The Prohibited Fruit - 16. fejezet

Sziasztok!

Hát, mivel egy borzalmas hetet tudok a hátam mögött, nem igazán tudok mit hozzáfűzni a következő részhez.

Azt viszont nagyon megköszönöm, hogy az előzőhöz komiztatok és pipálgattatok.....örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket a fejezet:)

Szinte mindenki azt írta, hogy még sok ilyen rész legyen, hát ezt abból kifolyólag, hogy körülbelül 4 rész múlva vége a történetnek, nem tudom garantálni, de minden létezőt megteszek, hogy a kedvetekben járjak:) 

A fejezet javításáért hatalmas köszönet megint Fanninak!!!(L)

Jó olvasást nektek;)

Puszi, Lilluci

16.

/Kristen/

Rob lágyan cirógatta a hátamat kellemes érzéssel árasztva el ezzel a tegnap éjszaka után elgémberedett tagjaimat.
Hason feküdve egy elégedett mosollyal az arcomon élveztem lágy érintéseit. Nem láthatta kaján vigyoromat, ugyanis a fejem a másik irányba nézett. Szapora lélegzetem azonban elárulhatott, mert a gyengéd simogatást elviselhetetlen csiklandozás váltotta fel.
Azonnal rákaptam boldogságtól kivirult arcomat, és egy nem várt pillanatban a csípőjére ültem, kezeit gondosan a feje mellé szorítottam.

- Azt hiszem, te jöttél ki rosszabbul kettőnk közül – nevettem, majd lehajoltam, hogy végre újra érezhessem ajkai melegét.
- Én ebben nem lennék olyan biztos – mondta bársonyos hangon, és még mielőtt észbe kaphattam volna, már alatta feküdtem. Percegik farkasszemet néztünk egymással. A szívem, őrült módon kalimpált a mellkasomban, a testemet pedig ismét átjárta egyfajta kellemes bizsergés. Még a gondolatától is libabőrös voltam annak, hogy épp Rob meztelen teste simul nekem.

A tegnap éjjel, annak ellenére, hogy rémesen kezdődött, kimondhatatlanul csodásan ért véget. Robból csak úgy áradt a törődés és a szeretet, és bár ő volt az, aki először tapasztalta meg a testi örömöket, még az elképzeléseimet is túlszárnyalta.

- Jó reggelt – köszöntött csillogó szemekkel. Számat beharapva néztem csodásan ívelt, piros ajkait. Megpróbáltam türtőztetni magam attól, hogy újra eggyé váljunk. Minden porcikám érte kiáltott, én még se akartam, hogy a kapcsolatunkat csupán a szex uralja. Robbal másféle párkapcsolatot képzeltem el. Olyat, ahol nem a testiség, mintsem az egymás iránt érzett tisztelet és szeretet dominál. Boldoggá akartam őt tenni az ágyon kívül is. Lesz még elég időnk lepedőakrobata mutatványok végrehajtására, de a – majdnem első – közös reggelünket csupán a karjai közt képzeltem el.

- Szia – üdvözöltem, majd a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy végre megízleljem ajkait. Nyelve hevesen kért bebocsátást a számba, amit én megadtam neki, de egy bizonyos pontnál leállítottam, mind őt, mind pedig magamat.
Kérdőn nézett rám, gondolom, azt hitte, nem esik jól szédítő csókja. Pedig ha tudná mennyire függővé tette!

- Mi a baj? Esetleg túl heves vagyok, vagy valamit rosszul csináltam az este? – pánikolt be rögtön.
- Rob, ne butáskodj! – ültem fel az ágyon, és biztatólag rámosolyogtam.
- Akkor miért húzódsz el tőlem? – kérdezte még mindig kétségbeesetten.

Jót mulattam félelemtől eltorzult arcán, majd a karjaiba kucorodtam, és elmeséltem neki, hogy miként képzelem el a kettőnk kapcsolatát. Mondandóm végén felsóhajtott, és az állam alá nyúlva emelte meg egy kissé az arcomat, hogy most ő vehesse birtokba ajkamat. Ilyenkor persze elgondolkodik az ember, hogy nem kéne-e hagyni azt a fránya tervet a csudába, de aztán az agyam figyelmeztet, hogy abból csak rossz sülne ki. Rob nem akárki, hanem életem első szerelme (mert Vincentet nem tekintettem annak), akiért bármire hajlandó vagyok.

- Lehet, hogy te tudod magad tartani a tervedhez, de én már most majd’ megőrülök, hogy újra az enyém légy – mondta vágytól csillogó szemekkel. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy megéreztem hosszú ujjait végighaladni a mellkasomtól egészen a csípőmig. A jóleső bizsergés őrjítő vággyá alakult, és egy bizonyos pontom csak és kizárólag Robért kiáltott.

Rob természetesen úriember módjára nem tett semmit mindaddig, míg én határozottan a tudtára nem adtam, belemegyek a játékba.
Az én kezeim se tétlenkedtek, azonnal a takaró alá rejtettem őket, és meg se álltam Rob kézzel és szemmel látható vágyáig. Először egyik kezemmel lágyan végigsimítottam rajta, majd a másikat is bevetve őrült módjára próbáltam kicsikarni belőle az élvezetet.
Jó volt nézni, ahogy elhomályosult tekintettel a fejét a párnába vetve, férfias kínlódó nyögések hagyták el a száját. Nem akartam, hogy idő előtt vége legyen a mókának, ezért kezeimet levéve a férfiasságáról hagytam, hogy a magáévá tegyen.
Lábaimat széttártam, hogy akadálytalanul hatolhasson belém. Rob azonnal fölém gördült és ugyanolyan gyengéden, mint tegnap, a testünk eggyé vált.
Lassan mozgott bennem, a szemkontaktust egy percre se szakítottuk meg. Jó volt látni az arca minden pici rezdülését. Éreztem, hogy nekem nem kell sok ahhoz, hogy elélvezzek, de tetőzni akartam az ő gyönyörét. Kezeimet kettőnk közé vezettem, és így érintettem meg őt. Felszisszent a hirtelen érintéstől és érzéstől, de heves mozgása melyet ezután diktált, biztosított róla, hogy nem volt ellenére a dolog.
Szenvedélyes sóhajaim egyre sűrűsödtek, tudtam, ez a vég kezdete. Rob közben hol a melleimet, hol a számat ostromolta nyelvével. Aztán megszűnt forogni számomra a Föld. Az élvezet, mint egy áramcsapás, úgy áradt szét a testemben, Rob alig bírta lefogni remegő testemet. A kéj egy hatalmas sikítás kíséretében ért utol.
Rob még egy kis ideig hajszolta magát a saját beteljesüléséig, de őt is végül utolérte a visszafojthatatlan áradat.

Szorosan öleltük egymás verejtékben gyöngyöző testét. Kedvesem egyik kezével letörölte a homlokomon csillogó kis nedvességet. Visszafeküdt a helyére, láttam, ő is küszködik a levegővétellel. Nem csoda, a munka nagyobbik részét ő végezte.

- Elég gyorsan sikerült téged eltántorítanom a tervedtől – mondta huncut vigyorral a képén, ahogy felkönyökölt, hogy jobban lássa az elégedett fejemet.
- De ez volt az utolsó! - figyelmezettem kacéran, bár tudtam, ez koránt sincs így.
- Nem hiszem én az.

Megcsóváltam a fejem. Tényleg én teremtettem volna ezt a szex masinát? Örültem neki, hogy rákapott az ízére, de akkor sem ez lesz az alapkövünk.
Észrevettem rajta, hogy valamin nagyon elgondolkodott. Rögtön rá is kérdeztem.

- Csak eszembe jutott az első találkozásunk – mosolyodott el, mintha ez ilyen jó emlék lenne. Én legszívesebben kitöröltem volna az emlékezetemből azt az ominózus napot, hisz akkor még aljas szándékok vezéreltek.
- Kíváncsi vagyok egy dologra – nézett rám komolyan.
- Mégis mire? – felültem és magam köré csavartam a takarót - amin ő elfintorodott -, és úgy vártam a kérdését.
- Mikor először megláttalak nagyon furán viselkedtél. Olyan voltál, mint egy drogos, akit megfosztottak az aznapi adagjától.
Nem hiszem el, hogy feltűnt neki!
- Pont ezt akartam elkerülni – sóhajtottam.
- Csak nem fején találtam a szöget? – ült fel most már ő is mellém, majd védelmezőn végigsimított a karomon.
- Nem igazán – nyögtem. – Rob, erről nem akarok veled beszélni!
- Miért nem? Nekem igazán mindent elmondhatsz – unszolt őzike szemekkel, hogy bevalljam neki az igazat.
- De félek, hogy mit gondolsz majd rólam. Bár, ha jobban belegondolok, tudod is, hogy mi bajom volt.

Felvont szemöldökkel kémlelte az arcomat. Nagy levegőt véve beadtam a derekam és kitálaltam neki.
- Azért viselkedtem furán, mert épp egy élvezethullám szerűség söpört végig rajtam – félve tekintettem rá. Biztos voltam benne, hogy undorodni fog tőlem, hisz mindez egy templom kellős közepén történt. De a látványban kellemesen csalódtam. Szavakkal nem lehet leírni Rob önelégült mosolyát, ami az arcán csücsült.
- És mindazt már akkor is én váltottam ki belőled? – a hangján érezni lehetett, hogy mindez nagyon jót tett az egójának.
- Igen, már akkor is, és most is! Csak és kizárólag te vagy képes gyönyört fakasztani bennem – simultam ismét a karjai közé elpirultan.
- Ezt örömmel hallom. De ezt miért volt olyan nehéz elmondanod?
- Mert ez nem egy olyan dolog, amivel dicsekszik az ember, végtére is, egy templomban voltunk – temettem az arcomat a nyakhajlatába, beszívva így édes illatát.
- Igaz, de rád egyáltalán nem jellemző, hogy zavarban légy. Most mégis az vagy, a piros arcod elárult – csípte meg az orcámat.
- Rossz visszaemlékezni, ennyi – akartam rövidre zárni a témát, de ő nem tágított.
- Mégis mitől változtál meg ennyire? – kérdezte mélyen a szemembe nézve, teljesen megigézve ezzel.
- Ez a Tábor sok mindenre ráébresztett. Először is, rájöttem, hogy milyen tiszta szívből és őszintén szeretni – ekkor jelentőségteljesen Robra néztem, aki elmosolyodott a kijelentésem hallatán – Majd megtapasztaltam, hogy milyen érzés mindezt elveszíteni. Ennél rosszabb nincs. Mindez arra sarkallt, hogy átértékeljem az életemet. Mostantól más dolgok kerülnek előtérbe – zártam le kissé hosszúra nyúlt monológomat.
- És pedig? – kíváncsiskodott.
- Te, te buta! – kiáltottam kacagva. Ekkor lehajolt hozzám és a száját a számra helyezte, egy szerelmes csókban egyesültünk.
- Helyes válasz – suttogta alig elválva ajkaimtól.

Az egész napot szinte az ágyban töltöttük. Robnak elég sokszor sikerült engem eltérítenie az elhatározásomtól. Nem bántam!
Mikor azonban idejét látta annak, hogy együnk valamit, kiszállt mellőlem az ágyból, és legnagyobb sajnálatomra magára vette a farmerját, de az ingét nem találta, így csupasz mellkassal kerített nekünk ételt.

Egymással szemben, törökülésben fogyasztottuk el a halomnyi gyümölcsöt, amit tegnap olyan gondosan idekészített. Ekkor eszembe jutott valami, amit már meg akartam kérdezni tőle.

- Este láttam, hogy írsz valamit. Szabad tudnom, hogy mi az? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam, hogy mi miatt hanyagolt engem.
- Emlékszel, hogy tegnap dúdoltam neked? – bólintottam. Ki tudná elfelejteni, ha egy férfi a fülébe dudorászna egy kellemes, meghitt dallamot.
- Eszembe jutott pár sor, és még mielőtt elfelejtettem volna, leírtam – vallotta be félszegen. Fejét lehajtva mosolygott.
- Elolvashatom? – kérdeztem lelkesen. Tényleg nagyon érdekelt, hogy mit alkotott. – Rob, kérlek! – könyörögtem, és feltérdeltem hozzá – mert eközben elvette a kezemből a gyümölcsöket, hogy letegye őket az asztalra -, hogy megcsókolhassam.
- Erre nem mondhatok nemet – nevetett fel, majd kibontakozott ölelő karjaim közül és a kezembe adta az elefántcsontszínű papírt, amin pár sor díszelgett.

„Hiszed, vagy nem

Most, meghaltál bennem

De egy szívdobbanással újjászületsz

Rettentő mélyről bukkansz fel ismét

És én szinte sajgok

Hogy újra szeretsz

Ne uralkodj rajtam, ne gyűlölj meg engem

Belém kapaszkodj, érezd, hogy lebegsz

Velem vétkezz, velem imádkozz

És ne titkold semmit, hogy szerelem ez”*

- Nem nagy szám – toporgott mellettem idegesen a fejét vakargatva.
- Ez csodálatos – huppantam vissza az ágyra. Nem is tudtam, hogy ennyire tehetséges.
- A múzsám nélkül nem sikerült volna – kacsintott rám jelentőségteljesen.
Jól esett hallani hogy én ihlettem meg. Kedves volt tőle, hogy hozzám írt egy dalt, mert az volt, hisz este eldúdolta nekem a dallamát is.
Kivette a kezemből a papírt, és gondosan az éjjeliszekrényre helyezte. Jól szemügyre vettem a pontos helyét, mert elhatároztam, egy nem várt pillanatban elcsenem tőle.

Hanyatt döntve engem, fölém kerekedve mélyen a szemembe nézett. Nyaka köré kulcsoltam a kezeimet és közelebb húzva magamhoz egy csókot loptam tőle. A kezeivel ismét végigsimított az oldalamon. Meg se lepődtem, hogy a kedves bizsergető érzés újra átjárja a testemet, tetőtől talpig. Hiába volt már a hátunk mögött jó pár együttlét a mai nap folyamán, mindig ugyanannyira reszkettem érte, mint a legelején.
De még mielőtt újra belemélyedtünk volna a dolgokba, hangos kopogtatás rebbentett szét bennünket.

Egyben átkoztam és áldottam azt, aki megzavarta meghitt pillanatunkat. Hihetetlen, hogy Rob képes teljes mértékben elvenni az eszemet, én pedig fittyet hányva mindenre, beadom a derekam.
Rob felnyögött és – legnagyobb sajnálatomra felhúzott egy fehér V nyakú pólót – ajtót nyitott.

- Bocs haver, hogy megzavarlak titeket, de kéne egy-két cucc odabentről – hallottam meg Toby hangját az ajtóból beszűrődni. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy ő feltehetőleg Kate-tel töltötte az estét. Vajon ők is hasonlóképp foglalták el magukat, mint mi Robbal? Reményeim szerint igen, de ha csak fele annyi mindent csináltak, mint mi, már az is nagyszerű.

Gyorsan kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem, de jó pár ruhadarabomat nem találtam.

- Igazából nem túl jókor jöttél – kezdte Rob zavartan.
- Gyere csak Toby, nekem úgy is mennem kell – bújtam át Rob karja alatt.
- Biztos? – kérdezett vissza Toby.
- Igen, van egy kis dolgom, amit feltétlen el kell intéznem – bólintottam.

Rob jobban kitárta barátja előtt az ajtót, aki egy szempillantás alatt eltűnt a kicsiny szobában.

- Szóval el kell menned? – kérdezte Rob, miközben az a pimaszul szexi mosolya megint ott csücsült az ajkán. Beharaptam az alsó ajkam, ha így mosolygott mindig szükségem volt egy bugyi cserére.
- Hiába villantod rám a legszexibb mosolyod, most nem adom meg magam – öltöttem rá a nyelvem.
- Kár – sóhajtott és közelebb lépett hozzám. – Nem tudom, meddig vagyok képes nélkülözni téged – kezei a csípőmön játszottak.
- Csak egy órát bírj ki – mondtam halkan, miközben végigsimítottam a mellkasán. Éreztem, ahogy megremeg érintésem nyomán.
- Nehéz lesz, de megpróbálom – homlokomra adott egy puszit, majd az utamra engedett.

Én pedig semmi kedvvel indultam el a kötelezettségem felé. Vagy nevezzem inkább a vesztemnek?

*Bonanza Banzai / Ákos – Ne titkold

A komizás és a pipálgatás engedélyezett:D