Dancing with tears in my eyes - 6. fejezet

Itt is a kövi feji, kis késéssel ugyan de itt van :D remélem tetszeni fog azoknak akik olvassák. És  nagyon köszi azoknak a pár embernek akik komiztak nekem :) :) lávjúúú honey B.-im :D XD <3 <3

Azért ha már vannak olyanok akik nem komiznak, legalább jelöljétek be hogy tetszik e vagy sem, ott alul. :)

Na huzzatok olvasni! :D :D :D

Pussz <3

Ahogy Robhoz rohantam hogy felsegítsem a földről, kezeit még mindig nem vette le arról a bizonyos pontról testrészén, majd megpróbáltam talpra állítani szegénykémet.

- Ne haragudj Rob! Nem direkt volt, csak megijedtem. – kértem tőle bocsánatot, amíg egyik kezét átlendítette vállamon, így tartva meg őt lábain. A cigimet megláttam az út szélén, ami bizonyára kirepült kezemből, mikor tökönrúgtam szegény Robot.

- Ugyan, semmi gond, és bocsi hogy megijesztettelek. – nyöszörögte, miközben elindultunk a lakásom felé.

Felérve a lakásom ajtajánál a kulcsom előkotorálása közben megjelent Larry.

- Na mizújs Stewi? Nincs kedved átjönni hozzám egy kicsit? Nézhetnénk valami filmet akár. – támaszkodott meg mellettem, miközben szemeivel – és persze vigyorgó képével – Robot kezdte el bámulni, aki a falnak támaszkodva ült a padlón.

- Bocs, de most nem. Majd… máskor. – az a máskor igazából azt jelentette, hogy soha, de inkább nem akartam megbántani szerencsétlent.

Amilyen gyorsan csak tudtam felsegítettem Robot, hogy mielőbb bent legyünk a lakásba, és ne lássam azt az idiótát.

Az ajtót becsaptam, majd Rob karját nyakamra téve vezettem a kanapéhoz, s míg Ő nyöszörögve ugyan, de ledőlt rá, addig én gyorsan előkotortam valamit a mélyhűtőből, ami segít fájdalmán.

Találtam is egy zacskó jeget, amin meg is lepődtem, bár ha jobban belegondolok, biztos a költözés alatt drága anyukám pakolta bele hűtőmbe. Meg mindenféle olyan dolgot, aminek a felét se fogyasztottam el.

Rob összegörnyedve feküdt a kezei még mindig OTT voltak, majd megpróbált feltápászkodni, mikor meglátott, de rászóltam hogy maradjon veszteg, és a kezébe adtam a jeges tasakot.

- Köszönöm. – suttogta halkan, miközben keze helyére tette a jeget. :D

Csendben ültünk – jobban mondva ültem a padlón Rob feje mellett – mígnem megszólalt a telefonom. Odarohantam ahová ledobtam érkezésemkor a táskám, és kikapva megpillantottam a kijelzőn John nevét.

- Szia John. – feleltem félénken. Rob ahogy meghallotta John nevét egyből felém fordult. Kimentem az erkélyre, ahol kicsit már hideg volt, de nem érdekelt, ha megfázom, mihamarabb ráakartam gyújtani még egy szálra.

- Szia Kristen, csak akartam szólni, hogy holnap nem kell bejönnöd, mivel van egy kis dolgom, és zárva leszünk, de csütörtökön este 8ra várlak. – mondta picit talán idegesen.

- Rendben akkor csütörtök este 8. Akkor…szia John. – köszöntem el tőle, majd megvártam, míg Ő is ugyanezt teszi, és letettem a telefont.

A kint lévő széken ülve elgondolkoztam azon vajon John miért viselkedett olyan furán a telefonba. Kicsit mintha valami miatt ideges lenne, de fogalmam se volt róla mi lehet az. Lehet történt vele valami?

A fejemet hátradöntöttem a szék támlájának, és csukott szemmel szívtam cigimet, majd mikor már vagy a fél dobozzal is sikerült elpusztítanom, és már szét fagytam odakint, úgy döntöttem hogy, bemegyek megnézem Robot él-e még vagy már szerencsétlenek gyereke se lehet több úgy megrúgtam. xD

A nappaliba érve Rob még mindig a kanapén feküdt, és ahogy láttam el is szundított. Azon után amit tettem vele, nem volt szívem kidobni a lakásomból  szegény szerencsétlent. Így a kanapé támláján lévő takarót felkaptam, majd nyakig betakartam vele.

Míg ő nyomta az ágyat, addig én elmentem megfürödni, bár amint beértem a fürdőbe ugydöntöttem inkább veszek egy forró fürdőt.

Teleengedtem a kádat forró vízzel, majd ledobáltam a ruháimat, ami a szennyeskosárba landolt. A hátam mögött lévő szekrényről az ipodom után nyúltam és kedvenc számomat hallgatva merültem el a vízbe.

Mikor már az ujjaim is kezdtek összeaszalódni, kimásztam a kádból, de mikor kiléptem Robbal találtam szembe magam. Ő csak bámult rám kigúvadt hatalmas nagy szemekkel, majd villámgyorsan hátat fordított nekem.

Nem hallottam mikor jött be a hülye ipodomnak köszönhetően, ami még mindig üvöltött a fülembe.

- Ne haragudj Kristen. Azt hittem már rég alszol. Csak a mosdót szerettem volna használni. – szólalt meg végül, miközben a törcsi után nyúltam, hogy mihamarabb magam köré tekerhessem.

- Már megfordulhatsz, és semmi gond. Nyugodtan használd a mosdót addig én magamra kapok valamit. – mondtam neki most már teljesen nyugodtan. Az ajtó felé menet Rob elkapta a karom, és szembefordított magával.

- Tényleg bocsáss meg nekem! Nem akartam leskelődni vagy ilyesmi. – elengedte mondandója közben karom, miközben fejével elfordult, s tudtam hogy tényleg nagyon bántja a dolog, de mintha még valami más is aggasztotta volna, de nem akartam kíváncsiskodni.

- Rob mondom hogy semmi gond. De megyek mert idefagyok. Ott a csap mellett találsz törülközőt ha kell. Azt nyugodtan használhatod. – hadartam neki gyorsan majd beiszkoltam lábujjhegyen a hálóba. Magamra kaptam a szakadt trióm meg a rövid nacim, és miután kész voltam a ruha magamra ráncigálásával, kimentem a konyhába valami kaját lőni, de természetesen én idióta nem vásároltam be, így marad a szokásos pizza.

Szerintem Robnak se lesz kifogása a dolog ellen, ahogy láttam tegnap is odavolt a pizzáért.

Rendeltem egy XXL méretű pizzát, és mikor pont befejeztem a beszélgetést a pasival, megszólalt Rob a hátam mögött:

- Öhm… Kristen remélem nem baj, hogy itt maradok nálad. Mert ha esetleg mégis akkor nyugodtan mond meg, és már itt se vagyok. – fordultam felé, és nem tudtam szóhoz jutni a látvány miatt. Ott állt előttem Ő egyszáll bokszerben, és nem tudtam tekintetem másfele vinni. Aztán végül sikerült megtalálnom a hangomat.

- Ne… nem ugyan, szeretném, ha itt maradnál. Azok után, amit tettem, még szép hogy itt maradsz. És amúgy is rendeltem egy jó nagy pizzát, amit egyedül kétlem, hogy eltudom tünteti. – néztem mostmár tényleg szemeibe, és láttam, hogy elmosolyodik.

Rendben. – felelte vigyorogva. Esetleg nem bánnád, ha kimegyek cigizni? Ha gondolod, akkor te is kijöhetnél egy szállra. –futatta végig rajtam tekintetét, majd ismét szemeimbe nézet.

- Igen, persze az nekem is jól esne most.

Az erkélyre kiérve lehuppantam a kedvenc székembe, majd a lábaimat felpakolva a korlátra elhelyezkedtem kényelmesen, míg Rob is leült a mellettem lévő székre.

Majd elővette cigiét, s meggyújtva jó mélyet szippantott belőle. Én is így tettem, és csak ültünk egymás mellett hosszú ideig, mígnem Rob végre megszólalt:

- Egyébként ott a bárban sajnálom, amit tettem vagy mondtam. Tudod már régóta elakartam mondani valami fontos dolgot, amit jogod van tudni. - szívott bele jó mélyen cigijébe.

 - Ugyan Rob, nekem kéne elnézést kérnem, amiért – mutattam az alsó testrészére – ilyet tettem.

- Tényleg sajnálom, nem direkt volt Rob. – hajtottam le fejem, nem bírtam szemébe nézni.

Nem szólt semmit hosszú ideig csak ültünk egymás mellett, aztán eszembe jutott hogy az előbb valami fontosat akart közölni.

- Oh igen, tudod, van egy fontos dolog, amit úgyhiszem jogod van tudni. – rákaptam tekintetem, s szemébe szomorúságot, fájdalmat láttam megcsillanni.

- Kiskoromban az édesanyám meghalt. Az apámmal éltem hosszú ideig, míg végül úgy döntöttem a színészetet választom, és végül ide jutottam. – nevetett fel cinikusan és mégis szomorúan. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, hogy megvigasztalhassam.

- Továbbra is tartottam a kapcsolatot az apámmal, de az évek során egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Egyszer egyik nap, felhívott telefonon, és nem éppen volt beszámítható állapotban, ami nagyon meglepő volt, hisz nem olyan fajta apa volt, aki hulla részegre issza magát. – nézett rám ismét majd folytatta a történetét, amit nem igaz értettem, hogy nekem - egy idegennek - miért kell elmondania.

Mikor apám felhívott, elmondta, hogy édesanyám a szülésbe halt bele, nem pedig valami betegségbe, amit kiskoromban kitalált. Végül közölte velem, hogy van egy…- valaki elkezdett dörömbölni az ajtómon, de olyannyira hogy azt hittem betörni készül valami idióta.

- Ne haragudj Rob, egy pillanat és jövök. Lehet, hogy a pizzát hozták. – feleltem, és még a hasam is megkordult.

- Menj csak. – felelete egy kis hamiskás mosollyal az ajkán.

Mikor odaértem, és kinyitottam az ajtót majdnem elküldtem az illetőt melegebb éghajlatra, de mikor megláttam ki áll az ajtóban, teljesen meglepődtem.

- John! Te mit keresel itt?! – kérdeztem meglepetten.

- Szia Kris, csak azért jöttem… szóval… hát hogy… én… szeretlek Kristen! – mondta ki azt a szót amit a legkevésbé vártam volna tőle.

- John. – nyögtem fel idegességemben. – Figyelj, nagyon kedvellek meg minden, de csak barátként tekintek rád. Kérlek ne tedd ezt!  Nem szeretnék ismét ahhoz a megoldáshoz folyamodni, mint amit nem is olyan rég meg kellett tennem. Kérlek John, csak… csak maradjunk barátok rendben? – kérleltem, miközben már kint voltunk az ajtóm előtt. Nem szerettem volna, ha ezt Rob is hallja, igaz odakint volt az erkélyen, de akkor is.

- Rendben, megpróbálom, de nem ígérhetek semmit. Ami ma történt az öltözőbe felébresztett bennem valamit, amit régóta nem éreztem. – simított végig arcomon. Nem tudtam erre mit feleljek. Bennem semmilyen érzést nem ébresztett fel iránta, de az igaz hogy jól esett a közelsége az érintése.

- John, most vissza kell mennem, de majd még beszélünk, és tudod… csak barátok. – öleltem át mosolyogva, majd adtam neki egy búcsú puszit az arcára.

Ahogy beértem a lakásba, megint valaki elkezdett kopogni az ajtómon. Hát már soha nem hagynak békén a rohadt életbe!?

Szerencsére csak a pizzás csávó volt, aki ment vigyorgott rám, mint a vadalma, és én se tudtam visszafogni mosolyomat. Gyorsan „elloptam” a kezéből a pizzámat, majd beérve a lakásba Robbal találtam szembe magam.

- Meghozták a pizzát. Addig ülj le a kanapéra egy pillanat és hozom. – mosolyodtam rá, de még a kezébe nyomta a pizzás dobozt, majd ki iszkoltam a konyhába. Hamar vissza is értem a nappaliba két sörrel a kezemben. Lehuppantam törökülésbe mellé, majd a kezébe nyomta az egyik sörös üveget.

Csendben falatoztunk, mikor az utolsó szelet felé közelítettem kezeimmel, de Rob beelőzött.

- Oh bocsi, edd csak meg. – nyújtotta felém az utolsó szeletet.

- Öhm… köszi – mosolyodtam rá, majd a kezében lévő kaja után nyúltam, mint valami éhenkórász. xD Viszont, amint kezünk összeért, valami különös érzés lett úrrá rajtam. Olyat ,amit John vagy bármelyik volt pasim közelében egyszer sem éreztem. Hihetetlen, de csak egy apró érintés volt az ujjamon és mégis olyan hatással volt rám, hogy az elképesztő. Rob is érzett valamit, mivel szeme egyből megtalálta az enyémet, amint kezünk összeért.

Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna, így az utolsó pizza elfogyasztása után hátradőltem a kanapén, és a hasamat simogatva úgy kortyoltam sörömet. Rob is hasonló képpen tett amint láttam, nem bírtam visszatartani nevetésem.

- Mi olyan vicces? – nézett rám vigyorgó fejjel.

- Semmi, csak úgy tele ettem magam, hogy mozdulni sem bírok. – feleltem, mire ő is elmosolyodott.

- Azt hiszem ki kéne menni egy cigire. – álltam fel, de hirtelen megszédültem, és majdnem visszaestem a kanapéra, de Rob derekamat elkapva megtartott, és magához húzott.

- Minden oké? – nézett rám aggódó szemekkel. Nem bírtam levenni róla tekintetem. Szinte vonzottak csodaszép szemei, és ajkaira nézve csak azt vettem észre, hogy a nyakaköré tekerem kezeimet, és számmal ajkai felé közelítek.

Éreztem, ahogy Rob is viszonozza csókom, és derekamról elvéve kezeit megérezem amint befurakodik pólóm alá.

A hajába túrva húztam magamhoz még közelebb, és szinte faltuk egymás ajkait, majd egy kis idő elteltével oxigén hiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól, de Rob más megoldáshoz folyamodott, nyelvét ugyanis megéreztem, amint végig simít fülem mellett.

- Gyönyörű vagy Kristen, de… biztos hogy akarod? – kérdezte most már a szemembe nézve. Nem tudtam mi ütött belé, hisz reggel a konyhába, majd’ rám vetette magát, most meg megkérdezi, hogy biztos hogy akarom-e?! nem tudok kiigazodni ezen a pasin az már egyszer biztos. De annyira kívántam, mint még pasit soha ezelőtt életemben.

- Igen biztos. – nyögtem alig halhatóan, mire Rob a fenekem alá nyúlva emelt meg és beviharzott velem a karjaiban a hálóba.

Óvatosan lerakott az ágyra, majd a lábaimat összekulcsoltam csípőjén, így megéreztem, amint hozzám nyomódik már biztosan kőkemény férfiassága.

Annyira elvesztettem a fejem, hogy azt se tudtam mit tettem, de a közvetkező pillanatban azt vettem észre, hogy Rob csípőjén ülve csókokkal borítóm amúgy is szabad mellkasát, mire hangos nyögéseket kaptam tőle. Majd a nyelvemmel végig simítottam felsőtestén, mire elértem ajkaihoz, a tarkómnál fogva utánam kapott, majd maga alá fordított.

A falatnyi trikómat szinte letépte rólam, s melleimre vetette puha ajkait, mire egy hangos – már majdnem szinte kiáltás – szakadt fel torkomból. Ahogy ajkaival melleimet kóstolgatta, addig én bevetettem kezeimet, és a bokszerje alá vezettem kezeim, mire lekapta azt, és a fejem felé szorította.

- Nyugi Kris, nem kell kapkodni. – suttogta fülembe, majd végighúzta nyelvét fülemtől indulva egészen az ajkaimig, aztán a kezeit megéreztem, ahogy leráncigálja rólam a rövidnadrágot, és elepedve nézi, egyben csodálkozva, hogy bugyit nem viselek.

Majd kezeivel combomat végig simította, aztán nyelvét is bevetette, mígnem elért arra a bizonyos pontra, ami már így is fájóan lüktetett. Mikor azonban nyelvét is bevetette, hangos kiáltás szakadt fel belőlem, mire rám emelte csillogó szemeit, de csak nyöszörögve kérleltem hogy folytassa, amit elkezdett, aztán már csak azt vettem észre, hogy vigyorgó fejjel a lábaim közé hajol, és nem kellett eltelni egy percnek már feljutottam a csúcsra.

Még mindig remegtem, amikor szemeimet Robra emelve azt láttam, hogy eltávolodik tőlem, annyira megijedtem hogy itt akar hagyni, de csak a bokszerét vette le magáról, majd újra a lábaim közé férkőzött be, így megéreztem, amint nekem nyomódik férfiassága. Az ajkaira vetettem magam, és csak faltuk egymást, mikor már nem bírtam tovább, magam vettem kezembe- szószerint- a dolgokat. Így a kezemet kettőnk közé vezettem, és körbefogtam már merev férfiasságát, majd oda illesztettem ahova kell, hogy végre megtegye azt, amit már régóta várok. De kezeim után kapva eltolta azt, és csípőmet megemelve egy lökéssel belém temetkezett.

Hangosan kapkodtuk mindketten a levegőt, de Rob még mindig nem mozdult meg, így csípőmet megmozdítva ösztönöztem őt is mozgásra.

Megértette mit kérek tőle, lassú mozgásával kergetett az őrületbe, mígnem körmeimmel végigszántottam hátán, majd fenekébe markolva kértem gyorsabb mozgásra. Egyből gyorsított a tempón, mígnem megremegtem amint felértem a csúcsra, aztán már pillanat múlva Rob is követett engem.

Zihálva kapkodtuk a levegőt, izzadtság lepte el testünket, majd egy szenvedélyes csók után Rob legördült rólam, de magával húzott engem is, így testünk még mindig összefonódott. Nekem se volt kedvem lemászni róla, ezért karjaiban szenderedtem el, fejemet a nyaka ívébe temettem. Még éreztem, amint végig simít hajamon, s megcsókolja fejem búbját, utána már csak zuhantam az öntudatlanságba.