The Prohibited Fruit - 10. fejezet

Aloha:)

Üdvözletem mindenkinek, meghoztam a következő, azaz a 10. fejezetet!

Azt hiszem ha most megkérdezném tőletek, hogy ki a halál listátokon az első helyezett, azt mondanátok, hogy AnnxD 

Tudom, hogy Kristen titkára kíváncsiak vagytok, de arra sajnos még 1 hetet várnotok kell.

Pedig ebbe a részbe akartam beleírni, de csak írtam és írtam inkább a semmiről:P

A fejezet végén megint linkelek majd egy zeneszámot, de okulva a múltkoriból 2 linket fogtok kapni;)

Jó olvasást!!!!

Puszi, Lilluci

P.S: köszönöm annak a 13 embernek, aki komizott az előző héten, és annak a 33 emberkének, akik Facebook nyelven mondva, lájkolták az irományomxD(L)

10.

/Kristen/

Az út repült a kocsim alatt, olyan volt mintha haza indultam volna. Egyszer jártam csupán ezen az úton, mégis tudtam merre kell mennem. Izgatott voltam, reménykedtem benne, hogy Rob nem utál még annyira, hogy ne hallgassa meg a magyarázatomat. Egyszerűen nem utálhat!

Persze azért lélekben fel kellett készülnöm az esetleges visszautasításra. A nap már csak gyengén világított, ezért gyorsabb üzemmódra kacsoltam.
Fél óra múlva már az ismerős Tábor helyszínén parkoltam. A szívem meglódult a felidézett emlékek hatására. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam és kiszálltam az autóból. Hangos zenére lettem figyelmes és füstöt is láttam, ezért elindultam annak az irányába. Egész úton a kezemet tördeltem. Nem tudom milyen érzés lesz, ha megint meglátom Robot.

A tűzhöz érve rengeteg jókedvű emberrel találtam szembe magam. A jókedvűk egy kicsit rám is rám ragadt, aminek jelen pillanatban örültem, kell a jó kedély az elkövetkezendő beszélgetéshez. Körülnéztem és felfedeztem pár ismerős arcot. Morgan atya szintén akkor vett észre, mikor én őt. Elmosolyodtam ezen. Lassan odalépdeltem hozzá, hogy köszönteni tudjam.

- Kristen, örülök, hogy újra itt vagy – ölelt át kedvesen.
- Én is Atyám – viszonoztam a kedves gesztust. Sajnos több időm nem maradt a vele való beszélgetésre, mert valaki elhívta őt. Tovább kutattam a tekintettemmel, de csak nem fedeztem fel sehol Robot. De nem csak Robot nem láttam sehol, Kate és Toby is felszívódtak.

Csüggedten indultam el a 6 számú ház irányába, talán ott megtalálom őket. Ahogy közeledtem a szívem majd’ kiugrott a helyéről. Jól esne most valami kis szíverősítő! Kristen hülye vagy, józannak kell maradnod, elfelejtetted a múltkor történteket?!
Ismételten nagy levegőt vettem, majd határozottan bekopogtam. Aztán még egyszer, és még egyszer. Semmi.

- Ha Robot keresed, akkor rossz helyen kopogtatsz – szólalt meg egy hang a hátam mögül. Összerezzentem, mert egyáltalán nem volt ismerős. Lassan megfordultam, hogy szemügyre vehessem az idegent. Derek állt a lépcső alján, kezében egy hatalmas vizes tartállyal.
- Nem tudod esetleg, merre lehet? – kérdeztem s közben leindultam a lépcsőn. Gyanúsan méregetett. Volt egy olyan sejtésem, hogy tudja mit követtem el a szóban forgó egyénnel.
- De tudom – vetette oda félvállról.
- És elmondod? – utálom, ha valakiből harapófogóval kell kiszedni valamit.
- Nem tudom, hogy Rob örülne-e neki? – esküszöm, hogy lecsapom! Mit húzza már az így is pengeélen táncoló idegeimet?!
- Derek, kérlek! Beszélnem kell vele valami igazán fontosról – könyörögtem.
- Rendben! De nem tőlem tudod, oké? – esketett meg. Én, hogy hitelesebb legyek a szívemre tettem a kezem. Úgy látszik, ez győzte meg igazán. – A folyóparton van, mostanában mindig ott lóg, egyedül – adta meg Rob pontos helyzetét.
- Kösz Derek, jövök neked eggyel – ütögettem meg a vállát.

Gyors futásnak eredtem, mielőbb találkozni akartam vele. Ezernyi párbeszéd futott át az agyamon, de tudtam, hogyha szemtől szembe kerülök vele, ezeket hajíthatom a képzeletbeli kukámba. Spontán leszek, az a filmeken mindig bejön. Talán nálam is.
Hangok csapták meg a fülemet. Talán rossz helyen járok? De akkor meghallottam a világ legédesebb hangját.

- Oké Kate most mondd el érthetően, hogy ki van itt! – szólt egy kissé idegesen Rob, Kate-re. Ezek szerint Kate látott engem a tűznél, és jött szólni erről Robnak. Miután Kate kimondta a nevemet nem történt semmi, néma csönd telepedett a folyópartra.

Megembereltem hát magam, végül is nem szobrozhatok egész este a bokrok mögött. Jöjjön, aminek jönnie kell! Elindultam a többiek irányába, de a béna, balfasz formám ismét felülkerekedett és egy hatalmasat estem előre. Pont beleestem egy farakásba, ami szerencsésen felsebezte a karomat. Nagyon fájt, de ezt a fájdalmat háttérbe kellett szorítanom. Összeszorított fogakkal léptem elő a bokrok mögül. Négy megkövült emberrel találtam szembe magam, mind ijesztő látványt nyújtottak, de jelen pillanatban volt egy olyan érzetem, hogy én se festhetek jobban náluk.

Ijedtségemet a meglepettség váltotta fel, ugyanis Kate-en, Toby-n és Robon kívül ott állt még az én „legjobb” barátnőm Ann. Mi a csudát keres ő itt? Egyetlen használható indok se jutott eszembe.


- Sziasztok – köszöntem félénken és egy lépést tettem feléjük. Mindhárman értetlenül meredtek rám, mintha egy élőholt kelt volna ki a sírjából, és kísérteni tért volna vissza őket.
- Szia – szólalt meg végre valahára Kate. Pont ő? Tőle vártam volna legutoljára üdvözlést.

Piszkálta a csőrömet Ann ittléte, aminek hangot is adtam.
- Te mit keresel itt? – néztem rá jelentőségteljesen.
- Csak megvédek tőled pár embert – szólt vissza flegmán. Mi a franc? Most én vagyok gyépés, vagy ő kettyózott be?! Mégis kit kéne tőlem megvédeni, főleg neki?
- Miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül, kissé feljebb emelve a hangom.
- Ne játszd a hülyét Stew! – ordított, miközben végig simította kezét Rob hátán. Azt hittem rosszul látok. Direkt ingerelni akart ez a kétszínű szuka, és sikerült is elérnie a célját, mert totál bepipultam. Mint egy dühödt bika úgy indultam meg felé. Meg akartam tépni ezt a ribancot, aki egykor a legjobb barátnőm volt. Milyen jó színésznő a lelkem, jól átbaszott és hátba szúrt, de ezt nem hagyom megtorlatlanul!

Elindultam felé rohamléptekkel, ekkor észrevettem rajta, hogy kezdi felfogni azzal a parányi kis agyával, hogy bizony itt elagyabugyálás lesz. Felsikított, mint egy ovis kislány és rögtön Rob mögé ugrott, aki elállta előlem az utat. Vállamra helyezte a kezét, így fogott vissza attól, hogy jól megtépjem a VOLT barátnőmet.

- Engedj oda! – üvöltöttem magamból kikelve. Ann az arcát Rob hátába temette, a fülét pedig jó alaposan befogta.
- Kristen, állj le! – szólalt meg Rob határozottan. Ez kissé kitisztította a fejem. Nem akarok én is lealacsonyodni Ann szintjére. Hátráltam egy lépést. Rob hátrafordult Ann-hez és suttogott valamit a fülébe, mire az a ribi szipogva engedte el őt, és lépett oda Toby-ékhoz.

- Toby, kérlek menjetek vissza Ann-nel a tábortűzhöz. Én is azonnal utánatok megyek, de el kell előbb látnom Kristen sebesülését – adta ki az utasítást. Addig a pillanatig nem is tűnt fel igazán, hogy mennyire vérzik a kezem, míg Rob szóvá nem tette. A düh és a gyűlölet olyannyira elvakított, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni.

Toby „engedelmeskedett” Robnak, majd Ann-nel és Kate-el az oldalán továbbálltak.
Csak Rob és én maradtunk a hulla sötétben. Nem féltem, mert tudtam ő itt van mellettem, bár bizonyára szívből utál, mégse eshet semmi bajom addig, amíg ő itt van.

- Gyere velem! – mondta kimérten. Követtem őt a sötét éjszakában a még sötétebb erdőn át. Szép emlékek idéződtek fel bennem, de sem az idő, sem pedig a hely nem volt alkalmas arra, hogy tovább folytassam a fantáziálgatást. Be kell, hogy valljam, rohadtul féltem! Minden egyes kis apró zajra egy kicsit felsikkantottam, Rob pedig mindig kénytelen volt megállni miattam.

Lassan kiértünk az erdőből és megpillantottam pár házat kivilágítva. Szorosan Rob mögött meneteltem és a fénynek köszönhetően feltérképeztem a hátsó fertályát. Annyira ütődött vagyok, bizonyára a pokol fenekére kíván, én meg itt stírölöm a csillagos ötös hátsóját.

Kinyitotta a bejárati ajtót, majd úriember módjára előre engedett. Rögtön felkapcsolta a villanyt, amire nem voltam felkészülve, mivel a kinti sötét után majd’ megvakultam a hirtelen világos miatt.

- Ülj le nyugodtan, én addig keresek pár kötszert – mutatott az ágyra. Le is telepedtem a puha ágyra, és onnan néztem a ténykedését. Minden fiókot átkutatott, mígnem az egyikből elővett vagy egy tucat kötszert és fertőtlenítő szert. Ledobta mellém az ágyra őket, majd helyet foglalt velem szembe és kezébe vette a sérült karomat.
- Szép vágás – dicsérte meg a 10 centis sebemet. Elmosolyodtam. Érintése olyan gyengéd és törődő volt, meghatódtam tőle. – Ez most egy kicsit csípni fog – figyelmeztetett majd először egy fertőtlenítő sprayt fújt a kezemre. Kibaszottul csípett!

Rögtön ki is akartam húzni a karomat a kezei közül, de erősebben tartott, mint hittem. Óvatosan letörölte a csípős löttyit a karomról, ezután pedig gondosan bekötötte azt. Végig az arcát figyeltem. Teljesen rákoncentrált a feladatára, szinte átszellemült, de lehet ezt csak én képzeltem így.

- Kész is van – engedte el hírtelen a kezem. Tátott szájjal bámultam, ahogy azonnal felpattan és kezdi visszapakolászni a dolgait a fiókjába.
- Köszönöm – suttogtam. Ebben a pillanatban rájöttem, hogy mindent végérvényesen elrontottam. Nem fogom őt soha többé visszakapni.
- Nincs mit – nézett rám azokkal a kékeszöld szemeivel, amitől majdnem elájultam. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni a mellkasomban, a levegőt csak szaggatottan tudtam venni, légszomj közeli állapotba kerültem.

Tudtam itt az ideje, hogy végre szóba hozzam azt a dolgot, ami miatt úgy viselkedtem vele a múltkor.

- Rob… - szóltam hozzá és megfogtam a karját, jelezve ezzel azt, hogy komolyan beszélni szeretnék vele. Megdermedt az érintésemtől és lassan visszahelyezkedett az ágyra. Hosszú percekig csak farkasszemet néztünk egymással, majd lassan arcunk közelíteni kezdett egymás felé. Éreztem hideg leheletét az arcomon. Mindennél jobban vágytam a csókjára. Talán mégis van esélyünk arra, hogy tisztázzuk a dolgainkat? Vészesen csökkent az ajkaink közti távolság, mikor hirtelen hangos kopogtatás ölte meg ezt a romantikus, idilli pillanatot. Rob azon nyomban felugrott és zavartan túrt a hajába, majd nagy levegőt vett és kinyitotta az ajtót. Én lemondóan néztem a ténykedését. Miért nem jöhet össze nekem is valami az életben?!

- Robert, hol van Kristen? – kérdezte Rose nővér kétségbeesetten. Nagyon hálás voltam mindenért a nővérnek, de jelen pillanatban elküldtem volna melegebb éghajlatra. Tudom bunkó Stewart ismét felülkerekedett, de ha valaki beleköp a levesembe arra nagyon idegbeteg tudok lenni!
- Odabent van – nyitotta ki jobban az ajtót „megmentőm”. Rose nővér azon nyomban befutott és vizsgálgatni kezdte a már jól ellátott kezemet.
- Kristen drágám, jól vagy? – kérdezte, és a homlokomat is fogdosni kezdte.
- Remekül, és a kezem sérült, nem pedig a fejem – világosítottam fel.
- Tudom, de lehet, hogy a karod elfertőződik és akkor belázasodhatsz – magyarázta vadul hadonászva, majdnem megfulladt.
- Semmi bajom, Rob ellátta a sérülésem – emeltem a tekintetem a szóban forgó szexi doktor bácsira. Kristen, kuss!!
- Robert ez nagyon rendes volt tőled – dicsérte meg az idős hölgy Robot. Ő zavartan toporgott az ajtóban, úgy látszik zavarja, ha ő van a középpontban.
- Én csak segítettem egy bajbajutottnak – vágta rá határozottan. Szóval csupán egy bajbajutott vagyok a számára? De akkor mi volt az, az imént? Nem úgy tűnt, hogy közömbös vagyok a számára, talán ennyire ostoba lennék? És megint millió kérdés kavargott a fejemben.
- Akárhogy is, de megmentetted Kristent – mondta Rose nővér.
- Ez túlzás, és szót se érdemel – akarta már lezárni a témát Rob. – Viszont most szeretnék elmenni a tábortűzhöz, ha nem túl nagy gond?
- Dehogy gond. Vidd magaddal Kristent is! – pattant fel az apáca. Mindketten döbbent arccal néztünk rá. Most ugye csak ugrat? Egyértelmű, hogy Rob a háta közepére se kíván engem.
- Én szívesen itt maradok, nekem nem gond – vontam vállat, mintha nem érdekelne, hol is vagyok, pedig nagyon is szerettem volna Robbal menni. Rob arcán először örömöt, majd bánatot véltem felfedezni. Mi ütött belé?
- Nem, erről szó sem lehet! – kérte ki magának a nővér. – Robbal mész, neked is részt kell venned a tábortűzön.

Mint valami diktátor, félelmetes ilyennek látni ezt a kedves idős hölgyet. Merek én vele akadékoskodni? Beleegyezően bólintottam és elindultam Rob után, aki sietősre vette a figurát. Kicsit se feltűnő, hogy leakar rázni, de én nem tágítottam a fejembe vettem, hogy ma, ha törik, ha szakad, de beszélni fogok vele. Lassan megérkeztünk a tűzhöz, ahol rengeteg ember foglalt helyet. Mindnyájuk felhőtlenül boldog volt. Hol kacarásztak, hol összebújva nézték a pattogó tüzet, hol pedig malac vicceket meséltek egymásnak.

Rob egyenesen a barátai felé vette az irányt. Én kissé elbizonytalanodtam, hogy kövessem-e. Mikor azonban megláttam, hogy Toby mellett nem csak Kate, de Ann is helyet foglal, nem volt kérdés, hogy kövessem.
Leült Kate mellé, én pedig választhattam Rob és Ann közül. Azt hiszem egyértelmű, hogy kire esett a választásom. Ha Ann lenne az utolsó ember, aki mellé leülhetnék, inkább állva maradnék. Szívem szerint jól beletapostam volna az arcába, de még a csukámat is sajnáltam bepiszkolni az ő felfuvalkodott képével. Harcias kedvemben vagyok azt hiszem, és egyetlen rossz szóra is ugranék a jelenlegi idegállapotomban.

- Rob, idehoztam amit kértél – szólalt meg a semmiből Ann. Mi a fasz? Ezek szerint ez miatt sugdolóztak a folyóparton. Kinyuvasztom ezt a picsát!
- Köszönöm – majd felállt és odasétált a ribanchoz. Ő átnyújtott neki egy gitárt és hülyén vihogott is hozzá. Szánalmas jelenet volt.

Rob nem törődve a hangzavarral ujjait a húrokra helyezte és belekezdett egy híresnek annyira nem mondható számba. Elképesztően ügyesen játszott, a zene, szó szerint megérintette a lelkemet. Sajnos nem ismertem a dalt, de Kate már el is kezdte énekelni, és vele együtt még jó néhányan bekapcsolódtak. Kate-nek szép hangja volt. Rob néha-néha rám pillantott, mintha azt várná, én mikor kapcsolódom be.(Link1; Link2)

You with the sad eyes

Don't be discouraged

Oh, I realize

It's hard to take courage

In a world full of people

You can lose sight of it all

And darkness still inside you

Make you feel so small

But I see your true colors

Shining through

I see your true colors

And that's why I love you

So don't be afraid to let them show

Your true colors,

True colors, are beautiful,

Like a rainbow.

(Ah ah ah...)

Show me a smile then,

Don't be unhappy,

Can't remember when I last saw you laughing

If this world makes you crazy

And you've taken all you can bear

You call me up

Because you know I'll be there

And I see your true colors

Shining through

I see your true colors

And that's why I love you

So don't be afraid to let them show

Your true colors,

True colors, are beautiful,

Like a rainbow

Ah ah ah ah...

Spoken: Can't remember when I last saw you laughing

If this world makes you crazy

You've taken all you can bear

You call me up (Call me up! )

Because you know I'll be there (Know I'll be there)

And I'll see your true colors

Shining through (I see them shining through! )

I see your true colors

And that's why I love you (That's why I love you! )

So don't be afraid (Afraid) to let them show

Your true colors, true colors

I see your true colors shining through (Yeah! )

I see your true colors

And that's why I love you

So don't be afraid (Afraid) to let them show

Your true colors

True colors, true colors

True colors, are beautiful,

Like a rainbow

A vége felé én is a többiekkel tudtam énekelni a dalt, mire Robtól egy elismerő pillantást kaptam. Tetszik neki, ahogy énekelek?

Még pár akkordot játszott aztán letette maga mellé a gitárját. Tapsvihar tört ki az emberek körében. Rob ismét zavarba jött és kócos hajába túrt.

- Nagyon szépen játszol – hajoltam közelebb hozzá, és fülébe súgtam mindezt. Megdermedt mikor megérezte közelségem.
- Kösz – motyogta halkan. Annyira vágytam most a közelségére és legfőképp a csókjára, hogy döntő lépésre szántam el magam. Kimondom végre azt, amit érzek.
- Szeretlek! – néztem a szemébe.
- Azt hiszem, beszélnünk kell – fogta meg a karomat.

Igen valóban beszélnünk kell, mégis valami rosszat éreztem. Valami baljós közeledik ebben egészen biztos voltam, de jelen pillanatban örültem, hogy esélyem nyílik arra, hogy mindent megmagyarázzak neki.

Ismét megköszönném ha írnátok pár sort ehhez a részhez:) Vagy csak lájkoljatokxD Köszönöm(L)