The Prohibited Fruit - 18. fejezet

Sziasztok!

Hát egy igen hosszú kihagyás után végre sikerült megszülnöm a legújabb részt.

Finishben vagyunk és innentől kezdődik egy drámai időszak, ami a 20. résszel fog véget érni....igen ilyen szadista vagyok, főleg, hogy mindezt Valentin napon tálalom nektek:D

Köszönöm a rengeteg komit, amit az Almost Lovers-höz írtatok, a jó szokásotokat, kérlek titeket tartsátok meg, mert nekem ez nagyon sokat jelent!!!

Az Almost Lovers kapcsán, nyitottam egy új blogot, ahol ez a történet fog folytatódni a PF után:)

Linket ITT találtok!!!

Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást.

Lilluci

U.i: FANNINAK ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT!!! ^^ (L)

18.

/Kristen/

- Még mindig le akarsz beszélni Annről? – kérdezte Derek teljesen komolyan. Bármit megadtam volna azért, hogy meggondolja magát.
- Igen – feleltem – Nem mész el vele? – csillantak fel a szemeim. Derek azonban nemlegesen megrázta a fejét, lelohasztva így percekkel ezelőtti jókedvemet.
- Nem megyek el vele, egy feltétellel – emelte magasba a mutatóujját.
- És pedig? – kíváncsiskodtam. Jelen helyzetben belementem volna bármibe, csak azt a piócát tüntessem el a barátaim közeléből.
- Csókolj meg!
Hirtelen sokkot kaptam. Most tényleg azt mondta, amit hallottam, vagy hallucinálok?
- Tessék? – kérdeztem vissza.
- A feltételem egy csók – lépett közelebb hozzám, ezzel egy időben én hátráltam egy lépést.
- Úgy látom nem mész bele – sóhajtott lemondóan. – Köszönöm a korrepetálást Kristen. Most megyek és elhívom Ann-t – azzal kilépett a verandára.
Egy tized másodpercem volt, hogy döntést hozzak.

- Várj! – szaladtam utána, de az ajtón már nem mentem ki, nem akartam nagydobra verni, amit tenni készültem.
- Hagyjuk Kristen. Nem akarsz megcsókolni, értem én – szomorodott el.
- Nem erről van szó – tiltakoztam – Én szerelmes vagyok Robba, és úgy érzem, ezzel elárulom őt – vallottam be az aggályomat.
- Megértem – mondta, majd távozni készült, csakhogy nem akartam, hogy őrültséget kövessen el. Megragadtam a karját és visszahúztam magamhoz. Csak remélni tudtam, hogy senki nem lát meg minket, abból nem sülne ki semmi jó. A biztonság kedvéért körülnéztem, de egy árva lélek se volt a próbaterem közelében. Közelebb léptem Derekhez, és lábujjhegyre állva megcsókoltam őt. Egész végig az zakatolt a fejemben, hogy egy nemes ügy érdekében cselekszem.

A csókot, melyet Derekkel váltottam fele annyira se volt kellemes, mint Robbal csókolózni. Persze, hisz Dereket nem szeretem, Robot viszont annál inkább. A gondolataim ennél a pontnál kezdtek elkalandozni. A tudatomban teljes mértékben az játszódott le, mintha Robot csókolnám, ezért kezdtem hevesebb és szenvedélyesebb lenni, olyannyira, hogy Derek hajába túrva vontam őt közelebb magamhoz. Ám a megfelelő pillanatban kezdett tisztulni a kép, és rájöttem, nem a szeretett férfi tart a karjaiban.
Eltoltam magamtól Dereket, aki csodálkozva nézte vörös arcomat. Szégyelltem magam, amiért ezt tettem. Csalónak éreztem magam, aki épp az imént árulta el a szerelmét. Sőt, talán hiú reményeket is ébresztettem Derekben az iménti viselkedésemmel.

- Sajnálom – kértem elnézést heves reakcióm miatt.
- Kristen… - kezdet, de én félbeszakítottam.
- Ne mondj semmit – ráztam a fejem – Megtettem, amit kértél, remélem te is betartod a szavad – emeltem rá a tekintetem. Az arca meggyötört volt és fájdalmat sugárzott.
- Természetesen állom a szavam – biztosított. – Szívből sajnálok mindent – mondta, bár nem igazán értettem, hogy mi miatt sajnálkozik.
- Kérlek, erről ne szólj senkinek – kértem. Bólintott, aztán hátat fordított nekem, majd távozott.
Én még pár percig álltam az ajtófélfának támaszkodva, és vártam, hogy végre észhez térjek. Hihetetlenek tűnt, mindaz, ami pár perccel ezelőtt történt. Régen szemrebbenés nélkül megcsókoltam volna Dereket, de most, olyan érzésem volt, mintha a világ legnagyobb ribanca lennék. De hisz csak egy csók volt! – üvöltötte az agyam, ám a szívem értette, mi miatt vagyok zaklatott. Rob. Semmilyen körülmények között nem tudhatja meg, hogy ez történt. Biztos voltam benne, ha ez a tudomására jutna, nem bocsátana meg, amit meg is értettem volna, hisz nem először játszanám el a bizalmát.

Kifújtam a levegőt, és bementem a terembe. Az indulataim csillapítása érdekében leültem a zongora elé, és játszani kezdtem. A következő kép, amit érzékeltem, hogy Rob áll az ajtóban. Kissé dühösnek látszott. Féltem, hogy talán tudja mi történt köztem és Derek között, de erre teljesen rácáfolt a viselkedésével. Odalépett hozzám és olyan szenvedélyesen, mint még eddig talán soha, megcsókolt. A további képek összemosódtak. Annyira emlékszem, hogy a zongorán fekszem és nem hiszem el, ami történt. Az imént ugyanis a hangszer tetején szeretkeztünk. Olyan szenvedély volt kettőnk között, amiről sok ember csak álmodozhat. Minket teljes mértékben egymásnak teremtettek, és nincs senki - nem lehet senki -, aki elválaszthat minket egymástól. A kötelék köztünk elszakíthatatlan.
Az olthatatlan vágyat egymás iránt a kanapén folytattuk. Mikor verejtékben úszó testünk csillapodni látszott, Rob felkelt és öltözködni kezdett. Csodálkoztam, amiért ilyen hamar itt akar hagyni engem, főleg, hogy egy szót se szólt hozzám az egész aktus alatt.

- Valami baj van? – kérdeztem tőle félve, majd követve a példáját én is öltözködni kezdtem.
- Nincs – felelte, ám a tekintete mást tükrözött. Nem tudtam hova tenni flegma viselkedését. Gondoltam egyet és miután mindketten végeztünk a ruháink felvételével, odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem őt. Pár percig tétlenkedett, végül karjait körém kulcsolta, legnagyobb örömömre. Ezzel elűzve minden balsejtelmemet.
- Minek köszönhettem ezt a hevességet? – kíváncsiskodtam, mert egyáltalán nem voltam hozzászokva az effajta viselkedéshez, főleg tőle. Ő volt a visszafogottság mintaképe.
- Talán nem tetszett?! – kérdezte mogorván.
- Fantasztikus volt, de meglepett a hirtelen vadságod.
- Igen, engem is – végül eltolt magától.
- Átmenjek ma este? – érdeklődtem elpirultan. Reméltem, hogy a mai estét is együtt tölthetjük, és újbóli örömökben részesíthetjük egymást.
- Ma nem érek rá – felelte. – Holnap a bál előtt eljövök érted –nyomott egy puszit a fejem búbjára, ám nekem ez nem volt elegendő. Ismét közelebb húztam magamhoz, és pár centire az ajkától halkan kimondtam, mit is érzek iránta.
- Szeretlek – súgtam, s egy apró csókot nyomtam Rob ajkára.

Mintha meglepte volna a vallomásom és a csókom, mert pillanatok alatt bontakozott ki a karjaim közül és szinte kirepült az ajtón. Nagyon furcsán viselkedett. Ezt nem csak ebből a beszélgetésből szűrtem le, hanem abból, ahogy viselkedett velem szex közben. Nem olyan volt, mint múlt éjjel. Akkor gyengéd és odaadó volt, de most birtoklóan lépett fel. Tetszett ez a Rob is, végre teljes mértékben átadta magát a vágyainak, de jobb szerettem volna, ha ez az énje egy kicsivel később szabadul fel.

Egy kicsit még elidőztem a próbateremben, ám a Derekkel való tánc, és a Robbal folytatott kimerítő szex, meghozta gyümölcsét. A fáradtságot. Kezdett sötétedni is, a Hold körvonalai élesen kirajzolódtak, a csillagok is átvették az uralmat az égbolt felett. Szapora léptekkel közelítettem a házikóm felé, ahol már ott várt rám Rose nővér. Belépve láttam, hogy olvas valamit, így amilyen csendesen csak tudtam, beléptem a fürdőszobába. Gyorsan levetkőztem és megnyitottam a melegvizet. A nyugtató fürdő hatására az izmaim teljesen ellazultak, alig vártam, hogy átadhassam magam az öntudatlanságnak.
A fürdés végeztével, felvettem a pizsamámat, majd bebújtam a jó meleg ágyikómba.

- Hogy sikerült a tegnap este aranyom? – kérdezte Rose nővér mosolyogva.
- Minden remekül zajlott – hadartam. Kényelmetlen volt róla beszélni egy apáca előtt.
- Ennek szívből örülök. Végre boldognak látom Robertet és téged is. Remélem megbecsülöd, hogy az a fiú mennyi mindent feladott érted!
- Mindent tőlem telhetőt megteszek, hogy ne okozzak neki csalódást és arra törekszem, hogy boldoggá tegyem őt – mondtam határozottan.
- Tudom kincsem. Hagylak pihenni, holnap nagy nap lesz – sóhajtott, végül becsukta a könyvét, és ő is elindult lezuhanyozni.
Nem is hallottam, hogy mikor ért vissza, addigra én már mélyen aludtam. Azonban az éjszaka közepén felriadtam. Mardosott a bűntudat Rob miatt, és ezt meg kellett osztanom valakivel. Erre a legmegfelelőbb személy a mellettem szuszogó apáca volt, ő talán segíthet.

/Robert/

Egy állat vagyok! Ez zakatolt folyamatosan a fejemben. Teljesen kivetkőztem magamból, és olyanná váltam, amilyenné soha nem akartam. Bármennyire is mérges voltam Kristenre ehhez nem volt jogom. Így semmivel se vagyok jobb nála. Megvetettem magam, de őt és Dereket annál inkább. Mégis hagytam, hogy az érzelmem uralkodjon felettem, mintsem az értelem.

A tettem után nem voltam képes visszamenni a házamhoz. Ha most Toby vagy bárki más szemébe kéne néznem, megőrülnék.
Más helyet választottam, ahol csendben, és magamban szenvedni tudtam. A folyópartra sétáltam, ahol annak idején töltöttem az időmet, mikor Kristen először elhagyott. Akkor is én kértem, hogy menjen el, és most is azt fogom kívánni tőle. Nem volt értelme a kapcsolatunknak, főleg, hogy ő több férfival is szívesen hetyeg. Ez az én értékrendembe nem fért bele. Egyet azonban sehogyan sem értettem. Miért nem mondta el, hogy van valakije? Ha tudom, bele se megyek ebbe az őrültségbe. Örömet szerez neki ha szenvedni lát?

Én is hibás voltam, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat. Ha nem vagyok egy szerelmes idióta, aki nem lát át a rózsaszín felhőn, talán ez nem történik meg. Látnom kellett volna arra utaló jeleket, hogy Kristen arcátlanul átver. Most biztosan jót röhög a markában, amiért sikerült ennyire kizökkentenie. Zsongott a fejem, és meg akartam halni. Komolyan képes voltam feladni mindent ezért a nőért? Egy idióta szerelmes balfék vagyok, aki megérdemli, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, a szerelem nem mindig habos torta, sőt, ez a világ talán legfájdalmasabb érzése.

Az este hamar elérkezett, nekem azonban semmi kedvem nem volt lefeküdni. Mégis megembereltem magam és visszavánszorogtam Tobyhoz, aki egy cetliben közölte velem, ma is Kate-tel tölti az éjszakát. Örültem a boldogságuknak. Az ő szerelmük tiszta, szívből jövő, a kölcsönös bizalom is megvan kettejük között. Nem is kívánhattam volna mást, csak örök boldogságot, a két legjobb barátom számára.
Lehunyt szemmel átgondoltam mindent. Fájó szívvel konstatáltam magamban, hogy holnap mindennek végérvényesen vége szakad.

/Kristen/

Sóvárogva vártam az este eljövetelét. Újra Robbal akartam lenni, érezni a közelségét, érezni, hogy hozzá tartozom. Most tudatosult csak bennem igazán, hogy vége van valaminek. Vége szakad három felejthetetlen hónapnak. Mikor ide érkeztem egy üres báb voltam, akinek semmi célja nem volt az életében. Nem volt senki, aki értelmet adhatott volna a létezésemnek. Egy vágyai által vezérelt szívtelen hárpia voltam, aki galádul átgázolt mindenen és mindenkin, mit se törődve mások érzéseivel. De aztán lehullt a szememről a lepel, és tisztán láttam mindent.
Csalódnom kellett a legjobb barátnőmben, de ezzel egy időben kötöttem egy örökre szóló barátságot. Olyan emberek kerültek hozzám közel, akiket régen szántam és csúful kinevettem. A szerelem is rám talált, egy nem várt pillanatban. Ezért voltam a leghálásabb, hogy megtaláltam Robot, a másik felemet, életem értelmét. Nélküle még mindig egy senki volnék, aki céltalanul kóvályog a nagyvilágban. Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha is meghálálni mindazt a szeretetet és törődést, mellyel megajándékozott engem. Hisz nem csak a szívét adta oda nekem, hanem lemondott az álmáról is miattam.
Rob egy rendkívül nemes és tiszta ember, akit én örök időkre a szívembe zártam.

Az este egy szempillantás alatt eljött, én pedig lázasan készülődtem. Kate a délután folyamán átjött, hogy segítsek neki is felöltözni, és megért sminkeljem ki egy kissé. Szívesen tettem eleget a kérésének, hisz jó barátnőm volt, a még mindig visszahúzódó lány.
Értesültem róla, hogy az éjjelt Tobyval töltötte, aminek nagyon örültem, persze egy kis csalódottságot is éreztem, mert Rob nem akart ennek ellenére se velem aludni.
- Milyen volt az estétek Tobyval? – érdeklődtem, miközben felkentem rá az alapozót. Elpirult a kérdésem hallatán. Ki se kellett mondania a választ, sejtettem, hogy mi történt kettejük között.
- Csodálatos – mondta halkan. – Halálosan beleszerettem – vallotta be félénken.
- Annyira örülök nektek – feleltem szívből jövően.

Este hétre sikerült mindkettőnknek végeznie, mind a sminkkel, mind az öltözködéssel. Én nem vittem túlzásba a dolgot, egy kék enyhén fodros ruhát választottam, amihez volt egy fehér blézerem. Kate egy citromsárga tüllös ruhában pompázott, kiemelve karcsú derekát.
- Nagyon csinos vagy – ismertem el.
- Te se panaszkodhatsz – mutatott rám.
Izgatottan toporogtunk a szobában, vártuk a párjainkat. Izgatott voltam, hogy Rob miként fog hozzám viszonyulni, hisz az elmúlt két napban teljesen ellenkezően viselkedett. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon melyik énje kerül ma előtérbe.

A fiúk nem hazudtolták meg magukat, egy órás késés után kopogtattak az ajtón. Remegő kézzel és lábbal indultam el az ajtó felé, hogy beengedjem életünk megszépítőit. Kitárva az ajtót azonban megdöbbentő és egyben elszomorító dolog tudatosult bennem. Rob nem jött értem, Toby egyedül ácsorgott az ajtó előtt. Meglehetősen elegánsan festett az öltönyében, de jelen pillanatban rácsaptam volna az ajtót. Persze nem rá voltam dühös, hanem Robra, aki se szó, se beszéd tette ezt velem.

- Kristen, esetleg bemehetek? – kérdezte Toby még mindig az ajtó előtt ácsorogva. Észbe kaptam és szélesebbre tárva az ajtót invitáltam a szobába. Ahogy belépett Kate rögtön a karjaiba vetette magát és egy szerelmes csókban egyesültek. Fájt a szívem, hogy én ezt nem tehetem meg Robbal. Mikor elváltak Kate kérdő tekintettel figyelt hol engem, hol szerelmét.
- Hol van Rob? – kérdezte meg végül. Erre én is kíváncsi voltam, de annyira lesokkolódtam, hogy egy szót se tudtam kipréselni magamból.
- Nekem azt mondta, hogy a bálon vár minket – vont vállat Toby. Nagyon fura volt ez az egész, főleg ha hozzá vesszük a reggeli igen csak szenvedélyes viselkedését. Éreztem, hogy valami nincs rendben és felkészültem a legrosszabbra, ám nem is sejtettem, hogy ez lesz életem legszörnyűbb estéje.

/Robert/

Idegesen tördeltem az ujjaimat, és fel alá járkáltam a színpad és a zenekar között. Soha nem szakítottam még senkivel, mivel Kristen előtt nem voltak barátnőim, de vele már a második különválásunk következik, és ha rajtam múlik nem lesz több. Soha többé nem akarom őt látni. Egy aljas kétszínű nőszemély, aki azon élvezkedik ha másoknak fájdalmat okoz. Mégis, bármennyi gonoszságot is követett el, én még mindig tiszta szívből, őrülten szerelmes vagyok belé. Hülye vagyok!
A zenekar mindeközben egy lassú számot kezdett játszani, ami nem segített lehiggadnom, csak még jobban tetézte elviselhetetlen idegállapotomat.

- Rob, már mindenütt kerestünk! – kiabálta túl a zenét is Toby. Vele üzentem, hogy itt várom Kristent. Nem lettem volna képes eljátszani előtte a nyugodt, semmiről se tudó, ostoba szerelmes szerepét. Mikor azonban megláttam Őt a lélegzetem is elakadt. Szemkápráztatóan gyönyörűen festett a kék fodros ruhájában, és rendkívül jól állt neki az enyhén göndör haj. Nagyot nyeltem, hogy egyáltalán üdvözölni tudjam őket. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

- Sziasztok – intettem oda nekik. Kristen szeme felcsillant, ahogy meglátott és elválva Tobyéktól egyenesen hozzám futott. Kénytelen voltam átölelni, hisz egyből a nyakamba ugrott, és ha nem akartam, hogy a sárban végezzük ezt kellett tennem.
- Hiányoztál – mormolta a nyakamba. Ha nem tudom, hogy mit követett el, talán el is hittem volna, de így minden szavát hazugságnak vettem. Kibontakoztam a karjai közül és biccentettem.
- Valami baj van? – érdeklődött.
- Nincs – válaszoltam és elfordultam tőle a zenekar irányába, jobb szerettem volna őket kitüntetni a figyelmemmel.
- Nagyon furcsa vagy – állapította meg remegő hangon.
- Meglehet – vontam vállat.
- Tettem esetleg valami rosszat? – kérdezte és maga felé fordított. Ránéztem az arcára, ami jelen pillanatban rémültséget és kétségbeesést tükrözött. Milyen jó színésznő, olyan jól elő tudja adni a szende kislányt. Felnevettem erre a kérdésre.

- Gondolkozz egy kicsit. Szerinted? – a tekintetemből csak úgy sütött a megvetés és a düh. Még mielőtt válaszolhatott volna feltűnt a szeretője.
- Hello skacok – köszönt oda nekünk nyájasan Derek. Legszívesebben betörtem volna azt a fene nagy képét, de moderáltam magam. Egy ilyen féreggel nem fogom bemocskolni a kezemet.
- Kristen, beszélhetnénk? – kérdezte még mindig megszeppent volt kedvesemtől.
- Természetesen – ezt úgy mondta, hogy közben le nem vette rólam a tekintetét. Mekkora egy céda, még most is kínoz. Majd’ szétvetett az indulat, ahogy arra gondoltam, hogy azok ketten mit művelhettek, sőt, mit művelhetnek most. Hogy szerethettem egy ilyen nőt, mint Kristen?

- Hol a barátnőd? – kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül. Megfordultam és örömmel konstatáltam, hogy Ann is eljött a záró bálra. Legalább ha szakítok Kristennel, nem kell egyedül magamba roskadva gyászolnom.
- Épp Derekkel társalog, vagy ki tudja mit csinálnak.
- Elképesztő, hogy még itt is képesek egymásnak esni. Bár Kristen soha nem a visszafogottságáról és a türelméről volt híres, főleg ha a szexről volt szó.
Mikor ezt kimondta a gerlepár előtűnt a fák közül és igen csak ziláltnak tűntek. Kristen a rúzsát törölgette a szájáról, Toby pedig a ruháját igazgatta. Ennél a pontnál vesztettem el végleg a béketűrésemet. Fittyet hányva a táncoló tömegre, dühöngő vadállatként kelletem át közöttük, hogy végre valahára elintézzem ezt a beteges kapcsolatot Kristennel.

- Látom, jól szórakoztatok! – mondtam cinikusan.
- Csak beszélgettünk – mondta Kristen megtörten. Felnevettem ezen.
- Ne nézz teljesen hülyének, kérlek!
- Rob, mi bajod van? – érdeklődött könnyes szemmel.
- Az, hogy szemét módon a szemembe hazudsz és megcsalsz a hátam mögött! – ordítottam a képébe.
- Tessék?!
- Jól hallottad. Lebuktál, tudok a kis viszonyodról Derekkel, és még ki tudja kikkel.
- Elment az eszed! – visította. Derek eközben a háttérbe húzódott. Ilyen egy igazi úriember, nemde?
- Tagadod, hogy ma reggel csókolóztál volna Derekkel? – kérdeztem.
- Nem… - válaszolta habozás nélkül. Magam se tudom, hogy mit vártam, hisz láttam a saját két szememmel, hogy csókolóztak, mégis titkon talán reménykedtem benne, hogy mindez egy rossz álom, és nem történt köztük semmi. Fel kellett hogy ébredjek és meg kellett látnom Kristen valódi arcát.

- Hogy tehetted ezt velem? Ennyire nem jelentettem neked semmit? – kérdeztem közelebb lépve hozzá. A könnyei patakokban folytak, ha nem tudom, hogy ennyire jó színésznő még el is lágyultam volna.
- Te vagy a legfontosabb a számomra – szipogta és próbálta megfogni a kezem, de én ellöktem az övét. – Azt a csókot teljesen félreértetted.
- Hogy lehet egy csókot félreérteni? – kérdeztem ingerülten.
- Miért kételkedsz bennem?
- Mert rászolgáltál. Teljesen behálóztál engem, és játszottál velem. Nem számítottak neked az érzéseim, se az, hogy mi mindent adok fel érted. Mi kell még tőlem, hm? – emeltem az ég felé a kezeimet.
- Hát ennyire nem ismersz engem? Szeretlek, ebben nem kételkedhetsz!
- Nem tudok többé hinni neked, és meg kell, hogy valljam, nem is akarok.
- Ez mit jelentsen? – játszotta az értetlent.
- Azt, hogy többé nem érdekelsz engem. Eljátszottad a bizalmamat, megaláztál egyszóval teljesen tönkretettél. És tudod mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy én még mindig ugyanúgy szeretlek, mint az első nap – a fejem zsongott, forgott körülöttem a világ.

- Derek, kérlek mondj valamit! – szólította fel a távolba húzódó szeretőjét Kristen. Derek odajött hozzánk, és az arcomba vágta a csúf igazságot.
- Már hosszú hónapok óta tart köztünk ez a viszony. Kristen megkért, hogy ne szóljak erről senkinek, de nem bírtam tovább türtőztetni magam, és mit se számít alapon a próbaterem előtt megcsókoltam. Egyre többet találkozgattunk és kezdtük egymást megszeretni. Sajnálom, hogy így kellet tudomást szerezned erről a dologról – veregetett vállon. Lesöpörtem magamról a mocskos kezeit, és behúztam neki egyet. A földre zuhant, nekem pedig eszméletlenül fájni kezdett a kezem. Talán el is tört pár ujjpercem, de nem érdekelt, csak elégtételt akartam kapni.
- Ezek után tagadd le, hogy nincs semmi se köztetek – léptem oda Kristenhez, aki megkövülten figyelte az elmúlt eseményeket.
- Hiába tagadnám, te úgy se hinnéd el. Ha pedig inkább hiszel Dereknek, mint nekem, akkor valóban nincs értelme a kettőnk kapcsolatának. Azt hittem, hogy ennél azért okosabb vagy Rob, mintsem mindenféle mendemondának hiszel. Úgy érzem én kellően bizonyítottam az irántad való érzelmeimet, de úgy tűnik ez nem volt elegendő. Bárcsak tovább látnál az orrodnál! – azzal fogta magát és leguggolt Derekhez, majd súgott neki valamit, aztán elment. Kisétált az életemből ÖRÖKRE.

- Robert, mi volt ez az egész? – futott oda hozzám Rose nővér idegesen és egyben aggódva. – Mi folyik itt? – kérdezte, mikor oda ért hozzám és meglátta a földön ülő Dereket, akinek ömlött az orrából a vér.
- Kristen elment – jelentettem ki hűvös hangon.
- Mit tettél fiam?
- Szakítottunk.
- Hogy ti férfiak néha mennyire vakok vagytok – csóválta a fejét, majd Derekhez lépett és felsegítette a földről. Mielőtt elkísérte volna, hogy ellássa a sebét visszafordult hozzám.
- Remélem még helyrehozható ez az egész köztetek, és nem bántottad meg szegényt végleg.

Hihetetlen, hogy Rose nővér Kristen pártját fogja az enyém helyett!
De vajon mit értett azon, hogy vak vagyok? Összezavarodtam. Talán rossz döntést hoztam, mikor szakítottam Kristennel? Nem, az képtelenség, ez volt a legmegfelelőbb lépés!

Tudom, hogy most pár dolog nem tiszta, de mindenre fény fog derülni;) Légyszi írjatok pár szót, tényleg nagyon fontos ez számomra....thanks(L)