The Prohibited Fruit - 12. fejezet

Sziasztok:)

Itt az újabb rész tőlem, melyhez csak annyit fűznék hozzá, hogy enyhén(tényleg) korhatáros:D

Semmi nagy cuccra nem kell számítani, csak gondoltam szólok, hátha  van köztetek olyan, aki nem igazán kedveli az ilyenfajta részeket.

Az előzőhöz nagyon szépen köszönöm a szívhez szóló komikat, nagyon aranyosak vagytok!!^^

Jó olvasást!!!

Puszi, Lilluci

12.

/Kristen/

Hihetetlenül megnyugtató volt Rob karjai közt elpilledni. Minden tettéből és szavából áradt az óvni akarás és a szeretet.

Mindenre számítottam, attól kezdve, hogy kiakad és elküld, azon át, hogy csendben kiadja az utam, de legmerészebb álmomban se gondoltam volna, hogy mindent könnyűszerrel megbocsát. Nehéz volt beszélnem neki a múltamról, de úgy gondoltam van már olyan szinten a „kapcsolatunk”, hogy őt is beavassam a legféltettebb titkomba, illetve csak így volt esélyem arra, hogy újabb esélyt kapjak tőle. Ez be is jött, amiért rettentő hálás vagyok neki.

Még jobban hozzábújtam, mivel az idő kissé hűvösre váltott. Július vége felé már kezdenek hidegek lenni az éjszakák. Még szorosabban zárt a karjai közé, mire megremegtem.

- Azt hiszem ideje indulnunk – szólalt meg rekedten.
- Nem akarok. Olyan jó itt veled – tiltakoztam és arcomat a mellkasába fúrtam. Gyengéden eltolt magától, majd felemelkedett.
- Nem venném a lelkemre, ha miattam megfáznál. Túl lengén vagy öltözve, az idő pedig csalóka már ilyenkor – nyújtotta a kezét. Megfogtam, majd felhúzott, így szembe álltunk egymással.
- Ünneprontó – dorgáltam le, persze poénból. Elmosolyodott, és közelebb húzva magához, kezeit a csípőmre helyezte úgy ajándékozott meg egy szerelmes csókkal. Nem akartam elszakadni tőle, ő viszont mindezt másképp gondolta. Könnyedén eltolt magától, majd kezeinket összekulcsolva elindultunk a Tábor irányába.

A visszafele vezető úton egyetlen gondolat motoszkált a fejemben. Ann mi a büdös francot keres itt?
Egyértelmű, engem állított be rossznak és mindenről kitálalt Robnak, amiért nem hibáztathatom, mivel ezt az ügyet én csesztem el, de akkor is felháborító, hogy eljött ide és mindenkit megpróbált ellenem fordítani. Kikaparom a szemét, ha legközelebb meglátom!

- Mi a baj? Nagyon elgondolkodtál – simított végig a karomon Rob.
- Csak Ann-en gondolkodom – vallottam be. Rob megtorpant és kérdőn nézett rám. – Nem értem, hogy miért jött ide? Vagyis, az világos, hogy mindent elmondott neked velem kapcsolatban, de mi volt ezzel a célja?
- Fogalmam sincs.
- Nekem viszont van egy olyan érzésem, hogy valamit forgat a fejében. Nem nyugszom addig, amíg rá nem jövök, hogy miért keveri a szart az a ribanc! – fenyegetőztem.
- Kristen, kérlek, ne törődjünk most Ann-nel, rendben? Most az a legfontosabb, hogy újra együtt vagyunk – kulcsolta össze ismételten kezeinket, majd a levegőbe emelte azokat.
- Igazad van – álltam lábujjhegyre. Arcom egy vonalban volt azzal a csodásan ívelt szájával, melyre azonnal rávetettem magam. Kezeimet a tarkója köré kulcsolva még közelebb vontam magamhoz. A levegőm pár pillanat alatt kiürült a tüdőmből, olyannyira mohó voltam.

- Héj Kristen, még a végén megölsz – hámozta ki magát ölelő karjaim közül.
- Ne haragudj, de ezt váltod ki belőlem – pirultam el. Teljesen elveszi az eszemet. A szívem kiugrik a helyéről, ha csak megpillantom, az érintése pedig egyenlő a villamosszékkel. Elmosolyodott a vallomásom hallatán, amitől még szexibb lett.
- Inkább menjünk, mert a végén a nővér jól ledorgál minket – mondta nevetve.
- Abban nem lenne köszönet – karoltam belé, és ezúttal sikerült nehézségek nélkül megérkeznünk a házhoz, melyben laktam.

Lassan véve a lépcsőfokokat haladtunk egyre feljebb, mígnem megérkeztünk az ajtó elé. Nem akaródzott elválnom tőle, most, hogy végre mindent tudott rólam, és akadálymenetesen együtt lehetünk, minden egyes percemet vele akarom tölteni. Abban nem voltam biztos, hogy ő is ugyanezt akarja e.
Az idő valóban hűvös lett, de még ez a csekély ok se volt elegendő ahhoz, hogy elváljak tőle, persze gyarló emberi testem elárult egy ásítás kíséretében.

- Ideje lefeküdnöd, még a végén elalszol itt nekem – kuncogott, miközben egy hajtincset simított a fülem mögé. Keze bársonyos és gyengéd volt, rögtön meg is fogtam és tenyerébe pusziltam. Közelebb araszoltam hozzá, kezeimet nyaka köré kulcsoltam és megcsókoltam. Ez a csók azonban teljesen más volt, mint az eddig megszokottak. Kissé vad volt és tele volt szenvedéllyel, amit, teszem azt hozzá egy cseppet se bántam. Az agyamat azonnal elöntötte a fekete köd, és ösztöneim szerint cselekedtem.

Egyik kezemet levéve a tarkójáról, felfedezőútra indult felsőtestén. Lassan elkezdtem kigombolni az ingén lévő gombokat, majd, miután szabaddá vált a terület gyengéden simogatni kezdtem, nem épp izomtól duzzadó mellkasát. Nem volt satnya, inkább szálkásnak mondanám, és pont ez volt az ideálom. Mindig is rühelltem az izomtól duzzadó kondi gépes majmokat!

Robból halk nyögések szakadtak föl, minek következtében én csak még jobban beindultam, és már a leteperés határát súroltam. Itt és most akartam őt! Semmi nem számít alapon kezeim egy lentebbi cél felé igyekeztek, csakhogy Rob kezei bilicskén fogták az enyémeket. Elszakította tőlem az ajkát, és zihálva hátralépett. Én hirtelen azt se tudtam, hol vagyok. Kellett pár perc mire teljesen kitisztult az elmém. Rob mindeközben visszagombolta – legnagyobb sajnálatomra – az ingét.

- Ez még egy kissé korai – szólalt meg rekedten. Elpirultam a gondolatra, hogy mit akartam az imént elkövetni.
- Sajnálom, elragadott a hév - szabadkoztam. Egy kissé azonban szomorú lettem, a hirtelen visszautasítástól. Talán nem kíván engem? Hátat fordítva neki, könnyeimnek szabad utat engedtem. Ezek a fránya női hormonok!
- Mi a baj? – lépett a hátam mögé, és vállamnál megfogva visszafordított magához.
- Semmi – szipogtam, nem túl meggyőzően.
- Kristen hidd el, őrülten kívánlak, de nekem ez még nem megy – hullottak le rólam kezei. – Tudom, hogy számodra furcsán hangzik mindez, de én eddig még nem voltam együtt senkivel, és nem tudom, hogyan kéne viselkednem – kínos mosoly terült szét az arcán.
Te idióta, hülye picsa Stew! Akkora egy barom vagyok! Hogy nem esett le már elsőre a dolog? Szegény még soha nem feküdte le senkivel, én meg mint egy tüzelő szuka vetettem rá kis híján magam. Valaki lőjön fejbe, kérem!

- Rob, bocsáss meg! Nem gondolkodtam – kérdtem elnézést tőle.
- Ugyan, ez nem a te hibád – vigasztalt. Remek, ezek után még ő vigasztal, holott megérdemelném, hogy itt hagyjon a francba. – Most már tényleg ideje indulnom. Jó éjt Kristen – búcsúzott el, majd el is tűnt a sötét éjszakában.

Én hátamat kívülről az ajtónak támasztottam, és átkoztam magam a természetem miatt. Hogy lehettem ennyire önző?! Csak a saját vágyaimmal és beteljesülésemmel foglalkoztam és az eszembe se jutott, hogy Rob mit érezhet eközben. Ha csak belegondolok a helyzetébe, elszégyellem magam. Annyira király vagyok a jó dolgok elrontásában, hogy megérdemelnék már valamiféle díjat. Reménykedtem benne, hogy nem vágtam el teljesen magamat Robnál. Nem szeretném, ha azt gondolná rólam, hogy csak a szex érdekel.
Benyitottam a kicsiny szobába, és ruhástul beestem az ágyamba, majd vártam, hogy elhajózzam az álmok tengerén.

/Robert/

Furcsa érzések kavarogtak bennem. Kristen visszatérte örömmel töltött el, ennyire még soha életemben nem voltam boldog. Ő volt az, akivel teljes embernek éreztem magam, ő az, akit életem végéig szeretni tudok. A mai nap után teljesen megbizonyosodtam arról, hogy szerelmes vagyok belé.

Szerelem. Azt gondoltam, hogy soha életembe nem fogom tudni megtapasztalni ezt a rendkívüli érzést, erre, mint egy meteor, csapódott be Kristen az életembe. Felforgatott mindent, és a már eltervezett jövőmet teljes mértékben felborította. De nem bánom!

Egy kis félsz azonban lappangott bennem. Nem mástól féltem, mint a testiségtől. Kristen egy egészséges fiatal nő, akinek minden bizonnyal megvannak a szükségletei, amit én nem biztos, hogy meg tudok neki adni. Féltem, hogy ez a dolog megpecsételheti a dolgot, ami kialakult köztünk.
A szex minden ember életében egy fontos döntés, főleg ha az elsőről van szó. Biztos voltam a Kristen iránt érzett szerelmemben, de az én esetemben a testi vágyak döntő következményűek, hisz nem vagyok egy átlagos húszéves fiú. Én papnak készültem, és ha engedek a csábításnak, azzal örökre megpecsételem a sorsomat. A kérdés, hajlandó vagyok-e ekkora áldozatot hozni? A válasz, egyértelmű IGEN.

Ahogy eszembe jutott Kristen mielőbbi akciója, elszontyolodtam. Míg a kezei kényeztették a mellkasomat, én csak álltam ott egyhelyben, mint a bálám szamara, holott testem egyértelműen a tudtomra adta, hogy készen áll. Még se bírtam semmit tenni, egyszerűen leblokkoltam. Vajon egy nap képes leszek az ösztöneimre hallgatni, és lefeküdni Kristennel? Nagyon remélem, hogy igen.

Lassan haladva megérkeztem a szobám elé. Nyugalmat erőltetve magamra benyitottam a szobába.

- Rob, csakhogy itt vagy haver! – ugrott fel az ágyáról Toby izgatottan.
- Mi történt? – kérdeztem unottan. Nem volt kedvem most vele társalogni, túl fáradt voltam.
- Semmi, csak érdekel, hogy-hogy alakultak a dolgok Kristen és közted? Megtudtad, hogy miért jött vissza? Kiderült, hogy a barátnője, mit keres itt? Kibékültetek? – és csak ontotta magából a kérdéseket.
- Toby, állj! – állítottam le túlbuzgó barátomat.
- Bocs, csak érdekel, hogy mi történt – ült vissza az ágyára.
- Kösz Toby, rendes tőled – veregettem vállon.
- Akkor mesélsz? – mosolygott rám. Ezt nem hiszem el!

Nagyon sóhajtva letelepedtem vele szembe az ágyamra, és elkezdtem mesélni neki. Persze jó pár részt kihagytam, például nem beszéltem neki Vincentről. Nem kell, hogy más is tudja Kristen féltve őrzött titkát.

- Akkor most újra együtt vagytok? – kérdezte kíváncsian. Komolyan, mint valami pletykás vénasszony.
- Nagyon úgy tűnik.
- Nagyon csúnyán bánt veled, azt meg kell hagyni – tette hozzá váll rándítva.
- Tudom, de megvolt rá az oka, hogy miért viselkedett úgy, ahogy – mentegettem kedvesemet.
- Igen, az ok, amiről nem mesélhetsz – ironizált.
- Pontosan – mondtam.
- Úgy látom, valami azért még aggaszt – hihetetlen, hogy az arcom rezdüléseiből így képes olvasni. Nagyot nyeltem, tudtam, hogy innen nincs kiutam, ha Toby egyszer kérdezősködik, akkor egy kalapáccsal se lehet leütni, legnagyobb sajnálatomra. Persze ő a legmegfelelőbb ember, hogy a problémámról beszéljek, hisz neki is – csakúgy, mint Kristennek – már számtalan testi kapcsolta volt, ő segíthet nekem. Egy mély levegővétel után, elhadartam neki a félelmemet.

- Jaj haver, ez a dolog jön magától – legyintett. – Nem kell paráznod emiatt, főleg ha Kristen az, akivel mindezt át akarod élni – mondta boldogan. – Én már csak tudom – kacsintott.

Ettől a mondattól elöntött a féltékenység és a düh. Pont Toby volt az, akitől nem vártam, hogy ezt a múltban történt dolgot az orrom alá dörgölje. Dühösen fújtam egyet, mire feleszmélt, hogy talán hibás lépés volt erről, így megnyilvánulnia.

- Bocs Rob, nem úgy értettem – próbálta menteni a helyzetét, de már késő volt. Nem akartam többé hallani arról, hogy Kristen annak idején kikkel feküdt le, mikor, milyen pozícióban. Nagy nehezen azonban legyűrtem a bennem tomboló féltékenységet, melynek következtében a fáradtság azonnal utat tört magának.
- Felejtsük el – javasoltam. – Most inkább feküdjünk le.
- Rendicsek. Akkor, no para köztünk? – kérdezte félénken. Egyértelműen most már nem rá voltam mérges, csakis magamat bíráltam belülről, amiért ilyen egy lehetetlen alak vagyok, aki még a vágyainak se tudja átadni magát rendesen. Inkább itt stresszelem magam egy olyan dolog miatt, ami több milliárd embernek már könnyűszerrel sikerült az életben. Egy barom vagyok!
- Persze, nincs semmi gáz – biztosítottam legjobb barátomat. Kifújva a levegőt, magára húzta a takarót, és egy percen belül már húzta is – jó hangosan – a lóbőrt.

Én is ugyanígy cselekedtem, csakhogy képtelen voltam elaludni. Egyfolytában Kristenen agyaltam. Mi van, ha soha nem leszek képes lefeküdni vele? Ha emiatt elhagy, és másnál keres vigaszt? Az lehetetlen! Férfiból vagyok az istenért! Egy ilyen ösztönös dolog nem foghat ki rajtam. Elhatároztam, hogy bármennyire is félek ettől az egésztől, de még a héten megpróbálom legyőzni a bizonytalanságom és megtenni azt, amit meg kell tennem!
Rögtön le is nyugodtam és becsukva a szemeimet, aludni kezdtem, majd álmodni. Nem is akármit!

Kristen ott állt a szobája ajtaja előtt és csábítóan nézett engem. A szívem rögtön reagált e tekintetre, súlyos dobogásba kezdett. Eszméletlenül szép volt, ahogy hajára csupán a hold fényei világítottak. Azonnal végig is simítottam bársonyos haján. Csillogó szemeivel mindeközben folyamatosan tartottam a szemkontaktust.


- Gyönyörű vagy – suttogtam. Nem tetszését kifejezvén, megzárta a fejét és közelebb lépett hozzám, olyannyira, hogy mellei a mellkasomhoz nyomódtak. Éreztem, hogy a vékonyka póló alatt mellbimbói teljesen kemények. Végigfutott rajtam a hideg ennek hatására. Kezeimet megfogta, és fenekére helyezte. Zavarba ejtő szituáció volt, de nem volt ellenemre a dolog. Sőt! Testem azonnal reagált. Kristen ahogy megérezte alhasának nyomódó férfiasságom, elmosolyodott. Kissé elöntött a pír, szokatlan volt ugyanis ez az érzés.


Közel hajolva hozzám, édes hangon a fülembe súgta a következő szavakat:


- Üres a szobám, ha érdekel – majd mondandója végén megharapta a fülcimpámat. Totálisan begerjedtem, pedig nem vagyok az a durvafajta, ez a viselkedés azonban teljeséggel feltüzelt. Kapva kaptam az alkalmon, és megfogva kezeit, húztam az aprócska szobába. Belépve a kezemmel a villanykapcsoló után kutattam.


- Nem kell ide világítás – mosolyodott el Kristen. A szoba közepén állt, kitárt karokkal. Azonnal odaszaladtam hozzá és vadul szája után kutattam. Csókunk szenvedélytől fűtött volt, mégis éreztem az odaadását, én is megpróbáltam a lehető legtöbb érzelmet belesűríteni ebbe a csókba.


Kristen a csók közben benyúlt a pólóm alá, és selymes kezeivel kényeztetni kezdte felsőtestem. Szikrák pattogtak körülöttünk. A levegő mindeközben mindkettőnknek jócskán megfogyatkozott, ezért kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. Ez az idő elegendő volt arra, hogy - először Kristen engem, majd én őt – megszabadítsuk egymást a feleslegessé vált ruhadaraboktól. Nem takart minket egyéb csak az alsóneműk. Mohón rántottam vissza magamhoz Kristent, aki a boxeren keresztül kezdte simogatni vágytól duzzadt férfiasságom. Belenyögtem a csókunkba. Őt ez elégedettséggel töltötte el, folyton mosolygott a csók közben.


Én nyakára siklottam ajkaimmal, ott hintettem be bársonyos bőrét apró csókjaimmal. Kristen teste remegni kezdett, mikor végighúztam egyik kezem az oldalán. Elérve a bugyija széléig megálltam és egy határozott mozdulattal húztam le róla, az amúgy se sokat takaró anyagocskát.
Kristen ugyanígy cselekedett a boxeremmel, csakhogy ő, hogy megszabadítson tőle egy gonoszabb tervet eszelt ki ellenem. Elszakadva ajkaimtól, felsőtestemet végigcsókolva – persze mindezt kínzó lassúsággal – éret el a férfiasságomat rejtő ruhadarabot. Ott letérdelve elém, megszabadított végre „börtönömtől”. Azonnal kézbe vett és „kínozni kezdett”. Nem bírtam magam visszatartani attól, hogy egy jó pár férfias nyögés el ne hagyja a számat. Akkor lett teljesen végem, mikor kezeit ajka váltotta fel. Éreztem, ahogy teljesen eltűntet magában. Legszívesebben ordítottam volna a gyönyörtől, de inkább visszafogtam magam. Éreztem, hogy nem sok hiányzik az én teljes beteljesülésemig, ezért amilyen gyorsan csak tudtam felrántottam Kristent a földről és karjaimba zárva, vittem el az ágyig.


Letéve rá, elhatároztam, kamatostul visszaadom neki az előbbieket. Fölé tornyosulva egy csókban egyesültünk. Nem is akart tőlem elszakadni a boszorka, de én gondoskodtam róla, hogy elváljunk. Kezeimmel először melleit kezdtem kényeztetni, mire egy aprónyit felnyögött. Kezemet a szám váltotta fel. Kezemmel persze eszem ágában se volt megállni, így mellei kényeztetése közben, ujjaim egy ennél is csodásabb helyet találtak, Kristen fellegekbe repítésére.


Nőiességébe vezettem egy ujjamat. Felsikított az érzésre, mellyel mérhetetlenül boldoggá tett engem. Végül is, én ezt először csinálom, és úgy veszem észre nem is olyan rosszul!
Gyorsan mozgattam benne az ujjamat, mire ismét – a már kint érzékelt – remegés vette át kedvesem felett a hatalmat. A háta azonnal ívbe feszült és a takarót szorítva a nevemet kiáltotta. Mérhetetlenül boldog voltam ettől.


Kihúzva belőle az ujjamat, újra fölé tornyosultam, persze vigyáztam, hogy ne nehezedjek rá teljes testsúlyommal. Nyelvem régi ismerősként köszöntötte Kristenét, aki egy határozott mozdulattal a hátamra fordított.
Időm se volt reagálni, olyan hirtelen történt minden. Ahogy a hátamra fordultam, Kristen magába vezette fájón lüktető szervem. Egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzésre. Kristen csípőjét megfogva ösztönöztem gyors mozgásra, amit kézséggel teljesített is. A menyben éreztem magam, ahová ennek az angyalnak a segítsége nélkül talán soha nem léphettem volna be.


Kristen elképesztő ritmusban mozgott rajtam, azt hittem az ágy rögtön felgyullad alattunk, annyira fel voltam - én és remélhetőleg ő is – tüzelve. Égtem a vágytól, hogy még többet birtokoljak belőle. Fel is ültem, hogy számmal a már így is kő keményre duzzadt mellbimbóit vegyem a birtokomba. A fejét hátravetve folytatta irdatlan tempóját rajtam.


Nem akartam, hogy a munka legnagyobb része csak rá háruljon, én is viszonozni akartam neki mindezt az élvezetet. Óvatosan a hátára fektettem, – közben nem váltunk el egymástól – majd én kezdtem mozogni benne. Kristen a karomba kapaszkodva vergődött alattam várva a - nemsokára jelentkező - vulkánkitörést. Éreztem, hogy pengeélen táncolok, ami pillanatok kérdése és végzetes kimenetelű lesz. Igazam lett. Akkor lett a végem, mikor Kristen egyik kezét, testünk összekapcsolódásához nem vezette, és mikor én kissé kihúzódva belőle, meg nem érintett és simított végig rajtam. Egy állatias üvöltés következtében adtam át magam a beteljesülésnek. Nem álltam meg a mozgásban, minek következtében Kristen pár pillanat múlva követett engem egy hangos sikoly kíséretében.


Testünk verejtéktől gyöngyözött, és mindketten szaporán vettük a levegőt. Hátamra fordultam magammal húzva szerelmemet is. Mellkasomra hajtotta a fejét, úgy nézett föl rám csillogó szemekkel.


- Szeretlek – súgta. Állánál fogva emeltem fel egy picit az arcát, hogy számmal pecsételjem meg ezt a gyönyörű vallomást.
- Én is szeretlek – mondtam neki, haja simogatása közben. Szorosan bújt hozzám, és nem telt el egy perc sem, mire mindketten – a kimerültségnek köszönhetően – el nem aludtunk.

Az álom végeztével zihálva ébredtem. Soha nem álmodtam még ehhez hasonlót. Kikeltem az ágyból, és amilyen halkan csak tőlem telt kimasíroztam a verandára, hogy tiszta levegővel telítsem meg a tüdőmet, illetve, hogy a fejem némiképp kitisztuljon.
Elgondolkodtam. Ha álmomba ment a dolog, akkor a valóságban se lehetek annyira béna. Hogy mindezt kiderítsem, holnap lépéseket kell tennem ez ügyben!
Visszasétáltam a szobába, annak reményében, hogy ismételten örömteli álom vár.

 A komikra most nagyon kíváncsi vagyok, mert ez volt életem első Robsten khm része:) Kíváncsi vagyok, hogy teljesítettem elsőre:D