Dancing with tears in my eyes - 19. fejezet

Vééégre ugye?! :D Hát, igen. Inkább nem mondok semmit, hogy miért nem volt friss :$ még a végén virtuálisan tényleg kapok a fejemre XD... no de nem is fontos igazából, hogy miért nem volt fejezet. :) az a lényeg hogy végre itt van! És ahhoz képest elég sokat is írtam :) bár nem a legjobb a mostani :/ mivel, be kell valljam, olyan pillanatban írtam egyes részeket/szemszögeket amikor is nem voltam a toppon teljesen :/.. nah, de sokat pofázok már megint -.-" :D...

Húzás olvasni! :D <3 és kérlek titeket, hogy legalább a tetszik, nem tetszik stb... feliratot pipálgassátok!! *.*.* <3 <3 <3

Puszii <3

Nikky

Kristen szemszög:

  

Mivel este még be kellett menjek dolgozni, így anyámat felhívva közöltem vele, hogy csak sajnos holnap tudunk átmenni hozzá. Mikor azonban kérdésére válaszolva nem azt mondtam, hogy csak egyedül megyek, egyből leesett neki a tantusz, és szinte sipítozott örömében.

Rob egész este velem volt a bárban, még a táncomat is örömmel nézte végig, s amit műveltem szegényemmel az előadás alatt, azt az öltözőben rendesen meg is kaptam.

Bár nem mintha egy cseppet is bántam volna Rob szenvedélyes csókjait.

Nevetve szaggattam le róla az inget, de sajnos nem mehettünk bele jobban a dolgokban.

Valaki nagyon be szeretett volna jutni az öltözőmben, de reméltem, hogy nagyon fontos közölni valója van, különben elküldöm melegebb éghajlatra az is biztos!

Amy jelent meg az ajtóban, miközben Rob hátam mögött próbálta magára ráncigálni a már általam széttépet ingjét.

- Sziasztok! Csak szólni akartam, hogy John keres téged Kristen. - bámult hátam mögé kidülledt nagy szemekkel. Tekintetéből csak úgy sugárzott felém a rosszindulat, a megvetés, s ahogy Rob felé pillantott tudtam, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Ha Amy valakire szemet vet, azt - legtöbbször - mindig megkapja...

- Kössz Amy! Majd megyek mindjárt. - szóltam neki, cseppet sem kedvesen.

- Rendibendi. - leskelődött hátammögé vigyorgó fejjel, de szerencsére Rob már nem volt ott. Biztos kiment a mosdóba. - gondoltam.

Ahogy Amy végre elhúzta a formás kis fenekét, szinte dühöngve rogytam le a kanapéra, ahol az imént még Robról szaggattam le a ruhákat.

Rob nem sokkal később elő bukkant a mosdóból, s mellém ülve egyből észrevette, hogy valami nincs rendben. Rá is kérdezett, hogy mi történt velem.

- Oh, csupán csak annyi, hogy Amy az előbb megbámult, miközben öltöztél, és ahogy láttam...szemet vetett rád Rob! - hadartam el egy szuszra az egészet, mire vigyorogva rám nézett.

- Ez kurvára nem vicces Rob! Te is nagyon jól tudod. – pattantam fel ültemből, és kiléptem a szobából, hogy egy cigi kíséretében sikerüljön valamennyire lehiggadnom.

Rob persze egyből követett, és hallottam, amint a hátam mögött néha felkuncog idegbetegségemen, de nem tudtam, és nem is akartam vele kiabálni, inkább hagytam, hogy a cigi nyugtasson le valamelyest.

Kint szerencsére nem botlottunk semmi ismerősbe, így nyugodtan szívhattam el a cigimet, mázlimra még Rob sem szólt hozzám, aminek most kifejezetten örültem. Muszáj volt gondolkodjak.

Amy fejével próbáltam meg végig gondolni a dolgokat, hogy Ő vajon hogyan próbálná meg lecsapni a kezemről Robot. Illetve, hogy mit kéne tegyek, hogy egyszer, s mindenkorra leszálljon róla, addig amíg még nincs túl késő.

Végig gondolva a dolgokat, sehogy sem jutottam dűlőre, mit kéne tegyek ez ügy érdekében, így csalódottan, s egyben kicsit még ugyan dühösen ballagtam vissza az öltözőmbe, majd rogytam le a világ legkényelmesebb kanapéjára. J

 Nem is nagyon figyeltem Rob mikor is lépett be az öltözőmbe, arra kaptam fel csupán a tekintetem, hogy magához von, és arcomon végig simítva törli le – magam sem tudom hogyan - arcomra kerülő könnycseppeket.

- Mi a baj Kristen? – simogatta folyamatosan gyöngéden hátamat, miközben én nagyokat szippantottam bőréből.

- Nem tudom mi a baj. Fogalmam sincs miért sírok, érted? Egyszerűen csak… sírok! – halvány sejtelmem sem volt, mi a büdös franc ütött belém, hisz ennyire még soha nem voltam kiborulva egy… ribanctól! Csak azt tudtam, hogy ki kell adjam magamból ezt az egészet, és utána – reményeim szerint – minden rendben lesz velem.

Igazam is lett, hisz miután sikerült szét áztatnom Rob fehér ingjét, s lenyugodtam teljes mértékben, tudtam, hogy oltári nagy baromnak hisz most.

- Sajnálom, Rob! – suttogtam alig hallhatóan, majd elhúzódtam öleléséből. – Nem tudom mi ütött belém, tényleg bocsánat a viselkedésemért, és teljesen megértem, ha… ha esetleg úgy döntesz, hogy nem akarsz egy ilyen féltékeny libát, mint én magad mellé. – csavargattam ruhám szegélyét, hogy ne keljen Rob gyönyörű szemeibe néznem. Nem akartam látni azt a… megvetést, amit most biztos vagyok benne, hogy érez irántam.

- Kristen! Miket beszélsz? Már miért akarnálak elhagyni? – nevetett fel idegesen. – Értem én hogy féltékeny vagy, bár gőzöm sincs, hogy mire kéne annak lenned, de egy ilyen dologért nem foglak elhagyni! Meg amúgy sem! – nyúlt derekam után, majd minden erejét bevetve magához húzott, s most már szemből az ölében, öleltük egymást hosszú ideig.

- Annyira buta vagy Stew! – suttogta hajamba, majd felemelve fejemet mellkasáról, apró puszikkal hintette be arcom minden szegletét.

- Azt hiszen, ideje lenne kiderítenem mit akart már megint John. – morogtam az orrom alatt, majd felszálltam Robról. Természetesen utánam kapott, és egy szenvedélyes csók után engedett csak az utamra…

Amint végeztem a munkával, és VÉGRE kedves főnököm is hajlandó volt elengedni, fáradtan szinte már vonszolva magamat jutottam haza Robbal egyetemben, hogy egy mennyei forró fürdőben lazítsam el izmaim, na meg hát volt egy két ötletem, hogy ne csak lazítás legyen az egészből.

Míg a kádat teleengedtük vízzel, egymásról szedtük le a felesleges ruhadarabot, majd összesimulva ültünk bele a csodás forró vízbe. 

- Kristen remélem, soha többet nem jut ilyesmi az eszedbe, hogy megcsalnálak egy ilyen lánnyal, mint… amilyen ez az Amy, vagy akár milyen másikkal. – suttogta fülembe, miközben kezeivel hasamat simogatta. Reméltem, hogy igazat beszél, de sajnos egy ilyen lány, mint Amy bármelyik pillanatban el tudja csavarni a fejét. Főleg ha az illető maga Robert Pattinson.

De persze ezt nem osztottam meg Robbal, hisz biztos voltam benne, hogy ellenkezne, így csak helyeseltem mondandójára, majd úgy döntöttem, most ideje más dolgokkal is foglalkoznunk, és el kell felejteni – ha nem is teljesen – ezt az egész Amyvel kapcsolatos ügyet, s végre kezeim közé vehettem immáron a dolgokat. :P…

Rob szemszög: 

Megőrjített Kristen féltékenységi „rohama”, de természetesen jól is esett, hogy még egy ilyen lányra is féltékeny tud lenni, mint ez az Amy. Bennem egyáltalán semmit sem mozgatott meg, mikor először megláttam a bárban, nem úgy, mint Kristen, s főleg az az első tánc, amit előttem lejtett… :P

Alighogy megbeszéltük a gondjainkat tudtam, hogy Stew nagyon készül valamire, főleg, mikor már nem éppen a combomon simított végig ismét, hanem keze egy kicsit másfelé kalandozott.

A mellkasomnak dőlve simogattam hosszú percekig lapos hasát, majd hogy én is az őrületbe kergessem, kezemet immáron egy kicsit lejjebb vezettem teste barlangjába.

Alighogy elértem a legcsodálatosabb helyet, amit életemben mind ízleltem, mind láttam, apró mozdulatokkal jutattam Kristent se perc alatt a csúcsra.

Hirtelen azonban, amikor eltávolodott tőlem megijedtem, de következő tettével biztosított róla, hogy eszébe nem jutott egy centit is arrébb mozdulni tőlem, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Nah, meg persze más is…

Megfordulva az ölembe telepedett, s egyből magába vezetett, ami felemelő érzéssel töltötte el bensőmet.

Míg Ő apró köröket írt le csípőjével, s egyben kezével karmolászta mellkasomat, a kezeimet nem hagytam szabadon „kószálni”. Melleire tapasztottam őket, majd nyelvemmel is birtokba vettem a csodás halmot.

Hangos nyöszörgések közepette értük el mindketten az orgazmus szélét, majd hirtelen csapott le ránk a teljes, és csodálatos érzés.

Felettébb boldog voltam, főleg hogy ismét a karjaimban tarthatom, azt a személyt, akit teljes szívemből szeretek, és nagyon remélem, hogy életem végéig Ő lesz az a lány, akivel együtt lehetek, ameddig csak élek…

Kristen szemszög:

Reggel finom kávé illat csapta meg az orromat, s egyből tudtam, hogy Rob sürög-forog csupán az én kedvemért kint a konyhában.

A tegnap este történtek után, ahhoz képest kipihenten ébredtem, és Rob egyik ingjét fölkapva osontam ki a konyhába, hogy meglepjem őt.

Alig hogy kiértem azonban egyből észrevett, és már nyújtotta is át a gőzölgő friss kávét, majd miután egy húzásra sikerült meginnom és egyben leégetnem nyelvemet teljes mértékben a kávéval Rob ajkaihoz hajolva adtam neki egy észtveszejtő csókot.

- Szóval akkor mikor is szeretnél indulni anyukádhoz ebédre? – kérdezte Rob, mikor már kint az erkélyen szívtuk a 100 szál cigit apró csókokat váltva közben.

- Hát…az igazat megvallva fogalmam sincs mikor kéne mennünk. De van egy olyan érzésem, hogy anyának mindegy mikor, a lényeg hogy a közelében legyek. – sóhajtottam nagyokat.

- Akkor mi lenne, ha most indulnánk? Még – ha jól rémlik – a testvéred barátnője is ott lesz, akit be akarnak mutatni neked, vagy… tévedek? – mosolyodott rám Rob huncutúl.

- Uhh, igen tényleg igazad van. De…várjunk csak… mi ez a nagy sietség? Csak nem valami sürgős dolgod lesz utána? Hisz arról volt szó, hogy együtt leszünk a hétvégén anyámnál! – puffogtam az ölében ülve.

- Igen, és veled is leszek. Csak… azon gondolkoztam, hogy… hát szóval megszerettem volna nézni az otthonod, jobban mondva a szobád érdekelne, vagyis…az ágyadat szívesebben megismertem volna, veled együtt. – húzott magához hirtelen, majd egy őrjítően édes csókkal ajándékozott meg.

- Áhh! Most már értem, hogy mik a szándékaid velem kapcsolatban! – puffogtam továbbra is, persze csak, hogy húzzam Rob idegeit. – Szóval fel akarod avatni az ágyamat, ahol anyám is tartózkodik, beleértve a tesómat? Hát már megbocsáss, de csak ARRA nem fogsz megkapni! Nem vagyok egy útszéli ribanc, akivel akármikor, akárhol lefekhetsz, amikor csak kedved tartja!!! - álltam fel öléből, mire nem engedte, így a karomnál fogva húzott magához vissza, s most szemből az ölében ülve foglaltam helyet továbbra is megjátszva csupán a sértődöttet. :D

- Kristen! Akkora marhaságokat tudsz összehordani! Már miért használnálak ki? Szeretlek… Te is nagyon jól tudod. Soha nem tennék olyat, amúgy se amit te nem akarsz! Ezt jobb, ha az eszedbe vésed végre! – tarkómnál fogva húzott magához egy csókra, majd szánt szándékkal elhúzódtam tőle, s 1000 wattos vigyorral a képemen bámultam rá.

- Te… Te boszorkány! – húzott magához még közelebb csípőmnél fogva, s azonnal tudtam mit is szeretne a következő órákban csinálni. Csakhogy muszáj voltunk elindulni időbe drága anyámhoz, így kénytelen-kelletlen nem engedtem, hogy kezei beférkőzzenek pólóm alá. A fülébe suttogva adtam tudtára, hogy amint anyámékhoz érünk, felavathatjuk az ágyamat, ahányszor csak szeretné, de most sajnos mielőbb el kell induljunk.

Alighogy néhány holmit sikerült bepakolnunk egy kisebb méretű bőrödbe megcsörrent a konyhában felejtett mobilom.

Természetesen anyám keresett, hogy pontosan mikor is szándékozunk indulni, mivel még előtte el akarja készíteni az ebédet, de persze nem mondtam meg neki, hogy most készültünk az indulásra, hisz ha már meglepetésként akartam anyám illetve apám elé állni, így hát egy kis füllentés nem árthat.

Anyámtól elbúcsúzva Rob keresésére indultam, aki a hálóba már magához is vette a két kis táskát, majd Rob nem régiben hívott taxi érkezésére várva kimentünk az erkélyre még egy szál cigire, természetesen egy üveg sör kíséretében.

- Kristen…ugye… tényleg fel akarod avatni azt a csodás ágyat a szobádban? – kérdezte suttogva Rob, teljes félelemmel az arcán.

- Úristen Rob! Ki fogod bírni úgy hiszem, ha egyszer egy nap nem kapod meg az adagod! – morogtam, de persze hogy voltak terveim az estére, de türelem…”rózsát” terem… :P

Kérlek legalább a pipálgatós részt nyomogassátok! *.* <3 <3