The Prohibited Fruit - 17. fejezet

 

Sziasztok!

Ha péntek, akkor új rész:)

Ugye mondtam, hogy a történet rövidsége miatt nem tudom garantálni a felhőtlen boldogságot mindig, és sajnos most elindul el lavina, mely a történet végéig majdnem ki fog tartani!!

Nem is mondanék erről semmit, már most érzem, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de ez van srácok, haladni kell a sztorival és ez konfliktus nélkül nem megy.

Köszönöm Bellsnek, Beusnak és Zenonak, akik az előző fejezetnél véleményt nyilvánítottak!!!(L) A pipálgatós emberkéknek is hálás vagyok!

Fanni, neked pedig megint egy hatalmas KÖSZÖNÖM jár^^(L)

Jó olvasást!

Puszi, Lilluci

17.

/Derek/

A bál napja vészesen közeledett, én mégse értem el semmit Kristennél. Hiába bókoltam neki, nála süket fülekre találtak becézgető, szép szavaim. Ann emiatt kezdett egyre dühösebb lenni rám, bár én mindennap biztosítottam róla, hogy az adott nap végre végrehajtom a tervünket, de minden alkalommal csúfos kudarcot vallottam. A mai nap az utolsó lehetőségem, hogy behálózzam Kristent.

Most is a szokott ütemben haladtak a dolgok. Délután találkoztunk, majd nekiálltunk próbálni. Nehezemre esett előadni a botlábút, de ez volt az egyetlen dolog, amivel rávehettem, hogy töltsön velem némi időt.
Ma is megdicsértem a kinézetét, a tánctudását is elismerő szavakkal illettem, de mintha egy kősziklához beszéltem volna. Lepergett róla minden. Egy mosolyon kívül soha nem ajándékozott meg többel. De ez rohadt kevés volt! Olyannyira, hogy Ann kezdett begőzölni a kudarcaim láttán, és azon gondolkodott, kihagy engem a buliból. Csakhogy nekem nem állt szándékomban fél munkát végezni. Be akartam bizonyítani Ann-nek, hogy rátermett vagyok egy ilyen dolog kivitelezésében. Az egyetlen akadályt Kristen jelentette.

- Derek, azt hiszem mára ennyi – engedte el a kezemet lihegve Kristen. Nem csoda, hogy kifáradt, lassan egy órája pörögtünk-forogtunk a kicsiny helységben.
- De holnap lesz a bál, és még mindig béna vagyok – próbáltam húzni az időt.
Ha ma sem mutatok fel eredményt, Ann kicsinál. Én azonban nem akartam elveszíteni őt. Szerettem, és ezért bármeddig elmentem volna, csak ő maradjon meg nekem.

- Egyáltalán nem vagy béna, sőt már jobban táncolsz, mint én – lépett a magnóhoz Kristen, hogy kikapcsolhassa azt.

Ennyi. Kész, feladom!
Beletörődően sóhajtottam egyet, aztán az egyik székhez léptem, melynek hátuljára terítettem a kabátomat.

- Még mindig Ann-t akarod elhívni? – kérdezte hirtelen a semmiből. Bólintottam, bár nem fűztem nagy reményeket ahhoz, hogy Ann a mai nap után látni akar engem.
- Bárcsak le tudnálak beszélni róla! – emelte rám a tekintetét elkeseredetten. Épp szólásra nyitottam a számat, mikor a zsebemben megszólalt a telefon. Elővettem, s mikor megláttam a hívó nevét, elsápadtam. Ann.

Megnyomtam a fogadás gombot, és remegő kézzel emeltem a készüléket a fülemhez.
- Jutottál valamire? – kérdezte izgatottan. Nyeltem egy nagyot, éreztem, hogy levert a víz.
- Nem – suttogtam hangtalanul.
- Nagyszerű! – csattant föl. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött örömöt. Eddig legszívesebben felnyársalt volna a teszetoszaságom miatt, most meg örül a kudarcomnak. Ki érti a nőket?
- Maradj még vele egy kicsit – kezdte – Nemsokára ott leszünk, akkor újra megcsörgetlek – hadarta. – A hívás után akcióba kell lépned. Értetted? – kérdezte szigorúan.
- Igen, de…
- Nincs semmi de! Ez az egyetlen esélyünk. Most mennem kell, pár perc és csörgetlek – azzal letette.

Sóbálványként, ledermedve álltam a szoba közepén. Egyre csak Ann utasítása járt a fejemben. Akcióba kell lépnem! De mégis, hogy?!
Kristen kétségbeesetten nézett rám, gondolom megijedt sápadt arcom láttán. És ekkor, mint derült égből a villámcsapás, ihletet kaptam.
Remélem ezután vége lesz ennek a tébolynak!

/Robert/

Még percegik álltam az ajtóban, Kristen illatával az orromban. Nem mertem megmozdulni, féltem, ha megteszem, felébredek gyönyörű álmomból. Volt egy olyan érzésem, hogy a tegnap és a ma történtek csupán a képzeletem szülöttei. Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen, de kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy minden érintés, csók és mozdulat valóban megtörtént. Egyszóval Kristen az enyém lett, testestül-lelkestül. Ha lehetséges, csak még jobban beleszerettem ebbe a tüneménybe az este folyamán. Olyan odaadó és gyengéd volt, hogy nem volt kétségem afelől, szeret engem. És én viszontszerettem őt, ezt az érzelmet pedig nem is tudtuk volna hatásosabban kifejezni egymás iránt, mint éjjel. Szavak nélkül bizonyítottuk be egymásnak, hogy csakis a másikért dobog a szívünk. Visszagondolva nevetségesnek tartottam magam, amiért ennyire féltem megtapasztalni a szenvedélyt. Teljes mértékben az ösztöneimre és Kristenre bíztam magam. Egy teljesen más dimenzióba kerültem ezáltal, ahol minden apró mozdulat és érintés felért, egy ki nem mondott szerelmi vallomással. A felhők fölött jártam, ahová Kristen nélkül talán soha nem juthattam volna el.

- Héj Rob! – lökött oldalba Toby.
- Igen? – kérdeztem elvarázsolva.
- Basszus ember süket vagy?! Tíz perce szólongatlak, de te úgy vigyorogsz, mint egy agyalágyult – szidott le.
- Bocs, elkalandoztam – vallottam be, majd becsukva magam mögött az ajtót, nekiálltam és bevetettem az – elég rendetlenül hagyott – ágyat. Ha csak felidézem magamban az itt történteket, újra fellobban bennem a vágy.
- Látom jól telt az estétek – kacsintott Toby.

Nem válaszoltam csak idegesen beletúrtam a hajamba. Ez mégis csak egy intim dolog, ami csak és kizárólag rám és Kristenre tartozik.
- Kösz, hogy egyedül hagytál bennünket – hálálkodtam, miközben összeszedtem a földre helyezett mécseseket.
- Ugyan, nincs mit – legyintett. – Rob, asszem ez Kristené – emelte magasba szerelmem szemérmetlenül csábító melltartóját, amit én azonnal kitéptem a kezéből. Remélem Kristen nem hagyta itt a többi intim ruhadarabját!
- Egyébként hova rohant olyan gyorsan? – kérdezte, és ő is besegített a szoba rendbehozatalában.
- Fogalmam sincs. Már tegnap is elment elintézni valamit – vontam vállat. Nem vagyunk összekötve, önálló, egyszóval azt csinál, amit csak akar, persze bizonyos korlátok között, gondoltam magamban. Nem vagyunk házasok, ezért nem tartozik semmiféle elszámolnivalóval irányomba.

- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de igen jóba lettek Derekkel – ültette a bogarat a fülembe. Igen feltűnt, hogy mostanában sokat vannak egymás társaságában, sőt tegnap is láttam őket együtt, de különösebb figyelmet nem fordítottam a dolognak, ezidáig. Tobynak köszönhetően azonban óhatatlanul is, de féltékeny lettem. Valamiért jogot akartam alkotni Kristenre. Tudom, hogy ő nem egy tárgy, akit birtokolhatok, mégis csak magamnak akartam. Önző vagyok, de mindezt a szerelem számlájára írom!

- Mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Én ugyan semmire. De azt ne felejtsd el, hogy Kristen milyen életet élt annak idején. Tudod, volt az a dolog kettőnk között is – magyarázta.
Ha csak elképzelem, hogy Kristen és Toby mit műveltek, sőt, hogy Kristen hány férfival feküdt már le, elöntött a gyilkos düh.
- Az a Kristen már nem létezik! – sziszegtem ingerülten.
- Oké, nyugi haver! – emelte fel védekezően a kezeit Toby.

Utáltam ezt! Hiába voltam néhány perce a földkerekség legboldogabb férfija, most majd’ szétvetett az indulat. Nem Tobyra, és főleg nem Kristenre voltam mérges, hanem erre az egész helyzetre. Azokra az emberekre, akik egykor tönkretették akkor még túl naiv kedvesemet. Az ő erkölcstelen viselkedésük kergette Kristent olyan életstílusba, melyben hosszú évekig boldogtalanul élt.

- Ne haragudj Toby, de elegem van abból, hogy mindenki elítéli Kristent a múltbéli események miatt – sóhajtottam fel.
- Persze, és soha többé nem hozom ezt szóba – biztosított.
Hálás voltam neki, amiért ő legalább megérti, mennyire bánt ez engem.

Ekkor eszembe jutott valami, amit már tegnap elterveztem.
- El kell intéznem valamit – ugrottam fel az ágyról, és rohantam az ajtóhoz, mit se törődve Toby értetlen ábrázatával. Volt egy dolog, melyre kíváncsi voltam. Ki kellett derítenem az igazat vele kapcsolatban.

Futólépésben tettem meg a fa házikóig vezető utat. Kifújtam magam, aztán határozottan bekopogtam.

- Rob, micsoda meglepetés! – örömködött Ann az ajtó túloldaláról. Végigszántottam rajta a tekintetemet. A testét egy épp csak takaró törölköző fedte. Hihetetlen, de nem váltott ki belőlem semmit a majdnem pucér nő látványa.
- Beszélnünk kell! – mondtam türelmetlenül.
- Bújj be – tárta ki előttem az ajtót. Beléptem az egy szobából álló helységbe és szembefordultam vele.
- Honnan tudtad meg? – tettem fel neki az egyetlen kérdés, ami miatt itt voltam.
- Micsodát? – értetlenkedett és kacéran közelebb lépett hozzám, hogy aztán a tenyerével végigsimíthasson a mellkasomon. Az érintése nemhogy kellemetlen, még taszító is volt. Elléptem tőle.
- Ne játszd az ártatlant, pontosan tudod, hogy miről beszélek! – kezdtem elveszíteni a béketűrésemet.
- Tényleg fogalmam sincs, hogy miről hadoválsz – nézett rám ártatlan szemekkel.

Soha nem voltam jó emberismerő, most mégis beláttam Ann páncélja mögé. Éreztem, hogy ő a felelős mindazért, amit anyám Kristen fejéhez vágott, csak a miértjét nem tudtam pontosan.

- Jó színésznő vagy, azt meg kell hagyni – ismertem el briliáns képességeit. – Nem tudom, hogy miért gyűlölöd Kristent, de nem fogom megengedni, hogy bántsd!
Arcán egy megvető mosoly terült szét.
- Bájos, hogy így véded őt, miközben ő ki tudja hol, és kinek teszi szét a lábait.

Ennél a pontnál lett elegem a kettőnk közt lezajló „beszélgetésből”. Egyértelmű volt, hogy csak és kizárólag az vezérli, hogy fájdalmat okozzon, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy szenvedni lásson. Az ajtóhoz trappoltam, de ő megakadályozta, hogy kimenjek.

- Ugye azt mondta neked, hogy el kell intéznie valamit? – kérdezte, miközben lefogta az ajtót, akadályozva így a kijutást. Mélyen a szemeibe néztem, ugyanis meglepett, hogy tud erről. Kíváncsivá tett.
- Mindig így kezdődik – levette a kezét az ajtóról, ha akartam volna, elhagyhattam volna a szobát, de a kíváncsiságom győzedelmeskedett. Észrevette érdeklődő tekintetemet, ezért folytatta a mondókáját.
- Ha valakivel viszonyt folytatott, de közben volt valakije mindig azt mondta a szerencsétlen fiúnak, hogy el kell intéznie valamit. Szeret több vasat tartani a tűzben – ült le végül az ágyára törökülésben, ezzel elém tárult minden. Zavartan elkaptam a fejem.
- Hazudsz! – rivalltam rá.
- Bebizonyítsam? – érdeklődött.
Ránéztem, de nem láttam rajta, hogy blöffölne.
- Nincs mit bebizonyítanod – mondtam, bár kissé határozatlan voltam.
- Csakugyan? Akkor miért lettél ilyen ideges? – mosolygott. Zsongott a fejem a különféle gondolatoktól. Ha nem megyek vele, talán elveszítem az egyetlen lehetőségemet, arra nézve, hogy kiderítsem az igazat. Viszont ha elmegyek és kiderül, hogy Kristen valóban megcsalt, belehalok a fájdalomba. Hosszú vívódás után, döntöttem.

- Bizonyítsd be! Már alig várom, hogy lássalak pofára esni – jelentettem ki, Ann szemei ezzel egy időben felcsillantak.
- Rendben, de megkérhetlek, hogy amíg felöltözöm, hagyj magamra? – kérdezte, és már kezdte is lehúzni magáról a törölközőt. Még épp idejében futottam ki a szobából. Ez a lány totál őrült!

A korlátnak támaszkodva vártam Ann-re. Kimondhatatlanul féltem. Igaz, bíznom kellett volna Kristenben, hisz egyértelművé tette, hogy mit érez irántam, mégis ott volt az a lehetőség, lehet, hogy megcsal engem. Lehetséges, hogy nem tudtam mindent megadni neki az este, amire vágyott? Akkor miért nem szólt?

Képtelen gondolatmenetemet, a már felöltözött Ann szakította félbe.
- Mehetünk? – kérdezte, és meg se várva a válaszom, belém karolt. Egy hangot se tudtam kisajtolni magamból. Mielőbb a végére akartam járni ennek az egésznek.
- Látom izgulsz – simított végig a karomon. Elhúztam a kezem, nem akartam, hogy fogdosson.
- Hagyjuk a hasztalan fecsegést, rendben? – kértem őt feszülten.
- Felőlem – vont vállat. – Egyébként a próbateremben vannak – adta meg Kristen pontos helyzetét.
- Honnan tudod, hol van? – torpantam meg. Összeesküvésre gyanakodtam. Mi van, ha Ann kisded játékának vagyunk az áldozati mindketten? De, ahogy végiggondoltam mindezt, jött is a válasz.
- Mikor egyik nap erre fele sétáltam meghallottam a zenét, és óhatatlanul bekukucskáltam az ablakon. Épp eléggé benne voltak a témában Derekkel – mondta lehajtott fejjel, mintha tényleg sajnálná a kialakult helyzetet.
- Egész biztos vagy benne? – érdeklődtem remegő hangon, bár ezt nehéz lehet félreérteni, mégis bíztam a csodában. Mélyen a szemembe nézett, a szemei könnybe lábadtak.
- Rob, én soha nem hazudnék neked! Főleg egy ilyen dologban – tette egyik kezét a szívére. Hittem neki, sajnos. Bólintottam, majd tovább sétáltunk a próbaterem felé.

Ann egy kicsit lemaradt tőlem, láttam, hogy a telefonjával babrál.
- Minden rendben? – kérdeztem bevárva őt. Összerezzent, ahogy meghallotta a hangomat, de azért válaszolt.
- Igen, csak a szüleim folyamatosan aggodalmaskodnak – csúsztatta vissza a készüléket a farzsebébe.

Tovább mentük vagy három lépést, mikor megláttam őket. Megtorpantam és elbújtam egy közeli fa mögé, nem akartam, hogy meglássanak. Ann-t is magammal húztam.
Derek a tornácon állt, Kristen az ajtófélfának támaszkodva kipirult arccal mosolyogva hallgatta Dereket. El se akartam képzelni, hogy mitől pirult ki ennyire!
Derek lehajtott fejjel akart megfordulni, csakhogy Kristen megragadta a karját, és egy alapos körülnézés után, szenvedélyesen megcsókolta.

Forgott velem a föld. Olyan érzésem volt, mint a ringlispílen. Nem sok kellett hozzá, hogy kidobjam a taccsot. Igazság szerint nem az zavart, hogy csókolóznak, hanem az, hogy mindezt Kristen kezdeményezte.
Zihálva fordultam el, és dőltem neki a fának. Nem akartam tovább nézni ezt a borzalmat. Pont, mint az első alkalommal. Akkor is mással hetyegett, csakhogy az a férfi számomra ismeretlen volt, de Dereket a barátomnak hittem. Hogy tehették ezt?!

Ann együtt érzően a vállamra tette a kezét, de ezzel se segített lenyugodnom. Becsapottnak és elárultnak éreztem magam. Egy naiv ember vagyok, aki hitt a szerelemben, és hitt abban, hogy létezik valaki, aki szereti őt. Úgy éreztem ez az ember Kristen. De ez nem volt így! Kristen soha nem szeretett, csak orvul kihasználta az érzéseimet.

- Rob, jobb lenne, ha most elmennél innen – javasolta lágy hangon Ann. Nekem azonban eszem ágában se volt elmenni. Kristen szemébe akartam nézni ezek után. Meg akartam tudni, hogy mutat-e bármiféle megbánást.
- Hová mész? – kiáltott utánam. Visszafordultam hozzá.
- Kérdőre akarom őt vonni!
- Ez nem túl jó ötlet. Mindent le fog tagadni – mutatott rá arra, amit legbelül én is sejtettem. – Várj még ezzel! Most csak tégy úgy, mintha semmiről se tudnál. Ha azt hiszi nem bukott még le, előbb utóbb elárulja magát valamivel.

Végiggondoltam mindazt, amit mondott, és be kellett látnom, igaza van. Hamarosan úgyis leleplezik magukat.
- Igazad van – sóhajtottam. – Köszönöm, hogy felnyitottad a szememet ezzel a nővel kapcsolatban.
- Meg kellett tudnod, hogy ki is ő valójában. Te túl jó vagy hozzá Rob.

Hátat fordítottam neki és elindultam a próbaterem felé. Idő közben Derek lelépett a színről.
Abban a pár percben, amíg odaértem a házhoz elgondolkodtam azon, hogy az élet milyen törékeny is valójában. Mikor azt hisszük, hogy az életünk végre révbe ért, történik valami, és újra csalódnunk kell. Újra rengeteg próbát kell kiállnunk azért, hogy elérjük a hőn áhított célt…………….a boldogságot.

Feltéptem a terem ajtaját és beléptem. Azonnal megláttam Kristent, aki épp zongorázott. Ugyanazt játszotta, mint mikor együtt gyakoroltunk. Milyen más volt akkor még minden, nem volt kettőnk között semmiféle akadály. Legalább is én nem tudtam Derekről, és kitudja még kikről!

Kristen kérdőn és meglepetten nézett rám, a szemei azonban örömöt sugároztak. Egyenesen odaléptem hozzá és felhúzva őt a zongoraszékről, szenvedélyesen megcsókoltam. Meg akartam mutatni neki, hogy én is vagyok annyira jó, mint a szeretője. Kristen karcsú kezeivel a hajamba túrt, így próbált közelebb húzni magához. Gondolkodás nélkül lehúztam a pulcsija cipzárját, ezzel elém tárultak fedetlen bájai. A szívembe mart a felismerés, miszerint nem sokkal ezelőtt Derek csodálhatta őket, sőt, végigsimíthatott és végigcsókolhatott rajtuk. Én is ekképp cselekedtem. Rávetettem magam Kristen égnek meredő bimbóira és szívogatni kezdtem őket, hol egy-egy harapást is engedélyeztem magamnak, amit Kristen azzal jutalmazott, hogy a nadrágon keresztül kezdett izgatni. Nem kellett sok kézmozdulat ahhoz, hogy a testem életre kellejen. Mikor érezte, hogy kellőképp felizgatott, lehúzta rólam a pólómat, és mellkasomat puszikkal hintette be, csakhogy én felrántottam magamhoz egy újabb csókra.
Felkaptam, ő pedig lábait azonnal a csípőm köré kulcsolta, s őrjítő mozgásba kezdett csípőjével. Azt hittem, menten elmegyek a nadrágomban.
Leraktam a zongorára, a feneke alig volt rajta a hangszeren, így is nehezen fértem hozzá. Mindketten ziháltunk és nyögdécseltünk a ránk törő érzésektől. Nem tétováztam, amilyen gyorsan csak tudtam, lerángattam Kristenről a nadrágját, és örömmel konstatáltam, hogy nekem is sikerült kellőképp izgalomba hoznom őt. A bugyiját félrehúzva tűntettem el benne két ujjamat. Kristen a nevemet kiáltva az ajkába harapott, és kínjában a zongorát kezdte kaparászni. Ördögi mosollyal az arcomon kémleltem, egykori kedvesem szenvedéseit, melyet én okozok neki. Éreztem, ahogy megremeg a teste, a szorítást is érzékeltem az ujjaim körül, tudtam sikerült eljutatnom a csúcsra. Miután kihúztam belőle az ujjaimat, megszabadítottam magamat is a farmeremtől. Kristen kezei ugyan elindultak férfiasságom irányába, én ellöktem azokat. Nem akartam, hogy bármit is tegyen értem. Egy célom volt, hogy minél hamarabb újra a magamévá tegyem. Lehúztam róla a bugyiját és csípőjébe kapaszkodva magamra húztam őt. Én felmordultam, míg ő egy hatalmas sikítás kíséretében érzékelte újonnani eggyé válásunkat.
Kristent hanyatt döntöttem zongorán, és végigcsókoltam a melleit, illetve a nyakát szívogattam. Vergődött a kéjtől, jó volt látni, hogy élvezi ezt a különös együttlétet. Irgalmatlan tempót diktáltam, minek következtében hamar elértem saját beteljesülésemet. Megéreztem, hogy Kristen is megremegett alattam, egyszóval ő is kielégült, újra. A mai nap folyamán ki tudja hányadjára.
Kihúzódtam belőle, majd zihálva nekiálltam összeszedni a ruháimat. Kristen még mindig a zongorán feküdt, de mikor észlelte, hogy öltözködöm, leugrott a hangszerről és lelökött a kanapéra.
Leszedte rólam a boxeremet, amit ez idáig sikerült felvennem, majd kézbe vett, minek hatására újfent kész voltam arra, hogy ismét magába fogadjon forró öle. Kristen szép lassan ereszkedett rám, a testünk újra egy pontban összeforrt. A vállamba kapaszkodva mozgott rajtam őrült tempóban. A fejemet hátravetve hagytam, had végezze a dolgát. Persze néha-néha a feneke alá nyúlva rásegítettem a munkájára, erőteljesebbé téve így a szeretkezésünket.
Az élvezet villámcsapásként ért mindkettőnket. Szorosan magamhoz szorítottam Kristen csípőjét, aki remegett a rátörő kéjtől.
Lihegve borult a mellkasomra, teste verejtékben fürdött. Felnézett rám, és elmosolyodott, majd meg akart csókolni, csakhogy én kibontakoztam ölelő karjai közül. Ismételten öltözködni kezdtem. Most nem állított meg.

- Valami baj van? – kérdezte, és ő is nekiállt felhúzni a szanaszét heverő ruháit.
- Nincs – zártam rövidre a témát, mielőbb szabadulni akartam innen. Mikor mindketten végeztünk az öltözködéssel, odalépett hozzám és átölelt. Először tétováztam, de végül a kezeimmel átkulcsoltam a derekát. Belül ordítottam, képtelen voltam elhinni, hogy ez a tüneménynek látszó lány, valójában egy szívtelen, kéjsóvár ember.
- Minek köszönhettem ezt a hevességet? – kérdezte, miközben a nyakamat puszilgatta.
- Talán nem tetszett?! – kérdeztem vissza morcosan.
- Fantasztikus volt, de meglepett a hirtelen vadságod – temetkezett újból a karjaim közé.
- Igen, engem is – azzal eltoltam magamtól.
- Átmenjek ma este? – érdeklődött az ajkát beharapva.
- Ma nem érek rá – morogtam. – Holnap a bál előtt eljövök érted – nyomtam egy puszit a feje búbjára, hogy ne tűnjön fel neki idegbeteg állapotom. Ő a nyakam köré fonta a karjait, majd végigsimított borostás arcomon és halkan megszólalt.
- Szeretlek – súgta, és egy halovány csókot nyomott a számra.
Gyorsan kibontakoztam a karjai közül, és amilyen sebesen csak tudtam, eljöttem, de képtelen voltam egy lépést is tenni, ezért hátulról az ajtónak dőltem.

Becsukott szemmel idéztem fel magamban az előbb történteket. Az volt a tervem, hogy csak és kizárólag a vágyaimra hallgassak, érzelemmentesen akartam csinálni, a szenvedély számított, de nem ment. Még ha Kristen erkölcstelenül is a sárba tiporta az iránta érzett szerelmemet, nem voltam képes nem szeretni őt. A bűvkörébe kerültem, ahonnan a kivezető út nehéz és fájdalmas lesz.

A véleménynyilvánítás még mindig engedélyezett:D