Dancing with tears in my eyes - 3 fejezet

(szöszi Stewie :D)

Itt is a kövi rész. :D Nem mondok semmit. XD ...ja, de még is :D sztem ebből a fejiből rá lehet jönni arra a nagy titokra :D :D Oh és szeressük ám a komikat! :D :)

Na huzás olvasni! XD

És kérlek, írjatok pár sort hogy milyen lett, ha már ennyit írtam :D :)

Pussz♥

Nikky

UI: a kövit nem tudom mikor hozom :/ igyekszem tényleg!

Végre valahára elmosogattam, és még rendet is raktam a nappaliba, ami csoda. Én meg a rendrakás, hmm... két külön dolog.

Ash nemsokára itt lesz értem, ugyanis az előbb írt smst hogy készüljek el, mert ha nem nagyon csúnyán megjárom.

Ash nem viccel a vásárlással. Már nyitás előtt ott vár kedvenc boltja előtt, hogy ő legyen, aki először átlépi a küszöböt. Nem vicceli el a dolgot az biztos, de persze én jót nevetek rajta. :D

A telefonom elkezdett ciripelni, vagyis Ash már lett vár rám.

Gyorsan felkaptam a táskámat-amit természetesen tőle kaptam még karira- majd bezártam az ajtót, és lefelé menet beleütköztem Larrybe, abba a baromba. De persze oda se figyeltem mit magyaráz össze-vissza.

Lent drága barátném várt rám, és természetesen vigyorgott teli szájjal.

- Gyerünk Kristen igyekezz, ha elkésünk, én...többet nem kísérlek el vásárolni. - mondta mosolyogva, miközben behuppantam mellé a kocsiba.

- Jaj Ash, kérlek. - nyögtem kínomba. Mintha engem annyira érdekelne ez az egész vásárlásosdi. De nem fogom a képébe mondani.

- Amúgy meg azért késtem egy kicsit, mert az a fasz Larry, tudod, elkezdett nekem ott magyarázni. Na, nem mintha figyeltem volna arra, amit mond. – horkantottam fel, miközben Ash elindította végre cuki kis bogarát. Nagyon bírtam a kocsiját. Olyan kényelmes volt, meg olyan kis mini. :D

Útközben egy csomó mindenről beszélgettünk, és természetesen rákérdezett a tegnapi állítólagos pasimra. Persze elmeséltem neki mindent, hogy a híres Robert Pattinson az én lakásomban kötött ki, sőt az én kanapémon aludt.

Na azért ami köztünk történt reggel azt nem mondtam el.

Ash tátott szájjal hallgatta végig mondandómat, mire csak annyit tudott kinyögni:

- Robert Pattinson?? Az cuki sztárocska? És te képes voltál kidobni a lakásodból?? Komolyan nem értelek néha Stewi. Ideje lenne szerezned végre egy pasit - rázta meg a fejét, miközben az útra figyelt.

- Igen a cuki sztárocskát kidobtam a lakásomból. Juj, most mi lesz? - kaptam szám elé a kezem, de persze elröhögtem magam.  Ash felvont szemöldökkel nézett rám, de nem bírta ki röhögés nélkül.

Nem sokkal később megérkeztünk, végre. Ash kapkodva kikapta a hátsó ülésről a piros kis táskáját, és már rohant is a bolt elé.

- Gyerünk Stewie, igyekezz!!!

- Jaj Ash még ki se nyitottak.  - ráztam a fejem nevetve.

Még vagy 10 percig ott álltunk kint mire végre kinyitottak, majd természetesen Ash lépett be az üzletbe először. :D

Ide-oda rohangált és csak úgy kapkodta le a ruhákat, én meg követtem, mint egy hülye, bár a napszemüvegeknél megálltam egy pillanatra. :D

Majd a próbafülkéhez érve, belökött rajta, és a kezembe nyomott egy...öltönyt, majd el is tűnt újabb ruhákat keresni.

- Öhm, Ash, öltöny minek kellene? Ráadásul férfi??? - kiabáltam ki.

- Igen, az, és amúgy meg nem emlékszel, hogy te mondtad még múltkor, hogy kell egy ruci a fellépésedhez. – szólalt meg az ajtó túloldaláról.

- Jó de... férfi? – ráncoltam össze a homlokom.

- Jaj! Jó hozok egy másikat, addig ezt vedd fel. – jött be mellém, majd kikapta kezemből az öltönyt, míg helyére egy pirosat nyomott. Amíg Ash kiment addig megpróbáltam felvenni a piros ruhát, de sehogy se tudtam, hogy kell, de tényleg. Össze vissza volt az egész, bár arra rájöttem, hogy egy szoknya akar lenni.

Nagy nehezen magamra  ,,tekertem'' a mini szoknya szerűségű ruhát, majd Ash rontott be mellém a fülkébe, egy másik öltönnyel és valami csilivili szerűségű cuccal.

- Kristen hogy te milyen béna vagy. - kezdett el hangosan nevetni, miközben újra és újra végig nézett rajtam.

- Ezt nem így kell felvenni. - nevetett fel, majd odajött és eligazította rajtam a piros rucit. A hajamat is összerázta kezével.

-  Hey!! Mit művelsz Ash? - fogtam le kezeit.

- Nyugi. Nézd meg magad a tükörbe te buta csaj! - mosolyodott el, míg a tükör felé fordított.

- Váó! – csodálkozva néztem végig magamon a tükörbe. Az a piros egybe részes ruci nagyon szexis volt. És még a hófehér lábaim is jól néztek ki. :D

- Kössz Ash. - fordultam felé, majd megöleltem.

- Oh, nincs mit Stewie. Nagyon jól áll neked ez a piros ruci. - mondta mosolyogva.

- Meg mondom őszintén még nekem is tetszik. - vigyorogtam el.

- Ezt még próbáld fel - nyomott a kezembe egy másik öltönyt. - Ezt pedig vedd alá. - adott a kezembe még egy csilivili rucit.

Felvettem mindkét ruhát, majd a tükör felé fordulva megnéztem magam.

Tök jól állt rajtam. Mondjuk most, hogy így elképzelem, tánc közben úgyis letépem magamról. :D

- Csini vagy Stewie. - jött be mellém Ashley.

Miután Ash is vett magának pár göncöt - bár fogalmam sincs minek, hisz annyi ruhája van-, majd kifizettük a ruhákat, és Ashley elvitt cuki kis miniével haza.

- Köszi mindent, és beszámolót kérek, majd a randidról. - mondtam mosolyogva, majd adtam neki két puszit.

- Nyugi Stewie, nem úszod meg a beszámolóm. - mondta vigyorogva. Elköszöntem tőle, majd a sok zacsival a kezembe, felrohantam a lakásomba. És már megint kibe botlottam bele? Hát természetesen Larrybe.

- Na mizújs Kristen, csak nem vásárolni voltunk? - kérdezte az ajtómnak támaszkodva.

- Mint láthatod - mutattam a sok zacskóra a kezemben, és a kulcsomat kotortam elő táskámból- bocs, de most megyek, még sok dolgom van. - azzal fogtam magam és beiszkoltam a lakásomba, majd rácsaptam arra az idiótára az ajtót.

Lepakoltam a cuccaimat, majd valami kaja után néztem a hűtőbe.

Kongott az ürességtől. Asszem maradok a pizzánál. :D

Így hát rendeltem magamnak egyet, majd nemsokára ki is hozta a pasi, aki ugyanaz volt, mint a tegnap. El is nevette magát, amikor látta, hogy én nekem kellett kihoznia a pizzát.

Odaadtam neki a pénzt, meg egy kis borravalót, amit meg is köszönt.

A konyhába indulva fini pizzámmal a kezemben, megszólalt a telefonom a zsebembe, na és vajon kinek a neve virított a kijelzőn?

- Szia, anya, miért keresel, minden rendben van odahaza? - tettem fel szokásos kérdésem, miközben egy szelet pizzát tányérra vágtam.

- Szia kicsim. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem minden rendben van-e veled. Milyen volt a napod? - érdeklődött anyám

- Semmi különös, és odahaza? Hogy van apu, meg az én édi kis öcsikém - akit legszívesebben megfojtanék, tettem hozzá magamba.

Közben a nappaliba mentem a pizzámmal, és az útközben beszervált sörömmel a kezembe. :D

- Oh, igen apád jól van, meg Cam is, tudod, most épp találkozik az új barátnőjével, ha nem csal az emlékezetem, mintha Cam azt mondta volna, hogy színésznő a lány. - felelte anyám boldogan.

Mi a fene, Cam becsajozott, és ráadásul egy színésznő. Asszem tényleg kell szereznem magamnak egy pasit. Ash bepasizik, Cam becsajozik, ez így nagyon nem lesz jó.

- Egyébként most hétvégén, ha minden igaz elhozza bemutatni, remélem, eljössz kicsim. Olyan rég voltál már itthon. - vált szomorúvá drága anyám hangja. Végül is nincs messze a régi otthonom, és legalább anyám is - talán - békén hagy egy darabig, ha látja nincs semmi bajom, meg kíváncsi vagyok arra az alítólagos barátnőre.

- Rendben anya, ha Johnnak nem lesz szüksége rám, akkor... elmegyek. - mondtam ki nagy nehezen.

- Jaj, kicsim de örülök neki. - ujjongott a telefonba az én imádni való anyám.

- És, esetleg hozol magaddal valakit? - kérdezte és szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog. Sajnos el kell, hogy szomorítsam.

- Nem anya, csak én megyek.  - feleltem szomorkásan, bár én egy cseppet sem voltam miatta szomorú.

- Oh, értem, hát akkor csak 5 személyre készítem az ebédet. - na ja, az a kaja mennyiség elég lenne egész Los Angeles lakosságának. XD

- Rendben anya, akkor majd hétvégén találkozunk. Puszi anya. - köszöntem el tőle.

- Rendben kicsim, puszi. - felelte, majd leraktam a telefont.

Nem egyszerű anyám van, nevettem el magam.

Miután megettem a pizzám és megittam vagy hat üveg sört, kimentem a pici kis erkélyemre egy szál cigire.  Persze abból az egy szálból lett vagy a fél doboz.

Az órámra nézve majdnem szívgörcsöt kaptam.

Berohantam a lakásba, az új ruháimat belegyömöszöltem a táskámba, majd rohantam is - hozzáteszem gyalog – a munkahelyemre. Végül is nem volt messze. Kb. 10 perc alatt ott is voltam. Bár mondjuk este nem nagyon szeretek egyedül sétálgatni, de, majd ha megtámadnának, jön a Kristen féle tökön rugós módszer. :D

John már az ajtómban toporzékolt cigiével a kezében, de ahhoz képest amilyen idegbeteg szokott lenni, mikor késem, egész nyugodt volt.

- Szia Kristen. Menj, öltözz át, utána beszélni akarok veled. - mondta komoly hangnemben.

- Szia John, rendben, már itt se vagyok. - azzal felrohantam az emeletre, ahol az öltözők voltak.

Gyorsan átvedlettem először a piros rucit kaptam magamra, amit most sikerült is magamra csavarni. :D  Majd fekete szemceruzával kifestettem szemeimet, meg piros rúzs, és már kész is voltam.

John lépett be az öltözőbe, és mikor meglátott teljesen ledermedt.

- Jesszus Kristen, baromi jól nézel ki! - vizslatott végig szemeivel, mikor elé álltam.

- Oh, kössz John. Ash érdeme, ő választotta a ruhát. - simítottam végig az anyagon. Tekintetével végig mért, és mintha láttam volna szemében megcsillanni valamit.

- Öhm, beszélni akartál velem John? - ültem le a székembe, és mikor elfordultam láttam tekintete lejjebb vándorolt a fenekemre.

Ajaj, a főnököm rám gyógyult. Ennek nagyon nem lesz jó vége. Az előző munkahelyemről is azért léptem ki, mert a főnököm nem hagyott békén. Már nagyon kezd elegem lenni. Esküszöm, ha most is ez lesz, elmegyek sztriptíz táncosnak, ott még többet is keresnék. Bár anyám elvágná a torkom az tuti fix. XD Ezt a munkám is nagy nehezen szokta meg.

- Áh, igen csak mondani akartam, hogy az első fellépésed a szülinapos pasinak kell előadnod a VIP terembe, és majd utána kell a másikat a nagyközönség előtt.

- Ja és még annyi, hogy nem kell kapkodnod, mert a csávó és a haverjai késni fognak. - mondta kicsit morcosan.

- Rendicsek. Akkor addig lemegyek, iszom valamit. - mondtam majd magamra tekertem piros köntösöm, és Johnnal az oldalamon lementünk a bár részhez, ahol ott volt a legjobb haverom Xavier.  :P

Ahogy odaértem már nem is kellett kérnem, nyújtotta is felém a sörösüveget.

- Kössz Xavi. - vigyorogtam rá.

- Na, mi újság Stewie? Mi ez a harci szerkó rajtad? - nevetett fel hangosan, miközben kiszolgálta a pultnál ülő embereket.

- Jaj de vicces ma valaki. Kérlek szépen ezt úgy szokták hívni, hogy köntös. - feleltem majd meghúztam a sörömet.

- Aha, értem. És mégis minek vetted fel? Csak nem rejtegetsz alatta valamit Stewi? - kérdezte és dőlt a nevetéstől.

- Meg ne fulladj Xavi. - mondtam neki morcosan, majd elfordultam tőle, és körbenéztem a bárba, hátha találok valami jó pasit. Be kell szerezzek egyet most már tényleg.

Ahogy tekintetemmel végigmértem a terepet láttam egy cuki kis szőke csávót, meg a bejáratnál is volt egy kigyúrt pasi, aki épp Johnnal beszélgetett.

A söröm kortyolgatása közben észrevettem egy pasit, aki háttal nekem állt ugyan, de nagyon jó segge volt. :P Viszont, aki aránylag még jól is nézett ki, annak mind volt barátnője.

Hát ez az én szerencsém. A jóképű pasiknak mind van csajuk. Nekem úgy látszik soha nem lesz már pasim. :D

 Az utolsó csepp sörömet is megittam, letettem a pultra az üveget, ahogy vissza fordultam a ,,jóseggű pasi'' hirtelen felém fordult.

Tátott szájjal bámultam rá.

Rob volt az.

Hogy kerül ide? Nem elég, amit tett még a munkahelyemen is zaklat.

Ahogy egyre közelebb ért hozzám, én egyre mérgesebb lettem rá. Visszagondolva, amit művelt velem reggel. Tény, hogy a közelsége megőrjít, de miért nem tud végre békén hagyni?!

- 3 sört kérek. - fordult Xavi felé mosolyogva, majd szemeivel rám pillantott.

Ahogy tekintetünk összekapcsolódott, teljesen lefagytam. Megszólalni se bírtam. Majd tekintetével visszafordult Xavi felé, elvette a söröket, és visszament a haverjaihoz.

Azt sem tudtam mit csinálok csak, arra eszméltem, hogy Rob előtt állok.

- Áh, szóval már követsz is. Nem elég, amit reggel műveltél a lakásomba, most már a munkahelyemen se hagysz békén? – csak úgy ömlöttek belőlem a szavak.

- Bocsi, de ismerjük egymást? - nézett rám értetlen fejjel.

- Menj a fenébe Rob! - elléptem előle, majd mérgesen visszamentem a pulthoz.

Még hogy ismerjük-e egymást. Szórakozik velem?!

Morgolódva mentem vissza a pulthoz, és kértem egy whiskyt Xavitől.

- Kössz. - fogtam és meghúztam a poharat.

- Minden rendben Stewi? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Aha, hát hogyne lenne rendben.

- Most megyek, majd még beszélük. - hajoltam hozzá, és adtam neki egy whiskys lehelletű puszit az arcára. :D

- Okés, hajrá csajszi. - kacsintott rám, miközben a poharakat törölgette.

Elmentem még a mosdóba, megmostam a nyakam, hogy egy kicsit lenyugodjak, majd kifelé menet - én szerencsétlen - nekimentem valakinek. A mellkasának támaszkodva álltam, majd tekintetem arcára tévedt.

Hát ezt nem hiszem el!

- Kristen te mit keresel itt? - kérdezte Rob mosolyogva. Ez most szivat?

- Aha, szóval most már felismersz? - kiabáltam a képébe.

Kezd kurvára elegem lenni Robert Pattinsonból.

- Már hogyne ismernélek meg? - mosolygott, a kezeit derekamra tette.

Hirtelen olyan mérges lettem, hogy fogalmam sincs mi ütött belém, lefejtettem magamról kezeit, és megpofoztam.

Rob dühösen nézett szemeimbe.

- Mégis mi a franc ütött beléd? - üvöltötte arcomba, mire kicsit megijedtem, de leszartam, csak nem fog megütni egy nőt.

- És még te vagy felháborodva. - nevettem fel. - Elegem van belőled! Akárhová megyek, te mindig ott vagy. Jó lenne, ha leszállnál rólam. - ordítottam a képébe. A mellettünk elhaladó emberek csak úgy bámultak minket. Tekintetemmel próbáltam tudtukra adni, hogy jobb lenne, ha nem bámulnának. Mintha még soha nem láttak volna két embert veszekedni.

Elindultam a VIP terem felé, de nem jutottam túl messze, Rob a karomnál fogva húzott vissza maga elé.

- Eressz el! Ne akard, hogy megint megüsselek. - mondtam teljesen nyugodt hangnemben.

- Kristen, félreértesz mindent. Nem úgy van, ahogy gondolod. Haz... - felemeltem kezem hogy elhallgatassam.

- Elég. Nem érdekel, mit akarsz mondani. - fogtam magam, kitéptem karom szorításából, és a VIP terem felé vettem az irányt.

Még mielőtt bementem volna az ajtón, visszafordulva láttam, ahogy Rob felkapja a telefonját és valakivel nagyon elkezd veszekedni.

Azt viszont nem értem, hogy hogy talált rám. Mondjuk biztos valahogy kiderítette.

Idióta. Azt hiszi, majd elájulok, ha meglátom, és a karjaiba borulok. Ami be is következett volna reggel a konyhámba, de még szerencse hogy észnél voltam, és ideében leállítottam.

Mérgesen léptem be a VIP terembe, ahol már ott is volt John, és közölte, hogy már itt van a szülinapos, és a haverjai is eljöttek.

Legalább majd a táncba úgymond levezethetem a mérgemet.

Hátramentem a külön a VIP terem számára létrehozott öltözőbe, és a sminkemet megnéztem, hogy nem-e folyt szét arcomon, majd a köntösömet ledobtam a székre, megigazítottam a piros kis szexi rucimat, a hajamat meg jól összeborzoltam, ahogy Ash csinálta, és már indultam is a színpad felé.

Ami ott várt rám kint, arra végképp nem számítottam.