Dancing with tears in my eyes - 12. fejezet

Itt is van a következő fejezet. :) Remélem azért valamennyire tetszeni fog nektek. :) Nem kérem hogy írjatok komit. Ha írtok írtok, ha nem hát nem.Tudom nem sokat írtam, de most karácsony van, és nagyon nem volt időm, de azért valamit mégiscsak próbáltam összehozni. :)

BOLDOG KARÁCSONYT drágáim!!! <3 <3 <3 :)

Pussz (L)(L)

Nikky

UI: Lehet hogy lesz holnap is fejezet...:) vagy holnapután. :P...

 
 

Azt hittem megfojtani akar drága barátném, mikor hatalmas vigyorral a képén nyakamba vetette magát. Ashley ráadásképp még bele is visított a fülembe, és hosszú percekig csak szorongatott, én meg már azt hittem leesik rólam a körém tekert lepedő.

- Ash…engedj el… kérlek! – nyöszörögtem, mire végre észbe kapott, és azonnal hátrált egy lépést.

- Úristen! Ne haragudj Stew! – kapta szája elé kezét, akár egy hülye liba, de persze tudtam, hogy direkt játsza a szőkét. :D – Nem tudom elhinni! Te és Robert??? – sikkantott fel hangosan.

- Ssshhh… Ash befognád, kérlek! – csitítgattam, és karját elkapva betoltam az ajtót. Amint beértünk, és Ash tovább mondta a magáét, szemből egyenesen Robba botlottunk. (Aki szerencsémre már felvett egy inget, meg egy farmert.)

Legjobb barátnőm alig kapott levegőt, mikor megpillantotta Őt, de arcán hatalmas vigyor terült el.

- Ashley Ő itt Rob. Rob Ő itt Ashley a barátnőm. – mutattam be őket egymásnak, mire barátném nem hogy kezet fogott volna Robbal, egyenesen a nyakába vetette magát, és úgy visított – neki is - szegény fülébe.

Nagyon hülyén éreztem magam, hisz Ash nem szokott így viselkedni, sőőt soha nem láttam még, hogy ilyet tett volna. Bár mondjuk Robert Pattinson… talán, mégis megtudom érteni. :P

- Jajj én annyira örülök nektek! Hogy jöttetek össze?! Gyerünk beszámolót kérek, de azonnal!!! – sipítozott Ash, miközben mind a kettőnket átölelt, majd a nappaliba mentünk, mivel drága Ash - szó szerint - húzott maga után.

Nem tudtam válaszolni neki. Hisz ez, amit… műveltünk az imént Robbal, csak egy utolsó alkalom volt. Ezt Ő is nagyon jól tudta, hogy ebből kapcsolat nem lehet. De vártam, hogy Ő vajon mit felel.

- Ashley mi… mi nem vagyunk együtt. – felelt végül Rob, de szemeit a tekintetembe fúrta. Míg én lekaptam róla pillantásom, és Ashre néztem, aki értetlen képet vágott.

- Na várjatok! Mi az hogy nem jártok? És akkor ez mi rajtad Kristen? – mutatott a lepedőre testemen. – Csak nem sakkoztatok vagy párna csatáztatok esetleg? Cöhh, ugyan kérlek! – legyintett Ashley.

- Ash mi nem…mi csak barátok vagyunk. Vagyis… olyasmi. – erőltettem magamra egy mosoly félét. Robra pillantottam egy percre, aki megrezzent szavaim hallatán. Mint ha Ő nem erre számított volna. De hát akkor meg mit akar? Hogy majd összejövünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk?! – horkantottam fel magamba.

- Jaj istenem, ti esze mentjeim! Na de jegeljük a témát. Akartam valamit mondani Kris… négyszemközt. – pillantott boci szemeket meresztve Robra, aki vette a célzást, és egy cigi elszívására hivatkozva kiment az erkélyre. De még mindig nem vettem le róla szemeim… vagyis… alsó fertályán járattam tekintetem. :D

Amint Rob kiment az erkélyre Ash egyből elkezdte mesélni mi történt vele a tegnap este, közte és Kellan között, majd le is szidott, amiért nem hívtam fel telefonon, és mondtam neki, hogy ma nem is kell bemennem, dolgozni.

Az igazat megvallva ki is ment a fejemből, hogy mit is mondott nekem John még anno, de nem foglalkoztam vele túlságosan. Már egy ideje gondolkodtam valamin, amit ma úgy éreztem, meg kell, tegyek, de nem tudtam, mit fog szólni ehhez legjobb barátosném, aki azért jobban ért hozzá, mint jómagam.

Amint kibeszélte magát és végre szóhoz juthattam, megkérdeztem tőle, mit szól hozzá.

- Úristen Kristen! – lepődött meg kijelentésemen, miután a nyakamba dobta magát, és csak visítozott a fülembe. Azt hiszem, halláskárosult leszek, most már tuti biztos! – nevettem el magam.

Rob amint meghallotta Ashley hangos „kiáltását” azonnal megjelent az erkély ajtajánál, és kérdő – egyben ijedt – tekintettel nézett ránk hogy mi történt…

Rob szemszög:

Kiérve az erkélyre fél füllel azért hallgattam beszélgetésüket, de nem mindent hallottam sajnos, bár azt lekövetkeztettem, hogy Ashley és valamilyen Kellan nevű alakról társalognak.

A fél doboz cigi elfogyasztása után, belekezdtem volna még egy szál elfogyasztásába, mikor hallottam, amint bentről Ashley hangos sikongatásba kezd, majd villám sebességgel száguldottam be a lakásba a cigim elnyomás a után, hogy megnézzem mi történt, de csak Kristen nyakába kapaszkodva vigyorgott Ash.

- Nyugi, semmi vész Rob. – mosolyodott el Kris. – Nem sokára lehiggad. Hey Ash, nem nagydolog, nyugodj le hallod?! – próbálta lefeszegetni Ash kezeit válláról, de nem ment valami könnyedén.

- Még hogy nem nagydolog?! – sikkantott fel ismét Ashley, de én nem értettem az egészből semmit. – Azonnal indulunk! – jelentette ki határozottan, majd fel is pattant helyéről, és Kristent már húzta is be a hálóba. Szegény Kris alig bírta magán tartani a szinte semmit sem takaró lepedőt, ami már így a fél válláról lecsúszott, én meg már alul éreztem, hogy eléggé szűkössé vált elől a nadrágom.

Miután bementek a hálóba, én visszaballagtam az erkélyre, ahol újra meggyújtottam egy szálat, hogy addig is próbáljam lecsillapítani magam. De nem ment könnyen.

Ami azonban az előbb történt elgondolkoztam. Valamit mondott Kristen Ashleynek, de nem tudhattam, hogy mennyi közöm van hozzá. Bár nem hiszem, hogy rólam cseverésznének.

Amíg ezen  töprengtem, egyszer csak a lányok hangoskodására figyeltem fel, akik épp az erkély felé tartottak egymásba karolva, és Ashley arcáról le se lehetett vakarni azt a hatalmas mosolyt. :D

- Minek örültök ennyire? –kezdtem el faggatni a csajokat, mire Ashley Kristenre kapta a tekintetét, aki huncutul elmosolyodott, végül közölte, hogy egy szót sem szólhat a boldogsága okáért, majd Ashley hozzátette, hogy meglepetésre készülnek.

Nem örültem, hogy titkolnak előlem valamit, de gondolataim közt szerepelt egy ötlet, hogyan is bírnék kiszedni valamit Krisből. Sajnos ez nem valósulhatott meg, mivel a lányok egy szál cigi után úgy döntöttek, jobban mondva Ash rángatta Krist az ajtóig, majd miután készenlétben álltak előttem, nem tudtam mit is kéne, mondjak. Csak úgy itt akartak hagyni?! – csodálkoztam.

- Figyelj Rob. Most mi lelépünk, de te… addig maradj itt. – vigyorgott rám Ash. – Nem sokára visszaszolgáltatom neked Krist, de addig is nem ám felhozol valami bigét Stew lakására! – kezdett el mutogatni nekem Ashley.

Kristen csak állt ott zsebre dugott kézzel, és kuncogva felém pillantott, miközben Ashley elmondta mit is szabad csinálnom a lakásban, és mit nem.

A dolgok már lassan odáig fajultak, hogy Ashley közölte ne hogy használni merjem Kris tamponját, ha esetleg elkezdene vérezni az orrom.

Itt volt elég.

Közöltem vele, hogy nem kell aggódniuk, nem használok el semmilyen tampont, és nem akarom felgyújtani a házat sem. Majd hozzátettem, hogy épségben hozza vissza Krist, mire Rá pillantva láttam, hogy elpirul mondandóm hallatán.

Ahogy kifelé vették az irányt, Kristent elkaptam még, mielőtt kiléphetett volna, és magamhoz húztam egy őrjítő csókot követelvén. Magam sem tudom, miért tettem, de akartam egy csókot lopni tőle. Talán volt egy olyan érzésem legbelül, hogy ez lesz az utolsó, hogy érezhettem ajkai csodás ízét.

Miután Kristent engedtem, hogy kövesse bolond barátnőjét, felfedezőútra indultam a lakásba, hisz még nagyon nem volt időm, szemügyre venni azokat az apró dolgokat, képeket, amik Kris lakásában felbukkantak.

Amint a háló felé vezetett utam, megpillantottam egy olyan tárgyat, amin egy kicsit meglepődtem, hogy ilyen van egyáltalán Kristennek, és hogy talán Ő is ugyanolyan jól tudja használni, mint anno én is. Bár profinak nem mondhattam magam. Attól még messze voltam.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, a kezembe vettem, és elindultam vele a nappali felé…

Kristen szemszög:

Ashleyvel éppen a fodrászhoz tartottunk. Igen, visszaváltok barnára. Ezen Ash is meglepődött, mikor közöltem vele, de nagyon örült neki, hogy visszakapja a rég ismert BarnaStewját. :D Bár a szőkét is nagyon szerettem, de valahogy a barna az még is csak az eredeti hajszínem, és valahogy közelebb is állt hozzám.

Amint a fodrásznak feladtam a feladatot, és természetesen Ashley végig követte a fodrász pasi minden egyes lépését, nehogy valamit is elrontson, Ash egyből elkezdett kérdezősködni, hogy mi is történt pontosan Rob és énköztem.

Mivel a legjobb barátnőm volt, már gyerekkorom óta, így nem volt okom titkolni előle a teljes storyt. Mikor azonban minden egyes dolgot elmeséltem neki, - miközben az alatt a nagy akármicsoda alatt ültem, a pasi utasítására -  még azt is elmondtam Ashnek, hogy Robnak van egy ikertesója.

Tátott szájjal hallgatta végig a teljes történetet, de még, mielőtt szétkürtölte volna, hogy Robert Pattinsonnak van egy tesója, megkérdtem, hogy ne mondja el senkinek, mivel ha a média fülébe jut, abból oltári nagy botrány lenne.

Persze Ash megesküdött, hogy soha nem adja tovább senkinek az infót, majd miután végre kiszabadultam abból a gépezetből, átültem a másik székre, ahol ugyan elég sokáig tökörésztek Ashleyvel karöltve a hátam mögött, a végeredmény, mikor belenézhettem a tükörbe teljesen meglepett.

Barna lettem, de egy kicsit sötétebb lett, mint az eredeti hajszínem, bár ez is oltárira sikeredett. És még volt benne egy-két világosabb tincs is, ami így együtt nagyon jól mutatott. Esküszöm, kezdek beleszeretni a saját tükörképembe! :D

Miután Ashley közölte, hogy az  Ő szavaival éljek „Kurva jól nézel ki Stew!”, végül megköszöntünk a pasasnak a munkát, majd kifizetés után, Ash mindenképpen akart egy-két ruhát venni magának, így nem úsztam meg én sem, hogy rám aggasson pár alig takaró darabot.

- Ashley Greene! – kiabáltam a próbafülkében. – Ezt nem gondolod komolyan? – mutattam magamra, miután drága barátném belibbent mellém.

- Most meg mi a baj? – nézet értetlen fejjel rám. – Tök jól áll rajtad ez a ruci. – mutatott végig rajtam vigyorgó fejjel.

- Hülyéskedsz? – förmedtem rá. – Jó hogy nem egy törlőkendő nagyságú ruhát akarsz rám adni! Vagy tudod mit, akár meztelenül is kimehetnék, nem is kell ide ez a ruha. – kezdtem el lecibálni magamról ezt a göncöt, de Ashley lefogta kezeimet.

- Héy héy, nyugi Kristen! Hozok egy másikat csak nyughass már!!! – kiabálta el magát. Ezen meglepődtem. Nagyon ritkán szokott kiabálni. Talán valami történt vele. Valami újabb pasi lenne?

- Ash figyelj nem azért, hogy baszogassalak vagy ilyenek, de tetszik ez a ruha, szép, meg minden, csak nem az én stílusom. Tudod én az a fajta tornacsukás farmeres csaj vagyok. – mosolyodtam rá, hátha megenyhül. Aztán olyan dolog történt, amit nem értettem.

Elsírta magát.

- Ashley! – fordultam felé, majd átöleltem. – Mi a baj? Már megint ki tette ezt veled? – morogtam magamba.

- Kellan… Kellannel voltam tegnap. – suttogta hajamba. – Aztán mikor felhívott a lakására ott volt egy vörös hajú lány nála. Valami Amy vagy kicsoda. Legalább is így hívta Kellan. – sírta el magát ismét Ash.

Már megint Amy! Elegem van abból a ribancból!!!

- Ash, nyugodj meg! Amy csak egy hülye picsa. Nem kell vele foglalkozni. De miért nem mondtad el mikor beszéltél Kellanről nekem? – öleltem át még szorosabban, mire elkezdett ismételten zokogni.

- Nem… nem akartalak ezzel terhelni. Majd túl leszek rajta, ne aggódj. – suttogta halkan. És te… honnan ismered… Amyt? – szipogta Ash.

- Bent dolgozik a bárban. De ne törődj vele! – feleltem, miközben letöröltem drága barátném könnyeit.

- Igen, tudom. Nem fogok velük foglalkozni. Ha ez kell Kellannek hát egészségére! – törölte meg orrát barátném, aztán próbált magára erőltetni egy kis mosolyt, de tudtam, hogy legbelül még cseppet sem tisztázta ezt az ügyet magával.

Hogy boldoggá tegyem drágámat, közöltem vele hogy nagyon tetszik a ruha, és hogy mielőbb végezzünk itt, mondtam neki, hogy megveszem a ruhát, amit rám aggatott az imént, és utána menjünk haza, nehogy valami kárt csináljon Rob otthon.

Ash egyből felnevetett kijelentésemen, és már mentünk is a kasszához, ahol Ashleyre pillantva egyből láttam, hogy – amíg nem jut az eszébe ez az egész Kellan ügy – nagyon jó kedve lesz.

Miután sikeresen megvettük a ruhákat, felvetettem egy ötletet, ami Ashnek is nagyon tetszett, és mikor már az ajtómnál álltunk elbúcsúztam tőle egy ideig.

- Akkor este várlak. – pusziltam meg barátném. – Te válaszod filmet, de ha kérhetem, ne horror legyen. – nyögtem fel kínomban. Ash még képes és direkt olyan filmet fog választani, amit tudja, hogy nem bírok.

- Ne aggódj Stew! Tudom, mit szeretsz. Nem véletlenül én vagyok a barátnőd. – küldött felém egy ezer wattos vigyort, majd el is száguldott kocsijával.

Miközben próbáltam felvánszorogni a lakásban – Hál’ Istennek! – összefutottam Larryvel, drága jó szomszédommal, aki ismételten az ajtóm mellett támaszkodva vigyorgott rám, és nézte, milyen ügyesen próbálom előkotorni a táskám aljáról a lakáskulcsom.

- Szia Stew! Látom, jól megy az üzlet. Ennyit vásárolni. – rázta meg fejét, mire megforgattam szemeimet, de szerencsémre ezt Ő nem láthatta.

- Igen, jól. Esetleg tehetek valamit érted? – tettem fel a legrosszabb kérdést, amit soha nem kellett volna.

- Hát ami azt illeti szerettelek volna elhívni valahova ma, ha esetleg gondolod elmehetnénk vacsorázni vagy moziba. – küldött felém egy hatalmas vigyort. Szegényem…

- Bocs Larry, de már van programom ma estére. – fordultam felé búbánatos képpel, bár legbelül majdnem röhögő görcsöt kaptam.

- És holnap rá érsz? Mondjuk délben. Talán együtt ebédelhetnénk! – csapta össze tenyerét, mintha valami nagy dolgot mondott volna.

-Öhm..figyelj Larry holnap… randim lesz. – hazudtam neki - Tényleg sajnálom, de nem fog összejönni. – feleltem szomorúan.

- Oh értem. Hát egyszer úgysem úszod meg a közös vacsit! – kacsintott rám, de én már fél lábbal bent voltam, s végre megszabadultam drága szomszédomtól.

Ahogy beértem a lakásba, ledobáltam a sok zacsit a nappaliba, majd az erkély felöl furcsa hangokra lettem figyelmes. Különös érzéssel a gyomromban elindultam az erkély felé, de amit ott láttam teljesen ledöbbentett….

Mégegyszer Boldog Karit! :D (L)(L) :)