Dancing with tears in my eyes - 18. fejezet

Robsten ^.^

Sajnálom, tudom ígértem, hogy hamarabb lesz friss, de ez megint csak nem jött össze. :/ Most viszont nem mondhattok semmit, mivel asszem sokat is írtam, meg hát....köhhhhöm :D a lényeg benne van, amire SZTEM a legtöbben vártok :D:D:D... ((kis perverzeim :D<3))...

Na de nem pofázok tovább :) olvassátok a fejit, és kérlek pipálgassátok legalább az izébizéket ott alul, ha nem akartok ((mádzsárul lustik vagytok, mint én)) komizni! :D :)

Puszii <3

Nikky

18. fejezet

Kristen szemszög:

Csodálatos érzés volt ismét magamban érezni Őt, és átélni azt a gyönyört, amit sajnos nélkülöznöm kellett egy ideig, ettől az egész baromságtól, amit Rob hitt.

Még hogy én és Tommy lefeküdtünk! – nevettem fel magamba.

- Min mosolyogsz? – simított végig nedves hajamon Rob, majd kezével – immáron a fürdőkádban ülve – lefelé indult testemen, és mosdatott végig a csodás illatú tusfürdővel.

- Semmin, csak… örülök, hogy minden rendben van. És van egy olyan érzésem, hogy ez így is marad. Persze, ha nem jön rád ismét valami különös féltékenységi roham. – nevettem fel hangosan, és mivel Rob továbbra is bennem volt, különös érzések kavarogtak fel testemben. Különösen egy valami.

- Még hogy én féltékeny – horkantott fel, és el is fordította a fejét. Aha…

Szóval játszani akarsz!....

Rob szemszög:

Miután Krisszel a fürdőben mentünk, hogy ott folytassuk az előbbi… játszadozásunkat, egy olyan dolgot hozott fel, ami teljesen alaptalan volt.

Még hogy én féltékeny, nevetséges!

Kijelentése után persze egyáltalán nem lettem rá mérges, mégis meg akartam leckéztetni a kint ejtett előadása miatt.

Játszódva a sértődöttet láttam rajta, hogy megbánta előző szavait, de továbbra is tartottam magam. Vagyis csak próbáltam.

Mivel gyönyörű teste körülöttem volt, és benne voltam egyaránt, elég nehéz volt a tervemhez tartanom magam, főleg hogy – miközben a megbocsájtásomat kérte – kezdett el apró, nagyon lassú köröket leírni csípőjével.

- Kristen! – néztem rá tetetett morcossággal. – Ne csináld ez velem! – kértem suttogva.

- Mi a baj? Talán nem élvezed? – vetette be nyelvét immáron mellkasomon, majd felfelé haladva nyalta végig nyakam ívét, egészen fülcimpámig.

Azt hiszem, nem sokáig fogom bírni…

A következő mozdulata volt nálam az a pillanat, amikor is leszartam az előbbi „féltékeny vagy” kijelentését, s csípője után nyúlva szorítottam magamra, hogy ismét érezzem vágyam körül teste apró összehúzódásait.

- Látom… nem sokáig… tudod játszani… a sértődöttet. – nyögdécselte mosolyogva Kris, miközben végig karmolta mellkasomat, majd ajkaim után kapott.

Nem tudtam válaszolni neki, és amúgy sem akartam szavakra pazarolni az időt, főleg nem egy ilyen pillanatban.

Érezni akartam minden egyes porcikáját, és azt akartam, hogy csak egyszerűen…boldog legyen.

Elérve a várva várt gyönyörét én is követtem őt a mennyországba, s vizes haját kisimítva arcából adtam egy röpke csókot ajkaira, de Ő persze nem hagyta, hogy ennyivel „megússzam”. Szinte már harapta számat, s csoda, hogy ki nem csordult a vérem, de még az sem érdekelt volna.

Oxigén hiány miatt kénytelen voltunk egy pillanatra elszakadni egymástól, de ahogy ezt sikerült „helyre hoznunk” ott folytattuk, ahol abbahagytuk nem is olyan régen….

Kristen szemszög:

Az elmúlt 2 napban minden rendben volt Rob és én köztem.

Mivel Ő Tommyval élt egy tőlem nem messze lévő házban, végül úgy döntöttünk, hogy ha már együtt vagyunk, és legtöbbször együtt töltjük az egész napot, nyugodtan hozzon pár holmit át az én lakásomra.

Persze kijelentésemen nagyon meglepődött, de felettébb örült neki, és azonnal indult is Tommyhoz hogy összerámoljon pár ruhát.

Amíg Ő elvolt, addig előkészítettem a mai előadásomra a ruhát, ami reményeim szerint nagyon is tetszeni fog Robnak. Szerencsére ma John nem hívott be dolgozni, és kijelentése óta – vagyis hogy szeret – nem volt semmi ehhez hasonló, s még tegnap is egész jól ment a munka a bárban.

Xavier és Rob nagyon jól elvoltak, amíg nekem a színpadon kellett bemutatnom újabb előadásom, majd ahogy ezzel végeztem Rob várt rám az öltözőmben, és nem is kellett sok idő, hogy sikeresen átöltözzek a segítségével. Kiváltképp, hogy sok ruha nem került rám egy jó darabig. :P

A ruháim előkészítése után, kimentem az erkélyre, egy szál cigire, majd a söröm kortyolgatása közben váratlanul megszólalt a telefonom.

- Szia anya. – üdvözöltem drága anyámat, akin nagyon is meglepődtem, hisz már vagy egy hete, hogy nem hívott telefonon.

- Szia kincsem. Ne haragudj drágám, hogy nem tudtalak hívni. Ugye minden rendben? Van…otthon mindened? Ebédeltél már? Ha van kedved, nyugodtan ugorj be hozzánk. Hisz olyan rég láttunk már drágám. – kezdett el hadarni mindent egyszerre anyám.

- Nyugi anya, minden a legnagyobb rendben. Nem kell aggódnod. – nyugtatgattam, de mindhiába.

- Igen tudom, már felnőttél. Csak nekem még mindig az az édes kicsi lány maradsz, aki az öcsikéddel játszott a homokozóban. – fakadt majdnem sírva, s nem tudtam mit tegyek.

- Hé, anya! Ne csináld ez! Kérlek! – nyögtem fel már szinte kínomba.

- Sajnálom Stew. Nagyon hiányzol, és nem tudok várni holnapig. – Miért mi van holnap? – tettem fel magamban a kérdést…

- Holnap átjössz ebédre, mint már ahogy ígérted is, de annyira hiányzol kicsim. Tudod mit?! Mi lenne, ha már ma idejönnél hozzánk? – sipítozott anyám örömében.

Basszus! Totál kiment a fejemből! Hisz holnap anyámhoz kéne menni, és ráadásul az öcsém barátnője is ott lesz – villant be, amit múltkor beszéltünk.

- Öhm…anya nem tudom, hogy ez ma lehetséges-e, mivel… lehet be kell menjek dolgozni. Tudod, Johnnak szüksége van rám a bárban, na meg ott van Rob is… - Hupszika!!

-Rob?! – hökkent meg anyám. – Ki az a Rob?! Csak nem valami pasi? – sipítozott drága anyum.

- Anya, majd… majd egyszer ígérem, bemutatom neked, de… de most mennem kell. Hívlak ma, hogyha nem kell bemenjek dolgozni. – mondtam, és a telefon túloldalán még hallottam anyám szinte már visítását, amint apámmal közli, hogy van egy – ő szavaival élve – újabb szerzeményem.

Mivel drága anyámnak megígértem, hogy egyszer bemutatom neki Robot, így kénytelen voltam ma felhozni előtte is ezt a témát, bár legszívesebben nem tettem volna meg.

Alig hogy letettem a telefont, hallottam a bejárati ajtó nyílását, s valami nagy zajt is csaphatott Rob, így „kénytelen” voltam bemenni, megnézni mit művel szegényem, de csak nevetni tudtam rajta.

Ott állt kezében 2 bőrönddel, s még hóna alatt is volt egy kisebb méretű táska, amiből már majdnem kiömlöttek a ruhák, olyan szépen csomagolta be őket.

Eléggé morcosan nézett rám, amikor meglátta, hogy kinevetem, és nem bírtam tovább nézni a bénáskodását. Odamentem hozzá, hogy kivegyek pár táskát a kezéből, de nem engedte.

- Ugyan, hagyd csak Kris. Beviszem a hálóba ezeket. – mutatott a kezében lévő két bőröndre.

Hagytam had tegye, amit szeretne, visszamentem az erkélyre, hogy tovább pusztítsam a tüdőmet a cigivel.

Hirtelen nagyot ugrottam, amikor Rob a hátam mögött megjelent, s csak leheletét éreztem meg nyakamon, majd egy apró puszit hintett annak hajlatába.

Kezeivel átkarolta derekamat és úgy vont még közelebb magához, amikor is megéreztem fenekemnek nyomódó - nem éppen kisméretű – vágyát.

Mielőtt azonban bemelegedhettünk volna, eszembe jutott, hogy beszélnem kell vele az anyámnak tett ígéretről.

- Rob beszélnem kell veled. – suttogtam alig hallhatóan, de nem figyelt rám. – Rob! Van valami, amit meg kell kérdezzek tőled. Kérlek, csak 5 percet adj. Addig kibírod. – fordultam szembe vele, s mielőtt ismét – csibészes mosollyal a képén – ajkaimra vetette volna magát, a cigim után „kaptam”, s mélyet szippantottam belőle.

- Mit akarsz kérdezni? – suttogta a nyakamba, s apró puszikkal borította azt. Képtelenség így koncentrálni.

- Robh…azt szerettem volna kérdezni… hogyh… hogy esetleg van-e kedved eljönni velem holnap azh… az anyámhoz ebédre? – nyögtem ki nagy nehezen, mire rám kapta tekintetét.

- Hogy az édesanyádhoz? – lepődött meg Rob.

- Igen, tudod a tesóm barátnőjét akarja bemutatni anyum, meg persze már rég voltam otthon. – feleltem mosolyogva.

- De anyud tudja, hogy én is mennék? Mármint nem szeretnék zavarni…

-Rob! Anyám odáig van, hogy végre van valakim, főleg odáig lesz, ha megtudja ki is az illető. – horkantottam fel. - Na meg hogy milyen őrjítően szexis a pasim. – küldtem felé egy ezer wattos vigyort, mire hirtelen fenekem alá nyúlva vont még közelebb magához.

- Akkor örömmel veled tartok holnap. – suttogta alig pár centire ajakimtól, majd válaszomat se várva meg birtokba is vette azt.

Az erkély ajtón alighogy bejutottunk, Rob nem tökörészett sokáig.

A kanapéra ledobva kezdte el nevetve bontogatni a nadrágomat, s ahogy ezt sikerült neki, a bugyim leszaggatása volt a következő mozdulata.

Alig hogy ezt megtette, a kezeit megéreztem combom belső oldalán, miközben ajkaival köldökömnél járt, majd bele is fújt, s szinte megfulladtam a hirtelen jött érzéstől, olyan csikis felületet érintett meg.

Robot ezt egy cseppet sem zavarta, tovább csiklandozott a köldököm körül, majd hogy komolyra vegyük a dolgokat – és az őrületbe kergessem őt is – egyik kezemet lábaim közé vezettem, majd elkezdtem simogatni magam.

Az akcióm sikerrel járt, ugyanis Rob egyből abbahagyta előbbi játékát, és vággyal teli szemekkel nézte „ügyködésemet”, majd a kezem után kapott, és Ő férkőzött a lábaim közé, hogy nyelvével repítsen a mennyországba.

Ahogy lecsapott rám az első orgazmus, azonnal Rob ajkai után kaptam, hogy ott próbáljam meg kitörni készülő szikkantásom elfojtani, majd – mit sem törődve semmivel – Robot szinte lelöktem magamról, s ahogy a kanapéról szegényemet „letepertem”, egyből csípője fölé helyezkedtem, majd nagy nehezen ugyan, de sec perc alatt megszabadítanom a felesleges ruháktól.

Miután már semmilyen felesleges anyag nem állt az utunkba, még nem tettem meg azt a mozdulatot, amivel mind a ketten a mennyekbe érezhettük volna magunkat.

Tovább feszítettem mindkettőnk idegrendszerét, s csak apró köröket írtam le csípőmmel, majd miután láttam Rob szemében a könyörgést, hogy tegyem meg, amire mindketten vágyunk, úgy helyezkedtem a következő mozdulatommal, hogy egyből belétemetkezhessek.

Sikolyaink betöltötte az egész lakást, sőt még szerintem a szomszédok is meghallották „játszadozásunkat”, de nem érdekelt!

Csak ez a pillanat számított, s mikor felértünk mindketten a csúcsra az volt a hab a tortán.

- Szeretlek. – suttogta, s kezével eltűrt egy előrekószáló hajtincset az arcomból, majd megpuszilta izzadtság lepte homlokomat.

- Én is szeretlek Rob. – leheltem mellkasába, s ezzel a csodás pillanattal próbáltam meg elfelejteni a holnapi látogatásomat drága anyámhoz…