The Prohibited Fruit - 1. fejezet

Üdvözletem mindenkinek!!

Nos, mint látjátok itt az első rész tőlem. Nem tudom, hogy mit is fűzhetnék hozzá, mert a poént az elején nem szeretném lelőni:) Arra szeretnék kérni MINDENKIT, hogy miután elolvasta, ha csak egy szót is, de írjon!!! Ebből fogom tudni, hogy min kell változtatnom. 

Jó olvasást, és ne nagyon küldjetek PokolraXD

Puszi, Lilluci

U.i: A csodálatos fejlécért hatalmas köszönet FANNINAK!!!! Pont olyan lett, mint amit elképzeltem:) Csodálatos, köszönjük a sok fáradozásodat(L)

1.

- Hova készülsz? – tette fel értelmes kérdését, az én édes drága anyám. Hangjától a fejem még jobban sajogni kezdett, ugyanis nem kicsit voltam már beállva, pedig alig múlt 7.
A kilincset szorongatva visszafordultam és egy megvető pillantás kíséretében megszólaltam.
- Szerinted? – tettem fel a költői kérdést.
- Már megint bulizni mész – váó az anyám egy igazi Einstein.
- Méghozzá így – mutatott rám.

Lenéztem magamra, nem tudtam, hogy min akadt föl ennyire. Egy szoknyának nem nevezhető valami volt rajtam, ami jó, ha a csípőmet takarta. A cetlin, mikor megvettem az állt, hogy „Extra Mini Szoknya”, azonnal beleszerettem. A lábamat egy necc harisnya „takarta”, a felsőm nem ért a köldökömig és majd’ kibuggyantak belőle a szúnyogcsípéseim, amiket felturbóztam egy push up melltartóval. Lábaimon egy-egy 20cm-es magas sarkú díszelgett.
Fel nem tudtam fogni mi baja mindezzel, manapság mindenki így jár el otthonról. Arról nem tehetek, hogy ő egy őskori lelet.

Megvontam a vállamat és már nyitottam is az ajtót, de megint megszólalt.
- Ne csodálkozz, ha egyszer valaki felkoppint, és te itt maradsz egy zabigyerekkel! – hangosan fújtam egyet és dühömben becsaptam az ajtót. Vérbe forgó szemeimet ráemeltem és torkom szakadtából üvölteni kezdtem.
- Ó, szóval már egy kurva vagyok?! Ezt jó tudni. Vicces, hogy te prédikálsz nekem. Nem is tudom melyikünk volt az, aki több mint 3 hónapra lelépett egy fiatal olasz divatfotóssal és önfeledten dugatta magát vele, mit se törődve az akkor 14 éves lányával, aki totál egyedül volt itthon! – tajtékoztam a dühtől, de ha egyszer ennyire képes felbaszni az idegeimet én se hagyom magam.
- Megkérlek rá, hogy soha a büdös életbe ne játszd el nekem a törődő anyát, mert rohadt szarul áll!
Ott állt megkövülten a konyhapultot támasztva, és köpni-nyelni nem tudott az imént hallottaktól.
- Most pedig elmentem és majd jövök, vagy nem, de ez nem a te problémád – bevágtam - most már – magam mögött az ajtót és beszálltam a taxiba, amit rendeltem. Bediktáltam neki a szórakozóhely címét és már indultunk is.

Hihetetlen, hogy néha képes eljátszani nekem ezt az anyáskodó szarságot. Az tény és való, hogy kihívóan viselkedem, de az ember egyszer 19 éves, mikor éljek, ha nem most?! Ilyenkor van itt az ideje az önfeledt buliknak és az alkalmi szexnek. Soha nem én mondom a férfiaknak, hogy „Gyere, tégy a magadévá!”, jönnek ők maguktól, én pedig nem tiltakozom. Számolni se tudom, hogy hány férfival feküdtem már le, lehet, hogy elhagytam a 100-at is, de én ettől nem érzem magam kurvának, sőt tetszik, hogy ennyi férfi kíván engem.
Mondjuk, akad egy-két olyan egyed, akik a szex után elkezdenek nekem érzelgősködni, hogy ezután csak és kizárólag engem fognak szeretni, de én ezekből köszönöm szépen, de nem kérek. A szerelemnek még csak a gondolatától is kiráz a hideg, soha nem akarok szerelmes lenni.
Egyszer az voltam még 14 évesen, de azt nem akarom többé átélni. Ezt az emléket egy fiók legmélyére suvasztottam és lakatra zártam, a kulcsot pedig lehúztam a klotyón és többé eszem ágában sincs kinyitni. Talán, amiatt a „szerelem” miatt keresem csupán a testi örömöket? Nem bánom. Sőt!

Végre valahára megérkeztünk a klubba és miután fizettem szép komótosan kiszálltam a kocsiból, de még láttam, hogy a sofőr a visszapillantóból alaposan szemügyre vesz. Ezen elmosolyodtam és rákacsintottam. Szerencsétlen flótásnak is legyen egy szép estéje.

Elég kihívóan keltem át az úton, mert mindenhonnan füttyszót és elismerő szavakat hallottam. Bár lehet, hogy ez annak volt köszönhető, hogy minden egyes lépésnél a szoknyám fellibbent, láthatóvá téve ezzel azt, hogy elfelejtettem bugyit felvenni. Késő bánat Kristen!
A klub előtt ezernél is több ember várta, hogy beengedjék őket, én viszont szartam a tömegre, odasétáltam Pete-hez a biztonsági őrhöz, aki régi barátként 2 puszival köszöntött, majd beengedett. A hátam mögül hallottam egy-két káromkodást, de nem törődtem vele, én VIP vagyok, csesszék meg!

A buli már javában tartott, láttam, hogy jó pár embernek már sikerült magát a sárga földig leinnia, de hát én se panaszkodhattam.
Odasétáltam a szokásos helyhez, ahol én és legkedvesebb barátnőm Ann szoktunk ülni. Odaérve láttam, hogy ő is erőteljesen be van már rúgva és elveszett egy igen fiatal fiúcska szájában. Nevetnem kellett ezen, hisz nyilvánvaló volt, hogy azt se tudja, mit csinál.
Megköszörültem a torkom, mire a gerlepár szétrebbent. Ann üveges tekintettel nézett engem és kellett neki vagy 5 perc mire felfogta, ki a franc is vagyok.

- Kris! A házisárkány ezek szerint elengedett – mondta, miközben lehúzta a maradék sörét.
- Nem kértem az engedélyét. Leszarom, hogy mit enged és mit nem – mondtam vállvetve, majd elkezdtem feltérképezni a terepet lehetséges „áldozatok” után kutatva.
- Gyere, igyunk valamit – mondta barátném és feltápászkodott.
- És mi lesz a barátoddal? – biccentettem a fejemmel az idő közben elájult fiú felé.
- Azt se tudom, hogy ki ez és, hogy-hogy került ide, majd valaki eltakarítja – azzal megragadta a karom és a pult felé húzott. Ott lehuppantunk két bárszékre és vártuk, hogy valaki kiszolgáljon minket.
- Héj, Miguel! – emelte fel a hangját Ann. – Két tequila, de izibe!
Miguel kitöltötte előttünk az italt, majd várt.
- Melyik hölgy fog fizetni? – kérdezte, hol rám, hol Ann-re pillantva.
Elrugaszkodtam a székről, majd a tarkójánál fogva magamhoz húztam, és nyelvemet már el is tüntettem a szájában. Csókunk nem tartott tovább 10 másodpercnél, de nagyon fincsi volt. A kis akcióm után szerencsétlen megszólalni se tudott csak hagyta, hogy elhagyjuk a „tetthelyet”.

- Ez szép volt Kris – mosolygott Ann, majd visszasétáltunk a főhadiszállásunkhoz, ahonnan már eltakarították a fiúcskát.
- És milyen a felhozatal? – kérdeztem rögtön a lényeget.
- Hát van egy-két potenciális jelöltem a számodra – azzal, egyesével kezdte mutogatni nekem az illetőket.
Az egyik azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
- Ő… - kezdte volna, de én félbeszakítottam.
- Nem akarok róla semmit se tudni – lehajtottam a tequilát és elindultam a férfi irányába.
- Kris, várj! – szólt utánam. Megfordultam, hogy megkérdezzem, mit akar, de ő csak a kocsi kulcsot dobta oda nekem.
- Kösz – mondtam és ismét célba vettem a férfit.

Egyedül volt és rajta is látszott, hogy nem épp az első pohárnál tart. De ki olyan hülye, hogy józanul megy bulizni?!
Rögtön kiszúrta, hogy felé tartok, ezért ő is elindult az én irányomba. Félúton aztán találkoztunk, én pedig nem vesztegettem az időt, kezemet végighúztam a mellkasán majd a fülébe súgtam a következőt:
- Ha most azonnal nem tepersz le, ne várd meg, hogy mit kapsz – mondandóm végén rácsaptam a fenekére, hogy még véletlenül se értsen félre semmit. Bár hülye, ha ezt félreérti.

A férfi megszeppenve állt, látszott rajta, hogy először történik vele ilyen. De a friss hús a legfincsibb.
Magamhoz húztam és lecsaptam az ajkaira. Végre vette a lapot és kezeivel a melleimet, kezdte markolászni, majd becsusszant a szoknyám alá. Leállítottam, mert bármennyire is nimfomán voltam, azt nem akartam, hogy több ezer ember előtt fektessen meg.

Megragadtam hát a kezét és a kijárat felé húztam. Így se bírt magával, mert folyamatosan a fenekemet markolászta. A parkolóig futva tettük meg az utat, majd miután kinyitottam a kocsit, a férfit egyenesen a hátsó ülésre löktem. Mindketten hangosan ziháltunk.
Kezemmel a nadrágon keresztül kezdtem kényeztetni és eme munkám, hamar meghozta gyümölcsét, a férfi pillanatok alatt begerjedt. Kiszabadítottam hát börtönéből égne meredő férfiasságát, és most már nadrág nélkül kényeztettem, hol finoman, hol kicsit durvábban, de nyögései nyugtázták, hogy élvezi. Még jó, profi vagyok!
Az ő kezei is visszatértek nedves középpontomhoz és két ujját már el is tűntette bennem. Felnyögtem, de ennél több nem történt. Nem árasztott el a forróság.
Éreztem, hogy nem sok kell neki, hogy kezeim, által elélvezzen ezért amilyen gyorsan, csak tudtam, magamba vezettem, és irdatlan tempóba mozogtam rajta. A férfi nyögései egyre szaporodtak, de én még mindig nem éreztem semmit. Jó, nem semmit, mert élveztem, nagyos is, de valami hiányzott. Rám nézett és elégedettséget láttam az arcán. Persze, hogy elégedett, profin tudom megjátszani az orgazmust.
A férfi hirtelen megfeszült alattam, a csípőmbe kapaszkodva magához szorított és elélvezett bennem.

Nálam az a bizonyos, Bumm! hatás ismét elmaradt, de ebből a férfi mit se vett észre. Mint mondtam, profi vagyok, és gyakorlat teszi a mester.
Azonban kezdtem egy kissé kétségbeesni, hisz még soha nem volt orgazmusom. Tutira valami baj van velem, ezért holnap első dolgom lesz elmenni a nőgyogyimhoz, hogy írjon fel valami szaros gyógyszert, mert ez így nem állapot.
Mindketten öltözködni kezdtünk, majd egy utolsó csókot váltva, az ismeretlen kiszállt és visszabattyogott a klubba.
Én viszont totál kifáradtam, meg se próbáltam visszamenni, ezért elhelyezkedtem a hátsó ülésen és szép lassan elaludtam.

*

Reggel hasogató fejfájás közepette ébredtem, amire még rátett egy lapáttal Ann iszonytató horkolása. Igen ez van sajna, ha totál kiüti magát, horkol, mint egy részeg tengerész.
A táskámból előkotortam a mobilomat, hogy megnézzem, mennyi lehet az idő, fél tizenkettő volt egészen pontosan. Azt a rohadt, utoljára gimi másodikba keltem ilyen korán.
Úgy érzetem magam, mint akin átment egy úthenger, nem is tévedtem olyan nagyot a visszapillantóból rámmeredő arc zilált és ápolatlan volt.
A sminkem szétfolyt, a hajam, pedig kócosan omlott a vállamra. Mint akit a kutya szájából húztak elő.

Ann nem úgy nézett ki, mint aki egyhamar felkel, ezért a kezembe vettem az ügyet. Előremásztam a vezető ülésbe és megnyomtam a dudát. Egyszer, kétszer, háromszor.
- Mi a picsa van?! – horkant fel barátném.
- Haza kéne szállítani a seggem, ha nem gond? – boci szemmel meredtem rá. Bevált, mert fújt egyet, majd ő is belenézett a visszapillantóba és egy szörnyű grimasz kíséretében, helyet cseréltünk.


Ann akármennyire is másnapos volt, úgy vezetett, mint egy félőrült, de ezért tartottam, hogy mindenhonnan hamar hazaérjek. A nagyjából 45 perces utat, 20 perc alatt lezavarta.

Elbúcsúztam tőle majd beszáguldottam a lakásba. Egyenesen a szobám felé vettem az irányt, de anyám megint megállított. Minek kell állandóan hozzám szólnia? Azt hittem nyomban elküldöm a búsba, de sajnos nem voltunk egyedül, így kissé moderáltam magam.

- Kristen gyere ide egy percre.
Szem forgatva ledobtam magam a kanapéra a furcsa csorosznya mellé, majd, mint egy jó kislány vártam keresztbetett lábbal, és számoltam az eltelt másodperceket.
- Szeretném neked bemutatni Rose nővért – mutatott a csorosznya felé.
A nő elég furán méregetett. Nem látott még másnapos embert, vagy mi? Előhúztam a legkedvesebb énem, és egy vérszegény mosolyt küldtem felé. Ezzel le is telt az egy perc.
- Nos bemutattad, nagyon örvendek, most már mehetek? – kérdeztem, de a választ nem vártam meg, mert már talpon is voltam.
- Nem, nem mehetsz el! – csattant fel a minta anya. – Rose nővér azért jött, hogy elvigyen és bemutasson a gyülekezetének.
A nevetés hirtelen buggyant elő belőlem. Ez totál meghibbant! A hasamat fogtam annyira rázott a nevetés.
- Kösz anya, ez jó poén volt még tőled is, de kicsit durva, nem gondolod? – alig bírtam beszélni annyira röhögtem, még a könnyem is kicsordult.

Eleget hallottam, fogtam magam és az emelet felé indultam, csakhogy elkapta a karom és nem túl gyengéden visszarántott.
- Ez nem vicc Kristen! Igenis elmész Rose nővérrel a templomba és kész! – éreztem, hogy most az egyszer nem blöfföl.
- Még mit nem! Nem fogok egy rakás szüzi kisasszonnyal prédikációkat hallgatni!
- Ha nem mész önként, kényszerítelek.
- Kényszerítesz, mégis, hogy? – kérdeztem gúnyosan.
- Nem lesz se telefon, se tévé, se zsebpénz, ezzel együtt bankkártya sem és a kocsidtól is búcsút inthetsz édes kislányom! – most ő húzta mosolyra a száját. Elkapott és ezt ő is tudta. A gyengepontomra tapintott, és sajnos még mindig ő a gondviselőm, tőle függök. A picsába!
Nem volt más választásom, ez a megszoksz vagy elveszem az összes cuccod elv volt, gyakran bevetette, ha nem akartam valamit megcsinálni, amit őnagysága követelt. Tudhattam volna, hogy ezzel fog próbálkozni.

- Rendben – adtam be a derekam.
- Na látod. Meglátod tetszeni fog. Most pedig hozd rendbe magad, aztán Rose nővér elvisz a gyülekezetbe.

Nem kellett kétszer mondania, spuriztam a szobám felé. Hangosan becsaptam az ajtót és olyan szitok áradatot zúdítottam a világra, hogy nem volt kétségem afelől, hogy lent is mindent tisztán és érthetően lehetett hallani. Leszarom!
Ezt nem hiszem el! Még hogy templomba menjek! ÉN?!!! Hová fajul ez a világ, itt már mindent szabad?
Lassan kezdtem csillapodni és egy gyors zuhany után, - mert ugye mégse mehetek úgy templomba, mint egy csöves – felvettem a farmerom és egy mintás pólót meg persze a tornacsukámat, majd a hajamat lófarokba fogtam, egy kis szolid sminket is kentem magamra, majd nagy levegőt véve lementem a nappaliba a terroristacsoporthoz.

Rose nővér, ahogy meglátott felállt a kanapéról és egy puszit nyomott az anyámnak nevezett személy arcára és már kint is volt a lakásból. Én is egyenesen az ajtó felé vetettem magam és szó nélkül csaptam be azt magam mögött.

A nővér egy ősrégi autóhoz sétált és beszállt. Hát tényleg csak a Szentlélek tartotta egybe. Én csak álltam az ócskavas mellett és fintorogtam.
- Mire vársz, kislányom, szállj be – szólalt meg az idős hölgy. Hangja meglepően bársonyos és nyugtató volt. Behuppantam hát mellé és már robogtunk is. Szerencsére az úton egy szót se szólt hozzám, gondolom tudta, és persze hallotta is, hogy nem jósszántamból jöttem el vele.

Hamar megérkeztünk és le is parkoltunk egy kis templom elé. 19 éve lakom itt, de még csak nem is tudtam, hogy itt templom is van, pedig kábé 10 percre van a lakásunktól. Gáz!
Kiszálltam és követtem a nővért. Belépve azonnal keresztet vetett és valami löttybe mártotta a kezét. Nem akartam elsőre bunkónak tűnni,- mondjuk, elég szépen bemutatkoztam neki, -  megpróbáltam utánozni a bonyolultnak nem igen tűnő mozdulatot, persze, úgy ahogy kell mindent fordítva csináltam, és nem mertem, belemártani a kezem a kétes eredetű vízbe, így azt a részt inkább kihagytam. Láttam, hogy egy kisebb csoport ül egy sorba, szinte éreztem, hogy ők lesznek a „társaim”. És persze, hogy nem tévedtem, Rose nővér feléjük vette az irányt, én, pedig mint egy kiskutya követtem.

- Foglalj helyet Kristen – mosolygott és egy lány melletti helyre mutatott.
- Hamarosan kezdődik a mise, remélem élvezni, fogod és visszatalálsz a helyes útra.
Miről beszél ez, én totálisan a helyes úton vagyok Azzal elvonult, egyedül hagyva engem ezekkel az idegen hívő izékkel.

Ledobtam magam a fapadra egy pápaszemes lány mellé. Annyira semmit mondó volt, a ruhája nyakig begombolva, haja teljesen lesimítva, egy csöpp smink se volt rajta, elég csúnyácskának hatott.

- Szia, Kate vagyok – mutatkozott be, túlzott lelkesedéssel. Remek egy lelkes, buzgó hívő bige! Kezet ráztam vele, majd illedelmesen én is bemutatkoztam neki.
- Én már 3 éve járok ide, tudod itt végre megtaláltam a lelki békét.
Egyre jobb lesz, totál hibbant a csaj. Amint lehetőségem nyílik elhúzom innen a csíkot, az fix.

Mozgolódásra lettem figyelmes a parókia felől. Hú, tudom mi az a parókia, egy zseni vagyok! Egy idős fószer, - feltehetőleg a pap – előre lépett, majd ő is keresztet vetett. Elkezdte a prédikációját és a körülöttem lévő pápaszemes bagázs egy személyként átszellemülve, hallgatta az atya szentrizsáját.

Engem azonban egészen más valami, vagyis valaki foglalt le. A pap mellett álló fiút vizslattam, elég feltűnően, de ezt senki se láthatta még ő sem, mert mindenki az idős férfit tüntette ki a figyelmével.
A fiún is egy fehér köntösszerű ruha volt, de más, mint amit a pap viselt. Barnás haja kócosan állt szanaszét a fején, kékeszöld szemei, pedig teljesen rabul ejtettek. Tökéletesen metszett arccsontja és meggy piros szája vonzották a tekintetet. Az enyémet biztosan. Egyszerűen szívdöglesztő volt.
Az elmémben máris különböző gondolatok és képek jelentek meg. Láttam magam előtt, ahogy a mise után odasétálok hozzá, és kertelés nélkül a lényegre térve elhúzom őt valami félreeső kis helyre, és ott egymásnak esve kényeztetjük a másikat. Szinte hallottam férfias nyögéseit a fülemben, majd kezemmel kezdem őt kényeztetni. A méreteivel nincsenek gondok. Vadul csókoljuk közbe egymást, majd érzem, hogy bársonyos ujjaival végigsimít a gerincem mentén, aztán lábam közé dugja végre hosszú ujjait, és kíméletlenül juttat el a csúcsig, de velem egy időben ő is elengedi magát és elélvez karcsú kezeim között.

A testem hirtelen remegni kezdett a képek láttán, úgy kellet a fapad szélébe kapaszkodnom, hogy ezzel is enyhítsem testem remegését. Alsó ajkamat beharaptam, nem akartam hangos sikolyommal megzavarni a szertartást. Mikor vagy 5 perc múlva a remegésem csillapodni látszott és nem akartam már szétrobbanni, Kate kétségbeesett arcával találtam szembe magam.

- Kristen, minden rendben? – kérdezte rémülten, de suttogva.
- Ppppersze – motyogtam kissé kótyagosan, és egy mosollyal álcáztam hazugságomat.
Mégse mondhatom meg neki, hogy az imént a bugyim igen csak nedves lett az idegen fiú miatt, aki még mindig a pap mellett állt és féloldalas mosoly húzódott a szája szélén. Anyám, de szexi! Még jó, hogy a nyálam nem kezdett csorogni.

Az atya abbahagyta a beszédet és a fiúra emelte a tekintetét, és vállon veregette őt.
- Híveim, had mutassam be nektek Robertet – az idős férfi teljesen önkívületi állapotba került. Nem is csodálom.
Szóval Robert. Á még a nevétől is ráz a hideg, és a testem ismét kezdett önálló életre kellni, ezért megint erősen szorítottam a padot. Hihetetlen, hogy egy vadidegen képes mindezt kiváltani belőlem, de ezt tetszik.
- Robert a legújabb növendéke egyházunknak. Pár hónap múlva ő is felszentelt pap lesz és akkor, legnagyobb örömömre itt képzeli el a pályafutását – mondandója végén az emberek tapsolni kezdtem, csak én ültem lefagyva.

Mi a fasz van?! Rob egy pap, vagyis pár hónap múlva az lesz? Oké, szóval én az imént egy pappal fantáziáltam, akinek sikerült a lehetetlen, vagyis orgazmus közeli állapotba kergetett. Kristen Stewart, te beteg vagy kislány!

- Mielőtt elfelejtem, kis közösségünk, Robert vezetésével egy hittan tábort indít két hónapra. Kifele menet az ajtó mellett megtalálják a jelentkezési lapot. A befolyt összegből kis templomunkat szeretnénk felújítani.

Hittan tábor, mi? Ez pompás, remek lehetőség, hogy magamba bolondítsam a feltehetőleg szűz jövendőbeli papocskát. Eljátszadozok vele egy icuri-picurit.
Erkölcstelen vagyok, és ezért pokolra fogok jutni, de köztudott, hogy imádok a tűzzel játszani.

Rose nővér:)

Morgan atya:)

 Köszönet Fanninak, aki segített kiválasztani a szereplőgárdámat!!!!(L)