Dancing with tears in my eyes - 8. fejezet

Íme itt a 8 fejezet. :) Láttam hogy páran nem értitek hogy mi a retek van XD  ezért szerintem érdemes a 3. fejezet végét elolvasni újra, és akkor valamivel talán többet megtudtok hogy mi a *** van! :D Tulajdonképpen a 3. fejezetet írtam át Rob illetve Thomas-Tomy :D szemszögbe. :D No de ha valami nem világos, akkor írjátok meg komiba, vagy ha szar azt is. Láttam hogy 2 embernek nem teszik a feji az jó lenne, ha leírná, hogy miért is, mert rohadtul érdekelne, de most komolyan!!


Nah húzás olvasni! :DD(L)  Jelöljétek hogy milyen a feji vagy írjatok komit Nikkykének lécci :) xD <3 <3 :)
Pusziii drágák! (L) :)


Nikky

Thomas (Tomy xD) szemszög:

A szállodai szoba ajtajához értem, miközben ajkaimmal egy bárban felszedett csajt csókoltam, akinek még a nevére sem emlékszem, pedig még részeg sem voltam.

Miután nagy nehezen bejutottunk a szállodai szobámba a lányt a csípőjénél fogva emeltem fel ölembe, majd miközben egyik lábammal belöktem az ajtót magunk után, a csajt az ebédlőasztalra téve csókokkal hintettem be már meztelen testét, bár egy cseppet sem vonzott, csak a szex miatt volt ez az egész, semmi másért. Szerencsére a csaj nem vett észre az egészből semmit, élvezte érintésem, csókjaim.

Egy mozdulattal kiszabadítottam merev férfiasságom, majd a lányba temetkezve apró lökésekkel jutattam fel mindkettőnket a csúcsra.

Lihegve ugyan, de kibontakoztam öleléséből, majd visszavettem nadrágom, a lány kezébe nyomtam ruháit, majd kértem – nem túl barátságosan – hogy hordja el magát, bár elég nehezére esett, hisz azért egy-két pohár pia volt már benne is.

Ahogy a csaj távozott lakásomból, kimentem egy szál cigire, na meg a jó hideg sörömmel a kezemben az erkélyre.

Miután elszívtam a cigimet elmentem lezuhanyozni, s egy hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztem, s mivel úgyis közel volt a Ruby’s nevezetű bár, fogtam magam és lementem, hátha megint sikerül valami pipit összeszednem. :D

Gyalog nem mehettem oda, így hívtam magamnak egy taxit, ami kb 10 perc alatt oda is ért. Kipattantam a kocsiból, majd a hátsó ajtó felé vettem az irányt, hogy senki ne vegyen észre.

Beérve a pultnál kértem magamnak először egy sört. Aztán jött a következő, s a következő, míg nem már kénytelen voltam kimenni a mosdóba, hogy elintézzem ügyeimet.

Kiérve viszont egy szőkeségbe botlottam, aki nem más volt, mint Kristen.

- Kristen te mit keresel itt? – kérdeztem vigyorogva.

- Ah szóval mostmár felismersz? – kiabált hangosan. Körülöttünk szinte majdnem mindenki minket figyelt, de őt ez egy cseppet sem zavarta.

- Már hogyne ismernélek meg? – mosolyodtam el, s kezeimet derekára téve vontam magamhoz még közelebb.

Kristen próbálta lefejteni kezeimet derekáról, de még mindig próbáltam szorosan tartani, aztán hirtelen éreztem, ahogy keze az arcomon landol, s így kiszabadult az ölelésemből.

- Még is mi a franc ütött beléd? – kiabáltam vele mostmár én.

- És még te vagy felháborodva. – nevetett fel.

- Elegem van belőled. Akárhová megyek te mindig ott vagy. Jó lenne, ha leszállnál rólam! – ordította a képembe.

Kristen el akart menni de nem hagyhattam, a keze után nyúlva húztam vissza magamhoz.

- Eressz el! Ne akard, hogy megint megüsselek. – mondta mostmár teljesen nyugodtan.

- Kristen… félreértesz mindent. Nem úgy van, ahogy gondolod. Haz… - akartam mondani, de nem engedte. Kezét felemelve hallgatatott el.

- Elég, nem érdekel mit akarsz mondani. – azzal fogta magát, kitépte kezeit kezemből, majd el is ment.

Gyorsan a telefonom után nyúltam, és tárcsáztam Rob számát. Muszáj volt neki elmondanom az igazságot Kristenről, hisz mégiscsak Rob… az ikertestvérem. :P

Rob szemszög:

- Igen tessék? – szóltam bele telefonomba, miközben egyik kezemmel magamra tekertem a törülközőt.

- Hahó! Rob! Kész vagy már? Itt várok rád kint a kapuban, de még sehol nem vagy. Ma van a szülinapom, úgyhogy jó lenne ha letolnád a formás kis hátsód a kocsihoz. – kiabálta jókedvűen Tom.

- Tom inkább gyere fel, mert még sehol nem vagyok. Amúgy is túl korán jöttél – feleltem morcosan.

- Jó, jó megyek, de mire fel érek ajánlom, hogy kész legyél. Annyit tudsz tökölni komolyan, mint egy csaj. – dőlt a nevetéstől Tom.

Nem foglalkoztam fele, rácsaptam a telefont, majd a hálóba érve magamra kaptam egy inget meg egy farmert, és már kész is voltam nagyjából.

Hallottam Tom hangját, amint kintről engem keres, de nem foglalkoztam vele. A fürdőszobába gyorsan befújtam magam valami parfümmel, s kimentem Tomhoz, aki vigyorogva ült a hatalmas kanapémon.

- Na mi a helyzet szép fiú? Ő méltósága elkészült végre? – vigyorodott el.

- Tom… - vettem egy mély levegőt. – Igen kész vagyok, indulhatunk végre vagy még ott akarsz üldögélni egy darabig?

- Hey, hey! Ma legjobb barátod, Tomi fiú szülinapja van. Nekem ne legyen ilyen fancsali képed, hallod?! – ment el mellettem, miközben jól belebokszolt a karomba.

- Na, gyere Tomi fiú! Megyünk kerítünk neked valami jó csaj, mert ez nem állapot. – vigyorogtam el, majd végreee elindultunk.

Kiérve a kapun elkapott a röhögő görcs.

- Na neee! Ugye nem vettél még egy kocsit? Komolyan nem vagy normális ember! – nevettem fel hangosan.

- Most meg mi van? Egy az hogy nincs is sok kocsim, a másik meg hogy… nekem kellett ez a kocsi, szükségem volt rá. – szegte fel az állát, majd behuppant a vadiúj kocsijába.

- Aha kellett, hát persze. – horkantottam fel, majd végre elindította a járgányt.

- És hová is megyünk, csak úgy mellesleg? – kérdezte útközben Tom.

- hát a Ruby’sba. Biztos ismered a helyet. Szerveztem egy kis meglepit a számodra, ajánlom hogy tetszen! – feleltem mire egyre jobban szélesedett a vigyor a képén.

- Oh még szép hogy ismerem. Van egy pár jó csaj arra fele. – mondta kaján vigyorral.

- Jah, gonodolom már mind járt az ágyadban.

- Félre ismersz haver. – kacsintott rám, majd visszafordult az út felé.

Pár persz múlva már ott is voltunk, hál’ istennek egy pár paparazzi is arra kőrözött, így kénytelenek voltunk a hátsó ajtón bemenni a bárban.

Miután sikeresen beértünk, Tommal egyből a bárpultot céloztuk meg, ahol pár sör elfogyasztása után intett, hogy ki kell menne a mosdóba.

Miközben iszogattam a piám, a bár tulajdonosával is összefutottam, aki megmutatta, hogy merre van a terem, amit kértem. Biztosított, hogy a meglepetés tetszeni fog Tomnak, majd megköszöntem neki mindent, aztán Ő el is ment, mikor a tömeg felé fordultam, megláttam Tomot, amint épp 3 férfival beszélget, majd intett nekem, hogy csatlakozzak hozzájuk.

Odaérve Tom bemutatott mindenkinek, akik, mint kiderült az előző filmje szereplői közé tartoztak, és nagyon jól kijöttek egymással.

Igazából nagyon nem is figyeltem, hogy miről cseverésznek, pia hiányom lévén, megkérdeztem tőlük kérnek-e valamit inni, majd odamentem a pulthoz, s kértem 3 üveg sört. Oldalra pillantva láttam, amint engem bámul egy hihetetlenül gyönyörű lány, bár tekintete láttán elég morcosnak tűnt. Piros köntös volt rajta, amin kicsit ugyan furcsálodtam, de azok a zöld szemek teljesen rabul ejtettek.

Alig tudtam levenni szemeimet róla, de mivel már a piát odaadta a csapos – aki mellesleg egész végig Krist bámulta – kénytelen voltam levenni róla pillantásom.

Vissza akartam indulni Tomékhoz, de a lány hirtelen elém állt és nem engedett semerre.

- Áh, mostmár követsz is? Nem elég amit reggel műveltél a lakásomban, mostmár a munkahelyemen se hagysz békén?! – üvöltötte szinte már képembe.

Nem tudtam mit feleljek, hisz halvány lila gőzöm se volt honnan kéne ismernem őt.

- Bocsi, de ismerjük egymást? – kérdeztem teljesen összezavarodottan.

- Menj a fenébe Rob! – azzal fogta magát és visszament a pulthoz. Azt még láttam, hogy jól meghúzza a csapos által elé tett poharat.

Nem tudtam mit kellett volna tennem, hiszen azt se tudtam, hogy kicsoda. A sörökkel a kezemben visszamentem Tomékhoz, majd a kezükbe nyomtam a piát.

Kérdeztek a filmezéssel kapcsolatban, meg a magánéletemről is próbáltak faggatni, aminek rohadtul nem örültem, de szerencsére nem is kellett válaszolnom, a telefonom csörgése megmentett.

Tomy volt az. Az ikertestvérem.

- Szia, mond. – szóltam bele nem túl barátságosan, közben arrébb vonultam, hogy ha lehet senki ne hallja beszélgetésünket.

- Rob, figyelj, ne legyél mérges, de… szóval tegnap elmentem egy buliba, és egy csajnál kötöttem ki, és hát… azt mondtam neki hogy Te vagyok. Bár igaz amint meglátott egyből levágta, hogy én vagyok Robert Pattinson. – nevetett fel cinikusan. – De nem is ez a lényeg, szóval reggel történt egy kis khm… dolog a konyhában kettőnk között, aminek az lett a vége hogy.. pofán vágott. Az előbb pedig sikerült összefutnom vele itt a Ruby’sba, de valamiért nagyon pipa volt rám. Persze érthető a tegnap történtek után, de akkor is.

- Hey Tomy lassabban. Te itt vagy a Ruby’sban? – próbáltam felfogni, amint az imént elhadart nekem.

- Igen itt vagyok, de kérlek ne haragudj, és nyugodj meg senki nem látta, hogy idejöttem, max a taxis krapek, de ő csak nem fog beköpni, meg ha te is itt vagy akkor főleg nem lesz baj. Figyelj én tényleg sa…

- Tomy én is itt vagyok a bárban, menj a hátsó bejárathoz. Ott találkozunk. – válaszát se vártam meg, egyszerűen rácsaptam a telefont, és rohantam hátra, hogy minél előbb tisztázzuk a dolgokat. Volt egy olyan sejtésem, hogy az a lány nem hiába volt mérges az imént.

Odaérve láttam, hogy Tomy éppen föl-alá járkál idegességében, ahogy odaértem egyből jött a bocsánatkérésével de leállítottam.

- Az előbb összefutottam egy szőke lánnyal, aki elküldött a fenébe, mert tegnap tettem vele valamit elvileg. Szerintem tudod ki lehet az.

- Kristen… Szőke, zöld szemű és örülten szexi? – bólintottam. – A picsába, igen akkor az Ő. – felelte miközben leült az ajtóval szembeni lépcsőre, majd kezei közé temette arcát.

- Hogy játszhattad el hogy te én vagyok? Nem gondoltál, hogy szegény lány mit érezhet most? Láttam rajta hogy mennyire megbántottad. Mit tettél vele? Ugye nem…

- Nem!!! Nem feküdtem le vele. Tegnap üldöztek azok a faszkalapok, én meg becsöngettem a legközelebbi házba ami útba esett. Kristen nyitott ajtót, de semmi nem volt köztünk, csak reggel… megcsókoltam és ő meg pofonvágott – nevetett fel. – meg az előbb is a mosdónál.

- Hányszor mondtam neked, hogy nem vehetnek észre, főleg nem a paparazzik. – mondtam, majd leültem mellé.

Hosszú percekig nem szóltunk egymáshoz, de végül muszáj volt visszamennünk a terembe.

- Gyere, vissza kell mennünk. Ma van Tom szülinapja is. Úgyis külön terembe leszünk, ne izgulj! – erőltettem magamra egy mosolyt.

Beérve a terembe Tom már ott iszogatott egymagába, majd felém fordulva egyből elvigyorodott, de ahogy Tomyra tévedt tekintete lehervadt arcáról a mosoly.

- Szevasz Tomy! – köszönt neki Tom.

- Szia haver, és Boldog Szülinapot! – vigyorodott el Tomy. :D

- Kössz – felelte Tom, majd a színpad előtt lévő székhez ment velünk mit sem törődve, Tomy utána ment, míg én kértem magamnak egy üveg sört, közben hallottam amint felcsendül a zene, s a fények is elhalványultak a teremben, majd odakaptam a tekintetem a színpad felé, ahol éppen a lány kezdte el fellépését, bár sok mindent nem lehetett belőle látni.

Visszafordultam a piámért, majd én is csatlakoztam a többiekhez, s a pillantásom a táncos lányra esett, aki nem más volt, mint Kristen.

Ő is engem nézett, aztán visszafordult Tom felé. Ezek szerint nem vette észre, hogy két tök egyforma személy ül a terembe, akit tuti, hogy ki nem állhat.

Ha valami nem klír, akkor írjátok le komiba. :D (L)(L)