The Prohibited Fruit - 3. fejezet

Sziasztok lánykák!

Nos meghoztam az új részt, egy nappal korábban, mint, ahogy ígértem:)

Annyit mondanék, hogy ebben a részben nem történik konkrétan semmi, mégis ez lett az eddig valaha írt leghosszabb fejezetemxD

Ne kérdezzétek ezt, hogy sikerült összehoznom, mert magam se tudom:D

Annyit szeretnék kérni, hogy legyetek olyan kedvesek és komizzatok!!!!

Jó olvasást, és ígérem a köviben már lesz egy kis "akció":P

Puszi, Lilluci

3.

/Kristen/

Amint az öreg fószer végre valahára befejezte a rizsáját, én, mint egy dúvad kivágódtam a padból, és rohamléptekkel közeledtem a kijárat felé.
Ott pár századmásodpercig elidőztem, majd miután sikeresen, és persze olvashatatlanul felfirkantottam a nevemet a jelentkezési lapra, kislisszoltam a templomból. Azért egy utolsó pillantást még vetettem Szexisten Robertre. Örömmel konstatáltam, hogy épp engem fixíroz. Te is csakférfiból vagy, gondoltam, aztán tényleg továbbálltam, mivel kevesebb, mint két napon volt rá, hogy mindent összecsomagoljak a nagy út előtt. És nem utolsó szempont, hogy mindezt illene megemlítenem a legjobb barátnőmnek. Kíváncsi vagyok, mit szól majd ahhoz, hogy a rosszhírű barátnője, Hittan Táborra adja a fejét. Előre láttam magam előtt a kibukott fejét, amint elmond engem minden hülye kis ribinek. Mókás lesz, annyi szent.

Meg is próbáltam, vagy egy tucatszor felhívni, de egyszer se jártam sikerrel. Mi az istennek van telefonja, ha baszik felvenni?!
Miközben ezen idegesítettem magam, sikerült jól eltévednem. Persze, nem is én lennék, ha ez nem jött volna össze.

Kétségbeesetten és persze idegesen kerestem valami utcatábla féleséget, de nem találtam.
Meguntam, hogy majd’ fél órája a betont kompatom, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, leintettem egy taxit. Bediktáltam neki a címet és ezer, hogy sík hülyének nézett, mert nem telet bele egy percbe sem, és már az ajtó előtt álltunk. Fizettem neki, utána beloholtam a lakásba.
Az emberből elég sokat kivesz ez a majdnem fél óra séta.

- Kicsim, milyen volt a templomban? – kérdezte őnagysága. Miért nem tudja magát néma üzemmódba állítani, mikor én itthon vagyok?
- Jó – zártam igen csak rövidre.
- Tetszett a szertartás? – faggatózott tovább. Közben egyre közelebb lépdelt hozzám, én viszont elkezdtem a szobám felé hátrálni.
- Ja – válaszoltam és ingerülten a kilincset kezdtem keresni. Végre megtaláltam, benyitottam és ezzel együtt kizártam őt.
Mi a faszt érdekli, hogy milyen volt?! Menjen el, aztán majd megtudja milyen jó is a templomba járás.

Még egyszer megpróbáltam felhívni Ann-t, de csak a rögzítőjével folytattam egy igen lényegre törő beszélgetést.
„Hol a picsába vagy, te nőszemély?! Amint megkapod ezt az üzit, told át magad hozzám, mert vészhelyzet van!!”

Lecsaptam a telefont és a szekrényemhez ugrottam. El kell kezdenem összecsomagolni. De mit visz az ember egy Hittan Táborba? Hát az iPodom tutira jön vele, nincs az a pénz, amiért őt itthon hagyjam, meg a telefontöltő, parfüm, miniszoknyák, szandál és a legfontosabb pár szexi fehérnemű.
Csak az a gond, hogy számomra mindegyik ósdi. Vásárolnom kéne pár új darabot, de ahhoz, megint a „kitudjaholarákbakóvájgó” Ann-re lenne szükségem.

Hogy a dühömet csillapítsam maximumra tekertem a hifimet, és bömböltetni kezdtem a rock ’n’ roll-t.
Egyszer csak hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Ha az anyám az, akkor olyat kap, hogy nyulat fog!

- Baszd meg Kris, vagy 10 perce megállás nélkül verem a kibaszott ajtódat! – mondta Ann, miközben durcásan befáradt a szentélyembe.
- Még te vagy felháborodva, cseszd meg?! 2 órája hívogatlak, de neked luxus felvenni a telefont – üvöltöttem le, Kristen módra a fejét.
- Tudom, bocs, de Alfred, tudod az uncsi tesóm volt nálunk látogatóba, és mivel nem töltöttem otthon az éjszakát az volt a büntetésem, hogy nekem kellet őt pesztrálnom – fintorgott.
- Ó, ragyás képű Alf! – mondtam ki az általunk kreált gúnynevet undorodva. – Akkor mindent elnézek – nekidobtam az egyik párnámat.
- Azt mondtad, vészhelyzet van. Mi történt, csak nem kidobott a hárpia anyád? – kérdezte és a bőröndjeimre mutatott.
- Szó sincs ilyesmiről! Még csak az kéne – vágtam rá egyből.
- Akkor? – kíváncsiskodott tovább.

Nagy levegőt vettem, majd szépen lassan mindent érthetően elmagyaráztam neki. Vagyis próbáltam volna magyarázni, de ő az egész történetből - ahol nem mellesleg említést tettem az orgazmus gondjaimról is – ő csak a templom, pap, apáca és Hittan Tábor szavakat fogta fel.
A mondandóm végén, ő szó szerint felnyerített, ezért egy jól irányzott mozdulattal, minden erőmet beleadva, jól fejbe dobtam egy másik párnával.

- Kris, kérlek, mond, hogy ez az egész egy gyér poén tőled – kérlelt könnyeit törölgetve, majd’ megfulladt a röhögéstől a hülyéje.
- Nem ez nem poén, tényleg elmegyek – jelentettem ki, de gyorsan hozzátettem, hogy csakis Rob miatt, hogy végre megadja nekem azt, amire 19 éve várok. Jó gyakorlatban csak 5 éve!
- Annyi pasi van a világon, és te mégis egy pappal akarsz összeállni? – hüledezett. Meg se várta a válaszom, egyből folytatta. – Eddig is tudtam, hogy kattant vagy Stew, de ez azért még tőled is durva, és nem kicsit perverz – csak mondta és mondta az okosságait.
- Befejezted? – kérdeztem kissé ingerülten, mire bólintott. – Remek! Nos csak, hogy tudd Rob nem pap…
- MÉG! – tette hozzá kedvesen a világ „legbájosabb” barátnője.
- Igen. De ha látnád, te se mondanád azt, hogy meghibbantam. Soha senkit nem akartam még ennyire, mint ezt az embert. Kell nekem, és mindent bevetek annak érdekében, hogy megszerezzem magamnak! – tettem pontot végre ennek az ügynek a végére.

Egy kis filmszakadás után, Ann képes volt megszólalni.
- Váó Kriten, ez brutál volt, soha nem hallottalak még így beszélni egyetlen férfiról sem. Talán megtörik a jég, és a „sohatöbbénemleszekszerelmes” Kristen megváltozik? – kérdezte, teljesen hülyére véve a figurát.
- Hülye vagy! – csak ennyit tettem hozzá az ő fantasztikus kis elméletéhez.

Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem vagyok szerelmes Robba. Még a feltételezés is sértő, és ezt pont Ann-nek kéne a legjobban tudnia. Az a lényeg, hogy életemben másodszorra fog meg egy férfi testileg, és ez mellet nem mehetek el, csak úgy, szó nélkül. Meg kell őt szereznem magamnak, 1x, 2x vagy akár 3x is, de aztán Hasta la vista, baby!
Csak ezt a csökkent értelmi képességű állítólagos barátnőm, nem képes felfogni.

- Na jó, szóval, most elmész két hónapra, hogy lefeküdj egy leendő pappal, csak azért, hogy orgazmusod legyen? – összegezte mindazt, ami miatt én órák óta téptem neki a számat. Bólintottam. Lehet, hogy rossz ötlet volt őt ide hívnom, totál gyépés ma a lelkem!
- Oké. Akkor én mihez is kellek egészen pontosan? Tartsam a gyertyát, vagy mi?
Úgy tettem, mint aki nem hallja a gúnyolódását, és veszekedés helyett inkább vázoltam neki a tervemet. Megkértem, hogy vigyen el a Plázába és segítsen nekem venni pár igazán dögös fehérneműt.
Szerencsére itt nem ejtett el semmi hülye beszólást, szó nélkül teljesítette a kérésemet.

- Ehhez mit szólsz? – kérdezte, miközben felmutatott egy vörös csodát.
- Na, ezért kellettél te – nevettem. A hazaszállításomon kívül, van még egy haszna is!
Kitéptem a kezéből a fehérneműt, és a próbafülkék felé siettem.

Bevágódtam az egyikbe, és vetkőzni kezdtem. Milyen jó lesz, ha már Rob fogja mindezt elvégezni! Ördögi mosoly terült szét az arcomon.

Már nagyba húztam az alsó részét a szettnek, mikor észrevettem, hogy valaki egy férfiingszerűséget hagyott a fogason. Miféle nő az, aki férfiinget próbál egy szinte fehér neműket árusító boltban? Biztos valami transzvesztita. Elmosolyodtam ezen a következtetésen. Ezzel egy időben valaki kinyitotta a fülke ajtaját, én pedig egy szál csöcsben, úgy álltam ott, mint a bálám szamara. Frankó!

- Ó, bocsánat! – kérte elnézést a baromi helyes fiú.
- Semmi gáz – legyintettem, miközben végigmértem őt.
Szőke, kékszemű és izmos, ami egyenlő egy ultrasexi pasival. Na azért annyira nem volt helyes, mint a papocskám, őt senki nem múlhatja felül!

A fiú hátrálni kezdett, de a kezemmel megakadályoztam, hogy becsukja az ajtót.
- Nem segítenél? – kérdeztem ártatlanul, és a kezébe nyomtam a melltartóm.
A fiú száj tátva bámult és látványosan végigmért. Eljött az én időm! Behúztam a kicsiny fülkébe és egyenesen rávetettem magam. Vadul csókolózni kezdtünk és mindketten hangosan ziháltunk. Kicsatoltam az övét és az alsójával együtt letoltam róla a nadrágot.
Zihálása hangosodni kezdett, amit elnyomtam egy még forróbb csókkal. Eközben a kezei a mellemre tévedtek és lágyan masszírozni kezdte őket. Egy picit, eme tevékenysége következtében, belenyögtem a csókba. Nagyon izgató volt az egész szituáció, hogy egy próbafülkében egy vadidegennel csinálom, de mégsem éreztem azt, amit akkor, mikor először megláttam Robot. Első tervem az volt, hogy szexelek egy jót ezzel a „gyerekkel”, de nem tudott ő sem normálisan felizgatni, ezért maradtam annál, hogy neki nyújtsak felejthetetlen élvezetet.

Elszakadtam hát ennivaló ajkaitól, hogy a következőket a fülébe súgjam:
- Próbálj meg csendben maradni.

Letérdeltem elé és vágytól lüktető férfiasságát a számba vettem. Felszisszent az érzésre a drága és óvatosan a hajamba kapott, de én folytattam a „kínzását”. Kezeim és nyelvem szinkronban dolgoztak és hamar, (talán túlságosan is) elérték a céljukat. A fiú egyszer csak megfeszült, és elárasztotta a számat, férfiasságának nedveivel.

Felálltam, majd megtöröltem a számat, és kissé rendbe hoztam magam, aztán újból megcsókoltam, a most sokk alatt álló fiút.
Villámgyorsan felöltöztem és visszaindultam volna Ann-hez, de a fiú megragadta a karom. Épp mondani akart nekem valamit, de én a szájára helyeztem a mutatóujjamat és egész közel léptem hozzá, olyannyira, hogy ajkammal súroltam a fülcimpáját.
- Ez az én ajándékom volt neked. Egyszeri alkalom volt, szóval ne parázz miatta – azzal továbbálltam.

Hosszas keresgélés után megtaláltam egyetlen barátnémat a harisnyák között.
- Csakhogy előkerültél! Mégis mi tartott eddig? – fortyogott.
- Belém bújt a kisördög, de már jól vagyok – jelentőségteljesen megtöröltem a számat.
- Kris, te javíthatatlan vagy – veregetett vállon.

Miután gazdagabb lettem 5 új fehérnemű szettel, nyugodt szívvel indultam haza. Ann felajánlotta, hogy holnapután szívesen kivisz a buszhoz, – mert ugye egy csotrogány buszon fogunk zötykölődni, kábé 3 órát – hogy láthassa Robot. És mivel én egy kényelmes pina vagyok, belementem.

Hazaérve az anyámnak nevezett lény, épp egy agyromboló kibeszélő show-t nézett. Komolyan, nem folyik ki az agya az ilyenektől?
- Kristen várj egy pillanatot! – szólított fele a vasorrú bába.
Durcásan és persze semmi kedvvel odabattyogtam hozzá és lábdobolás közben vártam, hogy végre kinyögje az aznapi marhaságát.
- Nem érek rá egész nap, mond már, mi van? – sürgettem.
- Csak érdekelne, hogy hová utazol? Felvittem neked a kivasalt ruháidat, és észrevettem a bőröndöket az ágyadon.
- Nos, nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de azért elmondom neked – mondtam gunyorosan. – Hittan Táborba leszek az elkövetkezendő 2 hónapban – fejeztem be.
- Micsoda? – hüledezett.
- Örülnöd kéne, hogy a rosszhírű lányod végre jó útra tér.
- Örülök, csak meglepett.
- Ja, gondoltam.
Részemről lezártnak tekintettem a témát ezért faképnél hagytam.

*

Két nappal később 7:30-kor eszméletlen csörgésbe kezdett az ébresztőm. Hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Legszívesebben lerúgtam volna azt a sípoló szart az éjjeliszekrényemről, de valami csoda folytán kikecmeregtem az ágyból. Talán megszállt a Szentlélek?

Egy lajhár gyorsaságával érkeztem meg a fürdőszobáig, ahol egy múmia fogadott. Komolyan úgy néztem ki, mint aki nem aludt az elmúlt 19 évben. Félelmetes mennyire igénytelenül is kinézhet néha az ember.

8-ra sikerült valamelyest emberi külsőt kölcsönözni magamnak, ha egy zombit embernek nevezünk persze. Összeszedtem a maradék cuccomat és mire meghallottam Ann autójának a dudáját, már mindennel készen voltam. Baromira dagadt a mellem a büszkeségtől, én 8-ra felöltözve és összecsomagolva, útra készen állok, egy új világsikerrel ért fel.

Az első bőröndöt felkapva leindultam, majd szépen lassan bepakoltam a cuccaimat a csomagtartóba. 3-szor kellett fordulnom, mert az a „drága és édes” Ann csak a körmeit volt hajlandó reszelgetni, ahelyett, hogy nekem segített volna a rakodásban. Sikerült azért egy-két spárgát bemutatnom, persze ő majd’ bepisilt, annyira viccesnek találta a reggeli bénázásomat.
Reggel van, vizes a fű és csúszik, én meg nem látok ki a fejemből, bassza meg!

- Csomagoltam neked pár szendvicset az útra – közölte anyám szeretetteljes hangon.
- Kösz, de még úgyis meg kell állnunk egy boltnál, hogy feltankoljam magam pár karton cigivel.
Inkább eszem mérget, mint az ő szendvicsét, az tutifix!
- Rendben. Hívj, amint odaértél – kérte.
A faszt! Mi vagyok én, óvodást?
- Szia, majd látjuk – köszöntem el.
- Vigyázz magadra és szeretlek! – érzékenyült el.
Gyorsan még mielőtt kidobtam volna a taccsot ettől a színjátéktól, kihátráltam a lakásból. Annyira undorító, mikor így előadja magát, egyszerűen szánalmas. Ha azt hiszi, hogy ezekkel a dolgokkal elfeledtetheti velem a múltat, hát nagyon téved! Soha nem fogok neki megbocsátani!

Behuppantam a kocsiba és meg se álltunk az első nagyobb bevásárlóközpontig. Ott feltankoltam magam 3 karton cigivel, pár szenyával ne meg 2 doboz óvszerrel is gazdagabbá tettem magam.

Ezután nem álltunk meg sehol, mert, ugyan korán keltem, mégis késésben voltunk.
- Remélem tényleg olyan szívdöglesztő az a pasi, ahogy mondtad, mert isten az atyám – itt egy szívből jövő kacajt hallatott – kinyuvasztalak! Ha egy senki miatt kellett felkelnem hajnalok hajnalán, te a halál fia vagy Stewart! – minden szót teljesen komolyan vettem. Ann-el csak egy módon lehet kihúzni a gyufát, és az a koránkelés.

Szerencsésen és persze utolsóként érkeztünk meg a gyülekezőhelyre. Jellemző!
Egyből kiszúrtam Rose nővért, aki éppen a névsort olvashatta fel, ugyanis minden másodpercben valaki más emelte a magasba a kezét.
Kiszálltam a kocsiból és nagy nehezen kiszedtem az egyik bőröndöt a csomagtartóból.

- Na, és melyik az a te, híres neves Roberted? – kérdezte Ann végigvizslatva az összes hímnemű illetőt.
Körbenéztem, de még nem láttam sehol. Felkészültem a temetésemre.
- Nincs még itt – válaszoltam.
Ann-nek kezdett lilulni a feje. Nem sok kellett hozzá, hogy robbanjon. El is kezdtem a visszaszámlálást. 3, 2, 1 és…

- Segíthetek a csomagokkal? – tette fel a kérdést egy kellemes lágy hang a hátam mögül.
Ann-nel egyszerre fordultunk meg és mindkettőnket letaglózott a látvány, még a szánk is tátva maradt. Én, ugyan nem most láttam először, de így utcai ruhákban még inkább lehengerlő és szexi volt. A lábaim remegni kezdtek, még jó, hogy közel álltam a kocsihoz, így bele tudtam kapaszkodni a tetejébe. Jesszus, most mit gondolhat rólam?

Álljunk csak meg, mi a francnak érdekel, hogy mit gondol?! Szarok rá, úgy is csak ARRA kell nekem!
Mindketten bámultunk, mint borjú az újkapura.
- Nos, segítsek? – kérdezte a félisten másodjára.
- Őőő, igen, kérlek – szólalt meg helyettem is Ann. Én még mindig nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Rendben. Kristen add csak ide, majd én odaviszem a buszhoz – ahogy kiejtette a nevem, azt hittem menten elfolyok az utca közepén.
Először kivette a csomagtartóból a maradék két bőröndöt, aztán azért nyúlt, amit én fogtam. Ahogy ujjai hozzám értek, mintha áramütés ért volna. Félelmetes volt, bele is borzongtam.
- Kösz - ennyit bírtam keményen kinyögni 20 perc néma csönd után. Gratula Kristen, ismét bemutatkoztál! De bassza meg, mi van velem? Nem kéne ezen felhúznom magam, én mégis totál ideg vagyok, ha Ő a közelemben van.
- Nincs mit – mosolyodott el. Áááá, de rohadt szexi!

Ezt követően elindult a 3 – szerintem bazi nehéz - bőrönddel a busz felé.
- Azt a rohadt! – Ann ennyit bírt csak kinyögni.
- Én megmondtam – vigyorodtam el diadalom ittasan.

Lassan búcsúzkodni kezdtem a barátnőmtől.
- Kösz, hogy kihoztál. Majd, hívlak, hogy mi a pálya – búcsúzkodtam.
- Ajánlom is. Törd be a vadlovat, aztán lovagold meg! – kacsintott.
Majd’ bepisiltem a nevetéstől, ha most ittam volna, az tuti, hogy az orromon jön ki. Ekkora hülyét, mint ez, nem hord a hátán a Föld!

A busznál Rob épp másoknak segített beemelni pár táskát, én totálisan elbambultam, ahogy néztem őt a művelet közben.
- Kristen Stewart? – hallottam meg a nevem.
Rob ebben a pillanatban rám emelte kékeszöld szemeit. Ma már sokadjára zavarba hozott.
- Jelen – tettem fel a kezem.

- Akkor mindenki megvan – mondta a nővér az idős papnak. – Mindenki szálljon fel és foglalja el a neki kijelölt ülőhelyét – szólított fel minket.
Mire kettőt pislogtam már mindenki fent ült a buszon, én is felszálltam és reménykedtem benne, hogy valahol Rob környékén, ne adj isten, mellette ülök.
A sors nem így rendeltetett.

- Kristen, annyira örülök, hogy itt is egymás mellé kerültünk – áradozott Kate. Ja még én mennyire örülök!
Kedvesen rámosolyogtam, hisz fent kell tartanom a látszatot, hogy kedvelem.
A busz legvégében ültem, oldalamon „Betty a csúnya lánnyal”, Rob pedig nem is lehetett volna távolobb tőlem, legelöl foglalt helyet.

1 óra zötykölődés után, a hangos bemondó szakította meg a csendet.
- 10 perc múlva megállunk, felvesszük az egyik hívünket, aki nem tudott eljönni a gyülekezőhelyre. Ott lesz alkalmatok kimenni a mosdóba és ételt venni – fejezte be az atya.

A busz végre megállt, így megmozgathattam elgémberedett végtagjaimat. Sétáltam pár kört a benzinkút körül és közben elszívtam 1 doboz cigit is. Meguntam a körbe-körbe járkálás, ezért visszabattyogtam a buszhoz.

Egyből kiszúrtam szexi Robot, ahogy önfeledten beszélget Kate-el és egy másik, számomra idegen emberrel. Közelebb masíroztam hozzájuk, mire Kate kapálózni kezdett. Mindenki felém fordult, még az ismeretlen is.
Bassza meg! A csudát ismeretlen ez a fiú, én ismerem őt. A próbafülkés srác!
Leizzadtam, még a nevemre is csak halványan emlékeztem. A legrosszabb rémálmaimban se fordul elő velem, hogy a Hittan Tábor felé tartó buszon összefutok azzal, akivel 2 napja kufircoltam egy próbafülkében. Mennyi ennek az esélye?!

- Kristen, ő itt Toby – mutatta be az „idegent” megigézve Kate.
Kezet fogtam vele, és ha lehetséges még fehérebb lettem, mint eddig voltam. Zavarban voltam, soha nem történt velem még ilyen. Nem szoktam találkozni a partnereimmel, nem akarok róluk semmit se tudni, ő pedig itt utazik velem.

Felszálltam a buszra, persze elbotlottam a lépcsőben, de Rob gyors reflexének köszönhetően nem estem olyan nagyot.
- Vigyázz magadra Kristen – mondta selymes hangon. A szívem gyors ütemre váltott. Mi a picsa?!
- Megpróbálok, és kösz – kiszabadultam a karjaiból és leültem a helyemre. Benyomtam az iPodomat és maximumra állítottam a hangerőt.
Mi történik velem? Nekem Rob csak ARRA kell, figyelmeztettem magam. De az már régen rossz, ha nem tudom ezt alapból. Mi lesz, ha kiderül, hogy én és Toby? Mi lenne, végül is, én egy független nő vagyok, aki azzal van és akkor, amikor akar.

Fogalmam sincs meddig ülhettem elgondolkodva, de arra lettem figyelmes, hogy Kate kocogtatja meg a vállamat.
- Ó bocs, kicsit elkalandoztam – vallottam be.
- Semmi gond, ez velem is sokszor megesik – átmászott rajtam és elkezdte a szendvicsét csócsálni.

Becsuktam a szemem és éreztem, hogy a busz ismét elindul a lábaim alatt. Totál lekötötte a figyelmemet a zene, így nem vette észre, mikor váltott át Kate feje a normál rózsaszínes színből zöldre. Szemeim felpattantak, de túl későn ugrottam félre, így telibe talált a reggelijével, vagyis a pólómat. Fülsüketítő sikításba kezdtem és toporzékoltam.
- Kristen annyira sajnálom. Rosszul bírom a hosszú utakat – kért elnézést szűz Madonna pofával. Megfojtom ezt a csajt!

Jelen pillanatban azonban egészen más problémám volt. Én is majdnem kidobtam a taccsot, ugyanis a szag rohadtul orrfacsaró volt.
A busz fékezett, én pedig előre estem, pont valakinek a lába elé.
- Te mindig a lábaim között végzed? – kérdezte baromi poénosra véve a figurát Toby.
Legszívesebben kikapartam volna az ő szemét is, ehelyett csak a középső ujjamat mutattam fel neki. Ezen persze csak vigyorgott a hülye gyerek.
- Azt te szoktad – mondta kaján vigyorral az arcán.

- Kristen szállj le, a sofőr kinyitja neked a csomagtartót, így áthúzhatod a felsődet – mondta kedvesen a nővér, miközben segített felállnom.
Repültem az ajtó felé.

- Sajnálom kisasszony, de beragadt az ajtó – közölte a sofőr.
- Mi van? Azt akarja mondani, hogy a hátralévő utat egy hányással tarkított, bűzös pólóban tegyem meg?! - kérdeztem ordítva. Természetesen mindenki az ablakra tapadva röhögött rajtam.
- Attól tartok.
- Ugye most csak ugart? – meg se vártam a választ, túl dühös voltam.
- Kristen, nyugodj meg – csitított a nővér. – Van esetleg valami a pólód alatt?
Fújtam egyet. Egy pufogó vipera hozzám képest ebben a pillanatban kis miksa!
Ami azt illeti volt valami a pólóm alatt. Bólintottam.
- Rendben, akkor vedd le a pólód, utána, pedig szállj szépen vissza a buszra, és ülj le Rob mellé – itt felkaptam a fejem – Kate-et majd én ellátom – a vállamra tette a kezét, aztán magamra hagyott.

Már nem is voltam olyan mérges, mint két perccel ezelőtt. Úgy tettem, ahogy a nővér kért. Megszabadultam a dzsuvás felsőmtől és visszaszálltam.

- Indulhatunk! – szóltam a sofőrnek, akinek kocsányon lógtak a szemei. Nem tudom, hogy miért?
Egy csipkés, majdnem átlátszó top volt rajtam.
- Kristen kedves, ez meg mi? – kérdezte tágra nyílt szemmel a nővér a felsőmre mutatva.
- Az, ami a pólóm alatt volt – válaszoltam szendén.
Beletörődően sóhajtott, majd hátra indult, oda, ahol az imént még én trónoltam. Én jó kislány módjára elfoglaltam a nekem kijelölt helyet.
Rob, rám se mert nézni, csak mereven bámult kifelé az ablakon. Szapora légzése azonban elárulta. Kezdtem nagyon megörülni magamnak, hisz egyértelmű, hogy miattam van zavarban, és ez még kívánatosabbá tette Őt.
Talán mégis sikerül fogást találnom rajta?
Vicces két hónap lesz, annyi szent!

Rob így ment a Hittan TáborbaXD