Dancing with tears in my eyes - 10. fejezet

 

((Szofim köszönöm a képet!! Honeym! :D <3 :) ))

 Kövi fejezetet vééééégre meghoztam, ami...hát.. nem lett az igazi, de a vége...hmm... elég csúnyán fejeztem be :D :D Csak pár komit kérek cserébe és már teszem is a kövit! :D :) :) Higgyétek el örülnétek a kövinek :D :P bár... ott is a vége...hmm.. nem mondok többet!

Irány olvasni! :D

És pár sorral megszánhatnátok! :/ :D vagy a tetszik nem tetszik részt nyomogassátok legalább! :/ :) ((aki az utóbbit nyomogatja az kérem írja le komiban, hogy mi az ami nem jó!!! Mert különben nem tudok javítani az írásomon/fogalmazásomon!))

Befogtam!!! xD

Puszi a buksitokra! :) <3

Nikky

Kristen szemszög:

Arra eszméltem, hogy valaki az arcomat simogatja, és a fülembe suttog, de azt nem értettem, hogy mit. Érintése mentén azonban egyből bizseregni kezdett bőröm. Próbáltam kinyitni a szemem, de egyszerűen nem ment.

- Kristen… kérlek. Ébredj fel! – hallottam meg egy hangot közvetlen mellettem, de képtelen voltam kinyitni szemeimet.

- Látod mit tettél? Ha hagyod, hogy én kérjek tőle bocsánatot tegnap, akkor most nem itt tartanánk! Ráadásul még hemperegtél is vele?! Hisz tudtad, hogy tetszik nekem, és mégis képes voltál megtenni. Nem tudom elhinni Rob. – szólalt meg még egy ismerős hang, de Ő távolabb állt, mint a mellettem lévő alak, akinek hangja ugyan ismerős volt, de szememet képtelen voltam kinyitni. Talán… álmodok?...

- Fogd be Tommy! Tudod te hányszor próbáltam elmondani neki? És persze, hogy pont akkor kellett betoppannia Johnnak is. – emelte meg hangját a közelebb lévő személy.

Próbáltam összerakni a képkockákat, amik bevillantak az agyamba, de nem tudtam rájönni mi történt velem.

- Hogy John? Mit keresett is?

- Szerelmet vallott Krisnek, mégis mi másért? – horkantott fel az, ki most is megcirógatta kézfejével arcomat.

- Mi? Szerelmet vallott neki? Hát ez jó! – rötyögött fel a másik alak.

- Mégis mi olyan kibaszottul vicces?

- Hát, tudod, tegnap miután leléptem a szőkével, és megvolt a dolog… ha érted mire gondolok… Szóval visszamentem a bárba, - természetesen a hátsó ajtón – és láttam, hogy John egy vörös cicával kufircolt egy eldugott kis sarokban. És ha jól rakom össze a dolgokat, ez az után történt, miután szerelmet vallott drága Kristennek. – kuncogott fel megint.

- Meg fogom ölni John… - suttogta a mellettem ülő alak, amit nem valószínű, hogy a másik személy a lakásban meghallotta volna.

- Rob… most mit tegyünk? Ha Kristen felébred, tuti biztos ki lesz borulva.

- Tudom. – simított végig arcomon – ezek szerint – Rob, ahol érintése mentén egyből égni kezdett bőröm.

- Talán… talán mégsem lesz olyan mérges, hogy hazudtunk neki, illetve… hazudtál. – sóhajtott fel Rob, még mindig az arcomat simogatva, s valami kezdett derengeni a történtekből. Mintha Tommyt láttam volna az ajtómban és… De… az lehetetlen…

- Annyira nem lennék ebben olyan biztos. Most már, hogy tudja, van egy ikertestvéred, hidd el téged sem fog kímélni, akár lefeküdtél vele, akár nem.

Ikertestvér. Rob. Tommy. És én lefeküdtem… halványlila gőzöm sincs melyikükkel!

A szemeim azonnal kipattantak, mihelyst helyére került minden apró kis dolog agyamban, és Rob, - vagy tudom is én kicsoda – csodálkozó egyben rémült tekintetével találtam szembe magam.

- Kristen? – nyúlt felém egyik kezével, de elhúzódtam. Igaz, hogy vágytam érintésére, de mégis, most képtelen lettem volna elviselni. Jobban mondva szerettem volna tisztán látni a dolgokat, de mikor hozzám ér ez teljesen képtelenség.

- Kristen minden rendben. – hajolt közelebb felém – talán – Rob.

- Lehet sokkot kapott. – suttogta Tommy Rob felé fordulva.

- Csodálkozol? Jobb lett volna, ha ide se jössz. Akkor talán jobban fogadta volna az igazságot, de te neeem! Neked fontos volt idetolnod a képed. – köpte Rob Tommy felé a szavakat.

- Hé hé! Eleve az én dolgom lett volna elmondani neki, de te a Nagy Robert Pattinson, majd mindent elintéz helyettem, hisz Ő egy aranyos tesó! Ugyan már! – horkantott fel Tommy, én meg már azt se tudtam hova nézzek, azok ketten csak mondták, csak mondták a magukét, azt persze figyelembe se vették, hogy én mit érzek, gondolok.

- Hagyjátok abba! – keltem ki magamból, és most már elöntötte a düh agyam egy részét. Egyből rám kapták tekintetüket.

Mennyire egyformák. – döbbentem meg. Akárcsak két tojás. Nem tudtam volna megkülönböztetni őket, annyira hihetetlenül egyformák voltak.

Csak néztek rám azokkal a hatalmas kék szemeikkel, és várták, hogy végre mondjak valamit. De egy ilyen pillanatban az ember mit mondhatna? Hisz hazudtak nekem. Kitudja mi mindenről, ráadásul valamelyikükkel lefeküdtem, aki lehet, hogy Tommy volt csak Robnak adta ki magát, de az is lehet, hogy tényleg Robbal hancúroztam tegnap este. Nem tudtam. Az égvilágon szart se tudtam.

Így hát rájuk zúdítottam egy halom kérdést, amire jogom volt tudni a választ.

- Az elejétől fogva hazudtatok nekem? – kérdeztem nyugodt hangnemben, bár belül cseppet sem voltam az. – Egyáltalán melyikőtöké volt ez az egész „dugjukmegkristentúgysemjönráhogykettővanbelőlünk” ötlet? – vártam, hogy kinyögjék a teljes igazságot, és Tommyra pillantottam, ki azonnal lekapta rólam tekintetét, és a padlót kezdte el fixírozni. Tehát maradt Rob. – állapítottam meg.

Végül bele is kezdett az egész történetbe, kezdve a Tommyval való megismerkedésem pillanatával, egészen a konyhában való dolgok történéséig. Ennél a résznél kicsit éreztem, hogy arcomat elönti a pír, ahogy visszaemlékeztem mit tettünk Tommyval akkor. Rob ezt persze észre is vette, és egyből, mintha picit mérgesebb lett volna. Talán féltékeny. – gondoltam, de ezt a gondolatot azonnal elhessegetem agyamból. Még hogy féltékeny…

Azt is elmondta, hogy miért adta ki magát Tommy Robnak, és hogy ezt a média előtt is titokban szeretnék tartani.

Tommyra pillantottam egy röpke percig, és Ő is engem figyelt, miközben Rob mesélt, de aztán egyből lekapta rólam szemeit. Rob beszámolt a bárban történtekről is, illetve, hogy miért nem ismert meg a pultnál akkor.

Azt is elmondta, hogy Ő akarta tisztázni a dolgokat, de mikor éppen közölni akarta velem az igazságot, pont akkor jelent meg John is, és még számos alkalom volt, amikor el szerette volna mondani, de valami – vagy inkább valaki – mindig közbe avatkozott. És persze ott volt a tegnap este is. Amikor is – mint végül kiderült – Robbal feküdtem le… Ami valami hihetetlenül jó volt! Soha nem éreztem ilyet ezelőtt.

- Kristen mi tényleg nagyon sajnáljuk, főleg Tommy, amiért az elejétől fogva hazudott neked. Nem igaz Tommy? – lökte oldalba tesóját Rob, aki végre felnézett rám.

- Sajnálom, Kristen, én csak… sajnálom. – hajtotta le fejét végül, és a kezében lévő sapiját kezdte el forgatni. Bár búslakodó képe mellett, valami még ott bujkált tekintetében, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy mi.

Rob is elnézést kért, majd hosszú és nyomasztó csend állt be közénk. A válaszomra vártak, vagy inkább a reakciómra. De nem tudtam, mit mondjak.

Összegezve a dolgokat, valóban súlyos dologról hazudtak nekem, de azt is figyelembe véve, hogy senki sem tudja, csak – gondolom – a családjuk, meg tudtam érteni valamilyen szinten, hogy miért tették, amit tettek. De ott volt az is, hogy Tommy megpróbált lefektetetni, - jobban mondva rám mászott -, ami talán nem is lett volna ellenemre, de valahogy nem tudtam akkor abban a pillanatban megtenni. Viszont itt volt a tegnap este, és mikor Rob elkapott, valamit éreztem legbelül. Nem tudtam szavakba önteni mi lehetett az, de… nagyon jó volt. Jó? Csodálatos! Még John csókjai sem értek fel Robéhoz, vagy akár előző pasijaim sem.

Az a tény, viszont, hogy azt hittem, Tommyra hogy Rob akkor a konyhában, és tegnap is, nem tudtam volna eldönteni, hogy melyiket választanám, ha esetleg ott tartanék, hogy valamelyikükkel össze akarnék jönni. Mindketten olyan szinten nagy hatást keltettek bennem, hogy egyszerűen nem tudnék… választani, ha valaki arra kérne! Nem menne! Még ha az életem függne tőle, akkor sem!

Hosszú töprengésem alatt, nem jutottam egyről a kettőre, és mivel – tudom, hogy hülyeség – de képtelen voltam haragudni rájuk, így ott hagyva őket a kanapén, kimentem az erkélyre, egy szál cigire.

Most kivételesen nem ültem le kedvenc helyemre. A korlátra könyökölve szívtam jó mélyet cigimből.

Hallottam, amint hátam mögött elkezdenek pusmogni valamin, majd – mivel Tommyn fehér ing volt Robon meg a tegnapi kék – (amire jobb nem visszaemlékezni, hogy szabadult meg tőle) Rob lépett ki hozzám, majd mellém állva Ő is rágyújtott egy szálra.

Hallottam, amint csapódik bent az ajtóm. Ezek szerint Tommy lelépett. Meg is kérdeztem Robtól hova ment, mire csak vállat vont.

- Biztos van valami programja. – felelte vállrándítással felém fordulva.

- Miért hazudsz? – kérdeztem halkan. Tudtam, hogy tudja hová készül Tommy.

- Sajnálom. Azt mondta, hogy… szóval tegnap a bárban megismerte az egyik ott dolgozó pincért, és most folyamatosan hívogatja a csaj szerencsétlent. Az előbb is hívta, hogy hol van. Próbálta lerázni Tommy, de nem ment. – fordult el tőlem Rob.

Szóval összejött az egyik pincérünkkel Tommy. Remélem nem az, akire tippelek. – gondoltam.

- Hogy hívják a csajt? – fordultam Rob felé, hogy megtudakoljam a csaj nevét, mire szomorú pillantást kaptam.

- Azt hiszem Amynek hívják. – felelte végül Rob.

- Szóval Amy. – horkantottam fel. Hogy tudta pont Amyvel összeszűrni a levet? Hisz az egy… kurva!

- Valami baj van… Amyvel? – fordult felém Rob, közben beleszívott cigijébe, és nekem ott helyben lőttek. Ahogy ajkaival közrefogta a cigit, majd jó mélyen beleszívott, s végén kifújta a füstöt. Ott helyben volt végem.

Végül megpróbáltam összeszedni magam, és válaszoltam Rob feltett kérdésére, de látszott arckifejezésén, hogy észrevette, milyen szemekkel bámulom. Apró mosolyra húzta száját, miközben válaszomra várt, és még egyszer – hogy direkt idegeimet húzza – ajkaihoz emelte cigiét, de most elfordultam tőle.

- Öhm.. igazából semmi különös, azon kívül, hogy Amyt már a bárban dolgozó fél személyzet tagjai megvolt neki. De hát, ha Tommynak ez kell, akkor egészségére! – fordultam meg mérgemben, és lehuppantam a székemre… jobban mondva akartam, de Rob keze megállított, majd maga felé fordított.

- Féltékeny vagy… Amyre? – kérdezte fancsali ábrázattal. Felnevettem.

- Ugyan, még hogy én féltékeny arra a ribancra? Jaj, Rob! - nevettem ki szegényt. Lehet, hogy direkt kérdezte meg, hogy biztos legyen benne, hogy talán Ő nekem…

- Csak nem azért kérdezted meg, mert féltékeny vagy a… tesódra? – néztem rá kigúvadt szemekkel, de hosszú ideig nem válaszolt, majd végre kinyögte.

- Kristen! Én egyáltalán nem vagyok féltékeny típus. – Aha szóval próbál kitérni a kérdésem elől. Ügyes!

- Aham. – feleltem vigyorogva. Bevallom őszintén, valamilyen szinten tetszett, hogy féltékenykedik a saját testvérére.

Észre se vettem, hogy Rob milyen közel áll hozzám, csak mikor hátrébb lépett egy lépést, majd eloltotta a cigiét. Én is követtem, de Ő erre nem számított – számítottunk -, így szinte majdhogy nem neki is sikerült mennem.

- Oh… bocs. – nyögtem ki végül, s kezeimmel mellkasán támasztottam meg magam.

- Semmi baj. – lehelte, és megéreztem kezeit derekamon. Ennek nem lesz jó vége…

- Rob én… - néztem rá mondandóm közben, de nem tudtam kinyögni egy értelmes mondatot sem. Leheletét megéreztem ajkaimon, és egyre közeledett felém arcával, míg végül megcsókolt.

Ismét a mennyekben éreztem magam…

Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, és egyáltalán nem tiltakoztam. Na nem mintha akartam volna. Jól esett újra a karjaiban lenni, érezni kezem alatt szíve eszeveszett dübörgését, míg végül kezeimet nyaka köré tekerve húztam magamhoz még közelebb.

Nyelvünk örült táncot járt, és szinte már fuldokoltam oxigén hiány miatt, de azért sem szakítottam meg a csókunkat.

Rob megtette helyettem.

Ajkait immár nyakam hajlatában éreztem meg, majd végül nyelve váltotta fel, s fülcimpám felé haladva csókolta végig bőrömet.

- Kristen… - suttogta fülembe. – Sajnálok mindent. Kérlek… csak még egyszer… engedd meg hogy… - nem tudta befejezni mondandóját. Döntöttem.

…

:D gonosz vagyok :D hehe :D Ha kell folytatás…írjatok komit és már teszem is :D :P már megírtam!! :D Szal most tényleg kész a kövi is… bár nem olyan hosszú :/ de akkor… is khm… khm… xD de ti tudjátok :D… - *Gonosz* Nikky xD…

De ha gondotok van, vagy esetleg valami nem klíír akkor is írjatok! :) (L)