The Prohibited Fruit - 5. fejezet

Hola chicas:)

Na, ahogy ígértem ma kaptok frisst. Előre leszögezném, hogy nagyon rossz lett, de nézzétek el mert beteg voltam, mikor írtam:)

A komikat azért szívesen fogadom, és nyugodtan írjátok le a negatív dolgokat is, most tudom, hogy lesz dögivel!

Nem is szaporítanám tovább a szót, jó olvasást:D

Puszi, Lilluci

5.

/Kristen/

- Na jó, nyögd ki mit akarsz Toby?! – untam meg a monoton sétát. A nyakamat tettem volna rá, hogy forgat valamit abba a helyes kis fejecskéjében.
- Jaj, de sürgős lett valakinek – nevetett fel.
Megálltam és karba tett kézzel vártam, hogy végre kitálaljon.
- Rendben – sóhajtott. – Valóban akarok tőled valami.
Elég félreérhetően nézett rám. Na azt már nem!

- Toby, mit nem értettél azon, hogy egyszeri alkalom? – jézus, totál hülyékkel vagyok körülvéve.
- Nem erről van szó! – vágta rá szinte rögtön.
Bamba tekintetemből kiolvashatta, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mi a francot akar velem megbeszélni.
- Egy szívességet szeretnék tőled kérni – na, csak megszültük azt az átkozott gyereket.
- Miféle szívességet? – kérdeztem gyanakvóan, közben méregettem őt.
Sóhajtott aztán belekezdett.

- Azt akarom, hogy járj velem – mondta ki egy szuszra.
- Tessék? – kérdeztem csaknem rikácsoló hangon. – Te bolond vagy, vagy mi a szar?! - Ekkora szívességet senkinek nem teszek, felejtsd el! – akadtam ki teljesen.
Hol él ez? Ha nem dugok vele, akkor miből gondolta, hogy belegyezzem abba, hogy járjunk? Elmeroggyant az ipse.
- Teljesen félreértesz Kristen – mentegetőzött rögtön.
- Akkor beszélj világosan, bassza meg!
A mai nap után már csak ő hiányzott, hogy teszetoszáskodjon nekem.

- Nos, azt szeretném ha „járnánk,” – rajzolt idézőjeleket a levegőbe. – Mert valakit féltékennyé akarok tenni – rám pillantott, ahogy befejezte.
Teljesen elképedtem.
- Oké, és kit? – ez érdekelt a legjobban. Sorra felidéztem magamba az összes lányt, akit láttam a buszon ide fele jövet, de egyiket se mondanám kimondott szépségnek. Egyikkőjüket se tudtam elképzelni Toby mellet, hisz itt nem rohangálnak pláza cica típusú lányok.
- Kate-et – mondta ki félszegen a nevet.

Az állam is leesett a név hallatán. Pápaszem Kate?! A legvadabb álmaimba se gondoltam volna rá. Ő és Toby, ez egy röhej, hol van az emberek szeme?
A nevetés csak úgy előbukott belőlem, nem tehetek róla, de a helyzet komikuma megdöbbentő.

- Ne csináld már – kérlelt. – Tudom, hogy furcsa, de van benne valami, ami megfogott.
- Bocs, de ez nagyon brutális. Biztosan a kötött kis pulcsiijaival fogott meg – kuncogtam tovább. Bunkó vagyok, de Istenem, ha egyszer szánalomra méltó a csaj.
- Viccelődj csak, de neked is jól jönne a mi kis megállapodásunk – tette keresztbe a kezeit. Ennél a résznél abbahagytam az idétlen vihogást.
- Ezt, hogy érted?
- Látom, hogy mi a célod, és azt is, hogy nem jutottál valami sokra eddig.
- Nem tudom, miről beszélsz szóv…. – akartam lezárni a dolgot, de ő közbevágott.
- Robról, természetesen és a kis trükködről, hogy elcsábítsd – somolygott.
- Jó megfigyelő vagy – ismertem el. Ő az első ember, aki ilyen rövid idő alatt képes volt átlátni rajtam. Megdöbbentő!
- Akkor mit mondasz? – türelmetlenkedett.

El se hiszem, hogy egy pasi miatt belemegyek egy ilyen képtelen ötletbe, de igazat kellet adnom neki, hogy nem sokra jutottam ez idáig. A cél szentesíti az eszközt, és így nagyobb esélyem van, hogy sikert érjek el Robnál, és ha ez bekövetkezik, csak egy jót fogok röhögni az egész dolgon.

- Benne vagyok! – nyújtottam a kezem. – Mikor valamelyikük közelében vagyunk, engedélyezett a csók és a tipi-tapi, de máskor nem, stimmt? – bólintott. Okos kutya!
- Most viszont húzz el, mert mindenem lefagyott – küldtem el magamhoz képest kedves módon.
Nem kellett kétszer mondanom neki, hogy elhordja magát, én pedig futva tettem meg azt a pár lépést, ami még elválasztott a melegséget árasztó kunyhótól.

Benyitva az egy szobából álló helységbe, már meg se lepődtem azon, hogy ki áll velem szembe.
- Kristen, én tényleg nagyon sajnálom azt, ami a buszon történt – kért ismét bocsánatot, gonosz játékom legújabb áldozata. Mit lát benne Toby? És Rob?

Még egy érv, amiért érdemes volt belemennem ebbe a játékba, kiütöm a nyeregből Kate-et. Nem fog többé Rob körül legyeskedni, erről én kezeskedem.
- Se gáz – legyintettem, holott szívem szerint kitéptem volna a haját.
- Hogy kerül ide a bőröndöm? – érdeklődtem, és egyből túrni kezdtem valami ruhaféle után.
- Toby volt olyan kedves és idehozta – mondta, miközben a szemüvegét tisztította. Ahogy megfigyeltem elpirult, miközben kiejtette Toby nevét. Behalok, ha ezek ketten összejönnek.
- A „balesetben” megsérült ruháidat kimostam és kiteregettem a ház előtt.
- Te hoztad el a fürdőből őket? – kérdeztem vérbe forgó szemekkel.
- Nem! Toby hozta el azokat is. Azt mondta, ott hagytad a fürdőben, szerintem rendes tőle, hogy visszahozta. Kristen, minden rendben? – érdeklődött.

Fújtam egyet és lerogytam az ágyam szélére. Megölöm! Nem is, előtte jól megkínzom, és csak aztán nyírom ki a kis szemetet!

/Robert/

A világ legszerencsétlenebb férfijának éreztem magam jelen pillanatban. Nem sok kellett ahhoz, hogy elveszítsem a fejem.
Kristen gyönyörű és kétségem se volt afelől, ha újra próbálkozna, egyből elgyengülnék. De miért? Mi van benne, ami ennyire vonz?
Hisz kevesebb, mint egy hete ismerem, mégis olyan, mintha világ életemben csak rá vártam volna. Ki kell vernem ezeket a képtelen ötleteket a fejemből! Ha anyám most látna, nagyot csalódna bennem, és számomra ő az első. Le kell állítanom magam, még ha ez nehéz is lesz!

- Robert, itt vagy? – kérdezte az ajtó túloldaláról Morgan atya.
- Igen Atyám, kérem, fáradjon be – invitáltam a kicsiny helységbe. Fellélegeztem, mert így egy kis időre elterelődtek a gondolataim Kristenről.
- Köszönöm fiam. Elnézést a zavarásért, tudom, hogy alig volt időd kicsomagolni, de csak közölni akartam, hogy nemsokára kezdődik a közös szertartás – mondta örömteli hangon. – Arra gondoltam, hogy te tarthatnád meg – veregetett vállon.
- Köszönöm Atyám, ez igazán megtisztelő – hálálkodtam.

A tisztelendő elhagyta a szobámat, én pedig nekiálltam megkeresni a szertartáshoz szükséges egyenruhámat.

A szívem a torkomban dobogott, mivel most először tartok nyilvános misét.
Megszaporáztam a lépteimet, mert kettőkor pontban el kell kezdenem a szertartást.
A helyszínen már mindenki ott volt. Szép nagy létszámban vettek részt az emberek ezen az összejövetelen, holott nem kötelező. Kate az első sorban foglalt helyet és vadul integetni kezdett, mikor meglátott.

Morgan atya kedvesen felinvitált, én pedig zavaromat leplezve, mosolyt erőltettem az arcomra, így léptem föl a nekem felállított pódiumra.
Az emberek tapssal bíztattak, és ennek köszönhetően a bennem tomboló félelem, szinte teljesen eltűnt.

Jó kedvem azonban addig tartott, míg meg nem láttam a hátsó sorban Őt. Elképesztően szép volt és úgy mosolygott, mint egy angyal. Teljesen megbabonázott.
Aztán olyan dolog történt, amire a legvadabb álmaimban se gondoltam volna. Toby foglalt helyet Kristen mellett, aki, miután ismét zavarba ejtően végigmért, megcsókolta – nem kis szenvedéllyel – Toby-t. Azt hittem rosszul látok.
Ezek ketten mióta vannak ennyire jóban?
Hogy mindezt láttam, beigazolódni látszott a gyanúm, miszerint már ismerték egymást a Tábor előtt is. Vajon történt valami kettejük között? Rob, ez nem tartozik rád!

Épp kezdeni akartam volna a szertartást, mikor Kristen egy olyan dolgot tett, amivel sikerült teljesen kizökkentenie a „nyugalmamból”.
Ráült Toby csípőjére, ezzel hátat fordított nekem, de nagyon jól láttam, hogy mit csinál. Csókolgatni kezdte a fiú nyakát, közben a mellkasát simogatta, és gombolni kezdte az ingjét és túrta a haját. Toby mindeközben markolgatta a fenekét és a melleit.

Elszakadt nálam a cérna, éreztem, hogy ez a mai mise nem lesz általam megtartva.
Lángvörös arccal léptem oda az idős paphoz, akinek beadtam azt, hogy annyira izgulok, hogy képtelen vagyok megtartani a misét. Megértette, hogy még nem állok készen ekkora feladatra, majd elküldött, hogy nyugodjak meg, ő pedig átvette tőlem a szót.

Én, mint egy dühödt bika vágtattam vissza a kunyhóm felé. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.
Elegem van ebből a nőszemélyből! De miért őt hibáztatom? Én vagyok az, aki megállás nélkül csak rá gondol és vágyódik utána. Lehetetlen, hogy így érezzek, de nem tagadhatom magam előtt többé, hogy érzek valamit Kristen iránt. Valami igen erőset.
Most viszont, hogy láttam őket Toby-val, összetört bennem valami. Pedig számíthattam volna
rá, hogy egyszer lesz valakije, hiszen csodaszép.

Letérdeltem az ágyam mellé és elkezdtem a fakereszthez imádkozni, ami a falra volt rögzítve.
- Uram, bocsáss meg, mert tisztátalan gondolataim támadtak – kezdtem fohászkodni. – Miért állítasz ilyen nehéz próbatétel elé? Mi lesz Uram, ha elbukom?

/Kristen/

- A főpróba remekül sikerült – vigyorgott, mint a tejbe tök mellettem Toby. Én is büszke voltam magunkra, most már egyértelmű volt, hogy nem vagyok közömbös Rob számára.
- Nem hittem, hogy ezt fogom mondani, de valóban beválni látszik a terved, és ezzel elnézem a fürdőszobai akciódat – löktem oldalba.

A fószer közben befejezte a dög unalmas mesedélutánt. Őszintén szólva nem tudom, hogy miről rizsázott másfél órán keresztül, mondjuk annyi rémlik, hogy hazudni és másokat átverni bűn. Lehetséges, hogy telepatikus képességei vannak az öregnek?

- Most mit csináljunk? – kérdeztem az ál pasimtól.
- Öltözz át. Arra gondoltam, hogy besétálhatnánk a közeli városba és megihatnánk valamit, hogy megünnepeljük a sikerünket – vetette fel az igen csak kedvemre való ötletet.

Belegyeztem és sietősen a házam felé indultam, ahol szerencsére Kate hűlt helyét találtam. A táskámból előkotortam egy miniszoknyát és egy mélyen dekoltált felsőt, a hajamat lófarokba fogtam, egy kis sminket is magamra dobtam és már indultam is, hogy három nap után először végre megint piát fogjak a kezembe.

/Robert/

Nem emlékszem, hogy meddig ülhettem az ágyam szélén magamba roskadva, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Toby igen csak felspannolva lépett be a közös szobánkba. Áthúzta a pólóját és vagy egy doboz spray-t fújt magára, amitől majdnem megfulladtam.

- Hová készülsz? – érdeklődtem.
- Ja csak átugrunk Kristennel a közeli városba, hogy iszogassunk egy kicsit – mondta szinte váll rándítva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Mióta vagytok ilyen jóban Kristennel? – próbáltam feltűnésmentesen érdeklődni, de a nevét alig bírtam érzelemmentesen kiejteni.
- Hát pár napja ismertem meg közelebbről – kacsintott. Sajnos értettem, mire gondol. – És úgy gondoltuk, miért ne vállaljuk fel nyíltan a dolgot. Miért kérded? Csak nem érdekel a csaj? – kérdezte idióta hangon.
- Ne butáskodj! – vágtam rá túl hirtelen.
- Akkor én most lelépek haver! – mondta, majd az ajtóból még hozzátette. – Nem ám megiszod az ágy alá rejtett dugi piámat! – emelte fel a mutatóujját.
- Emiatt ne aggódj – nyugtattam meg. – Érezzétek jól magatokat – mosolyogtam, de ez nem volt az a szívből jövő, őszinte mosoly.

Legbelül ordítottam, és legszívesebben eltörtem volna Toby lábát, hogy ne tudjon elmenni Kristennel.
Az agyam elmondott minden hülyének és újra meg újra a szemem elé vetítette a múltamat és a jövőmet. A szívem viszont mindezeknek ellent mondva, csak egyetlen szóval érvelt, Kristen.

Hiába tudtam, hogy helytelen mindez, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, mikor rá gondoltam. Teljesen eluralkodott rajtam a pánik, aminek az lett a következménye, hogy már a harmadik üveget pusztítottam el Toby ágya alól. Ezer, hogy ki fog nyírni emiatt, de ez egy cseppet se hatott meg. El akartam felejteni mindent és ez az italok hatására sikerült is.
Kezdtem felszabadulni, és a nyomás a szívemben, mintha nem is lett volna.

A negyedik üveg felénél járva a szomszéd ház felől hangos beszélgetés és nevetés hallatszott. Összeszedtem minden erőm és ügyességem, és a harmadszori próbálkozásra sikerült felkelnem az ágyamból és kikecmeregni a tornácra.
Persze, hogy ők nevetgéltek felszabadultan. Toby hátrafordult és integetni kezdett nekem. Én majdnem a középső ujjamat mutattam neki, de az utolsó pillanatban sikerült moderálnom magam. Forgott velem az egész világ és előre hátra dülöngéltem.

Ennyire még soha nem sikerült berúgnom. Sőt, ami azt illeti, még soha nem sikerült berúgnom! Valahol el kell kezdeni, nem igaz?
Bár fel lehettem volna készülve, mégis váratlanul ért, mikor Toby megragadva Kristen csípőjét, és magához húzta egy forró csókra. Kristen nem volt rest viszonozni ezt, és kezei összekulcsolta Toby nyaka körül.
Nem bírtam tovább és, mint egy területét védő oroszlán, amennyire a berúgott fejem engedte, „száguldottam” a gerlepár irányába.

- Bocs a zavarásért, de a már jócskán lámpaoltás van – közöltem velük a tényeket. Ők még mindig úgy csimpaszkodtak egymásba, mint a majmok.
- A fenébe Rob, megittad a piámat, pedig direkt megkértelek, hogy ne tedd! Az enyém volt és nem volt jogod elvenni – játszotta a sértődöttet a kis rohadék.
- Te is elvetted azt, ami az enyém – vágtam vissza, és jelentőségteljesen Kristenre néztem, akinek úgy láttam, mintha felcsillant volna a szeme. Biztosan csak a pia teszi.
- Na jó ember, sokat ittál. Menj vissza a házba és feküdj le – parancsolta, mintha legalább is az anyám lenne.
- Kussolj! – förmedtem rá.
- Rendben fiúk, én elbúcsúznék tőletek – szólalt meg Kristen kissé félszegen. – Jó éjt, mi pedig holnap találkozunk baby – azzal rácsapott Toby fenekére, aki visszarántotta egy vad csókra.

Betelte a képzeletbeli poharam és totál elborult az agyam. Leszállt rá a fekete köd és mintha nem is én, hanem a vágyaim irányítottak volna.
Kitéptem Kristent Toby karjaiból, majd egy határozott mozdulattal behúztam neki egyet. Az ütésem következtében elesett és vérző szája elé kapta a kezét.

- Elment az eszed, vagy mi? – kérdezte Toby.
- Na gyerünk most légy férfi – utasítottam és felvettem a boksz pózt.
Neki se kellett több, felkelt és ő is megajándékozott engem egy-két erős ütéssel. Kristen próbált közén állni, de mindig valamelyikünk félreállította őt az útból.

Mindkettőnk szeme és szája felrepedt, de én úgy éreztem ez semmiség ahhoz képet, amit legbelül éreztem. Mikor már mindketten zihálva vettük a levegőt, Kristen közénk ugrott és mellkasunkra téve a kezét eltolt minket egymástól.

- Két ekkora barom, mint ti nincs még egy – jelentette ki, kissé ijedten. – Kösz, hogy bemutattátok milyen fasza csávók is vagytok, de ebből többet nem kérek!
Lehajtottam a fejem és csak most tudatosult bennem, hogy mit is tettem. Ez nem én vagyok!
- Toby, kérlek most menj el, majd holnap látjuk egymást – fordult felé, így levette rólam a kezét. Toby beleegyezően bólintott, majd továbbállt.

- Te, pedig most szépen elmondod, hogy mi a bánatos isten ütött beléd – bökött felém az ujjával.
Idegesen dobolt a lábával, várta, hogy megszólaljak végre. De mit is mondhatnék? Magam se tudom, hogy mi jött rám az imént.
- Nos? – türelmetlenkedett.
- Nem tudom – válaszoltam őszintén. Ő persze nem hitt nekem. – Részeg vagyok és úgy látszik ez erőszakossá tesz – magyaráztam.
- Na persze! – hitetlenkedett. – Ne gyere ezzel a hülyésséggel.
- Akkor szerinted, miért keltem ki magamból? – szegeztem neki a kérdést.
- Mert féltékeny voltál.

Felnevettem ezen a képtelenségen. De ha jobban belegondolok, tényleg az voltam, sőt vagyok.
- Ez hülyeség! Én nem lehetek féltékeny – mondtam kimérten. Közelebb lépett hozzám és újra a mellkasomon éreztem meleg tenyerét. Bizsergett a bőröm, ahol hozzám ért.
- Tévedsz – lehelte. – Lehetni lehetsz, mivel te is csak emberből vagy – fejezte be, és csak pár centi választotta el ajkainkat.
- Kristen… - súgtam a nevét. – Én össze vagyok zavarodva – vallottam szint.
Egy baj van a piával, részeggé tesz, és ha részeg vagy, akkor igazat mondasz. Ördögi kör ez!

- Majd én segítek, hogy tisztán láss – mosolyodott el.
Annyira szép volt, így a hold fényében, hogy olyan dolgot tettem, amit világ életemben még soha.
Lehajoltam hozzá, hogy arcunk egy vonalba kerüljön, majd megszüntettem az ajkaink közti távolságot és megcsókoltam őt.
Ahogy szánk összeért éreztem, hogy az első pillanattól fogva ezt kellett volna tennem. Kezeimet lágyan a csípője köré fontam, ő pedig szorosan hozzám simult. Nyelveink lassú, de annál szenvedélyesebb táncot jártak a szánkban. Kristen elkezdte a hajamat túrni, én pedig csak csókoltam őt szüntelenül. Annyira édesek voltak az ajkai, hogy életem végéig csókolni akarom!
Az illata is mámorító volt és még többet akartam volna belőle, ha az átkozott éjszakai őrjárat két tagjának hangjára nem leszek figyelmes.
Szánk elszakadt egymástól, de nem akaródzott őt elengednem.

- Ha lebuksz neked annyi – világosított fel.
Szerencsére észhez tértem és kezemet levettem Kristen csípőjéről és zsebre vágtam.
A két srác ügyet se vetett ránk, szó nélkül elsétáltak mellettünk.
A csöndet, ami idő közben beállt köztünk, én törtem meg.

- Nem mondom, hogy megbántam, mert az hazugság lenne, de jelen pillanatban nem tudom, hogy mit is akarok – vázoltam neki a jelenlegi helyzetet.
- Ezt megértem. Arra kérlek csupán, ha már minden tiszta lesz a fejedben, szólj nekem.
- Mindenképp – biztosítottam. – Ideje lenne lefeküdnöd, holnap kirándulni megyünk.
- Uh – grimaszolt. – Jó éjt, Rob – köszönt el, de az estét még megpecsételte egy gyöngéd puszival, amit egyenesen a számra adott. A testemet meleg bizsergés járta át. Legszívesebben itt tartottam volna magam mellet, de ezt a vágyat csak a pia okozza. Jelenleg!
- Szép álmokat – súgtam.

Megvártam, míg bement az ajtaján, csak akkor sétáltam én is vissza a számomra kijelölt helyre.
Toby szerencsére igen hangosan húzta már a lóbőrt, így nem keveredünk ismét összetűzésbe. Ledobtam magamról a véres gönceimet, csak az alsógatyámat hagytam magamon, bebújtam az ágyamba és átadtam magam a teljes öntudatlanságnak.
A kérdés csak az, hogy mennyire fogok emlékezni holnap a mai estéből?

A megvert Rob