The Prohibited Fruit - 15. fejezet

Sziasztok!

A következő fejezet elolvasása 18 éven aluli olvasóimnak, nem ajánlott!!!! xD

Természetesen ez csak egy vicc, de én előre figyelmeztettem mindenki:D 

Nem mondanék semmit, majd ti szépen eldöntitek, hogy milyen lett a fejezet!

Most is hatalmas köszönet illeti Fannit(akit szerintem nevezhetek a hivatalos bétámnak), aki volt olyan kedves és átolvasta az irományomat!!!(L)(L)

Jó olvasást nektek:)

Puszi, Lilluci

15.

/Robert/

A szívem összeszorult, ahogy láttam Kristent sírni. Nem hittem volna, hogy egyszer eljutok arra a pontra, mikor szégyellem a saját anyámat. Ő mindig megértő és kedves volt, most mégis úgy viselkedett egy számára idegen emberrel, mint egy darab ronggyal. Semmi joga nem volt ilyen súlyosan megsértenie Kristent.
Ha addig élek is, de kiderítem, hogy ki volt ennek a hátterében. Nem sokan tudták mire készülök a mai nap során, csupán Toby, ezzel együtt feltételezem, hogy Kate is értesült az eseményekről, illetve rajtuk kívül csak Kristent avattam be. Mindhárom személyt rögtön kizártam. De akkor ki akar engem és Kristent elválasztani? Egy tippem volt, és el is határoztam, hogy reggel felkeresem, hogy kifaggassam jövetelének valódi okáról. De most egészen más dolgom akadt. Meg akartam vigasztalni szomorú szerelmemet.

- Jobban vagy? – kérdeztem, ahogy kitártam előtte a kocsi ajtaját. Érzelemmentes arca láttán megijedtem.
- Igen – válaszolta kurtán maga elé bámulva. Megdöbbentő volt látnom, a mindig magabiztos, „nekem minden mindegy” Kristent, ennyire kiszolgáltatottan. És ekkor egy isteni szikrának köszönhetően, egy fantasztikus terv fogalmazódott meg a fejemben. El fogom feledtetni Kristennel a ma történt rosszat.
Igen, de ahhoz segítségre van szükségem!

Lassan sétáltunk kéz a kézben, Kristen és Rose nővér háza felé. Nem akartam felesleges fecsegéssel tölteni az időnket, a leghamarabb neki akartam állni a meglepetésem szerevezéséhez, de ahhoz a kedves apáca és legjobb barátaim segítségére is szükségem volt.

A házhoz érve Kristen egy erőtlen mosolyt küldött felém.
- Köszönöm, hogy elkísértél. Azt hiszem, én most lefekszem – simított végig most már kisimult arcomon. Megragadtam a kezét, és egy őrjítő csókra magamhoz rántottam. Meglepődhetett, mert először nem viszonozta szenvedélytől fűtött csókomat. Aztán ő is észbe kapott, és nyakamat átkarolva nyelveink újra találkoztak szánkban.
- Azt szeretném, ha egy kicsit később még átnéznél hozzám – súgtam a fülébe. Kérdőn nézett rám. – Csak mutatni szeretnék valamit – nyugtattam meg.
- Rendben – adta be a derekát. – Megfürdök, aztán átmegyek.
- Nagyszerű! Nem kell sietned, még el kell rendeznem egy-két dolgot – mondtam, és újra megcsókoltam.

Megvártam, míg Kristen bement a házba, majd lázas telefonálásba kezdtem. Legelőször Tobyt hívtam, akit megkértem, hogy Kate-tel együtt kerítsenek nekem vagy egy tucat vörös rózsát. Toby után Rose nővért vettem célba. Tudtam, hogy hol kell keresnem, így egyből a kis kápolna felé vettem az irányt. A szentély közelébe érve bűntudat mardosta a szívemet. Rég jártam már ezen a helyen, pedig nem sokkal ezelőttig még úgy volt, én is pap leszek. Keresztet vetve léptem be a hűvös helységbe.

- Robert, micsoda meglepetés! – örömködött Rose nővér, aki épp gyertyákat gyújtott a szenteknek.
- Jó estét anyám – köszöntöttem a szívemnek oly’ kedves asszonyt.
- Mi járatban erre felé? Tudtommal te most édesanyádnál vagy hivatalos – kérdezte, majd egy padhoz sétált. Leültem mellé, és elmeséltem neki részletesen az este történteket.

- Szent isten! – csattant föl. – Kristen hogy van? – kérdezte azonnal aggódva.
- Úgy tesz, mintha semmi se történt volna, de én látom rajta, hogy nagyon fájnak neki a történtek – magyaráztam. – Ezért ötlöttem ki egy tervet a felvidítására, amihez az ön segítsége is kellene – fordultam felé.
- Természetesen bármiben segítek. Mondd, mit tehetek értetek?

Elmeséltem neki, hogy mit találtam ki. Elismerően hátba veregetett és biztosított róla, hogy a szükséges dolgokat tíz percen belül a házam elé szállítja. Kimondhatatlanul hálás voltam neki, és hirtelen felindultságomból átöleltem őt.
Rohantam a viskóhoz, ahol már ott várt rám Kate és Toby, millió rózsával a kezükben.

- Ennyi elég lesz? – kérdezte Kate, miközben beleszagolt a kezében tartott gyönyörű virágcsokorba.
- Még sok is – nevettem el magam.
- Segítsünk feldíszíteni a szobát? – kérdezték szinte egyszerre. Ezen mindhárman egy jót nevettünk.
- Azt megköszönném.

Azzal bementünk a házba és kezdetét vette egy Kristen elleni „hadművelet”. Csak reménykedni tudtam benne, hogy a megfelelő hatást érem el nála mindezzel. Nem ismertem még annyira, hogy tudjam, mikén reagál az effajta meglepetésekre. Persze ekkor még nem tudtam, hogy mi fog kisülni a kis tervemből!

/Kristen/

Nem akartam elhinni, hogy Rob édesanyja mindazt a szörnyűséget a fejemhez vágta. Igen, a múltban követtem el hibákat, de pont most próbálom magam mögött hagyni mindazt, de ez a kis incidens nem segített az előrelépésben. Fáj, hogy a barátom anyja, az anyósom ennyire elutasító volt velem, és még annyira se méltatott, hogy meghallgassa az én verziómat.
A szavai nem is annyira, mint inkább a pofonja fájt. Megalázottnak éreztem magam, teljesen kiszolgáltatottnak. Tudom, képes leszek túllépni ezen, de rosszul esett, hogy miattam Rob és Dianna eltávolodnak egymástól. Tudom, hogy Robnak mennyit jelent az anyukája, ezért bánt, hogy én vagyok a szakadék kettejük között.

Megpróbáltam minden negatív érzelmet és gondolatot kizárni, hogy az este elkövetkező részében ne nézzek ki úgy, mint egy maga alatt lévő, összetört ember.
Fogalmam se volt róla, hogy Rob mit tervez, de kíváncsian vártam, hogy mit húz elő a repertoárjából.
Kissé feltűnő volt, hogy miután lefürödtem és felöltöztem, Rose nővér nem akart elengedni egykönnyen. Talán ő már sejtett valamit, amit én még nem.
Miután hatszor átbeszéltük, hogy milyen szép esténk is van, végre valahára az utamra engedett.

Egyenletes tempóban tettem meg a Rob házáig vezető utat. Furcsa hangok szűrődtek ki a kicsiny ház fala közül, így gyanakvóan az ajtóhoz léptem és jó hangosan bekopogtam.
Nem kellet sokat várnom, míg az én különbejáratú szexistenem ajtót nem nyitott. Levegőt is alig kaptam, mikor először megláttam őt. Soha nem láttam még öltönyben és nyakkendőben. Lehetséges, hogy még a nyálam is kifojt, de nem érdekelt, eszméletlenül nézett ki. Én pedig csak egy sárga szabadidő felsőben és egy elnyűtt farmerban voltam képes eljönni? Jesszus, de ostoba vagyok!

- Fáradj beljebb – szólalt meg édes hangon, és jobban kitárva nekem az ajtót invitált be a kicsiny szobába.
A második sokkhatás itt ért, ugyanis az egész szobát gyertyák és rózsaszirmok borították, a rádióból pedig egy lassú, ám annál megindító zene szólt. Teljesen meghatódtam. Soha életemben még senki nem készült ennyit arra, hogy jókedvre derítsen. Miután körbenéztem a szobán, odarohantam Robhoz és szorosan a karjai közé bújtam.

- Tetszik a meglepetésem? – kérdezte, ahogy egy puszit nyomott a fejemre.
- Ez csodálatos – mondtam szívhez szólóan. Rob az állam alá nyúlva emelte fel az arcomat, hogy a szemembe tudjon nézni, majd egy ellenállhatatlan mosolyt küldött felém.
- Örülök, hogy tetszik. Igaz, a többiek nélkül nem lettem volna kész – nevetett. Hirtelen ellépett mellőlem, és egy kis szünet után, egy pezsgőspoharat nyújtott át nekem.
- Igyunk az előttünk álló gyönyörű estére – emelte magasba a poharát. Mit akar ez jelenteni?
- Inkább igyunk RÁNK – javasoltam.
- Ránk – ismételte, aztán összekoccintottuk a poharainkat és megittuk a kellemesen hideg szénsavas alkoholt.

Ivás közben még egyszer végigpásztázott a szemem a káprázatos szobán. Rob egy igazi főnyeremény, ezért nagyon meg kell őt becsülnöm. Soha többé nem okozhatok neki fájdalmat, nem bírnám elviselni ha szenvedni látnám.

Rob odajött hozzám és az üres poharat kivéve a kezemből táncra invitált. Készséggel nyújtottam a kezeimet.
Fényévekkel jobb táncos, mint Derek, konstatáltam magamban. Egyik kezét a derekamra helyezte, a másikkal pedig megfogta a kezem. Összesimulva dülöngéltünk a lassú dalra, a hely adta lehetőségek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy jobban kibontakozzunk. De így is romantikus volt minden.

Érdekes, én régen hánytam az ilyen dolgoktól, most mégis könnyekig hatott Rob igyekezet. Változnak az idők! Fejemet a mellkasának döntöttem, úgy ringtam tovább a lágy dallamokra.

- Köszönöm – motyogtam, szinte hangtalanul.
- Ez a legkevesebb.
- Csak azt sajnálom, hogy nem vagyok alkalomhoz illően öltözve – léptem el tőle, hogy végigmutassak nevetséges öltözékemen.
- Így is csodaszép vagy! – jött oda hozzám, hogy újra magához vonva táncoljunk.
- Hazudós – nevettem a nyakába.

Lassan a számnak is vége szakadt. Rob elengedte a kezem és levette az öltönyét. Beharapott szájjal szemléltem eme műveletét. Az agyamban lefutott egy kép, ahogy a többi ruhájától szépen lassan én szabadítom meg, de ezeket rögtön ki is vertem onnan.
Megráztam a fejem, hogy még véletlenül se gondoljak ezekben a romantikus percekben, oda nem illő dolgokra. Ez a pillanat csak a mienk, és ezt jó alaposan ki is akarom használni vele.

- Valami baj van? – kérdezte.
- Nem, semmi – ráztam meg a fejem idegesen.
Ismét a karjai közé zárt, és lehajolva hozzám, szánkat gyengéden érintette össze. Nyelve lassú táncot járt a számban, de ahogy megízleltem édes zamatát, még többet és többet akartam. Az agyamat ismét elöntötte a fekete köd, és csak nagy nehézség árán voltam képes kiszabadulni szorosan tartó karjai közül. Zihálva rohantam az ajtóhoz, mielőbb szabadulni akartam az engem kísértő démon elől.

- Kristen, mi történt? – aggodalmaskodott Rob. Megpróbált közelebb jönni, de én intettem neki, hogy inkább maradjon tisztes távolságban tőlem.
- Mennem kell! – dőltem neki háttal az ajtónak.
- Ne, kérlek maradj!
- Ez nem túl jó ötlet – nyüszítettem.
- Azt akarom, hogy maradj – sétált oda hozzám és bársonyos kézfejével végigsimított az arcomon. Minden erőm elhagyott, a lábaim remegni kezdtek, ha ő nem fog meg a földön végzem.
- Rob... – kezdetem elfojtott hangon. – Sajnálom, de nem bírok a közeledben maradni.
- Kristen, kívánlak! – mormolta a nyakamba, miközben apró puszikkal borított be. Azt hittem, hogy megsüketültem, vagy hogy teljesen elment az eszem.
- Ne viccelődj velem – toltam el a mellkasánál fogva magamtól. Ahogy rám nézett a gyomromba megannyi pillangó kelt életre. Szemei nem csupán szerelemet, de vágyat is tükröztek.
- Nem viccelnék ilyennel. Őrülten kívánlak Kristen – aztán egy határozott mozdulattal lehúzta a pulcsim cipzárját. Én a szemeimmel követtem a keze mozgását.
- Ezt jól meggondoltad? – kérdeztem őt utoljára. A szemeiben felcsillanó láng biztosított róla, hogy igen.

Nem teketóriáztam tovább - és sutba dobva a minapi megállapodásunkat, miszerint várunk -, lecsaptam szenvedélyesen az ajkaira. Hajába túrva próbáltam közelebb vonni magamhoz, ami szinte lehetetlen volt, de én csak nem tágítottam. Kezeimet levéve a tarkójáról, a nyakkendőjét kezdtem kicsomózni. Lehúztam róla azt, majd nekiálltam kigombolni az ingjén lévő gombokat. Mind túl kicsi volt, én viszont túl türelmetlen ahhoz, hogy egyesével szórakozzak velük, ezért letéptem Robról a fehér anyagot. Meglepetten nézett rám, én pedig elszégyelltem magam túlzott hevességem miatt.

Fittyet hányva az előbbi kis incidensre Rob felkapott és az ajtónak döntve csókolt tovább. Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül és mellkasán kezdtem köröket rajzolni a kezeimmel. Ő mindeközben lehúzta rólam a pólómat, és végigcsókolta a szabaddá vált területet. Égett a bőröm, ahol ajkai érintettek.
Kezei a melltartóm csatjával vívtak élet-halál harcot, s mikor sikerült neki kioldani azt, a szoba legtávolabbi pontjába dobta. Egy percig farkasszemet néztünk egymással, aztán mindketten elnevettük magunkat. Azt hiszem mindkettőnk fejében ugyanaz játszódott le.

Ma egymáséi leszünk. Visszavonhatatlanul.

Rob a melleimet tüntette ki megtisztelő figyelmével. Hol puszit nyomott az égnek meredő bimbóimra, hol gyengéden megharapta azokat. Teljesen feltüzelt ezzel.
Én se tétlenkedtem közben, kezemet kettőnk közé vezettem és azonnal rátaláltam a játszópajtásomra. Először csak a nadrágon keresztül simítottam végig kidudorodó vágyán, majd kezemmel benyomultam a nadrágjába és úgy kényezettem őt. Rob a fejét a nyakamba temette. Pár férfias nyögés hagyta el ekkor a torkát. Túl szűkössé vált a nadrágja odalent, ezért ellökve magamat az ajtótól, húztam magammal Robot az ágyig.

Az ágyig vezető úton megszabadítottam Robot a feleslegessé vált ruhadarabjától. Az ágyhoz érve megálltunk és csak néztük egymást szótlanul. Tekintettemet végigszántottam Rob meztelen testén. Egyszerűen tökéletes volt.
Mutatóujjamat a kulcscsontjától kiindulva végigvezettem az alhasáig. Rob behunyta a szemeit, és egyre szaporábban kezdte venni a levegőt, pedig szinte hozzá se értem. Az alhasánál megálltam és végigfutattam a tekintetem az alsóbb fertályán is.

Rob óvatosan lefektetett az ágyra majd fölém támaszkodva szabadított meg a farmeremtől. Miközben vadul ostromoltuk egymás száját, Rob észrevétlenül gombolta ki a nadrágomat. Őrjítően lassan szabadított meg a kék anyagtól. Ahogy lehúzta rólam a farmert, combjaimat csókokkal hintette be. A nadrággal együtt a tangámtól is elbúcsúztam, így már semmi nem választhatott el minket a legfőbb vágyunktól.
Rob azonban mindezt másképp gondolta, ugyanis visszafele is eljátszotta velem az előbbi kínzó játékot, csakhogy most nyelvét húzta végig a combjaimon. Égtem a vágytól, hogy végre az övé legyek, de egyikőnk se akart semmit elsietni, így felültem az ágyon, hogy végre birtokba vehessem Rob nyakát. Míg a számmal a nyakát szívogattam, kezeimmel a hátán simítottam végig, csakhogy megakadt a kezem valamin, vagyis inkább valamiken. Ledermedtem, mert eszembe jutott egy beszélgetés, köztem és Rob között.

„Apám anyám fölé tornyosult, akit addigra már alaposan megvert. Felismerhetetlen volt. Sikítottam annyira féltem, mire engem is alaposan helybenhagyott. Azóta is magamon viselem annak az estének a nyomait.”

- Semmi baj – nyugtatott. – Már egyáltalán nem fáj.
Hiába hittem el, hogy már nem érzi a fájdalmat, én mégis átéltem azt a kínt, amit ő, nem tudom hány éve.

Rob elmosolyodott döbbent arcom láttán, és a fülemhez hajolva belesúgta a következőket:
- Felejtsük el, rendben? Ez a múltam része, amit szeretnék elfelejteni. Most csak egy vágyam van, hogy végre szeretkezhessek veled.
Meghökkenve pislogtam, nem gondoltam, hogy ilyen nyíltan kinyilvánítja a vágyait.
- Én is erre vágyom – mondtam, miközben végigsimítottam a homlokán, aztán a haján.

Hanyatt dőltem az ágyon, magammal húzva őt is. Egyik keze a mellemet markolászta, még másikkal vészesen közeledett nedves középpontom felé. Éreztem, amint kemény férfiassága az alhasamnak nyomódik. Majd szétvetett a vágy, hogy végre magamban érezhessem, de türelemre intettem magam, előbb neki akartam örömöt szerezni. Nem tétlenkedtem, kezeimmel kényeztetni kezdtem, csakhogy amint hozzáértem, ő elhúzódott tőlem.

- Valami baj van? – kérdeztem halkan.
- Csak egy kicsit furcsa ez az egész – vallotta be. Hát persze, elfelejtettem, hogy neki ez az első aktusa. Ostoba vagyok!
- Ne aggódj, csak bízd rám magad! – mondtam neki nyugtatásképp.

Megragadtam melleimen játszó kezét, és az ujjait egyesével a számba helyeztem. Kéjtől elhomályosult tekintettel figyelte tevékenységem. Éreztem, hogy minden félelme elszállt.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felránt magához, így egymással szemben térdeltünk az ágyon. Egyik kezét a csípőmre, másikat a tarkómra helyezte, úgy húzott magához közelebb. Egy tollpihe se fért volna közénk, olyan szorosan öleltük egymást. Éreztem, ahogy kőkemény mellbimbóim a mellkasának nyomódnak. Fantasztikus érzés volt, a vérem teljes mértékben felforrósodott. Csókunk egyre hevesebb lett, nyelveink elképesztő táncot jártak a szánkban.
A hasamban lévő pillangók megsokasodtak és alig várták, hogy kiszabadulhassanak végre.

Egy hirtelen megfontolásból hátat fordítottam Robnak, és hátulról nagyon gyengéden, ám annál hatásosabban dörgölőztem neki. Elfojtott nyögéseit nem tudta tovább türtőztetni. Élvezet volt hallgatni, hogy mit váltok ki belőle. Rob egyik keze az alhasamat, míg másik tenyere a mellemet cirógatta. Nem sok kellett hozzá, hogy összeroskadjak a gyönyörűségtől, de Rob ölelő karjai megakadályozták, hogy összezuhanjak a rám törő érzésektől.

- Rob…biztos…biztos….vagy ebben? – kérdeztem tőle utoljára elfúló hangon. Azt hittem, rögvest szétrobbanok, ha nem kapom meg őt azonnal.
- Akarlak, most azonnal – válaszolta határozottan, ám az ő beszéde is akadozott egy csöppet.

Úgy éreztem eleget kínoztam, mind őt, mind magamat, ezért hátranyúlva megmarkoltam forrón lüktető vágyát, és hátulról óvatosan magamba vezettem őt. Ugyanabban a pillanatban sóhajtottunk fel mindketten. Rob nem mozdult, ahogy én sem. Mindketten élvezni akartuk a percet, amit mozdulatlanul bennem tölthet.

Mikor úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy eleget vártunk megmozdítottam a csípőmet, mozgásra ösztönözve így őt is. Rob elég intenzíven kezdett mozogni bennem. Azt a kezemet, mellyel magamba bocsátottam, felcsúsztattam egészen a tarkójáig, majd a hajába kapaszkodtam.

Rob őrületesen érzékien mozgott. Ha nem tudom, hogy ez az első szexuális együttléte azt mondom, hogy gyakorlott mestere az örömszerzésnek. Olyannyira, hogy az alhasamon pihenő kezét bevezette nedvességem középpontjához, és folyamatos simogatás közepette unszolt a csúcs felé. Fejemet a mellkasának vetve, csukott szemmel élveztem felemelő munkáját.

Hajamat oldalra simítva, ujjait fel-le járatta a nyakam vonalán, majd hosszú ujjait bársonyos ajka és nyelve váltotta fel.
Az élvezethullámok egyre gyakrabban követték egymást, mígnem megéreztem magamban Rob egyik ujját is. Ettől lett csak igazán végem. Fülsüketítő sikolyt hallattam.

Rob szorosan ölelte át hátulról, épp kielégült testemet.
El se akartam hinni, hogy végre nekem is részem lehetett ebben a csodában. És, hogy mindezt Robbal élhettem át, még nagyobb boldogságot jelentett.

Hangosan lihegett a fülembe, így elhatároztam, én jövök, hogy kielégítsem a vágyait.
Újra szembe fordultam vele, hogy oly’ hosszú idő után megint birtokolhassam az ajkát. Szájától elszakadva döntöttem le őt az ágyon, és a nyakát végigcsókolva, elérkeztem a kulcscsontjához, melyen nyelvemet végighúztam, mire kilyukadtam a hasánál. Minden apró négyzetcentiméterét végigpusziltam tökéletes hasának, hogy megérkezhessek végső célomhoz.
Tekintetemet Robra emeltem, aki vágytól elhomályosult szemmel nézte, amint kezemmel lassan, majd fokozatosan gyorsulva simítok végig tettre kész férfiasságán. Aztán kezeimet a szám váltotta fel, és teljesen eltűntettem őt magamban. Újra ránéztem, és láttam, hogy el-elakadozó lélegzettel és behunyt szemmel tűri a ténykedésem. Aztán felült - így én kénytelen voltam elválni tőle -, hogy kezét végigfutathassa a bordáimon, a csípőmön és a combjaimon.

- Kristen…kérlek…neh…neh… kínozz – kérlelt. A szavakat alig tudta megformálni, én is csak sejteni tudtam, mit akar.

Értettem a célzást, és óvatosan, amennyire csak tőlem telt ráültem a csípőjére, így testünk újra eggyé olvadt.
Felszisszentem a kelleme érzéstől, Rob pedig felkiáltott, mikor újra belémhatolt.
Kiáltását elnyomtam egy vérpezsdítő csókkal, de így is éreztem, amint a számba nyögdécsel. Ekképp tettem én is.

Hajába túrva húztam közelebb magamhoz, hogy végigsimíthassak tökéletes arcvonásain.
Rob ujjai körüljárták a fülemet és a tarkómat, hogy végül megállapodjanak kicsiny, ám annál inkább izgalomba hozott melleimen. Kezeit egyszer csak szája váltotta fel. Kínzóan jó volt a nyelvjátéka, olyannyira, hogy fejemet hátravetve irdatlan tempót kezdtem diktálni rajta. Rob a fenekem alá nyúlva segítette a műveletem.

Rob ajka aztán a mellemről a nyakamra tévedt és szívogatni kezdte a bőrömet.
Újabb gyönyörhullám vette át testem fölött az irányítást, mikor két erős kar ragadta meg a csípőmet és szorított le, hogy ne mozduljak. Rob a nyakamba temetkezve adta át magát a az oly’ rég elfojtott vágyinak. Férfias morgása elegendő volt ahhoz, hogy én is maradéktalanul kielégüljek.

Egy jó ideig még nem váltunk el egymástól. Egyszerűen jó érzés volt tudni, hogy még mindig bennem van, még mindig engem birtokol, és visszavonhatatlanul az övé lettem.
Belenéztem kékeszöld szemeibe, melyek csillogás elárulta, gazdájuk felhőtlenül boldog. Én is az voltam. Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira.

- Teljes szívemből szeretlek – mondtam, Rob fülébe súgva.
- Én is téged – puszilta végig az arcomat, míg végül meg nem állt a számnál, s egy szerelmes csókkal pecsételte meg ezt az estét.

Életem legszebb estéjét adta nekem a férfi, akiről sokáig azt hittem, hogy csak a mesékben és a filmekben létezik. Nem akartam hinni azoknak, akik arról áradoztak, hogy megtalálták a nagy őt, a másik felüket. Hülyének néztem ezekez az embereket, idiótáknak, akik hisznek még a tündérmesékben. De rá kellett jönnöm, hogy van valóságalapja annak, amit mondtak. Mert Robert Pattinson egy hús-vér ember, aki azért teremtetett, hogy bearanyozza a mindennapjaimat. Egy különleges és erős kötelék van kettőnk között, ami remélhetőleg sose fog elszakadni.

Rob a mellkasára húzott, így hallottam szapora szívverését.
Épp hallgattam szívének különös ritmusát, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet.

- Hát ez meg mi? – kérdeztem, miközben a mellkasát cirógattam.
- Eszembe jutott egy dallam, és gondoltam dúdolok neked – válaszolta szelíden.
- Csodaszép – konstatáltam, és szemeimet becsukva, Rob lágy hangját hallgatva elnyomott az álom.

Ma éjjel végre áttörtünk minden gátat, és testestől, lelkestől is egyé váltunk. Életemben először lettem valakié, szerelemből, és ennél felemelőbb érzés nem létezik. Minden pillanatát megbecsülöm, és kihasználom!

Nos, remélem megfeleltem mindenki elvárásának:) Most tényleg nagyon jól jönnének azok a komik, mivel ez volt életem első éles Robsten khm része(amit történetben írok):) Előre is köszönöm(L)

Kristen így megy Robhoz:)

Rob, pedig így várja:P