kifáradt, lassan egy órája pörögtünk-forogtunk a kicsiny helységben.
- De holnap lesz a bál, és még mindig béna vagyok – próbáltam húzni az időt.
Ha ma sem mutatok fel eredményt, Ann kicsinál. Én azonban nem akartam elveszíteni őt. Szerettem, és ezért bármeddig elmentem volna, csak ő maradjon meg nekem.

- Egyáltalán nem vagy béna, sőt már jobban táncolsz, mint én – lépett a magnóhoz Kristen, hogy kikapcsolhassa azt.

Ennyi. Kész, feladom!
Beletörődően sóhajtottam egyet, aztán az egyik székhez léptem, melynek hátuljára terítettem a kabátomat.

- Még mindig Ann-t akarod elhívni? – kérdezte hirtelen a semmiből. Bólintottam, bár nem fűztem nagy reményeket ahhoz, hogy Ann a mai nap után látni akar engem.
- Bárcsak le tudnálak beszélni róla! – emelte rám a tekintetét elkeseredetten. Épp szólásra nyitottam a számat, mikor a zsebemben megszólalt a telefon. Elővettem, s mikor megláttam a hívó nevét, elsápadtam. Ann.

Megnyomtam a fogadás gombot, és remegő kézzel emeltem a készüléket a fülemhez.
- Jutottál valamire? – kérdezte izgatottan. Nyeltem egy nagyot, éreztem, hogy levert a víz.
- Nem – suttogtam hangtalanul.
- Nagyszerű! – csattant föl. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött örömöt. Eddig legszívesebben felnyársalt volna a teszetoszaságom miatt, most meg örül a kudarcomnak. Ki érti a nőket?
- Maradj még vele egy kicsit – kezdte – Nemsokára ott leszünk, akkor újra megcsörgetlek – hadarta. – A hívás után akcióba kell lépned. Értetted? – kérdezte szigorúan.
- Igen, de…
- Nincs semmi de! Ez az egyetlen esélyünk. Most mennem kell, pár perc és csörgetlek – azzal letette.

Sóbálványként, ledermedve álltam a szoba közepén. Egyre csak Ann utasítása járt a fejemben. Akcióba kell lépnem! De mégis, hogy?!
Kristen kétségbeesetten nézett rám, gondolom megijedt sápadt arcom láttán. És ekkor, mint derült égből a villámcsapás, ihletet kaptam.
Remélem ezután vége lesz ennek a tébolynak!

/Robert/

Még percegik álltam az ajtóban, Kristen illatával az orromban. Nem mertem megmozdulni, féltem, ha megteszem, felébredek gyönyörű álmomból. Volt egy olyan érzésem, hogy a tegnap és a ma történtek csupán a képzeletem szülöttei. Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, de kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy minden érintés, csók és mozdulat valóban megtörtént. Egyszóval Kristen az enyém lett, testestül-lelkestül. Ha lehetséges, csak még jobban beleszerettem ebbe a tüneménybe az este folyamán. Olyan odaadó és gyengéd volt, hogy nem volt kétségem afelől, szeret engem. És én viszontszerettem őt, ezt az érzelmet pedig nem is tudtuk volna hatásosabban kifejezni egymás iránt, mint éjjel. Szavak nélkül bizonyítottuk be egymásnak, hogy csakis a másikért dobog a szívünk. Visszagondolva nevetségesnek tartottam magam, amiért ennyire féltem megtapasztalni a szenvedélyt. Teljes mértékben az ösztöneimre és Kristenre bíztam magam. Egy teljesen más dimenzióba kerültem ezáltal, ahol minden apró mozdulat és érintés felért, egy ki nem mondott szerelmi vallomással. A felhők fölött jártam, ahová Kristen nélkül talán soha nem juthattam volna el.

- Héj Rob! – lökött oldalba Toby.
- Igen? – kérdeztem elvarázsolva.
- Basszus ember süket vagy?! Tíz perce szólongatlak, de te úgy vigyorogsz, mint egy agyalágyult – szidott le.
- Bocs, elkalandoztam – vallottam be, majd becsukva magam mögött az ajtót, nekiálltam és bevetettem az – elég rendetlenül hagyott – ágyat. Ha csak felidézem magamban az itt történteket, újra fellobban bennem a vágy.
- Látom jól telt az estétek – kacsintott Toby.

Nem válaszoltam csak idegesen beletúrtam a hajamba. Ez mégis csak egy intim dolog, ami csak és kizárólag rám és Kristenre tartozik.
- Kösz, hogy egyedül hagytál bennünket – hálálkodtam, miközben összeszedtem a földre helyezett mécseseket.
- Ugyan, nincs mit – legyintett. – Rob, asszem ez Kristené – emelte magasba szerelmem szemérmetlenül csábító melltartóját, amit én azonnal kitéptem a kezéből. Remélem Kristen nem hagyta itt a többi intim ruhadarabját!
- Egyébként hova rohant olyan gyorsan? – kérdezte, és ő is besegített a szoba rendbehozatalában.
- Fogalmam sincs. Már tegnap is elment elintézni valamit – vontam vállat. Nem vagyunk összekötve, önálló, egyszóval azt csinál, amit csak akar, persze bizonyos korlátok között, gondoltam magamban. Nem vagyunk házasok, ezért nem tartozik semmiféle elszámolnivalóval irányomba.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de igen jóba lettek Derekkel – ültette a bogarat a fülembe. Igen feltűnt, hogy mostanában sokat vannak egymás társaságában, sőt tegnap is láttam őket együtt, de különösebb figyelmet nem fordítottam a dolognak, ezidáig. Tobynak köszönhetően azonban óhatatlanul is, de féltékeny lettem. Valamiért jogot akartam alkotni Kristenre. Tudom, hogy ő nem egy tárgy, akit birtokolhatok, mégis csak magamnak akartam. Önző vagyok, de mindezt a szerelem számlájára írom!

- Mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Én ugyan semmire. De azt ne felejtsd el, hogy Kristen milyen életet élt annak idején. Tudod, volt az a dolog kettőnk között is – magyarázta.
Ha csak elképzelem, hogy Kristen és Toby mit műveltek, sőt, hogy Kristen hány férfival feküdt már le, elöntött a gyilkos düh.
- Az a Kristen már nem létezik! – sziszegtem ingerülten.
- Oké, nyugi haver! – emelte fel védekezően a kezeit Toby.

Utáltam ezt! Hiába voltam néhány perce a földkerekség legboldogabb férfija, most majd’ szétvetett az indulat. Nem Tobyra, és főleg nem Kristenre voltam mérges, hanem erre az egész helyzetre. Azokra az emberekre, akik egykor tönkretették akkor még túl naiv kedvesemet. Az ő erkölcstelen viselkedésük kergette Kristent olyan életstílusba, melyben hosszú évekig boldogtalanul élt.

- Ne haragudj Toby, de elegem van abból, hogy mindenki elítéli Kristent a múltbéli események miatt – sóhajtottam fel.
- Persze, és soha többé nem hozom ezt szóba – biztosított.
Hálás voltam neki, amiért ő legalább megérti, mennyire bánt ez engem.

Ekkor eszembe jutott valami, amit már tegnap elterveztem.
- El kell intéznem valamit – ugrottam fel az ágyról, és rohantam az ajtóhoz, mit se törődve Toby értetlen ábrázatával. Volt egy dolog, melyre kíváncsi voltam. Ki kellett derítenem az igazat vele kapcsolatban.

Futólépésben tettem meg a fa házikóig vezető utat. Kifújtam magam, aztán határozottan bekopogtam.

- Rob, micsoda meglepetés! – örömködött Ann az ajtó túloldaláról. Végigszántottam rajta a tekintetemet. A testét egy épp csak takaró törölköző fedte. Hihetetlen, de nem váltott ki belőlem semmit a majdnem pucér nő látványa.
- Beszélnünk kell! – mondtam türelmetlenül.
- Bújj be – tárta ki előttem az ajtót. Beléptem az egy szobából álló helységbe és szembefordultam vele.
- Honnan tudtad meg? – tettem fel neki az egyetlen kérdés, ami miatt itt voltam.
- Micsodát? – értetlenkedett és kacéran közelebb lépett hozzám, hogy aztán a tenyerével végigsimíthasson a mellkasomon. Az érintése nemhogy kellemetlen, még taszító is volt. Elléptem tőle.
- Ne játszd az ártatlant, pontosan tudod, hogy miről beszélek! – kezdtem elveszíteni a béketűrésemet.
- Tényleg fogalmam sincs, hogy miről hadoválsz – nézett rám ártatlan szemekkel.

Soha nem voltam jó emberismerő, most mégis beláttam Ann páncélja mögé. Éreztem, hogy ő a felelős mindazért, amit anyám Kristen fejéhez vágott, csak a miértjét nem tudtam pontosan.

- Jó színésznő vagy, azt meg kell hagyni – ismertem el briliáns képességeit. – Nem tudom, hogy miért gyűlölöd Kristent, de nem fogom megengedni, hogy bántsd!
Arcán egy megvető mosoly terült szét.
- Bájos, hogy így véded őt, miközben ő ki tudja hol, és kinek teszi szét a lábait.

Ennél a pontnál lett elegem a kettőnk közt lezajló „beszélgetésből”. Egyértelmű volt, hogy csak és kizárólag az vezérli, hogy fájdalmat okozzon, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy szenvedni lásson. Az ajtóhoz trappoltam, de ő megakadályozta, hogy kimenjek.

- Ugye azt mondta neked, hogy el kell intéznie valamit? – kérdezte, miközben lefogta az ajtót, akadályozva így a kijutást. Mélyen a szemeibe néztem, ugyanis meglepett, hogy tud erről. Kíváncsivá tett.
- Mindig így kezdődik – levette a kezét az ajtóról, ha akartam volna, elhagyhattam volna a szobát, de a kíváncsiságom győzedelmeskedett. Észrevette érdeklődő tekintetemet, ezért folytatta a mondókáját.
- Ha valakivel viszonyt folytatott, de közben volt valakije mindig azt mondta a szerencsétlen fiúnak, hogy el kell intéznie valamit. Szeret több vasat tartani a tűzben – ült le végül az ágyára törökülésben, ezzel elém tárult minden. Zavartan elkaptam a fejem.
- Hazudsz! – rivalltam rá.
- Bebizonyítsam? – érdeklődött.
Ránéztem, de nem láttam rajta, hogy blöffölne.
- Nincs mit bebizonyítanod – mondtam, bár kissé határozatlan voltam.
- Csakugyan? Akkor miért lettél ilyen ideges? – mosolygott. Zsongott a fejem a különféle gondolatoktól. Ha nem megyek vele, talán elveszítem az egyetlen lehetőségemet, arra nézve, hogy kiderítsem az igazat. Viszont ha elmegyek és kiderül, hogy Kristen valóban megcsalt, belehalok a fájdalomba. Hosszú vívódás után, döntöttem.

- Bizonyítsd be! Már alig várom, hogy lássalak pofára esni – jelentettem ki, Ann szemei ezzel egy időben felcsillantak.
- Rendben, de megkérhetlek, hogy amíg felöltözöm, hagyj magamra? – kérdezte, és már kezdte is lehúzni magáról a törölközőt. Még épp idejében futottam ki a szobából. Ez a lány totál őrült!

A korlátnak támaszkodva vártam Ann-re. Kimondhatatlanul féltem. Igaz, bíznom kellett volna Kristenben, hisz egyértelművé tette, hogy mit érez irántam, mégis ott volt az a lehetőség, lehet, hogy megcsal engem. Lehetséges, hogy nem tudtam mindent megadni neki az este, amire vágyott? Akkor miért nem szólt?

Képtelen gondolatmenetemet, a már felöltözött Ann szakította félbe.
- Mehetünk? – kérdezte, és meg se várva a válaszom, belém karolt. Egy hangot se tudtam kisajtolni magamból. Mielőbb a végére akartam járni ennek az egésznek.
- Látom izgulsz – simított végig a karomon. Elhúztam a kezem, nem akartam, hogy fogdosson.
- Hagyjuk a hasztalan fecsegést, rendben? – kértem őt feszülten.
- Felőlem – vont vállat. – Egyébként a próbateremben vannak – adta meg Kristen pontos helyzetét.
- Honnan tudod, hol van? – torpantam meg. Összeesküvésre gyanakodtam. Mi van, ha Ann kisded játékának vagyunk az áldozati mindketten? De, ahogy végiggondoltam mindezt, jött is a válasz.
- Mikor egyik nap erre fele sétáltam meghallottam a zenét, és óhatatlanul bekukucskáltam az ablakon. Épp eléggé benne voltak a témában Derekkel – mondta lehajtott fejjel, mintha tényleg sajnálná a kialakult helyzetet.
- Egész biztos vagy benne? – érdeklődtem remegő hangon, bár ezt nehéz lehet félreérteni, mégis bíztam a csodában. Mélyen a szemembe nézett, a szemei könnybe lábadtak.
- Rob, én soha nem hazudnék neked! Főleg egy ilyen dologban – tette egyik kezét a szívére. Hittem neki, sajnos. Bólintottam, majd tovább sétáltunk a próbaterem felé.

Ann egy kicsit lemaradt tőlem, láttam, hogy a telefonjával babrál.
- Minden rendben? – kérdeztem bevárva őt. Összerezzent, ahogy meghallotta a hangomat, de azért válaszolt.
- Igen, csak a szüleim folyamatosan aggodalmaskodnak – csúsztatta vissza a készüléket a farzsebébe.

Tovább mentük vagy három lépést, mikor megláttam őket. Megtorpantam és elbújtam egy közeli fa mögé, nem akartam, hogy meglássanak. Ann-t is magammal húztam.
Derek a tornácon állt, Kristen az ajtófélfának támaszkodva kipirult arccal mosolyogva hallgatta Dereket. El se akartam képzelni, hogy mitől pirult ki ennyire!
Derek lehajtott fejjel akart megfordulni, csakhogy Kristen megragadta a karját, és egy alapos körülnézés után, szenvedélyesen megcsókolta.

Forgott velem a föld. Olyan érzésem volt, mint a ringlispílen. Nem sok kellett hozzá, hogy kidobjam a taccsot. Igazság szerint nem az zavart, hogy csókolóznak, hanem az, hogy mindezt Kristen kezdeményezte.
Zihálva fordultam el, és dőltem neki a fának. Nem akartam tovább nézni ezt a borzalmat. Pont, mint az első alkalommal. Akkor is mással hetyegett, csakhogy az a férfi számomra ismeretlen volt, de Dereket a barátomnak hittem. Hogy tehették ezt?!

Ann együtt érzően a vállamra tette a kezét, de ezzel se segített lenyugodnom. Becsapottnak és elárultnak éreztem magam. Egy naiv ember vagyok, aki hitt a szerelemben, és hitt abban, hogy létezik valaki, aki szereti őt. Úgy éreztem ez az ember Kristen. De ez nem volt így! Kristen soha nem szeretett, csak orvul kihasználta az érzéseimet.

- Rob, jobb lenne, ha most elmennél innen – javasolta lágy hangon Ann. Nekem azonban eszem ágában se volt elmenni. Kristen szemébe akartam nézni ezek után. Meg akartam tudni, hogy mutat-e bármiféle megbánást.
- Hová mész? – kiáltott utánam. Visszafordultam hozzá.
- Kérdőre akarom őt vonni!
- Ez nem túl jó ötlet. Mindent le fog tagadni – mutatott rá arra, amit legbelül én is sejtettem. – Várj még ezzel! Most csak tégy úgy, mintha semmiről se tudnál. Ha azt hiszi nem bukott még le, előbb utóbb elárulja magát valamivel.

Végiggondoltam mindazt, amit mondott, és be kellett látnom, igaza van. Hamarosan úgyis leleplezik magukat.
- Igazad van – sóhajtottam. – Köszönöm, hogy felnyitottad a szememet ezzel a nővel kapcsolatban.
- Meg kellett tudnod, hogy ki is ő valójában. Te túl jó vagy hozzá Rob.

Hátat fordítottam neki és elindultam a próbaterem felé. Idő közben Derek lelépett a színről.
Abban a pár percben, amíg odaértem a házhoz elgondolkodtam azon, hogy az élet milyen törékeny is valójában. Mikor azt hisszük, hogy az életünk végre révbe ért, történik valami, és újra csalódnunk kell. Újra rengeteg próbát kell kiállnunk azért, hogy elérjük a hőn áhított célt…………….a boldogságot.

Feltéptem a terem ajtaját és beléptem. Azonnal megláttam Kristent, aki épp zongorázott. Ugyanazt játszotta, mint mikor együtt gyakoroltunk. Milyen más volt akkor még minden, nem volt kettőnk között semmiféle akadály. Legalább is én nem tudtam Derekről, és kitudja még kikről!

Kristen kérdőn és meglepetten nézett rám, a szemei azonban örömöt sugároztak. Egyenesen odaléptem hozzá és felhúzva őt a zongoraszékről, szenvedélyesen megcsókoltam. Meg akartam mutatni neki, hogy én is vagyok annyira jó, mint a szeretője. Kristen karcsú kezeivel a hajamba túrt, így próbált közelebb húzni magához. Gondolkodás nélkül lehúztam a pulcsija cipzárját, ezzel elém tárultak fedetlen bájai. A szívembe mart a felismerés, miszerint nem sokkal ezelőtt Derek csodálhatta őket, sőt, végigsimíthatott és végigcsókolhatott rajtuk. Én is ekképp cselekedtem. Rávetettem magam Kristen égnek meredő bimbóira és szívogatni kezdtem őket, hol egy-egy harapást is engedélyeztem magamnak, amit Kristen azzal jutalmazott, hogy a nadrágon keresztül kezdett izgatni. Nem kellett sok kézmozdulat ahhoz, hogy a testem életre kellejen. Mikor érezte, hogy kellőképp felizgatott, lehúzta rólam a pólómat, és mellkasomat puszikkal hintette be, csakhogy én felrántottam magamhoz egy újabb csókra.
Felkaptam, ő pedig lábait azonnal a csípőm köré kulcsolta, s őrjítő mozgásba kezdett csípőjével. Azt hittem, menten elmegyek a nadrágomban.
Leraktam a zongorára, a feneke alig volt rajta a hangszeren, így is nehezen fértem hozzá. Mindketten ziháltunk és nyögdécseltünk a ránk törő érzésektől. Nem tétováztam, amilyen gyorsan csak tudtam, lerángattam Kristenről a nadrágját, és örömmel konstatáltam, hogy nekem is sikerült kellőképp izgalomba hoznom őt. A bugyiját félrehúzva tűntettem el benne két ujjamat. Kristen a nevemet kiáltva az ajkába harapott, és kínjában a zongorát kezdte kaparászni. Ördögi mosollyal az arcomon kémleltem, egykori kedvesem szenvedéseit, melyet én okozok neki. Éreztem, ahogy megremeg a teste, a szorítást is érzékeltem az ujjaim körül, tudtam sikerült eljutatnom a csúcsra. Miután kihúztam belőle az ujjaimat, megszabadítottam magamat is a farmeremtől. Kristen kezei ugyan elindultak férfiasságom irányába, én ellöktem azokat. Nem akartam, hogy bármit is tegyen értem. Egy célom volt, hogy minél hamarabb újra a magamévá tegyem. Lehúztam róla a bugyiját és csípőjébe kapaszkodva magamra húztam őt. Én felmordultam, míg ő egy hatalmas sikítás kíséretében érzékelte újonnani eggyé válásunkat.
Kristent hanyatt döntöttem zongorán, és végigcsókoltam a melleit, illetve a nyakát szívogattam. Vergődött a kéjtől, jó volt látni, hogy élvezi ezt a különös együttlétet. Irgalmatlan tempót diktáltam, minek következtében hamar elértem saját beteljesülésemet. Megéreztem, hogy Kristen is megremegett alattam, egyszóval ő is kielégült, újra. A mai nap folyamán ki tudja hányadjára.
Kihúzódtam belőle, majd zihálva nekiálltam összeszedni a ruháimat. Kristen még mindig a zongorán feküdt, de mikor észlelte, hogy öltözködöm, leugrott a hangszerről és lelökött a kanapéra.
Leszedte rólam a boxeremet, amit ez idáig sikerült felvennem, majd kézbe vett, minek hatására újfent kész voltam arra, hogy ismét magába fogadjon forró öle. Kristen szép lassan ereszkedett rám, a testünk újra egy pontban összeforrt. A vállamba kapaszkodva mozgott rajtam őrült tempóban. A fejemet hátravetve hagytam, had végezze a dolgát. Persze néha-néha a feneke alá nyúlva rásegítettem a munkájára, erőteljesebbé téve így a szeretkezésünket.
Az élvezet villámcsapásként ért mindkettőnket. Szorosan magamhoz szorítottam Kristen csípőjét, aki remegett a rátörő kéjtől.
Lihegve borult a mellkasomra, teste verejtékben fürdött. Felnézett rám, és elmosolyodott, majd meg akart csókolni, csakhogy én kibontakoztam ölelő karjai közül. Ismételten öltözködni kezdtem. Most nem állított meg.

- Valami baj van? – kérdezte, és ő is nekiállt felhúzni a szanaszét heverő ruháit.
- Nincs – zártam rövidre a témát, mielőbb szabadulni akartam innen. Mikor mindketten végeztünk az öltözködéssel, odalépett hozzám és átölelt. Először tétováztam, de végül a kezeimmel átkulcsoltam a derekát. Belül ordítottam, képtelen voltam elhinni, hogy ez a tüneménynek látszó lány, valójában egy szívtelen, kéjsóvár ember.
- Minek köszönhettem ezt a hevességet? – kérdezte, miközben a nyakamat puszilgatta.
- Talán nem tetszett?! – kérdeztem vissza morcosan.
- Fantasztikus volt, de meglepett a hirtelen vadságod – temetkezett újból a karjaim közé.
- Igen, engem is – azzal eltoltam magamtól.
- Átmenjek ma este? – érdeklődött az ajkát beharapva.
- Ma nem érek rá – morogtam. – Holnap a bál előtt eljövök érted – nyomtam egy puszit a feje búbjára, hogy ne tűnjön fel neki idegbeteg állapotom. Ő a nyakam köré fonta a karjait, majd végigsimított borostás arcomon és halkan megszólalt.
- Szeretlek – súgta, és egy halovány csókot nyomott a számra.
Gyorsan kibontakoztam a karjai közül, és amilyen sebesen csak tudtam, eljöttem, de képtelen voltam egy lépést is tenni, ezért hátulról az ajtónak dőltem.

Becsukott szemmel idéztem fel magamban az előbb történteket. Az volt a tervem, hogy csak és kizárólag a vágyaimra hallgassak, érzelemmentesen akartam csinálni, a szenvedély számított, de nem ment. Még ha Kristen erkölcstelenül is a sárba tiporta az iránta érzett szerelmemet, nem voltam képes nem szeretni őt. A bűvkörébe kerültem, ahonnan a kivezető út nehéz és fájdalmas lesz.

A véleménynyilvánítás még mindig engedélyezett:D

The Prohibited Fruit - 16. fejezet

Sziasztok!

Hát, mivel egy borzalmas hetet tudok a hátam mögött, nem igazán tudok mit hozzáfűzni a következő részhez.

Azt viszont nagyon megköszönöm, hogy az előzőhöz komiztatok és pipálgattatok.....örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket a fejezet:)

Szinte mindenki azt írta, hogy még sok ilyen rész legyen, hát ezt abból kifolyólag, hogy körülbelül 4 rész múlva vége a történetnek, nem tudom garantálni, de minden létezőt megteszek, hogy a kedvetekben járjak:) 

A fejezet javításáért hatalmas köszönet megint Fanninak!!!(L)

Jó olvasást nektek;)

Puszi, Lilluci

16.

/Kristen/

Rob lágyan cirógatta a hátamat kellemes érzéssel árasztva el ezzel a tegnap éjszaka után elgémberedett tagjaimat.
Hason feküdve egy elégedett mosollyal az arcomon élveztem lágy érintéseit. Nem láthatta kaján vigyoromat, ugyanis a fejem a másik irányba nézett. Szapora lélegzetem azonban elárulhatott, mert a gyengéd simogatást elviselhetetlen csiklandozás váltotta fel.
Azonnal rákaptam boldogságtól kivirult arcomat, és egy nem várt pillanatban a csípőjére ültem, kezeit gondosan a feje mellé szorítottam.

- Azt hiszem, te jöttél ki rosszabbul kettőnk közül – nevettem, majd lehajoltam, hogy végre újra érezhessem ajkai melegét.
- Én ebben nem lennék olyan biztos – mondta bársonyos hangon, és még mielőtt észbe kaphattam volna, már alatta feküdtem. Percegik farkasszemet néztünk egymással. A szívem, őrült módon kalimpált a mellkasomban, a testemet pedig ismét átjárta egyfajta kellemes bizsergés. Még a gondolatától is libabőrös voltam annak, hogy épp Rob meztelen teste simul nekem.

A tegnap éjjel, annak ellenére, hogy rémesen kezdődött, kimondhatatlanul csodásan ért véget. Robból csak úgy áradt a törődés és a szeretet, és bár ő volt az, aki először tapasztalta meg a testi örömöket, még az elképzeléseimet is túlszárnyalta.

- Jó reggelt – köszöntött csillogó szemekkel. Számat beharapva néztem csodásan ívelt, piros ajkait. Megpróbáltam türtőztetni magam attól, hogy újra eggyé váljunk. Minden porcikám érte kiáltott, én még se akartam, hogy a kapcsolatunkat csupán a szex uralja. Robbal másféle párkapcsolatot képzeltem el. Olyat, ahol nem a testiség, mintsem az egymás iránt érzett tisztelet és szeretet dominál. Boldoggá akartam őt tenni az ágyon kívül is. Lesz még elég időnk lepedőakrobata mutatványok végrehajtására, de a – majdnem első – közös reggelünket csupán a karjai közt képzeltem el.

- Szia – üdvözöltem, majd a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy végre megízleljem ajkait. Nyelve hevesen kért bebocsátást a számba, amit én megadtam neki, de egy bizonyos pontnál leállítottam, mind őt, mind pedig magamat.
Kérdőn nézett rám, gondolom, azt hitte, nem esik jól szédítő csókja. Pedig ha tudná mennyire függővé tette!

- Mi a baj? Esetleg túl heves vagyok, vagy valamit rosszul csináltam az este? – pánikolt be rögtön.
- Rob, ne butáskodj! – ültem fel az ágyon, és biztatólag rámosolyogtam.
- Akkor miért húzódsz el tőlem? – kérdezte még mindig kétségbeesetten.

Jót mulattam félelemtől eltorzult arcán, majd a karjaiba kucorodtam, és elmeséltem neki, hogy miként képzelem el a kettőnk kapcsolatát. Mondandóm végén felsóhajtott, és az állam alá nyúlva emelte meg egy kissé az arcomat, hogy most ő vehesse birtokba ajkamat. Ilyenkor persze elgondolkodik az ember, hogy nem kéne-e hagyni azt a fránya tervet a csudába, de aztán az agyam figyelmeztet, hogy abból csak rossz sülne ki. Rob nem akárki, hanem életem első szerelme (mert Vincentet nem tekintettem annak), akiért bármire hajlandó vagyok.

- Lehet, hogy te tudod magad tartani a tervedhez, de én már most majd’ megőrülök, hogy újra az enyém légy – mondta vágytól csillogó szemekkel. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy megéreztem hosszú ujjait végighaladni a mellkasomtól egészen a csípőmig. A jóleső bizsergés őrjítő vággyá alakult, és egy bizonyos pontom csak és kizárólag Robért kiáltott.

Rob természetesen úriember módjára nem tett semmit mindaddig, míg én határozottan a tudtára nem adtam, belemegyek a játékba.
Az én kezeim se tétlenkedtek, azonnal a takaró alá rejtettem őket, és meg se álltam Rob kézzel és szemmel látható vágyáig. Először egyik kezemmel lágyan végigsimítottam rajta, majd a másikat is bevetve őrült módjára próbáltam kicsikarni belőle az élvezetet.
Jó volt nézni, ahogy elhomályosult tekintettel a fejét a párnába vetve, férfias kínlódó nyögések hagyták el a száját. Nem akartam, hogy idő előtt vége legyen a mókának, ezért kezeimet levéve a férfiasságáról hagytam, hogy a magáévá tegyen.
Lábaimat széttártam, hogy akadálytalanul hatolhasson belém. Rob azonnal fölém gördült és ugyanolyan gyengéden, mint tegnap, a testünk eggyé vált.
Lassan mozgott bennem, a szemkontaktust egy percre se szakítottuk meg. Jó volt látni az arca minden pici rezdülését. Éreztem, hogy nekem nem kell sok ahhoz, hogy elélvezzek, de tetőzni akartam az ő gyönyörét. Kezeimet kettőnk közé vezettem, és így érintettem meg őt. Felszisszent a hirtelen érintéstől és érzéstől, de heves mozgása melyet ezután diktált, biztosított róla, hogy nem volt ellenére a dolog.
Szenvedélyes sóhajaim egyre sűrűsödtek, tudtam, ez a vég kezdete. Rob közben hol a melleimet, hol a számat ostromolta nyelvével. Aztán megszűnt forogni számomra a Föld. Az élvezet, mint egy áramcsapás, úgy áradt szét a testemben, Rob alig bírta lefogni remegő testemet. A kéj egy hatalmas sikítás kíséretében ért utol.
Rob még egy kis ideig hajszolta magát a saját beteljesüléséig, de őt is végül utolérte a visszafojthatatlan áradat.

Szorosan öleltük egymás verejtékben gyöngyöző testét. Kedvesem egyik kezével letörölte a homlokomon csillogó kis nedvességet. Visszafeküdt a helyére, láttam, ő is küszködik a levegővétellel. Nem csoda, a munka nagyobbik részét ő végezte.

- Elég gyorsan sikerült téged eltántorítanom a tervedtől – mondta huncut vigyorral a képén, ahogy felkönyökölt, hogy jobban lássa az elégedett fejemet.
- De ez volt az utolsó! - figyelmezettem kacéran, bár tudtam, ez koránt sincs így.
- Nem hiszem én az.

Megcsóváltam a fejem. Tényleg én teremtettem volna ezt a szex masinát? Örültem neki, hogy rákapott az ízére, de akkor sem ez lesz az alapkövünk.
Észrevettem rajta, hogy valamin nagyon elgondolkodott. Rögtön rá is kérdeztem.

- Csak eszembe jutott az első találkozásunk – mosolyodott el, mintha ez ilyen jó emlék lenne. Én legszívesebben kitöröltem volna az emlékezetemből azt az ominózus napot, hisz akkor még aljas szándékok vezéreltek.
- Kíváncsi vagyok egy dologra – nézett rám komolyan.
- Mégis mire? – felültem és magam köré csavartam a takarót - amin ő elfintorodott -, és úgy vártam a kérdését.
- Mikor először megláttalak nagyon furán viselkedtél. Olyan voltál, mint egy drogos, akit megfosztottak az aznapi adagjától.
Nem hiszem el, hogy feltűnt neki!
- Pont ezt akartam elkerülni – sóhajtottam.
- Csak nem fején találtam a szöget? – ült fel most már ő is mellém, majd védelmezőn végigsimított a karomon.
- Nem igazán – nyögtem. – Rob, erről nem akarok veled beszélni!
- Miért nem? Nekem igazán mindent elmondhatsz – unszolt őzike szemekkel, hogy bevalljam neki az igazat.
- De félek, hogy mit gondolsz majd rólam. Bár, ha jobban belegondolok, tudod is, hogy mi bajom volt.

Felvont szemöldökkel kémlelte az arcomat. Nagy levegőt véve beadtam a derekam és kitálaltam neki.
- Azért viselkedtem furán, mert épp egy élvezethullám szerűség söpört végig rajtam – félve tekintettem rá. Biztos voltam benne, hogy undorodni fog tőlem, hisz mindez egy templom kellős közepén történt. De a látványban kellemesen csalódtam. Szavakkal nem lehet leírni Rob önelégült mosolyát, ami az arcán csücsült.
- És mindazt már akkor is én váltottam ki belőled? – a hangján érezni lehetett, hogy mindez nagyon jót tett az egójának.
- Igen, már akkor is, és most is! Csak és kizárólag te vagy képes gyönyört fakasztani bennem – simultam ismét a karjai közé elpirultan.
- Ezt örömmel hallom. De ezt miért volt olyan nehéz elmondanod?
- Mert ez nem egy olyan dolog, amivel dicsekszik az ember, végtére is, egy templomban voltunk – temettem az arcomat a nyakhajlatába, beszívva így édes illatát.
- Igaz, de rád egyáltalán nem jellemző, hogy zavarban légy. Most mégis az vagy, a piros arcod elárult – csípte meg az orcámat.
- Rossz visszaemlékezni, ennyi – akartam rövidre zárni a témát, de ő nem tágított.
- Mégis mitől változtál meg ennyire? – kérdezte mélyen a szemembe nézve, teljesen megigézve ezzel.
- Ez a Tábor sok mindenre ráébresztett. Először is, rájöttem, hogy milyen tiszta szívből és őszintén szeretni – ekkor jelentőségteljesen Robra néztem, aki elmosolyodott a kijelentésem hallatán – Majd megtapasztaltam, hogy milyen érzés mindezt elveszíteni. Ennél rosszabb nincs. Mindez arra sarkallt, hogy átértékeljem az életemet. Mostantól más dolgok kerülnek előtérbe – zártam le kissé hosszúra nyúlt monológomat.
- És pedig? – kíváncsiskodott.
- Te, te buta! – kiáltottam kacagva. Ekkor lehajolt hozzám és a száját a számra helyezte, egy szerelmes csókban egyesültünk.
- Helyes válasz – suttogta alig elválva ajkaimtól.

Az egész napot szinte az ágyban töltöttük. Robnak elég sokszor sikerült engem eltérítenie az elhatározásomtól. Nem bántam!
Mikor azonban idejét látta annak, hogy együnk valamit, kiszállt mellőlem az ágyból, és legnagyobb sajnálatomra magára vette a farmerját, de az ingét nem találta, így csupasz mellkassal kerített nekünk ételt.

Egymással szemben, törökülésben fogyasztottuk el a halomnyi gyümölcsöt, amit tegnap olyan gondosan idekészített. Ekkor eszembe jutott valami, amit már meg akartam kérdezni tőle.

- Este láttam, hogy írsz valamit. Szabad tudnom, hogy mi az? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam, hogy mi miatt hanyagolt engem.
- Emlékszel, hogy tegnap dúdoltam neked? – bólintottam. Ki tudná elfelejteni, ha egy férfi a fülébe dudorászna egy kellemes, meghitt dallamot.
- Eszembe jutott pár sor, és még mielőtt elfelejtettem volna, leírtam – vallotta be félszegen. Fejét lehajtva mosolygott.
- Elolvashatom? – kérdeztem lelkesen. Tényleg nagyon érdekelt, hogy mit alkotott. – Rob, kérlek! – könyörögtem, és feltérdeltem hozzá – mert eközben elvette a kezemből a gyümölcsöket, hogy letegye őket az asztalra -, hogy megcsókolhassam.
- Erre nem mondhatok nemet – nevetett fel, majd kibontakozott ölelő karjaim közül és a kezembe adta az elefántcsontszínű papírt, amin pár sor díszelgett.

„Hiszed, vagy nem

Most, meghaltál bennem

De egy szívdobbanással újjászületsz

Rettentő mélyről bukkansz fel ismét

És én szinte sajgok

Hogy újra szeretsz

Ne uralkodj rajtam, ne gyűlölj meg engem

Belém kapaszkodj, érezd, hogy lebegsz

Velem vétkezz, velem imádkozz

És ne titkold semmit, hogy szerelem ez”*

- Nem nagy szám – toporgott mellettem idegesen a fejét vakargatva.
- Ez csodálatos – huppantam vissza az ágyra. Nem is tudtam, hogy ennyire tehetséges.
- A múzsám nélkül nem sikerült volna – kacsintott rám jelentőségteljesen.
Jól esett hallani hogy én ihlettem meg. Kedves volt tőle, hogy hozzám írt egy dalt, mert az volt, hisz este eldúdolta nekem a dallamát is.
Kivette a kezemből a papírt, és gondosan az éjjeliszekrényre helyezte. Jól szemügyre vettem a pontos helyét, mert elhatároztam, egy nem várt pillanatban elcsenem tőle.

Hanyatt döntve engem, fölém kerekedve mélyen a szemembe nézett. Nyaka köré kulcsoltam a kezeimet és közelebb húzva magamhoz egy csókot loptam tőle. A kezeivel ismét végigsimított az oldalamon. Meg se lepődtem, hogy a kedves bizsergető érzés újra átjárja a testemet, tetőtől talpig. Hiába volt már a hátunk mögött jó pár együttlét a mai nap folyamán, mindig ugyanannyira reszkettem érte, mint a legelején.
De még mielőtt újra belemélyedtünk volna a dolgokba, hangos kopogtatás rebbentett szét bennünket.

Egyben átkoztam és áldottam azt, aki megzavarta meghitt pillanatunkat. Hihetetlen, hogy Rob képes teljes mértékben elvenni az eszemet, én pedig fittyet hányva mindenre, beadom a derekam.
Rob felnyögött és – legnagyobb sajnálatomra felhúzott egy fehér V nyakú pólót – ajtót nyitott.

- Bocs haver, hogy megzavarlak titeket, de kéne egy-két cucc odabentről – hallottam meg Toby hangját az ajtóból beszűrődni. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy ő feltehetőleg Kate-tel töltötte az estét. Vajon ők is hasonlóképp foglalták el magukat, mint mi Robbal? Reményeim szerint igen, de ha csak fele annyi mindent csináltak, mint mi, már az is nagyszerű.

Gyorsan kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem, de jó pár ruhadarabomat nem találtam.

- Igazából nem túl jókor jöttél – kezdte Rob zavartan.
- Gyere csak Toby, nekem úgy is mennem kell – bújtam át Rob karja alatt.
- Biztos? – kérdezett vissza Toby.
- Igen, van egy kis dolgom, amit feltétlen el kell intéznem – bólintottam.

Rob jobban kitárta barátja előtt az ajtót, aki egy szempillantás alatt eltűnt a kicsiny szobában.

- Szóval el kell menned? – kérdezte Rob, miközben az a pimaszul szexi mosolya megint ott csücsült az ajkán. Beharaptam az alsó ajkam, ha így mosolygott mindig szükségem volt egy bugyi cserére.
- Hiába villantod rám a legszexibb mosolyod, most nem adom meg magam – öltöttem rá a nyelvem.
- Kár – sóhajtott és közelebb lépett hozzám. – Nem tudom, meddig vagyok képes nélkülözni téged – kezei a csípőmön játszottak.
- Csak egy órát bírj ki – mondtam halkan, miközben végigsimítottam a mellkasán. Éreztem, ahogy megremeg érintésem nyomán.
- Nehéz lesz, de megpróbálom – homlokomra adott egy puszit, majd az utamra engedett.

Én pedig semmi kedvvel indultam el a kötelezettségem felé. Vagy nevezzem inkább a vesztemnek?

*Bonanza Banzai / Ákos – Ne titkold

A komizás és a pipálgatás engedélyezett:D

Dancing with tears in my eyes - 16. fejezet

:P

Nah hát itt a kövi feji is. :P Meg mondom őszintén ebben még mindig nem derül ki úgymond teljesen hogy kiről és hogy miről is van szó igazából, amiért bocsi, de az majd csak a köviben lesz, hogy tisztázódnak a dolgok. :) Utána viszont újra minden jó lesz:)..egy darabig :P :P hehe :D...
Ohh igen, és bocsánat mindenkitől amiért, ilyen...hülyén írtam meg, hogy szart se lehetett érteni belőle, de egy az hogy siettem, a másik meg hogy....hát na! Húzni akartam az agyatokat, és azt csak így tudtam megoldani :D sorry :D:D <3 Na de túl sokat magyarázok megint -.-' :D
Húzzatok olvasni! :D <3 <3 és azért ha nem írtok komit legalább pipálgassátok a tetszik, nem tetsziket...:) De persze akik írnak/írtak azoknak KÖSZÖNÖM NAGYON!! *.*.*.* <3 <3 <3 <3


Puszii<3
Nikky


UI 1: FANNInak meg köszönöm a fejlécet :):)<3<3
UI 2: XD van zene is benne :D:) katt a linkre ;)

16. fejezet

Ashley szemszög:

Hogy az őrületbe kergessem Stewt, elújságoltam Robnak pontosan melyik filmre is akarom elcsábítani barátnőjét. Persze ennek Ő nagyon nem örült, de hát istenem… Nem fog belehalni egy kis gagyi horrorfilmbe.

Amint sikeresen megvettük a jegyeket, és helyet is foglaltunk a nekünk lefoglalt helyre, megláttam egy ismerős alakot a bejáratnál, de ezt nem tettem szóvá – kivételesen – Kristen előtt.

A film kezdetekor árultam el csak Stewmnak, hogy valójában mi is a film címe, és elég mérges lett rám, de nem sokáig tudott rám haragudni. Hát igen, Ashleyre nem lehet mérgesnek lenni!... :D

Alighogy azonban levetítették az első sikítozós öldöklős jelenetet a vásznon Kristen arra hivatkozott, hogy ki kell szaladnia a mosdóba, pedig alig pár perce ment el.

Nem firtattam az ügyet, ha neki mennie kell, hát menjen, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem a mosdóba megy, hanem valami más miatt akart ilyen gyorsan kiszaladni.

Áldom azt a csodálatos agyamat, amiért elárultam Robnak a film címét… :P

Már vagy 10 perc is eltelt, mikor ismét „visszakaptam” drága barátnőmet, de nem látszott rajta semmi olyan dolog, ami arra utalt volna, hogy mit kellett volna csinálnia az elmúlt 10 percben.

Lehet hogy mégsem volt itt Rob? Hmm…- gondolkodtam el rajta, de ahogy jobban szemügyre vettem Kristen ábrázatát eléggé sápadt volt.

- Minden rendben van Kristen? – kérdeztem suttogva.

- Igen persze, csak kicsit rosszul lettem. – magyarázta, majd tekintetét a vászonra szegezte.

♪

A film végeztével elmentünk a bárban, hogy iszogassunk egy kicsit, meg természetesen Kristen ott fog találkozni Robbal is.

Nem kérdeztem rá, hogy volt e valami „meglepetésben’ része a mosdóban, vagy sem, ha megtörtént az, amire számítottam, akkor Ámen rájuk! Én annak csak örülni tudok! :)

A bárba érve meglepő látvány fogadott.

Rob hulla részeg volt, és ami a legrosszabb, hogy úgy nézett Kristenre, mint aki valami rohadt nagy bűnt követett volna el. Kíváncsi lettem volna, mi az, amiért ennyire haragszik Krisre, de inkább nem avatkoztam bele, hisz ez az Ő dolguk. Pedig úgy megmondtam volna neki a magamét. Sőt ezek szerint el sem jött a moziba… És még én adtam neki a lehetőségeket. Szép mondhatom!...

Kristen szemszög:

*na itt vissza megyünk egy kicsit az időbe :P Ohh Yeee! :D Ez most a Vissza a jövőbe 28. része xDxD… ezt most onnan kezdtem, amikor Kristen elindult Ashleyvel moziba, és hogy PONTOSAN mi is történt azon az eseten... :)*

Ahogy elbúcsúztam Robtól kifele menet megpillantottam Asheyt és a cuki kis bogarát, amiben őrült nagy hangerővel hallgatta a kedvenc számát… mi mást, mint Juanestől az A dios le pido c. számot. :P Hát igen. Imádtuk mind a ketten a Salsa estéket a klubokban, és ez nagyon a… szívünkhöz nőt. :)

Miután sikeresen megvettük a jegyeket, és még a mosdóban is volt időnk elmenni, a teremben érve nem is volt olyan sok ember, ahhoz képest, amire számítottam. Ashley elmondása szerint ez egy nagyon is felkapott film volt, de azt még egyenlőre nem közölte, mire is hívott el.

A film kezdetekor mondta el végül.

Cseppet sem örültem, hogy kifejezetten olyan filmre hozott el, amitől tudja, hogy irtózom, de őt ezt nagyon nem zavarta. Vihorászva nézte végig bosszankodásomat, és tudta jól, hogy úgysem tart sokáig a haragom iránta.

Alighogy azonban elkezdődött a film, nem bírtam tovább, és kénytelen voltam kimenni a mosdóba ismét. Hirtelen olyan hányinger támadt rám, hogy nem akartam volna, hogy lássák mit is ettem ma reggelire.

Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a mosdóba, és kiadtam magamból mindent, amit a nap folyamán ettem. Próbáltam nedves szalvétával is enyhíteni azt az émelygést, amit éreztem, és ez úgy tűnt hatott.

Pár perc elteltével, mintha semmi bajom sem lett volna, de azért még nem voltam a toppon. Így ahogy csak tudtam visszabattyogtam Ashleyhez.

Kinézetemet látva, persze egyből leesett neki, hogy valami történt velem, de nem akartam neki elmondani.

Így hát a vásznon levetített horrornak nevezhető elég béna filmet néztük, mígnem a végét szinte már kínszenvedésként éltem meg, ezt közöltem is Ashel, aki meglepő módon igazat adott nekem.

Nem is firtattuk tovább ezt a csodálatos filmet, inkább a bár felé vettük az irányt hogy végre valahára leihassuk magunkat, és persze Robot is akartam már végre látni. :)

…

Rob szemszög:

* Most szépen visszamegyünk az időbe XD LOL az az időszak jön, amikor is Rob Tommyval akar beszélni Kristen lakásán. *

A telefonom után kutattam, hogy végre kiderítsem mi is történt tegnap este Tommy és Kristen között. Hogy valóban lefeküdtek-e egymással, vagy ez is egy újabb félreértés a részemről. Hogyha valóban egy újabb tévedés, tuti hogy Kristen soha nem fog megbocsájtani nekem.

Ahogy sikerült elérnem drága egyetlen tesómat telefonon, egyből elkezdett velem kiabálni, hogy én hogy vagyok képes Őt ilyen korán felébreszteni –hozzáteszem 11 óra volt – de hát most olyan idegállapotban voltam, hogy leszartam, hogy Őt most megzavarom a szundikálásban.

„Szépen” megkéretem, hogy jöjjön ide Kristen lakására amilyen hamar csak tud, mert van egy „kis” dolog, amit tisztázniuk kell nekem. Persze Ő ebből rohadtul nem fogott fel semmit, de leszartam. A lényeg hogy tolja ide a képét és minél hamarabb túl legyünk ezen az egészen. Ami nagyon remélem, hogy tényleg nem igaz…

Ha tetszik kérlek jelölgessetek legalább! :)

Dancing with tears in my eyes - 15. fejezet

:P

Íme itt a következő fejezet. :) Van egy olyan érzésem, hogy megint kavarom a szart ám rendesen és semmit nem fogtok érteni az egészből, de majd ha a következőt (vagyis a 16.at) is majd felteszem, akkor talán tisztán fogtok látni :D vagyis nagyon remélem :/

Na de nem is pofázok annyit xD

Húzás olvasni! :D <3 <3

Puszi a buksitokra :) <3 <3

Nikky

15. fejezet

*Még itt egy kicsit húzom az agyatokat :P (L) úgyhogy most még nem „mutatom be” Kristen szemszögéből az előtte történteket :P…. remélem megértitek hogy mit is akarok :/ *

Kristen szemszög:

A film végeztével Ashsel karöltve mentünk be a bárban, ahol már Rob is ott volt minden bizonnyal.

Kicsit mérges voltam Ashleyre, amiért horror filmet választott, hisz direkt megkértem, hogy csak azt ne. De hát a legjobb barátnőjének ki az, aki nem tud megbocsájtani… J

A Ruby’sba érve azonnal megtaláltam Robot. Aki nem máshol, mint a bárpultnál ült, és drága Xavierem öntötte neki a nem kevés mennyiségű piát – legalább is a Rob előtt heverő üres pohár mennyiségből gondoltam.

Pár lépésnyire voltunk már csak Robéktól, mire rám kapta tekintetét.

Haragot, szomorúságot láttam felfedezni szemeiben. De az okát nem tudtam. Hisz miért is lenne rám mérges? Nem is találkoztunk az erkélyen történtek óta.

- Rob? Minden rendben? – kérdeztem teljesen nyugodt hangnemben, s vállára akartam csúsztatni kezem, de ellökte azt.

- Most meg mi a bajod?

- Még te kérdezed? – horkantott fel. – Láttalak Stew. Igen, láttalak. Ezt már nem magyarázod ki. Hogy voltál képes megtenni? Ráadásul a saját testvéremmel? – felelte szinte már suttogva.

- Nem tudom miről beszélsz, és jó lenne ha abbahagynád a piálást. Már így is túl sokat kaptál. – néztem morcosan Xavierre, aki csak feltartotta a kezeit, és már el is tűnt előlünk.

- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! Annyit iszok, amennyit csak akarok! Ezt… elbasztad Stew. Miért kellett…..miért…

Ashleyhet fordultam, így nem is nagyon figyeltem mit vág a fejemhez ismét Rob. Megkértem, hogy vigyen haza minket, és majd holnap, ha lesz időm elmegyek vele iszogatni, vagy amit csak akar.

- Persze, Kris. Nem is fontos. Gyere, inkább vigyük haza, ezt az iszákost. – mondta teljesen jókedvűen. Én egy cseppet sem voltam az.

Összezavarodtam.

Még is miért mondta nekem azt, hogy hogy tehettem ezt, ráadásul Tommyval?!

Képtelen voltam megérteni…

♪

Nagy nehezen sikerült felcipelnem Robot, miután Ashleytől elbúcsúztam, és természetesen megköszöntem neki mindent. Az ajtó kinyitása nem éppen volt egyszerű menet, de azt is sikeresen megoldottam.

A háló felé cipeltem Robot, s nagy nehezen sikerült is „behajítanom” az ágyba. Azonnal lecsukódtak szemei, és teljesen mozdulatlanul feküdt.

Hát igen a pia megtette a hatását…

Miután hiper gyorsasággal sikerült lezuhanyoznom, azon kezdtem el agyalni, hogy jó ötlet lenne-e Rob mellett aludnom, vagy inkább menjek ki a nappaliba.

Végül a nappaliban való alvás mellett döntöttem, de előtte megnéztem, hogy Rob „életben van e még”.

Ugyanúgy feküdt, ahogy korábban hagytam, teljesen felöltözve, még a cipője is a lábán volt.

Amilyen óvatosan csak tudtam leszedtem a lábairól a cipőt, majd az ingjét is sikerült kigombolnom. Ahogy viszont a nadrágjához közelítettem kezeimmel, azonnal elkapta karjaim, és nem túl finoman megszorította.

- Eressz el! – suttogtam pár centire az arcától.

- Mire készülsz? Most én következem? – suttogta és egyre közelebb került az arca hozzám. – Csak rajta, mint láthatod, készen állok arra, amit szeretnél. – köpte felém a szavakat.

- Mi a kurva Isten bajod van Rob? Nem értelek! – fordultam el tőle, de megragadta a karomat, és maga mellé taszított az ágyra, majd nem túl finoman az ajkaimra tapadt.

- Megőrjítesz! Még ha el is követted azt a dolgot… megőrülök tőled! – suttogta, majd elkezdte leráncigálni rólam azt a falatnyi ruhát, ami pizsamaként szolgált rajtam.

Nem tiltakoztam.

Vágytam az érintéseire, még ha tudom, hogy most ebben az állapotában, nem éppen volt teljesen önmaga.

Ahogy sikerült letépnie rólam az összes felesleges anyagot, én is sikeresen végre (!) megszabadítottam a nadrágjától. :P

A nyakamtól lefelé haladva kezdett el simogatni, miközben egyik kezét –pontosabban – ujját megéreztem magamban. Azonnal egy hangos sikítás hagyta el ajkaim, amit most ebben a pillanatban nem akartam visszafogni. Nem érdekelt senki más, csak ez. Ami itt van.

Míg Rob az őrületbe kergetett keze munkájával, én sem tétlenkedtem.

Kettőnk közé nyúlva fogtam meg már merev szervét, és elkezdtem simogatni.

A csúcs közeli állapot felé haladva, kezeit elvette már így is túlcsordult nőiességemből, majd egy gyors lökéssel azonnal belém temetkezett, mihelyst az én kezeimet is sikerült magáról „lefeszegetni”.

Ahogy megéreztem magamban kőkemény vágyát egyből elkapott az a csodás érzés, és miután elkezdett mozogni… meghaltam.

A hátába karmolva kértem, hogy ne szarakodjon, és kezdjen el végre gyorsabb iramot diktálni, mielőtt begolyózok.

Ő viszont máshogy döntött.

A derekamnál fogva fordult meg, hogy ő kerüljön alulra, míg én fölötte széttermesztett lábakkal a csípőjén kezdtem el ringatni magamat.

A mellkasát végigkarmolva mozogtam rajta, de hogy az őrületbe kergessem – most én Őt -, majd a csípőmbe markolva állított meg egy pillanatra, s felült, hogy ajkait enyémre szoríthassa.

Nem tiltakoztam.

Örömmel faltam fel már szinte ajkait, majd miután elváltunk egymástól, s mielőtt újra mozogni kezdtem volna rajta Rob szemeimbe nézve, teljesen őszinte – és egyben részeg- képpel így felelt:

- Szeretlek Kristen. – mosolyodott el bágyadtan, miközben kezeit fenekem alá téve kért, hogy ismét kezdjek el mozogni.

Felelni még nem tudtam kijelentésére, hisz, hogy mit érzek iránta, még magam sem tudtam.

Inkább hogy újra érezzem egész testemben azt a csodálatos érzést a csúcs felé hajszoltam mindkettőnket, majd miután ez bekövetkezett a mellkasára borulva próbáltam visszanyerni „eszméletemet”.

Nem mondtunk egymásnak ezek után semmit. Rob a hátam simogatása közben apró puszikat borított fejem búbjára, majd egy idő után éreztem, hogy kezei szép lassan alábbhagynak hátam simogatását illetően, és ebből tudtam, hogy Rob már elaludt. Nekem sem kellett sok, hogy mély álomba merüljek az Ő ölelő karjaiban…

Rob szemszög:

Reggel őrjítő nagy fejfájással ébredtem. Majdhogynem szétrobbant a fejem, annyira fájt. A tegnapi napra visszaemlékezve eszembe jutott, hogy a bárban voltam, de hogy utána mi történt. Halvány sejtelmem sem volt.

Kristen lakásában voltam. Azonnal tudtam, mivel megéreztem körülöttem, és magamon is tébolyító illatát, de Őt nem láttam magam mellett.

Nehézkesen sikerült kimásznom az ágyból, hogy Kristen, és egy jó nagy adag forró kávé után jussak, na meg egy fejfájás csillapító sem ártott.

Meg is találtam Őt a konyhába érve, amint éppen a legcsodálatosabb dolgot művelte. Reggelit készített. És ha jól láttam két személyre.

Annyira vágytam rá, hogy átölelhessem, de azok után, amit este láttam, képtelen voltam megtenni.

Nem mentem oda hozzá.

A konyhaajtóból figyeltem ügyeskedését, majd amikor a hűtő felé közelített észrevette, hogy ott álok tőle pár lépésnyire. Nem szólt egy szót sem.

- Jó reggelt. – köszöntem azért neki, de figyelmét se méltatta felém. A narancslevet is kiöntötte két pohárba, és elővett még valamit a fiókból, majd odajött hozzám, és a kezembe nyomott egy fájdalomcsillapított, meg a poharat.

- Ezt idd meg! – parancsolt rám, majd elviharzott mellettem, hogy aztán felkapva a tálcát a pultról, kiviharzott a nappaliba és engem ott hagyott egy száll magamba.

Ne könnyen, de lenyeltem a gyógyszert, és megittam a nekem öntött narancslevet, majd Kristen után mentem.

Elég mérgesnek tűnt, de nem tudtam, hogy miért, hisz nekem kellene annak lenni. Amit tegnap elkövetett nem kéne neki megbocsájtanom, de… Szeretem Őt. Igen szeretem Kristent!!!

- Elárulod végre, hogy mi bajod volt tegnap, ha végre magadhoz tértél?! – kérdezte, miközben tovább falatozgatott.

Nem értettem, hogy minek kéne elmesélnem neki azt, amit Ő pontosan nagyon jól tud. De belekezdtem…

- Tegnap Ashley felhívott, hogy melyik filmre ültök be. És volt egy olyan érzése, hogy meg akarlak, majd látogatni téged a moziba. Viszont amikor odaértem nem éppen olyan látványban volt részem, amire számítottam. – feleltem kicsit már feszengve. – Te és Tommy… éppen… nagyon elfoglaltak voltatok. – nem tudtam tovább egy helyben ülni, és várni, hogy beismerje a tettét, fel-alá kezdtem el járkálni a nappaliba.

- Rob… - jött oda hozzám, és karjait vállamra tette. – Nem feküdtem le senkivel a mozi teremben. Még is hogy gondolhattál ilyet??? Nem tudom elhinni… - szomorodott el Kristen, majd el is távolodott tőlem pár lépésnyire, s karjait maga köré tekerte, mintha így próbálná meg magát egyben tartani…

Nem tudtam, hogy most tényleg igazat mond, vagy megint ez is egy őrült játéka, amit rajtam próbál ki. De tudtam, hogy kit kell – már megint! – felhívnom, hogy kiderítsem mi is az igazság…

Ha tetszik akkor kérlek pipálgassatok! :) *.*

The Prohibited Fruit - 15. fejezet

Sziasztok!

A következő fejezet elolvasása 18 éven aluli olvasóimnak, nem ajánlott!!!! xD

Természetesen ez csak egy vicc, de én előre figyelmeztettem mindenki:D 

Nem mondanék semmit, majd ti szépen eldöntitek, hogy milyen lett a fejezet!

Most is hatalmas köszönet illeti Fannit(akit szerintem nevezhetek a hivatalos bétámnak), aki volt olyan kedves és átolvasta az irományomat!!!(L)(L)

Jó olvasást nektek:)

Puszi, Lilluci

15.

/Robert/

A szívem összeszorult, ahogy láttam Kristent sírni. Nem hittem volna, hogy egyszer eljutok arra a pontra, mikor szégyellem a saját anyámat. Ő mindig megértő és kedves volt, most mégis úgy viselkedett egy számára idegen emberrel, mint egy darab ronggyal. Semmi joga nem volt ilyen súlyosan megsértenie Kristent.
Ha addig élek is, de kiderítem, hogy ki volt ennek a hátterében. Nem sokan tudták mire készülök a mai nap során, csupán Toby, ezzel együtt feltételezem, hogy Kate is értesült az eseményekről, illetve rajtuk kívül csak Kristent avattam be. Mindhárom személyt rögtön kizártam. De akkor ki akar engem és Kristent elválasztani? Egy tippem volt, és el is határoztam, hogy reggel felkeresem, hogy kifaggassam jövetelének valódi okáról. De most egészen más dolgom akadt. Meg akartam vigasztalni szomorú szerelmemet.

- Jobban vagy? – kérdeztem, ahogy kitártam előtte a kocsi ajtaját. Érzelemmentes arca láttán megijedtem.
- Igen – válaszolta kurtán maga elé bámulva. Megdöbbentő volt látnom, a mindig magabiztos, „nekem minden mindegy” Kristent, ennyire kiszolgáltatottan. És ekkor egy isteni szikrának köszönhetően, egy fantasztikus terv fogalmazódott meg a fejemben. El fogom feledtetni Kristennel a ma történt rosszat.
Igen, de ahhoz segítségre van szükségem!

Lassan sétáltunk kéz a kézben, Kristen és Rose nővér háza felé. Nem akartam felesleges fecsegéssel tölteni az időnket, a leghamarabb neki akartam állni a meglepetésem szerevezéséhez, de ahhoz a kedves apáca és legjobb barátaim segítségére is szükségem volt.

A házhoz érve Kristen egy erőtlen mosolyt küldött felém.
- Köszönöm, hogy elkísértél. Azt hiszem, én most lefekszem – simított végig most már kisimult arcomon. Megragadtam a kezét, és egy őrjítő csókra magamhoz rántottam. Meglepődhetett, mert először nem viszonozta szenvedélytől fűtött csókomat. Aztán ő is észbe kapott, és nyakamat átkarolva nyelveink újra találkoztak szánkban.
- Azt szeretném, ha egy kicsit később még átnéznél hozzám – súgtam a fülébe. Kérdőn nézett rám. – Csak mutatni szeretnék valamit – nyugtattam meg.
- Rendben – adta be a derekát. – Megfürdök, aztán átmegyek.
- Nagyszerű! Nem kell sietned, még el kell rendeznem egy-két dolgot – mondtam, és újra megcsókoltam.

Megvártam, míg Kristen bement a házba, majd lázas telefonálásba kezdtem. Legelőször Tobyt hívtam, akit megkértem, hogy Kate-tel együtt kerítsenek nekem vagy egy tucat vörös rózsát. Toby után Rose nővért vettem célba. Tudtam, hogy hol kell keresnem, így egyből a kis kápolna felé vettem az irányt. A szentély közelébe érve bűntudat mardosta a szívemet. Rég jártam már ezen a helyen, pedig nem sokkal ezelőttig még úgy volt, én is pap leszek. Keresztet vetve léptem be a hűvös helységbe.

- Robert, micsoda meglepetés! – örömködött Rose nővér, aki épp gyertyákat gyújtott a szenteknek.
- Jó estét anyám – köszöntöttem a szívemnek oly’ kedves asszonyt.
- Mi járatban erre felé? Tudtommal te most édesanyádnál vagy hivatalos – kérdezte, majd egy padhoz sétált. Leültem mellé, és elmeséltem neki részletesen az este történteket.

- Szent isten! – csattant föl. – Kristen hogy van? – kérdezte azonnal aggódva.
- Úgy tesz, mintha semmi se történt volna, de én látom rajta, hogy nagyon fájnak neki a történtek – magyaráztam. – Ezért ötlöttem ki egy tervet a felvidítására, amihez az ön segítsége is kellene – fordultam felé.
- Természetesen bármiben segítek. Mondd, mit tehetek értetek?

Elmeséltem neki, hogy mit találtam ki. Elismerően hátba veregetett és biztosított róla, hogy a szükséges dolgokat tíz percen belül a házam elé szállítja. Kimondhatatlanul hálás voltam neki, és hirtelen felindultságomból átöleltem őt.
Rohantam a viskóhoz, ahol már ott várt rám Kate és Toby, millió rózsával a kezükben.

- Ennyi elég lesz? – kérdezte Kate, miközben beleszagolt a kezében tartott gyönyörű virágcsokorba.
- Még sok is – nevettem el magam.
- Segítsünk feldíszíteni a szobát? – kérdezték szinte egyszerre. Ezen mindhárman egy jót nevettünk.
- Azt megköszönném.

Azzal bementünk a házba és kezdetét vette egy Kristen elleni „hadművelet”. Csak reménykedni tudtam benne, hogy a megfelelő hatást érem el nála mindezzel. Nem ismertem még annyira, hogy tudjam, mikén reagál az effajta meglepetésekre. Persze ekkor még nem tudtam, hogy mi fog kisülni a kis tervemből!

/Kristen/

Nem akartam elhinni, hogy Rob édesanyja mindazt a szörnyűséget a fejemhez vágta. Igen, a múltban követtem el hibákat, de pont most próbálom magam mögött hagyni mindazt, de ez a kis incidens nem segített az előrelépésben. Fáj, hogy a barátom anyja, az anyósom ennyire elutasító volt velem, és még annyira se méltatott, hogy meghallgassa az én verziómat.
A szavai nem is annyira, mint inkább a pofonja fájt. Megalázottnak éreztem magam, teljesen kiszolgáltatottnak. Tudom, képes leszek túllépni ezen, de rosszul esett, hogy miattam Rob és Dianna eltávolodnak egymástól. Tudom, hogy Robnak mennyit jelent az anyukája, ezért bánt, hogy én vagyok a szakadék kettejük között.

Megpróbáltam minden negatív érzelmet és gondolatot kizárni, hogy az este elkövetkező részében ne nézzek ki úgy, mint egy maga alatt lévő, összetört ember.
Fogalmam se volt róla, hogy Rob mit tervez, de kíváncsian vártam, hogy mit húz elő a repertoárjából.
Kissé feltűnő volt, hogy miután lefürödtem és felöltöztem, Rose nővér nem akart elengedni egykönnyen. Talán ő már sejtett valamit, amit én még nem.
Miután hatszor átbeszéltük, hogy milyen szép esténk is van, végre valahára az utamra engedett.

Egyenletes tempóban tettem meg a Rob házáig vezető utat. Furcsa hangok szűrődtek ki a kicsiny ház fala közül, így gyanakvóan az ajtóhoz léptem és jó hangosan bekopogtam.
Nem kellet sokat várnom, míg az én különbejáratú szexistenem ajtót nem nyitott. Levegőt is alig kaptam, mikor először megláttam őt. Soha nem láttam még öltönyben és nyakkendőben. Lehetséges, hogy még a nyálam is kifojt, de nem érdekelt, eszméletlenül nézett ki. Én pedig csak egy sárga szabadidő felsőben és egy elnyűtt farmerban voltam képes eljönni? Jesszus, de ostoba vagyok!

- Fáradj beljebb – szólalt meg édes hangon, és jobban kitárva nekem az ajtót invitált be a kicsiny szobába.
A második sokkhatás itt ért, ugyanis az egész szobát gyertyák és rózsaszirmok borították, a rádióból pedig egy lassú, ám annál megindító zene szólt. Teljesen meghatódtam. Soha életemben még senki nem készült ennyit arra, hogy jókedvre derítsen. Miután körbenéztem a szobán, odarohantam Robhoz és szorosan a karjai közé bújtam.

- Tetszik a meglepetésem? – kérdezte, ahogy egy puszit nyomott a fejemre.
- Ez csodálatos – mondtam szívhez szólóan. Rob az állam alá nyúlva emelte fel az arcomat, hogy a szemembe tudjon nézni, majd egy ellenállhatatlan mosolyt küldött felém.
- Örülök, hogy tetszik. Igaz, a többiek nélkül nem lettem volna kész – nevetett. Hirtelen ellépett mellőlem, és egy kis szünet után, egy pezsgőspoharat nyújtott át nekem.
- Igyunk az előttünk álló gyönyörű estére – emelte magasba a poharát. Mit akar ez jelenteni?
- Inkább igyunk RÁNK – javasoltam.
- Ránk – ismételte, aztán összekoccintottuk a poharainkat és megittuk a kellemesen hideg szénsavas alkoholt.

Ivás közben még egyszer végigpásztázott a szemem a káprázatos szobán. Rob egy igazi főnyeremény, ezért nagyon meg kell őt becsülnöm. Soha többé nem okozhatok neki fájdalmat, nem bírnám elviselni ha szenvedni látnám.

Rob odajött hozzám és az üres poharat kivéve a kezemből táncra invitált. Készséggel nyújtottam a kezeimet.
Fényévekkel jobb táncos, mint Derek, konstatáltam magamban. Egyik kezét a derekamra helyezte, a másikkal pedig megfogta a kezem. Összesimulva dülöngéltünk a lassú dalra, a hely adta lehetőségek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy jobban kibontakozzunk. De így is romantikus volt minden.

Érdekes, én régen hánytam az ilyen dolgoktól, most mégis könnyekig hatott Rob igyekezet. Változnak az idők! Fejemet a mellkasának döntöttem, úgy ringtam tovább a lágy dallamokra.

- Köszönöm – motyogtam, szinte hangtalanul.
- Ez a legkevesebb.
- Csak azt sajnálom, hogy nem vagyok alkalomhoz illően öltözve – léptem el tőle, hogy végigmutassak nevetséges öltözékemen.
- Így is csodaszép vagy! – jött oda hozzám, hogy újra magához vonva táncoljunk.
- Hazudós – nevettem a nyakába.

Lassan a számnak is vége szakadt. Rob elengedte a kezem és levette az öltönyét. Beharapott szájjal szemléltem eme műveletét. Az agyamban lefutott egy kép, ahogy a többi ruhájától szépen lassan én szabadítom meg, de ezeket rögtön ki is vertem onnan.
Megráztam a fejem, hogy még véletlenül se gondoljak ezekben a romantikus percekben, oda nem illő dolgokra. Ez a pillanat csak a mienk, és ezt jó alaposan ki is akarom használni vele.

- Valami baj van? – kérdezte.
- Nem, semmi – ráztam meg a fejem idegesen.
Ismét a karjai közé zárt, és lehajolva hozzám, szánkat gyengéden érintette össze. Nyelve lassú táncot járt a számban, de ahogy megízleltem édes zamatát, még többet és többet akartam. Az agyamat ismét elöntötte a fekete köd, és csak nagy nehézség árán voltam képes kiszabadulni szorosan tartó karjai közül. Zihálva rohantam az ajtóhoz, mielőbb szabadulni akartam az engem kísértő démon elől.

- Kristen, mi történt? – aggodalmaskodott Rob. Megpróbált közelebb jönni, de én intettem neki, hogy inkább maradjon tisztes távolságban tőlem.
- Mennem kell! – dőltem neki háttal az ajtónak.
- Ne, kérlek maradj!
- Ez nem túl jó ötlet – nyüszítettem.
- Azt akarom, hogy maradj – sétált oda hozzám és bársonyos kézfejével végigsimított az arcomon. Minden erőm elhagyott, a lábaim remegni kezdtek, ha ő nem fog meg a földön végzem.
- Rob... – kezdetem elfojtott hangon. – Sajnálom, de nem bírok a közeledben maradni.
- Kristen, kívánlak! – mormolta a nyakamba, miközben apró puszikkal borított be. Azt hittem, hogy megsüketültem, vagy hogy teljesen elment az eszem.
- Ne viccelődj velem – toltam el a mellkasánál fogva magamtól. Ahogy rám nézett a gyomromba megannyi pillangó kelt életre. Szemei nem csupán szerelemet, de vágyat is tükröztek.
- Nem viccelnék ilyennel. Őrülten kívánlak Kristen – aztán egy határozott mozdulattal lehúzta a pulcsim cipzárját. Én a szemeimmel követtem a keze mozgását.
- Ezt jól meggondoltad? – kérdeztem őt utoljára. A szemeiben felcsillanó láng biztosított róla, hogy igen.

Nem teketóriáztam tovább - és sutba dobva a minapi megállapodásunkat, miszerint várunk -, lecsaptam szenvedélyesen az ajkaira. Hajába túrva próbáltam közelebb vonni magamhoz, ami szinte lehetetlen volt, de én csak nem tágítottam. Kezeimet levéve a tarkójáról, a nyakkendőjét kezdtem kicsomózni. Lehúztam róla azt, majd nekiálltam kigombolni az ingjén lévő gombokat. Mind túl kicsi volt, én viszont túl türelmetlen ahhoz, hogy egyesével szórakozzak velük, ezért letéptem Robról a fehér anyagot. Meglepetten nézett rám, én pedig elszégyelltem magam túlzott hevességem miatt.

Fittyet hányva az előbbi kis incidensre Rob felkapott és az ajtónak döntve csókolt tovább. Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül és mellkasán kezdtem köröket rajzolni a kezeimmel. Ő mindeközben lehúzta rólam a pólómat, és végigcsókolta a szabaddá vált területet. Égett a bőröm, ahol ajkai érintettek.
Kezei a melltartóm csatjával vívtak élet-halál harcot, s mikor sikerült neki kioldani azt, a szoba legtávolabbi pontjába dobta. Egy percig farkasszemet néztünk egymással, aztán mindketten elnevettük magunkat. Azt hiszem mindkettőnk fejében ugyanaz játszódott le.

Ma egymáséi leszünk. Visszavonhatatlanul.

Rob a melleimet tüntette ki megtisztelő figyelmével. Hol puszit nyomott az égnek meredő bimbóimra, hol gyengéden megharapta azokat. Teljesen feltüzelt ezzel.
Én se tétlenkedtem közben, kezemet kettőnk közé vezettem és azonnal rátaláltam a játszópajtásomra. Először csak a nadrágon keresztül simítottam végig kidudorodó vágyán, majd kezemmel benyomultam a nadrágjába és úgy kényezettem őt. Rob a fejét a nyakamba temette. Pár férfias nyögés hagyta el ekkor a torkát. Túl szűkössé vált a nadrágja odalent, ezért ellökve magamat az ajtótól, húztam magammal Robot az ágyig.

Az ágyig vezető úton megszabadítottam Robot a feleslegessé vált ruhadarabjától. Az ágyhoz érve megálltunk és csak néztük egymást szótlanul. Tekintettemet végigszántottam Rob meztelen testén. Egyszerűen tökéletes volt.
Mutatóujjamat a kulcscsontjától kiindulva végigvezettem az alhasáig. Rob behunyta a szemeit, és egyre szaporábban kezdte venni a levegőt, pedig szinte hozzá se értem. Az alhasánál megálltam és végigfutattam a tekintetem az alsóbb fertályán is.

Rob óvatosan lefektetett az ágyra majd fölém támaszkodva szabadított meg a farmeremtől. Miközben vadul ostromoltuk egymás száját, Rob észrevétlenül gombolta ki a nadrágomat. Őrjítően lassan szabadított meg a kék anyagtól. Ahogy lehúzta rólam a farmert, combjaimat csókokkal hintette be. A nadrággal együtt a tangámtól is elbúcsúztam, így már semmi nem választhatott el minket a legfőbb vágyunktól.
Rob azonban mindezt másképp gondolta, ugyanis visszafele is eljátszotta velem az előbbi kínzó játékot, csakhogy most nyelvét húzta végig a combjaimon. Égtem a vágytól, hogy végre az övé legyek, de egyikőnk se akart semmit elsietni, így felültem az ágyon, hogy végre birtokba vehessem Rob nyakát. Míg a számmal a nyakát szívogattam, kezeimmel a hátán simítottam végig, csakhogy megakadt a kezem valamin, vagyis inkább valamiken. Ledermedtem, mert eszembe jutott egy beszélgetés, köztem és Rob között.

„Apám anyám fölé tornyosult, akit addigra már alaposan megvert. Felismerhetetlen volt. Sikítottam annyira féltem, mire engem is alaposan helybenhagyott. Azóta is magamon viselem annak az estének a nyomait.”

- Semmi baj – nyugtatott. – Már egyáltalán nem fáj.
Hiába hittem el, hogy már nem érzi a fájdalmat, én mégis átéltem azt a kínt, amit ő, nem tudom hány éve.

Rob elmosolyodott döbbent arcom láttán, és a fülemhez hajolva belesúgta a következőket:
- Felejtsük el, rendben? Ez a múltam része, amit szeretnék elfelejteni. Most csak egy vágyam van, hogy végre szeretkezhessek veled.
Meghökkenve pislogtam, nem gondoltam, hogy ilyen nyíltan kinyilvánítja a vágyait.
- Én is erre vágyom – mondtam, miközben végigsimítottam a homlokán, aztán a haján.

Hanyatt dőltem az ágyon, magammal húzva őt is. Egyik keze a mellemet markolászta, még másikkal vészesen közeledett nedves középpontom felé. Éreztem, amint kemény férfiassága az alhasamnak nyomódik. Majd szétvetett a vágy, hogy végre magamban érezhessem, de türelemre intettem magam, előbb neki akartam örömöt szerezni. Nem tétlenkedtem, kezeimmel kényeztetni kezdtem, csakhogy amint hozzáértem, ő elhúzódott tőlem.

- Valami baj van? – kérdeztem halkan.
- Csak egy kicsit furcsa ez az egész – vallotta be. Hát persze, elfelejtettem, hogy neki ez az első aktusa. Ostoba vagyok!
- Ne aggódj, csak bízd rám magad! – mondtam neki nyugtatásképp.

Megragadtam melleimen játszó kezét, és az ujjait egyesével a számba helyeztem. Kéjtől elhomályosult tekintettel figyelte tevékenységem. Éreztem, hogy minden félelme elszállt.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felránt magához, így egymással szemben térdeltünk az ágyon. Egyik kezét a csípőmre, másikat a tarkómra helyezte, úgy húzott magához közelebb. Egy tollpihe se fért volna közénk, olyan szorosan öleltük egymást. Éreztem, ahogy kőkemény mellbimbóim a mellkasának nyomódnak. Fantasztikus érzés volt, a vérem teljes mértékben felforrósodott. Csókunk egyre hevesebb lett, nyelveink elképesztő táncot jártak a szánkban.
A hasamban lévő pillangók megsokasodtak és alig várták, hogy kiszabadulhassanak végre.

Egy hirtelen megfontolásból hátat fordítottam Robnak, és hátulról nagyon gyengéden, ám annál hatásosabban dörgölőztem neki. Elfojtott nyögéseit nem tudta tovább türtőztetni. Élvezet volt hallgatni, hogy mit váltok ki belőle. Rob egyik keze az alhasamat, míg másik tenyere a mellemet cirógatta. Nem sok kellett hozzá, hogy összeroskadjak a gyönyörűségtől, de Rob ölelő karjai megakadályozták, hogy összezuhanjak a rám törő érzésektől.

- Rob…biztos…biztos….vagy ebben? – kérdeztem tőle utoljára elfúló hangon. Azt hittem, rögvest szétrobbanok, ha nem kapom meg őt azonnal.
- Akarlak, most azonnal – válaszolta határozottan, ám az ő beszéde is akadozott egy csöppet.

Úgy éreztem eleget kínoztam, mind őt, mind magamat, ezért hátranyúlva megmarkoltam forrón lüktető vágyát, és hátulról óvatosan magamba vezettem őt. Ugyanabban a pillanatban sóhajtottunk fel mindketten. Rob nem mozdult, ahogy én sem. Mindketten élvezni akartuk a percet, amit mozdulatlanul bennem tölthet.

Mikor úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy eleget vártunk megmozdítottam a csípőmet, mozgásra ösztönözve így őt is. Rob elég intenzíven kezdett mozogni bennem. Azt a kezemet, mellyel magamba bocsátottam, felcsúsztattam egészen a tarkójáig, majd a hajába kapaszkodtam.

Rob őrületesen érzékien mozgott. Ha nem tudom, hogy ez az első szexuális együttléte azt mondom, hogy gyakorlott mestere az örömszerzésnek. Olyannyira, hogy az alhasamon pihenő kezét bevezette nedvességem középpontjához, és folyamatos simogatás közepette unszolt a csúcs felé. Fejemet a mellkasának vetve, csukott szemmel élveztem felemelő munkáját.

Hajamat oldalra simítva, ujjait fel-le járatta a nyakam vonalán, majd hosszú ujjait bársonyos ajka és nyelve váltotta fel.
Az élvezethullámok egyre gyakrabban követték egymást, mígnem megéreztem magamban Rob egyik ujját is. Ettől lett csak igazán végem. Fülsüketítő sikolyt hallattam.

Rob szorosan ölelte át hátulról, épp kielégült testemet.
El se akartam hinni, hogy végre nekem is részem lehetett ebben a csodában. És, hogy mindezt Robbal élhettem át, még nagyobb boldogságot jelentett.

Hangosan lihegett a fülembe, így elhatároztam, én jövök, hogy kielégítsem a vágyait.
Újra szembe fordultam vele, hogy oly’ hosszú idő után megint birtokolhassam az ajkát. Szájától elszakadva döntöttem le őt az ágyon, és a nyakát végigcsókolva, elérkeztem a kulcscsontjához, melyen nyelvemet végighúztam, mire kilyukadtam a hasánál. Minden apró négyzetcentiméterét végigpusziltam tökéletes hasának, hogy megérkezhessek végső célomhoz.
Tekintetemet Robra emeltem, aki vágytól elhomályosult szemmel nézte, amint kezemmel lassan, majd fokozatosan gyorsulva simítok végig tettre kész férfiasságán. Aztán kezeimet a szám váltotta fel, és teljesen eltűntettem őt magamban. Újra ránéztem, és láttam, hogy el-elakadozó lélegzettel és behunyt szemmel tűri a ténykedésem. Aztán felült - így én kénytelen voltam elválni tőle -, hogy kezét végigfutathassa a bordáimon, a csípőmön és a combjaimon.

- Kristen…kérlek…neh…neh… kínozz – kérlelt. A szavakat alig tudta megformálni, én is csak sejteni tudtam, mit akar.

Értettem a célzást, és óvatosan, amennyire csak tőlem telt ráültem a csípőjére, így testünk újra eggyé olvadt.
Felszisszentem a kelleme érzéstől, Rob pedig felkiáltott, mikor újra belémhatolt.
Kiáltását elnyomtam egy vérpezsdítő csókkal, de így is éreztem, amint a számba nyögdécsel. Ekképp tettem én is.

Hajába túrva húztam közelebb magamhoz, hogy végigsimíthassak tökéletes arcvonásain.
Rob ujjai körüljárták a fülemet és a tarkómat, hogy végül megállapodjanak kicsiny, ám annál inkább izgalomba hozott melleimen. Kezeit egyszer csak szája váltotta fel. Kínzóan jó volt a nyelvjátéka, olyannyira, hogy fejemet hátravetve irdatlan tempót kezdtem diktálni rajta. Rob a fenekem alá nyúlva segítette a műveletem.

Rob ajka aztán a mellemről a nyakamra tévedt és szívogatni kezdte a bőrömet.
Újabb gyönyörhullám vette át testem fölött az irányítást, mikor két erős kar ragadta meg a csípőmet és szorított le, hogy ne mozduljak. Rob a nyakamba temetkezve adta át magát a az oly’ rég elfojtott vágyinak. Férfias morgása elegendő volt ahhoz, hogy én is maradéktalanul kielégüljek.

Egy jó ideig még nem váltunk el egymástól. Egyszerűen jó érzés volt tudni, hogy még mindig bennem van, még mindig engem birtokol, és visszavonhatatlanul az övé lettem.
Belenéztem kékeszöld szemeibe, melyek csillogás elárulta, gazdájuk felhőtlenül boldog. Én is az voltam. Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira.

- Teljes szívemből szeretlek – mondtam, Rob fülébe súgva.
- Én is téged – puszilta végig az arcomat, míg végül meg nem állt a számnál, s egy szerelmes csókkal pecsételte meg ezt az estét.

Életem legszebb estéjét adta nekem a férfi, akiről sokáig azt hittem, hogy csak a mesékben és a filmekben létezik. Nem akartam hinni azoknak, akik arról áradoztak, hogy megtalálták a nagy őt, a másik felüket. Hülyének néztem ezekez az embereket, idiótáknak, akik hisznek még a tündérmesékben. De rá kellett jönnöm, hogy van valóságalapja annak, amit mondtak. Mert Robert Pattinson egy hús-vér ember, aki azért teremtetett, hogy bearanyozza a mindennapjaimat. Egy különleges és erős kötelék van kettőnk között, ami remélhetőleg sose fog elszakadni.

Rob a mellkasára húzott, így hallottam szapora szívverését.
Épp hallgattam szívének különös ritmusát, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet.

- Hát ez meg mi? – kérdeztem, miközben a mellkasát cirógattam.
- Eszembe jutott egy dallam, és gondoltam dúdolok neked – válaszolta szelíden.
- Csodaszép – konstatáltam, és szemeimet becsukva, Rob lágy hangját hallgatva elnyomott az álom.

Ma éjjel végre áttörtünk minden gátat, és testestől, lelkestől is egyé váltunk. Életemben először lettem valakié, szerelemből, és ennél felemelőbb érzés nem létezik. Minden pillanatát megbecsülöm, és kihasználom!

Nos, remélem megfeleltem mindenki elvárásának:) Most tényleg nagyon jól jönnének azok a komik, mivel ez volt életem első éles Robsten khm része(amit történetben írok):) Előre is köszönöm(L)

Kristen így megy Robhoz:)

Rob, pedig így várja:P