Dancing with tears in my eyes - 11. fejezet

*.*

Mivel tegnap ügyi fogyik voltatok és komiztatok nekem :D ((amiért nagyon nagyon hálás vagyok <3<3 KÖSZÖNÖM!!)) Íme itt a mai adag, amit megígértem! :D :)

Nem tudom mit mondjak... vagyis... valahogy nem annyira tetszik, mint az elején a fejezet, de majd döntsétek el ti. :/ :)

Ha ehhez is kapok komikat :P Akkor lehetséges, hogy holnap is kaptok fejit, ami nagy valószínűség szerint (sajnos vagy nem sajnos) de ilyen rövid lesz, mint ez. :/

Asszem ennyi elég is volt :D Befogtaaaaam.... xD

Húzás olvasni! :D (L)(L)

Pussz (L)

Nikky

UI: ha nem akartok írogatni, legalább jelölgessétek a tetszik nem tetsziket! :D :)...

Kristen szemszög:

Nem érdekelt hogy hibát követek el. Még egyszer – még, ha utoljára is – de érezni akartam azt, amit tegnap adott nekem Rob. Azt se érdekelt, ha emiatt önző dögnek tart. Sejtettem, hogy ezek után nem lesz több ilyen alkalom, de még is… annyira vágytam rá.

Szerettem, mikor hozzám ér. Szerettem, mikor megcsókol. Szerettem… Őt?!... Nem tudom. Talán… afelé tartok, hogy valóban érezzek iránta valamit, de most csak is a szex miatt teszem azt, amire készülünk…

Rob nem mondott ezek után semmit. A fenekemre csúsztatta kezeit, és már be is viharzott velem a lakásba, de most nem a hálóba vitt. Egyenesen a nappaliba lévő kanapéra dobott, de még mielőtt rám feküdt volna, ledobálta magáról a fölösleges ruhadarabot, majd után engem kezdett el szép lassan vetkőztetni. Jobban mondva tépte le rólam a maradék ruhákat.

Ezek után meztelenül simultunk egymáshoz, miközben szenvedélyes csókokat váltottunk. Majd Rob lejjebb haladva a testemen csókolt végig egészen a nyakamtól a bokámig.

Visszafelé azonban nőiességemnél megállt, és tudtam, mi következik.

Alig kaptam levegőt, mikor nyelvével végig simított először belső combomon, majd, - hogy az őrületbe kergessen – azon a ponton, amire a legjobban vágytam volna, nem érintette meg.

Körmeimet vállába mélyesztettem, mire aprót felszisszent, s odakapva tekintetem, láttam, hogy nem kis nyomot hagytam rajta.

- Kérlek… Rob. – nyöszörögtem, s rá néztem óriási boci szemekkel. – Ugye… nem… szeretnél… még több… karmolást? – nyögtem fel kínomba, mire hatalmas vigyort kaptam válaszként.

Visszakúszott a nyakamhoz, és fülemhez hajolva belesuttogott.

- Azt teszel velem, amit csak akarsz. – lehelte, majd ujjait megéreztem magamban.

Azonnal hangos sikkantás hagyta el ajkaim, mire vigyorgó képét látva, azt hittem felpofozom.

- Be… kaphatod Rob… de… igazán. – nyögtem, majd fejét magamhoz rántva tapadtam nem túl gyengéden ajkaira. Azonnal viszonozta csókjaim, és közben ujjai mozgatását se hagyta abba egy percre sem.

Az ezt követő pillanatban éreztem, hogy elért az orgazmus, de Rob ez után sem hagyta abba kényeztetésemet. Most ajkai váltották fel ujjait, és nem kellett sok idő, hogy újra a mennyekbe érezzem magam.

Viszonozni akartam azt, amit nekem adott, így vállánál fogva toltam hátra ültében, majd lábamat átvetve, csípőjére helyezkedtem, és őrjítően lassan kezdtem el rajta hintázni.

Ajkaimmal eközben nyakától haladtam egyre lejjebb, s csókokkal hintettem be mellkasát, majd lecsúszva öléből, a földre térdeltem, és számba vettem merev szervét.

- Kristen… - nyöszörgött Rob, de nem kíméltem. Most visszakapod azt, amit velem tettél! – kacagtam fel magamban, akár egy kisördög. :D

Szép lassan kínoztam szegényem, mikor a hajamba markolt, de nem húzta el fejem. Így a végsőkig húztam a pillanatot, amikor megéreztem végül számban vágyának bizonyítékát.

Kuncogva csúsztam fel rajta, majd emeltem át ismét lábamat derekán, hogy ölébe ülve, egy kis idő múlva magamba vezethessem, már ismét éledező vágyát.

- Te gonosz kis… - nevetett fel, mikor meglátta azt a hatalmas vigyort az arcomon, amit most képtelen lett volna bárki is levakarni rólam. Ajkaimmal hallgatattam el, és miközben csípőmet ringattam rajta, tudtam, hogy nem fogja sokáig bírni.

És jól is sejtettem. A csípőmbe markolva húzott magára, s mind ketten hangosan felkiáltottunk az élvezettől.

Őrjítő lassúsággal kezdtem el rajta mozogni, mígnem Rob kezeit megéreztem csípőmön, majd, hogy az idegeimmel játszadozzon ismét, kezét végig húzva derekamon, bevezette egészen addig a pontig, ahol testünk szorosan összekapcsolódott.

Hangosan ziháltunk mind a ketten, főleg mikor kezével is elkezdett egyre jobban a csúcs közeli állapot felé röpíteni.

A kezeimmel a vállába karmoltam, s ajkaimmal nyakát borítottam be apró puszikkal. Majd csókjaimat felváltották harapásaim, amikor is Rob keze visszavándorolt csípőmre, s magára szorított, hogy mozdulni se bírjak.

Hagytam, had tegye, amit szeretne, s nem is kellett sokáig kínok közt vergődnöm. Rob engedett a csípőm szorításán, s hagyta, hogy ismét mozogjak rajta, de most kezeit fenekem alá téve segített a gyorsabb mozgásra. Nyakába kapaszkodva, s számat ajkaira szorítva fojtottam el a kitörni készülő sikításom.

Miután átéltem azt a mennyei érzést, amit tegnap este is tapasztaltam, éreztem, amint elönti bensőmet Rob vágyának bizonyítéka, s ezzel Ő is átélhette -, ha utoljára is – azt, amit én.

A mellkasára hajtottam a fejem, és hallgattam eszeveszett dobogását szívének. Eközben Ő hátamat cirógatta, majd miután kellően sikerült lecsillapodnunk, felemeltem fejemet és bele néztem gyönyörű kék szemeibe. Kicsit azért zavarban voltam, bár hogy mitől azt nem tudom. Hisz az imént eléggé intim helyzetben voltunk.

Rob nem mondott semmit, a kezét felemelve simított végig arcomon, majd elmosolyodott.

- Nem kell zavarban lenned. – csúsztatta kezét tarkómra, és még közelebb húzta magához fejemet, majd birtokba vette ajkaim. Gondolhattam volna, hogy azonnal elárul az arcom pirossága. – mosolyodtam bele csókunkba.

Még mindig összefonódva ültünk a kanapén, és én már készen álltam rá, hogy ismét átéljem az előbbi gyönyört, amit Rob nyújtott, amikor váratlanul elkezdett valaki kopogni az ajtómon.

Nem akartam elszakadni Rob csodás ajkaitól, de mivel csak azért sem akarta az illető abbahagyni a dörömbölést, kénytelen- kelletlen kimásztam az öléből, majd magamra tekerve a kanapén talált takarót lépdeltem a bejárati ajtóhoz.

Mikor azonban kitártam, egy olyan személy döbbent arcával találtam szembe magam, akire nem számítottam volna, hogy ilyenkor felkeres.

Majd a karjaimba vetette magát, s őrült sikongatásba kezdett örömében…

Jaj hát gonosz voltam megint! :D Hát...sajnálom! :D Na jóóó nem sajnálom! xD

PLS!! Írjatok komikat! *.* ((ha nem jó a feji akkor is írjatok!))