Dancing with tears in my eyes - 15. fejezet

:P

Íme itt a következő fejezet. :) Van egy olyan érzésem, hogy megint kavarom a szart ám rendesen és semmit nem fogtok érteni az egészből, de majd ha a következőt (vagyis a 16.at) is majd felteszem, akkor talán tisztán fogtok látni :D vagyis nagyon remélem :/

Na de nem is pofázok annyit xD

Húzás olvasni! :D <3 <3

Puszi a buksitokra :) <3 <3

Nikky

15. fejezet

*Még itt egy kicsit húzom az agyatokat :P (L) úgyhogy most még nem „mutatom be” Kristen szemszögéből az előtte történteket :P…. remélem megértitek hogy mit is akarok :/ *

Kristen szemszög:

A film végeztével Ashsel karöltve mentünk be a bárban, ahol már Rob is ott volt minden bizonnyal.

Kicsit mérges voltam Ashleyre, amiért horror filmet választott, hisz direkt megkértem, hogy csak azt ne. De hát a legjobb barátnőjének ki az, aki nem tud megbocsájtani… J

A Ruby’sba érve azonnal megtaláltam Robot. Aki nem máshol, mint a bárpultnál ült, és drága Xavierem öntötte neki a nem kevés mennyiségű piát – legalább is a Rob előtt heverő üres pohár mennyiségből gondoltam.

Pár lépésnyire voltunk már csak Robéktól, mire rám kapta tekintetét.

Haragot, szomorúságot láttam felfedezni szemeiben. De az okát nem tudtam. Hisz miért is lenne rám mérges? Nem is találkoztunk az erkélyen történtek óta.

- Rob? Minden rendben? – kérdeztem teljesen nyugodt hangnemben, s vállára akartam csúsztatni kezem, de ellökte azt.

- Most meg mi a bajod?

- Még te kérdezed? – horkantott fel. – Láttalak Stew. Igen, láttalak. Ezt már nem magyarázod ki. Hogy voltál képes megtenni? Ráadásul a saját testvéremmel? – felelte szinte már suttogva.

- Nem tudom miről beszélsz, és jó lenne ha abbahagynád a piálást. Már így is túl sokat kaptál. – néztem morcosan Xavierre, aki csak feltartotta a kezeit, és már el is tűnt előlünk.

- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! Annyit iszok, amennyit csak akarok! Ezt… elbasztad Stew. Miért kellett…..miért…

Ashleyhet fordultam, így nem is nagyon figyeltem mit vág a fejemhez ismét Rob. Megkértem, hogy vigyen haza minket, és majd holnap, ha lesz időm elmegyek vele iszogatni, vagy amit csak akar.

- Persze, Kris. Nem is fontos. Gyere, inkább vigyük haza, ezt az iszákost. – mondta teljesen jókedvűen. Én egy cseppet sem voltam az.

Összezavarodtam.

Még is miért mondta nekem azt, hogy hogy tehettem ezt, ráadásul Tommyval?!

Képtelen voltam megérteni…

♪

Nagy nehezen sikerült felcipelnem Robot, miután Ashleytől elbúcsúztam, és természetesen megköszöntem neki mindent. Az ajtó kinyitása nem éppen volt egyszerű menet, de azt is sikeresen megoldottam.

A háló felé cipeltem Robot, s nagy nehezen sikerült is „behajítanom” az ágyba. Azonnal lecsukódtak szemei, és teljesen mozdulatlanul feküdt.

Hát igen a pia megtette a hatását…

Miután hiper gyorsasággal sikerült lezuhanyoznom, azon kezdtem el agyalni, hogy jó ötlet lenne-e Rob mellett aludnom, vagy inkább menjek ki a nappaliba.

Végül a nappaliban való alvás mellett döntöttem, de előtte megnéztem, hogy Rob „életben van e még”.

Ugyanúgy feküdt, ahogy korábban hagytam, teljesen felöltözve, még a cipője is a lábán volt.

Amilyen óvatosan csak tudtam leszedtem a lábairól a cipőt, majd az ingjét is sikerült kigombolnom. Ahogy viszont a nadrágjához közelítettem kezeimmel, azonnal elkapta karjaim, és nem túl finoman megszorította.

- Eressz el! – suttogtam pár centire az arcától.

- Mire készülsz? Most én következem? – suttogta és egyre közelebb került az arca hozzám. – Csak rajta, mint láthatod, készen állok arra, amit szeretnél. – köpte felém a szavakat.

- Mi a kurva Isten bajod van Rob? Nem értelek! – fordultam el tőle, de megragadta a karomat, és maga mellé taszított az ágyra, majd nem túl finoman az ajkaimra tapadt.

- Megőrjítesz! Még ha el is követted azt a dolgot… megőrülök tőled! – suttogta, majd elkezdte leráncigálni rólam azt a falatnyi ruhát, ami pizsamaként szolgált rajtam.

Nem tiltakoztam.

Vágytam az érintéseire, még ha tudom, hogy most ebben az állapotában, nem éppen volt teljesen önmaga.

Ahogy sikerült letépnie rólam az összes felesleges anyagot, én is sikeresen végre (!) megszabadítottam a nadrágjától. :P

A nyakamtól lefelé haladva kezdett el simogatni, miközben egyik kezét –pontosabban – ujját megéreztem magamban. Azonnal egy hangos sikítás hagyta el ajkaim, amit most ebben a pillanatban nem akartam visszafogni. Nem érdekelt senki más, csak ez. Ami itt van.

Míg Rob az őrületbe kergetett keze munkájával, én sem tétlenkedtem.

Kettőnk közé nyúlva fogtam meg már merev szervét, és elkezdtem simogatni.

A csúcs közeli állapot felé haladva, kezeit elvette már így is túlcsordult nőiességemből, majd egy gyors lökéssel azonnal belém temetkezett, mihelyst az én kezeimet is sikerült magáról „lefeszegetni”.

Ahogy megéreztem magamban kőkemény vágyát egyből elkapott az a csodás érzés, és miután elkezdett mozogni… meghaltam.

A hátába karmolva kértem, hogy ne szarakodjon, és kezdjen el végre gyorsabb iramot diktálni, mielőtt begolyózok.

Ő viszont máshogy döntött.

A derekamnál fogva fordult meg, hogy ő kerüljön alulra, míg én fölötte széttermesztett lábakkal a csípőjén kezdtem el ringatni magamat.

A mellkasát végigkarmolva mozogtam rajta, de hogy az őrületbe kergessem – most én Őt -, majd a csípőmbe markolva állított meg egy pillanatra, s felült, hogy ajkait enyémre szoríthassa.

Nem tiltakoztam.

Örömmel faltam fel már szinte ajkait, majd miután elváltunk egymástól, s mielőtt újra mozogni kezdtem volna rajta Rob szemeimbe nézve, teljesen őszinte – és egyben részeg- képpel így felelt:

- Szeretlek Kristen. – mosolyodott el bágyadtan, miközben kezeit fenekem alá téve kért, hogy ismét kezdjek el mozogni.

Felelni még nem tudtam kijelentésére, hisz, hogy mit érzek iránta, még magam sem tudtam.

Inkább hogy újra érezzem egész testemben azt a csodálatos érzést a csúcs felé hajszoltam mindkettőnket, majd miután ez bekövetkezett a mellkasára borulva próbáltam visszanyerni „eszméletemet”.

Nem mondtunk egymásnak ezek után semmit. Rob a hátam simogatása közben apró puszikat borított fejem búbjára, majd egy idő után éreztem, hogy kezei szép lassan alábbhagynak hátam simogatását illetően, és ebből tudtam, hogy Rob már elaludt. Nekem sem kellett sok, hogy mély álomba merüljek az Ő ölelő karjaiban…

Rob szemszög:

Reggel őrjítő nagy fejfájással ébredtem. Majdhogynem szétrobbant a fejem, annyira fájt. A tegnapi napra visszaemlékezve eszembe jutott, hogy a bárban voltam, de hogy utána mi történt. Halvány sejtelmem sem volt.

Kristen lakásában voltam. Azonnal tudtam, mivel megéreztem körülöttem, és magamon is tébolyító illatát, de Őt nem láttam magam mellett.

Nehézkesen sikerült kimásznom az ágyból, hogy Kristen, és egy jó nagy adag forró kávé után jussak, na meg egy fejfájás csillapító sem ártott.

Meg is találtam Őt a konyhába érve, amint éppen a legcsodálatosabb dolgot művelte. Reggelit készített. És ha jól láttam két személyre.

Annyira vágytam rá, hogy átölelhessem, de azok után, amit este láttam, képtelen voltam megtenni.

Nem mentem oda hozzá.

A konyhaajtóból figyeltem ügyeskedését, majd amikor a hűtő felé közelített észrevette, hogy ott álok tőle pár lépésnyire. Nem szólt egy szót sem.

- Jó reggelt. – köszöntem azért neki, de figyelmét se méltatta felém. A narancslevet is kiöntötte két pohárba, és elővett még valamit a fiókból, majd odajött hozzám, és a kezembe nyomott egy fájdalomcsillapított, meg a poharat.

- Ezt idd meg! – parancsolt rám, majd elviharzott mellettem, hogy aztán felkapva a tálcát a pultról, kiviharzott a nappaliba és engem ott hagyott egy száll magamba.

Ne könnyen, de lenyeltem a gyógyszert, és megittam a nekem öntött narancslevet, majd Kristen után mentem.

Elég mérgesnek tűnt, de nem tudtam, hogy miért, hisz nekem kellene annak lenni. Amit tegnap elkövetett nem kéne neki megbocsájtanom, de… Szeretem Őt. Igen szeretem Kristent!!!

- Elárulod végre, hogy mi bajod volt tegnap, ha végre magadhoz tértél?! – kérdezte, miközben tovább falatozgatott.

Nem értettem, hogy minek kéne elmesélnem neki azt, amit Ő pontosan nagyon jól tud. De belekezdtem…

- Tegnap Ashley felhívott, hogy melyik filmre ültök be. És volt egy olyan érzése, hogy meg akarlak, majd látogatni téged a moziba. Viszont amikor odaértem nem éppen olyan látványban volt részem, amire számítottam. – feleltem kicsit már feszengve. – Te és Tommy… éppen… nagyon elfoglaltak voltatok. – nem tudtam tovább egy helyben ülni, és várni, hogy beismerje a tettét, fel-alá kezdtem el járkálni a nappaliba.

- Rob… - jött oda hozzám, és karjait vállamra tette. – Nem feküdtem le senkivel a mozi teremben. Még is hogy gondolhattál ilyet??? Nem tudom elhinni… - szomorodott el Kristen, majd el is távolodott tőlem pár lépésnyire, s karjait maga köré tekerte, mintha így próbálná meg magát egyben tartani…

Nem tudtam, hogy most tényleg igazat mond, vagy megint ez is egy őrült játéka, amit rajtam próbál ki. De tudtam, hogy kit kell – már megint! – felhívnom, hogy kiderítsem mi is az igazság…

Ha tetszik akkor kérlek pipálgassatok! :) *.*